Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-09-29 / 39. szám

II. évfolyam. Nyíregyháza. 39. szám. Csütörtök, 1881. szeptemberhó 29. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgé*z övre................................... 4 írt. | Félévre ................. 2 „ j N egyedévre....................................................1 j A köZMÓgi jegyző éa tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő folszólamlások Pirluger «Táltos c*» Jobu Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-utezu 1551. szám) inté^endők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bcküldetni. Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hi ni ölési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében,minden egyes hirde­tés utéu 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija sorankint 15 krajezar. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részéro kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában üécsheu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveit'z fővárosaiban is. Fölhívás! Lapunk a jövő számmal ismét uj óvne- j gyedbe lép, hogy második évi folyamának határát megjelölje s erőt és támogatást biz­tosítson magának a messze jövőre. Bízunk akaratunkban és a n. é. közön­ség lelkes támogatásában: hogy lapunk jö- j vőre is folytatni fogja megkezdett pályáját. I Nem akarjuk sem magunkat, sem szi- j vés pártolóinkat ámítani nagy szavakkal és Ígéretekkel. Czifra szólamokból nem kívá­nunk nagyitó szoraüveget gyártani. A legjobb igyekezettel és akarattal lépjük át a közelgő évnegyed küszöbét, s valamint eddig, úgy ezután is minden lehetőt elkövetünk: hogy lapunk necsak szórakozásul szolgáljon a n. ó. közönségnek. Hogy többször sikerült eltalálnunk a jó utat; hogy működésünk nemcsak e megyében, hanem a haza több pontján is figyelemre méltattatott: bizonyítja az, hogy az „Az árva- ügy-kezelés reformja előtt“ cziraü vezórczikk- sorozatunkat nemcsak a vidéki lapok, hanem az oly kitünően szerkesztett, Budapesten meg- jolenö „Községi Közlöny“ is érdemesnek ta­lálta felvenni és közölni. Ez a legszebb meg­tiszteltetés, ami egy szerény vidéki lapot ér­het. E figyelmet és elismerést, jövőben is igyekezni fogunk megérdemelni. Mindezt azonban csak úgy leszünk ké­pesek tehetni: ha lapunk előfizetői szintén szívesek lesznek az esedékes dijakat pontosan beküldeni. Miért is, tisztelettel kérjük, úgy a már lejárt évnegyedre, mint a bekövetkezőre já­ruló lapdijaknak szives beküldését. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a „IV Y í R V I D É K“ TÁRSADALMI hetilapra. postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ... 4 frtFél évre . . . . 2 frt Háromnegyedre 3 „ Negyedévre ... 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak, egész évre csak két forint. Nyíregyháza, 1881. szeptember 28-án A „Nyirvidék“ kiadóhivatala. Az árvaiigy-kezelés reformja előtt. ív. A három megelőző czikkben elősorolt bajok és hiá­nyok részint olyanok, amelyekben csak a törvényhozás segíthet, nz eddigi határozatlan s minden helyes alap- irányt nélkülöző rendszer egyszerű félretételével s egy újabb, gyakorlatibb s a kiskorú árvák érdekeit inkább felölelő rendszer életbe léptetésével; részint olyanok, ame­lyek magában a kezelésben gyökerezvén, az illető gyám­hatóságok maguk is kellő, helyes és czélszerű irányba terelhetnék. Szálljunk tehát befejezésül a kezelés hiányos vol­táról, amelynek megváltoztatásához nem kell törvényho­zási intézkedés. Egyik legnagyobb hiba az, hogy a mi árvaszéko- iukre igen nagyon ráillik az a példabeszéd, hogy ahány ház, annyi szokás,“ Minden gyámhatóság más alakban jár el hivatásában. Ott van a többi közt mindjárt a gyámnevezés kér­dése. Egyik gyámhatóságnak a gyám kinevezésére vonat­kozó végzése csaknem egész Ívre terjed, inig a másiké alig 10—12 sorból álló kinevezési okmányból áll, mely nyomtatásban készletben kiállítva lévén, igen kevés időbe kerül. Az ily gyámi okmány mellé, szintén le lehetne nyomatni a törvénynek a gyámi kötelességekre vonat­kozó pontjait s úgy adui ki az újon kinevezett gyámnak. Intézkedhetnének továbbá a gyámhatóságok arról is, hogy a jegyzők a szokottabb, lényegileg csaknem egyön­tetű hagyatékokat illotöleg, minta nyomtatványokkal lát­tatnának el, részint az egyöntetűség, részint a helyes eljárás tekintetéből. A jelentési miutázntok természetesen úgy lennének szerkesztendők, hogy abba minden szükséges körülmény és adat feltüntetve lenne ; csakisigy lehetvén az egyöntetű eljárást az árvaszókeknél meghonositnui. A jelenlegi árvaszóki kezelésnek van még egy má­sik és pedig az ügyek menetére igen is bőnitólag lmtö hibája. Sok árvaszék ugyan is, az egyik végzést egyenesen a szolgabirák utján küldi ki az illető községi jegyzők­nek és feleknek; a másikat már a szolgaidrólexpeditura mellőzésével, egyenesen a községi jegyzőknek, vagy elül-' járóknak cziinezteti. Ez eljárás már csak azért sem ál­hat meg és okvetlen megváltoztatandó volna; mert rend- szerotlen és legtöbb esetben iudokollmtlan is. De nem állhat meg ez eljárás más, még fontosabb s az ügyök lényegét nagyon is mélyen érintő hibája miatt sem. Tegyük fel például, mert nagyon is fellőhető, hogy a községi jegyző a terminusos végzést, melyben t. i. a vo­natkozó iratok beküldése határidőhöz volt kötve, a szol- gabiró utján kapta kezéhez. Nagyon természetes, hogy az iratokat ugyanazon az utón, t i. a szolgabiró utján terjessze be a gyámhatósághoz. A szolgabirónál azonban a küldemény megreked pár, vagy több napig is; ami kü­A „NYtttVIUÉK“ TÁRCZÁJA. Üdvözöllek újra! Erdőkkel azególyzett kis falu határa ! Zoliddá mezőknek sok ezer virága, Üdvözöllek újra t Vágyódó kebellel sietek hozzátok ; Súgjátok fülembe : vájjon mire vártok ? Örömre, vagy bóra ? Még áll az a kis ház, ott az utcza-végen, Hol gyermekkoromban oly ridámau éltem Szerettim körében. Hahl de belsejéből rég kihalt a háznép; Csak a vándor gólya kuzzált fészke áll még Rongyos tetejében. Keskeny udvaránál merengve megállók Lelkemben felébred a tandéri Almok Büvös-b^jos képe. Szomorú füleknek zsendaló uj lombja Rám hajol, mikéntha ismerősöm volna Mindcnik levélke. Zajtalan örömnek volt e hely tanyája; Most a néma búnak leple búit re&ja Mogorván sötéten. Az én éltemre is bú vetett árnyékot, Mióta eljáttsUm a »gyérmék-játék«-ot. Kiun a völgy ölében . . . Zizegő levélkék, tarka szép virágok! Mért fáj oly nagyon most szelíd susogástok Az ifjú szivének ? . . . Ohl ha tán a múltról — érzem elíogódva — Erednétek velem nyája» édea szóba, Szebb lenne regétek 1 Hol laugy szolló csókdos hervadó virágot, Régen . . . igen régen szegény atyám szált ott A sir fenekére . . . óm lm az a halom nem borulna rája, Most szelid örömben szerető kar várna Forró ölelésre ! Szerény kis falucska, drága szülőföldem 1 Fogadja harmatként forró hálaköunyem Sok ezer virágod 1 Tavasztzil ha ismét messze útra térek; Hálát adok ismét a menny Istenének, Hogy láttam határod I Paul Qyulft. Egy szép asszony boszúja. (Eredeti boazóly.) i Felső Magyarország egyik, a g.ilicziai határ kö­zeliben, a uagy világtól távol és félró eső helységében, csendes és boldog családi életet élt Szitáry Lajos szere- tetro méltó nejével L&vay Amáliával és három kedves gyermekével Szitáry Lajos egyike volt a legboldogabb halandók­nak : amennyire tudni illi’; ember boldog lehet Egyhangú bár, de nyugodt jegyzői állását nem cse­rélte volna fel bármely nagy javadalom hivatalért Apja, nagyapja is Mezősiben helt el mint jegyző. Miért hagyta volna ő el ezt a kedves helyet, ahol először mozdult meg szive; ahol annyian nyugoszuak már családjából a ki­csiny temetőben. Szülői Szitáry! papnak szánták. Szelid maga-Lelete és éles esze, bizouuyal fényes állást bizositottak volna neki a papi pályáu. De a sora könyvében máskép volt megírva. Másod éves theologus korában megpillantotta egy búcsú alkalmával Lávay Amáliát mostani nejét, és minden kedve elment a papságtól s általában a tanu- nulástól. Elhatározta magában, hogy Amáliát nőül ve­szi : kelljen bár magával a pokol szörnyeivel megküz­denie érte. No de ennyire nem ment a dolog. Szitáry Lajos közölvén atyjával, szándékát, bár nem nagy örömmel, de még is belenyugodott fia elhatározá­sába ; előbb azonban állásról kellett gondoskodni. Bár 8zitáry Lajos atyja, miut mezősii gör. kath. lolkész, szép javadalomnak volt élvezője, azonkívül ingatlan vagyon­nal is rendelkezett; azért még sem engedte, hogy fia ál­lás nélkül vigyen nőt haza. A mezősii jegyző már bárom ízben is beadta lemondását; de a közönség nem fogadta el. Inkább segédet is fizotott a község: csakhogy az ö kedves, öreg jegyzőjüket el ne veszítsék. Ez idő tájban az öreg jegyző nagyon elgyengült annyira, hogy már a faluházáboz som volt képes felsántikálni. Végleg elhatározta tehát, hogy lemond annálinkább; mert Szitáry Lnios tá­vúiról rokona lévén: leikéből örült, hogy utódjául Lajost ajánlhatja a községnek. ügy is lett. Az elagyott és elgyengült jegyző: Szi­táry Lajos javára lemondott hivataláról. Mezősi község elöljárósága most már elfogadta a lemondást, s kedves papjuk fiát örümmol kiáltották ki jegyzőül Szitáry Lajos elfoglalván uj hivatalát, a különben is jól és rendesen vezetett jegyzóséget nem volt neki ne­héz viselni. Néhány hőnap alatt teljesen elsajátította a jegyzőléghez szükséges tájékozottságot és jártasságot. A nősölést tehát semmi sem gátolta. Mig ezek történtek, amíg tudni illik Szitáry Lajos jegyző lelt, igen természetes, hogy Lávayékhoz, akik csak a harmadik faluban laktak, gyakran eljárogatott szerel­mes hősünk. Mondanunk sem kell, bogy Lajos igen szí­vesen látott vendég volt Kalniczán, ahol im&dottja la­kott Amália atyja szintén jó módú úri omber volt. Nem csoda. Egv folyvást külfődön élő gazdag gróf uradalmá­nak volt igozgoió tisztje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom