Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-22 / 38. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. _______________38. szám.______Csütörtök, 1881. szeptemberit 22, M EGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. ■ Előfizetési föltételek: postán vagy helybon házhoz hordva : Cgéflz évre.......................................................4 frt. Fúlávre............... 2 „ N egyeddvre........................................ 1 A községi jegyzó és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő folszólamlások Piringer János és «Jóba. Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bekiildetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo-1 gadtatnak el. A kéziratok csak világos kivánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdető« után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetésük elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. T. által Budapesten. Haasensteiu es Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Az árvaiigy-kezelés reformja előtt. ni. Nagy akadályul szolgál továbbá, az árvaügyek gyors befejezésénél s az ügyek menetét nagy mérvben késlelteti a kir. közjegyzőségeknek a hagyatéki ügyekbe való beavatkozása is. Tudjuk, hogy ti törvény a kir. közjegyzőket felhatalmazza, a hagyatéki ügyek intézésére és tárgyalására. A hiba nem magában ezen körülményben van. A közjegyzők e tekintetbeni működése csak a hagyatéki ügyek gyorsabb befejezését eszközölné: ha a törvény itt is, mint igen sok helyütt, nem egyoldalulag intézkedett volna, s nem kötné meg a közjegyzők kezét és eljárását. A királyi közjegyzők pontosan és lelkiismeretesen járnak el megbízásukban. Ez ellen nincs panasz. De annak már nem okai, hogy a hagyatéki ügyeknél érdekelt felek, három-, négyszeri beidézésre sem jelennek meg a közjegyzői hivatalba kitűzött tárgyalásokra. Meglehet azér., mert igen jól tudják és érzik, hogy a közjegyzők eljárása sokszor igen sokba kerül. Meglehet azért, mert a közjegyző nem bíróság is egyszersmind : hogy a meg nőin jelenő feleket megbírságolhatná. Bármelyik ok álljon is a kettő küzzől: annyi bizonyos, hogy a hagyatékok elintézését a közjegyzők eljárása igen sok esetben hátráltatja. Számtalan eset fordul elő, hogy a hagyatéki iratok félévig, sőt tovább is elhevernek a közjegyzői irattárban almáikul, hogy az ügyek befejezést nyernének. Végre is azzal terjesztik vissza a közjegyzők a hagyatéki alapiratokat. az illető kir. járásbíróságokhoz s ezek az árvaszé- kekltcz, hogy .miután a felek, többszöri idézés daczára sem jelentek meg a kitűzött tárgyalásra: a hagyaték általuk nem volt betárgyalható.“ Már most ily esetben kezdje a dolgot legelői az árvaszék. Küldje ki a szolgabiráknak a hagyatéki alapiratokat botárgyalás végett Ebbe Ismét belekerül 2—3 hó. E közben a hagyatéki javak nagy része elkallódik, A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Egy álarezos bál vége. (Bosióly) Irta t Mondok Marlnku. (Vége.) m. — Én még álmaimban sem láttam oly szép leányt, miut ts — • mondá Blanka a reggelizés közben, Elmához intézve szavait. Igáthy grófnő termeiben a legszebb leányok, mint homályos csillagok tűntek melletted — a nap mellett föl. Nemde jól mulattál? — Uh I én kitünően. De te édes Blankám igazat mondtál, hogy nem úgy mulatsz, mint a többi leányok; mórt egy som hagyta el éjfél előtt a termet. Nem volt senki, ki érdekelt volna? Senkii — mondá Blanka, senki sem érdekelt! — Csak még egy rövid fél órát maradtál volna, — szólt Elma elpirulva, akkor láttál volna egy szép román bojár mezben öltözött ifjút I — Aki Marciéi orvos társaságában volt? — kér- dé Blanka egy darab mandulás tésztát ketté törve, aki oly gyönyörűn lejtett veled?! — Igen azl de honnan tudod te? Ki beszélte ezt el neked? beszélj Blanka! beszélj — sürgeté a bárónő. Gellirty Blanka előbb kiitta csokoládéját, azután szólít: — Nekem a bojár ma reggel beszélte ol, midőn a grófnőtől hozzád jöttem a reggelire. — Oh Blanka! mondd, ki ő? aki mézes szavaival megrészegített; akinek bár arczát nem láttam, de szivem modta, hogy Biép, nagyon szép lebet I a különben is pusztuló félben levő ház leroskad, lakhatatlanná válik ; a földbirtokot a nagykorúak használják a kiskorúak nagy megrövidítésével. Szerintem a közjegyzőket egyszerűen fel kellene menteni a hagyatéki ügyekbe való befolyástól nemcsak azért, mert eljárásukban akadályoztatva vannak; hanem azért is, mivel a felekre és a kiskorúakra nézve költséges. Oly államban mint nálunk is, ahol a közterhek anynyira nyomják az adözó nép vállait, kerülni kell a törvényhozásnak a költséges eljárásokat mindenütt. Én részemről a szolgabirákat sem bíznám meg a hagyatékok betárgyalásával. Nem bíznám meg pedig két okból. Először azért nem: mert még ma Magyarországban igen sok oly szolgabiró van, aki a tisztán közigazgatási ügyek elintézésénél kellő jártassággal és tapasztalattal birhat ugyan; de a hagyatéki ügyek helyes és szabályos vezetéséhez és elintézéséhez szükséges tájékozottság, jog- tudományi és törvényismeretek hiányában, csak nagyon tapogatózva és igen sokszor hiányosan jár el. Természetesen az ily hiányok kipótlására az árvaszék által utasítva lesz-uek; do az ily eljárás ismét csak a hagyatéki ügyek menetét lassítják s az árvák érdekeit veszélyeztethetik. Másodszor azért nem bíznám meg a szolgabirákat a hagyatékok betárgyalásával; mert már a megbízatások is sok időt, munkát, papirt és egyéb értékes dolgot vesznek igénybe. Ha a törvényszékek, amelyek épen úgy mint az árvaszékek egész megye közönsége peres ügyeinek elintézésére vannak hivatva, képesek a hozzájuk benyújtott peres kérdéseket, még az oly igen kényes fenyitö ügyeket is egész a föllebbviteli fórumig befejezni a nélkül, hogy a közjegyzőket, vagy a járásbíróságokat bevonnák birói működési körükbe: miért nem járhatnának el hasonló önállósággal az árvaszékek is, az árva ügyekben? Menynyi idő, menynyi munkaerő papír stb. lenne ez által meggazdálkodva! Igaz, hogy nem lenne akkor annyi iktatói szám; de annál több hagyaték fejeztetnék be. Ila az előadó urak két annyi időt tűznének is ki — Ö nem szép, de kedves, Marczel orvos nekem jobban tetszik I — Gyöügy mellett üveg! Oh Blanka én nem szeretem többé Kálmánt; lelkemnek fele nem nála vanl — Tehát szivedben kialudt a szerelem lángja ? — Oh nem Blanka! én csak még most hiszem azt, hogy van lélek, amelyet Isten kétrészre osztott; egyik felével egy férfi testét lelkesítvén, a másikkal pedig egy nőét. Én feltaláltam az én második énemet. — Ah! — Blanka én szeretem a bojárt! Blanka leejtő kezéből a csokoládés edényt, mely darabokra tört. — Szerencsétlen! suttogá Blanka, mig az edény darabjait szedte össze a térítőn, — te a bojárt szereted, ki másfél óra múlva tán halott lesz. Elma h&laványodtan ugrott fel s dadogva mondá: — Mit beszélsz? — Marczel a bojárt párbajra hívta ki! — Ahl tördelé zokogva Elma — megöli őt! Meg kell akadályoznom a párbajt. Hol vívnak ? — Marczel nr lakásán. — Beszélj Blanka I min jöttek össze ? — Hát ... hát... a bojár is szerelmes, az orvos is szerelmes. Az orvos engem szeret, a bojár téged. A bojár engem megsértett és Marczel kibírta I — Marczel téged szeret! És a bojár engem! ob I mily boldog vagyok I A bojár szerelme viszonozva van de az orvosé . .. — Én szeretem Kálmánt susogó Blanka. Ob de ha a bojár ügyesebb lesz s nekem csak a holt test marad 1 . . . — Nem ! Nem I a párbajnak nem szabad megtöregy-egy hagyaték tárgyalására a feleknek, miut most a szolgabiráknak: még akkor is szembetűnően gyorsabban fejeztetnének be az árvaügyek, mint a jelenlegi hosszadalmas és lassú eljárás mellett történik. Az iskolakertekről. (Vdgc.) Schmerz brünni, Benda troppaui s Eiobert bécsi tanárok a képezde kertet úgy rendezték be, hogy a tanulók egyrészt a korszerű füvészeti oktatásbau nyerjenek alapot, másrészt a kertészet gazdászati feladatát ismerjék meg; és ez ismeretekben sokoldalú és elégséges kiképzésben részesüljenek: hogy jövő hivatásukat betölthessék a gazdászati és továbbképző iskolák vezetésénél. Mily kitűnő egyébiráut a kertészet a gazdászat oktatása az osztrák tanitóképe/dókben, azon tények bizonyítják, hogy a gazdászati egyletnek az 1877-ik őszszén Bécs-Ujbelyen tartott kiállításán, a képezde-kertek termesztményei nyerték el az első dijat. Hasonlóképen az 1878-ik évben Hietzing és Badeuben tartott kiállításokon, több rendbeli kitüntetésben részesültek. Ily sikerek nem egyedül állók, s természetes, hogy Ausztriában sok község és tanító ez által öszteuöztotve, az iskolakert létesítéséért lelkesül. Egyes tanitók, tani- tóegyletek, iskolabatóságok és gazdászati társulatok felkarolják a dolgot; és ha az állam valamely vidékén iskolákért alakittatik, a nevezett egyletek gyámolitják, a berendezés után pedig már saját terményeiből magvak s efféléket adhatnak másoknak felsegélyezésére. A berendezést megkönnyíti többnyire azon körülmény, hogy ott — mint ez Németországban is — a tnnitókertolc közvetlen az iskolakertek közelében vannak. Ezeket korszerűen átalakítani, csakis a tanitók képessége és jóakaratától függ. Eme ügyben egy kartársuuk lelkesülten igy nyilatkozott: Időnkénti munka az iskolakortbou elég van, de akkor az egéBz tantestület-, valamint a nagyobb tanítványoknak kell, hogy segítsenek; igy a kert annál nagyobb örömet okoz, minél nagyobb gond fordittatik annak tisztántartására. Az első berendezés költséggel jár, de nem szükséges, hogy egyszerre készüljön el, a költségeket több évre lehet osztani. ténnie. Én nem engedem I a bojárt szeretem, s akit én szeretek, annak nem szabad gyilkosnak lennie. Midőn Blanka elhagyta Elmát, azt mondá: Imádkozzál ! Én Igátby grófnőhöz visszamegyek I IV. Épeu tizenegyórát ütötte el, midőn Marczel orvos lakása előtt egy zárt fogat állott meg. A fogatból egy ifjn ugrott ki, egészen fekete öltözetben és fekote bársony álczával arczán. Marczel eléje meot. — Már vártam önre 1 — mondá az orvos, midőn a szoba ajtaját betette. Mit használjunk, pisztolyt-e vagy kardot ? — Kardot! válaszoló az álezás. E szoba elég tágas, karddal itt is verkedbetünk. — Igaza van ! itt vannak a kardok 1 — Uram ! — szélit az ifjú, ba úgy tetszik elkezdhetjük. S a kardok össze csörrentek. A barcz majd három perczig tartott s még egyik Bem sebesült meg. Egyszerre Marczel rohanást tett ellenfelére, hirtelen, mint a villám, ismét vissza fordult A2 álezás kardját lebocsátva, karjához kapott. — Ön megsebesült, — mondá az orvos, tegye le kabátját, hogy sebeit megnézhessem. Az álezás Istette kabátját, felgyürte inge ujját t vakító fehérségű karját, mit már a vér el borított — az orvos felé nyujtA — A seb nem mély s igy nem veszélyes, — mondá Marczel. — Ah! de lépteket hallok valaki jön I A léptek mindinkább jobban hangzottak. Végre az ajtót akarta valaki felnyitni, do az zárva volt — Booássanak be! —tördelé egy női hang. Az álezás s az orvos egymásra néztek. /
