Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-22 / 38. szám
Először is a legszükségesebbet kell ültetni, aztán lassan-lassan a kereskedelmi és mérges növényeket, levél és tűlevelű fák s hazai bokrok csoportjait; a többi a növénytani oktatásra szükséges, részint magától jő, részint kiegészíthető. »Kevés idő mülva a tanító költségeit és fáradozását gazdagon jutalmazza a kert. Sok tanító a gyümölcsfák, cserjék és nemesitett rózsák eladásából szép kis összeget nyer. Némely tanító és iskolahatóság egyenlő részben viselik e költségeket, de aztán a hasznot is osztják, fele a tanítóé, fele a községé; a község azonban tan- és kerti eszközöket vásárol a nyert pénzen.« így nyilatkozik a schwertbergi iskola vezénylője, báró Kirchroth József. »Az iskolakert nevelészeti sikeréről még annak ellenségei is kell, hogy meggyőződjenek !« Mondja Schauer Antal, bécsi tanár, az uj iskola lelkes tanítványa. »Voltak és vannak az iskolakertnek ellenségei. Különösen kezdetben a munkások (tanulók) kiválasztásában, igen vigyázva kell eljárnunk; későbben azonban maguk az anyák jöttek hozzánk, azon kéréssel : engedjük meg fiaiknak, hogy kertünkben dolgozhassanak. Belátták, miszerint az élénk munkálkodás az iskolakertben sokkal jobb, mint az utczán való kóborlás. Magyarázgattuk is eleget, hogy az iskolakert és a gyermekkert két egymástól elütő valami.Iskolakertünknek, fennállása óta, sok barátja lett. Oly egyének, kik eddig a virágokat nem kedvelték, ma szenvedélyesen tenyésztik. A gyermekeknek magvakat adtunk, hogy neveljenek maguknak virágokat s tegyenek kísérleteket — a szülék bizonyára szívesen segítenek — s ime a háztu- lajonosok, kik körteikre soha nem ügyeltek, megkerestek bennünket, hogy szerezzünk nekik terveket, hogy kertjüket átalakíthassák. Ausztriából számtalan értekezést küldtek kartársaink, melyek gyakorlatból bizonyítják, hogy az iskolakert első rangú képző eszköz és hatalmas rugó a népjólét emelésére.« Az iskolakert terjesztése körül minden esetre Schwab tanár szerzett magának nagy érdemeket, úgyszintén Machanek Miksa, testestől-lelkestől neki adta magát s az iskolakert ügyét hatalmasan előmozdította. Egyelőre szellemdús müve által működött, melynek czime : Der Schulgarten. Ezen mű 9 év alatt már a negyedik kiadásban jelen meg, az 5-ik készül. Le van az fordítva lengyel, cseh, horváth, és olasz nyelvre; nemrég angolra is lefordították Uj-Yorkban. A fordítások közül legnagyobb elterjedtségnek a cseh örvend, a cseh gazdászati társulat mindenik tagja megszerezte ; továbbá a horváth, melyet az ottani kormány oszt ki az iskoláknak. Horváthország- ban tervbe vették, hogy minden iskola mellé kertet rendezzenek be, melyeket a kormány segélyezend. Tudvalevőleg a bécsi paedagogiumban szorgalom és eszesség által tűnnek ki a horvátok. Schwab még nagyobb mérvben mozdította elő az iskolakertek berendezését, midőn közvetlenül tanácsot és jól rajzolt terveket adott. Ily módon az iskolakert eszméje, jó példaadás által, jobban és jobban terjed. Legtöbb iskolakert Sziléziában van, egészben 220. Dr. Zeynik Gusztáv cs. k. tanfelügyelő mondja, hogy a bécsi földmivelési minisztérium által igen előnyösnek találtatott az iskolakertek berendezésére és fentartására évi segélyt nyújtani. Az iskolakertek közöl 150-nek van jól berendezett földje, 192-nek jól ápolt faiskolája, 60-uak méhészete. Morvaországban is halad az iskolakert ügye. A briinni seminariumban Schmerz tanár vezetése alatt a képezdészek a különféle kerti ismeretekben oktattatuak. Szintén Troppauban s az ország tanitóképezdéjében honos a kertészet. Pontos az, hogy már a legtöbb tanitóképezde iskolakerttel van ellátva. Már két évvel ezelőtt 99 állami tanitóképezde közöl, 23-nak volt kertje; most azonban ezen képezdék legtöbbje kerttel rendelkezik, még a bécsinek is van egy. Mindezekből látszik, hogy Ausztriában az iskolák egyátalán el lesznek látva iskolakertekkel, melyek minden tekintetben jól berendezettek s a különféle viszonyoknak megfelelők lesznek. Korunkban az egészséges gondolatok hamar tulajdonává válnak az emberiségnek. Mint Ausztriában, úgy Németországban az iskolakert nagy érdekeltséget keltett már; — Nyissa fel az ajtót — mondá az ifjú parancsoló hangon. Marczel felnyitotta. Lórenczy Elma bárónő halálsápadta n tántorgott be. Pájdalmas sikoly tört ki ajkain, midőn az álczás ifjú karját vérrel borítva megpillantá. — Későn! későn jöttem — mondá Elma, — s egy székre hanyatlott le. A párbaj megtörtént 1 Nagyon megsebesült ? 1 — Ne aggódjék értem bárónő! szólt a sebesült, — az egész csak egy kis karczolás, már nem is vérzik — az orvos ur keze remegett. . . . — Hála az égnek! suttogá, Elma könytelt szemeit hálásan emelve az orvosra. Ön meggyógyul. Marczel ur lesz szives önt gyógykezelni. — Az orvos ur csak karomat gyógyíthatja meg; de ön bárónő szivemet. — Nem értein önt! mondá Elma elpirulva. — Oh bárónő — valja be: Szereti-e ön Marczel Kálmán orvos urat? Elma nyugodtan mondá: Marczel ur iránt egyebet a tiszteletnél nem érezek, — s a hálát, ha az ön karja jobban lesz! . . . — Köszönöm drága szavait Bárónő 1 Oh e szavak 8°k kincsesei érnek fel, mondá az álczás, megszorítva Elma kezét. — Tehát az ön szive szabad . . . nem szeret senkit ?! — Senkit! — mondá Elma — óh nem! Én szeretek : szeretem önt! és zokogásba tört ki. . . . — Ön engem szeret! Oh én boldog! De most önön a sor a vallomással s aztán következem én. Mondja meg Marczel úr! Szereti-e ön Elma bárónőt? — Szeretem mint egy jó barátnőt, egy drága testvért'; de szivembe Gellérty Blankának neve van oltkatlan láng-betükkel felírva. Én Blankát szeretem ! mondá az orvos. Boldog én 1 — mondá az álczás egészen más han„N Y í B V I D É K.“ hires paedagogusok, mint Dr. Ziller, lipcsei képezdei tanár Schwab eszméjének hódol, s Maeliauek megbizatott már a gyakorló iskola számára tervet készitni. Időkérdés lehet, hogy nálunk is felkaroltassék az iskolakert ügye. Sell eme előadását, mely itt röviden adatott, hosz- szabb vitta követte, melyben részt vettek dr. Credner, képezdei igazgató, Diesel, Dunker és Graack, hamburgi főtanitók, és többen. Végül az iskolakert által megvalósítandó legfontosabb elvek, élénk érdekelttséggel állapíttattak meg. Kiemeltetett az is, hogy bár nagy városaiukban az iskolakertek, a legszerényebb kereten belől is, nagy nehezen létesíthetők; ellenben falun az iskolakert mindenütt helyén van. Az ügy érdekében kívánatos, hogy mindenekelőtt a falusi iskolák mellett alakíttassanak iskolakertek, aztán később a nagyobb városokba hozassák be. Végül kinyilvánította a gyűlés, hogy az iskolakertek életbe léptetése érdekében való működés minden egyesnek, úgy a sajtónak is erkölcsi kötelessége; mert mint eszköz a nevelésre és a népjólét előmozdítására, megbecsülhetetlen. A homokos torok befásitása. Szabolcsmegye homok-buezkái némán szánalom-teljesen bámulnak az ég felé, várva a szabaditót, a szebb- és jobb jövőt, várva a nap égető heve ellen az enyhe takarót. Az üdítő harmatnak mines megpiheuése keblükön, hol néhány fűszál is csak irmagul található. Gazda nélküli terek ezek, hol a tulajdonosoknak eszökbe sem jut, e kietlen, fájó érzést gerjesztő, puszta terek ápolása s a bennök rejlő kincs kiaknázása. Gazda nélküli terek ezek, hol a tulajdonosok számítani nem is akarnak s nem látják a fejők fölé tornyosuló vészt : kik, bár a terhek, adósságok örvényében már-már elmerülnek, megsemmisülésöket összetett kezekkel nézik, és várják ; kik az apáikról reájok hagyományként maradt átkos és bűnös »ahogy van, úgy van jól«-tól még most sem tudnak szabadulni ; kik a birtokukban levő vagyon értékének emeléséről, jövedelmüknek fokozásáról, érdemesnek sem tartják gondolkozni. sőt saját kincsbányájuk fölött majd éhen halnak. Gazda nélküli terek ezek, hol a tulajdonosok, a természet intő szavát nem hallják, vagy nem akarják hallani, s nem eszmélnek fel delejes álmukból. A természet a legtílányabb helyek hasznosítására is rendelt s állított elő növényeket, hol ezek haszonnal tenyészthetők. Szabolcsmegye homok-terei nem azért vannak teremtve, hogy kérdőjelekként bámulják az eget ; hogy a tétlenséget, semmit nem tevést jelképezzék ; hogy a szelek szeszélyeinnek játékul szolgáljanak. Az ő hivatásuk az ; hogy Szabolcsmegye kincsbányáiul szolgáljanak ; hogy szőllők és fák által díszítve, e felvett ünnepi mez által a levegőt tisztítsák; a tulajdonosoknak pedig, ezen nemes tettük meghálá- lásául, anyagi hasznot adjanak ; őket fáradságukért megjutalmazzák, az adók, egyéb terhek elviselhetésére képesítsék, a vagyoni jobblétet megteremtsék. A természet az idők által hangosan beszél, s füleinkbe kiáltja, «itt az idő most vagy soha!» Ez elég érthetően van mondva, századok mulasztási terhe nyom bennünket, tegyük meg kötelességünket, kezdjünk a befásitás nagy munkájához. Prancziaorezág példája int benőnket, hol ki- számithatlan a kár, a szőllő fájának a phylloxera által lett megtámadtatása által, kipótolhatlan a kár, mely ezen ország közgazdaságának oly nevezetes ágát, szőllő és bortermelési iparát érte. A külfölddel versenyező, s az ipar terén is rnegmér- kőzésre hivatott hazánkat is súlyos csapás érte, e veszedelmes phylloxerának szórványosan lett föllépésével; mely több vidékek után már az Érmeiteket is megtámadta. Intő példa ez is nekünk, hogy mielőbb ébredjünk fel évszázados álmainkból, s lépjünk a tettek mezejére. Tartozunk ezzel az édes hazának, a közvagyonnak és saját magunknak. Szabolcsmegye nagy részbeu homokkal borított tere, gon; hangja mennyei zene volt. Boldog én! engem szeretnek mind a ketten. E szavak után levette álezáját. . . . Marczel és Elma meglepve kiáltottak fel: — Gellérty Blanka ! ! — Gellérty Blanka bocsánatot kér e merész játékért, melyet majdnem életével fizettett meg, — mondá meghatva az ezredes leánya — Ugy-e megbocsátanak noltem ?! — Elma barátnője keblére borult sirt s nevetett is egyszerre. Az orvos is Blankához lépett, megfogta sértett karját s halkal, mint a zephir lengette falevél rezg, oly halkan szólt: — Pájdalmat okoztam önnek Blanka? ... — Boldog vagyok! sültogá Blanka fürtös fejét az orvos vállára lehajtva. . . . — Szeretsz? ltérdé Kálmán, elmerengve tekintve a leány delejes szemeibe. —- Szeretlek! — Szerelmemet véremmel pecsételtem meg. — E pecsétet csak az isten törheti fel, rebegé meghatva Kálmán. Y. Budapesten az álarezos bál után, nem sokára fényes esküvő volt. Marczel Kálmán orvos vezette oltárhoz Gél - lérty ezredes leányát Blankát. Mi lett Elmával ? kérdik bizonyosan kedves olvasóim. — A lapok azt mondják, hogy Elma bárónő jelenleg férjével gróf K. Antallal, Olaszország örök kék egén mereng. . . . A fáma azt beszéli: hogy Elma bárónő egy másik álarezos bálban ismerkedett meg a gróffal, s végtelenül szeretik egymást. Ilyen végzetes lett az »álarezos bál vége« Elmá- uak és Blankának ; mert igy volt az megírva a végzett könyvében. az úgynevezett Nyirvidék phylloxeramentes; mert homokban nem tenyészhet ezen rémséges rovar. Tehát kezdjünk hozzá a befásitás áldásos munkájához. A községekhez közelebb lévő tereket ültessük be szőllővel, gyümölcsfákkal; a távolabb eső tereket pedig ákácz-, s más a homokban vigan tenyésző, fáradságunkat megjutalmazó fákkal. Ha azt akarjuk, hogy a szőllő alá berendezendő homok téreink fáradságainkat kellőleg megjutalmazzák; hogy a biztos siker és haszon ki ne maradjon; hogy az uj ültetést később a megbánás utói ne érhesse : úgy mindjárt alaposan egészen az elején kell kezdenünk a dolgot. Ki kell választanunk ugyan is, azon fajokat, melyek a homok-tereken legjobban diszlenek, legjobb, legtöbb s legértékesebb szőllőt és bort adnak; mert a hitványabb fajú szőllők mivelése is épen annyiba kerül, mint a nemesebb, jobb, bővebben termő fajok. Ezen kiszemelt szőllő- fajokból való ültetéshez, ha kellő sikert akarunk elérni, csakis oly fajok választaudók össze, melyek korán és egyszerre érnek. Sok fajokon ne kapkodjuuk, elég ha 4—5 jóféle fajjal bírunk, s ezeket is fajonként elkülönítve kell ültetnünk. Ki egyszerre érő fajokat ültet: valamennyi faja egyszerre érvén meg, az tökéletes érettségü szőllőjéből, jó és értékes bort szűr. Ott nem történhetik azon káros eset, hogy későbben érő szőllőire várakozván, a korábbiak felrepedeznek, megrothadnak; vagy korán kelletvén szüretelni a szomszédokkal, későn érő szőllőit éretlenül kell leszedni, leszüretelui, borának világos hátrányára. Ezen homoki boraink értékesítésére nézve szép jövő vár reánk. Praucziaországban, a phylloxera vész folytán, a cognac gyártás alább szállott. Eddig Prancziaország látta el nagyobb részben a külföldi piaczokon a keresletet, drága pénzért; most a rettenetes vész folytán ezen jövedelem forrásán nagy csorba üttetett. Miért ne ültetnénk mi által e jövedelmező iparágat saját édes hazánkba, a mikor, homoki szőllőtermésünk épen olyan kivitelre képes cognac-ot bir előállítani ? Megmutatta Kecskemét és N.-Kőrös vidéke, hogy a homoki terményből készült cognac-ja versenyezhet a franczia készit- ménynyel. A magas kormány is tőle telhetőleg megteszi a maga kötelességét a cognac gyártás meghonosítására. Az ut tehát már meg van törve, ki van mutatva ; nekünk csak át kell térnünk a boldogulhatás ezen útjára. A külföld piaczán is be lett már mutatva a magyar cognac gyártmány, és ha azt tisztán, hamisítatlan adjuk át a külföldnek, a magyar cognac ki fogja vívni magának az őt megillető helyet, s jövőnk meg lesz alapítva. Egy évtized múlva már a szegénység itt hágy bennünket, s magunknak szebb, jobb, boldogabb jövőt teremthetünk. Kuún István. Vidéki levelezés. Mezőkövesd, 1881. szept, 9. Tekintetes szerkesztő ur! A hetenkint megjelenő lapokból, a napi érdekesebb eseményeket rendesen későn kapja kézhez az olvasó. Elkapkodják azokat a napilapok tudósítói, akik sebtén közük az újdonságok, táviratok rovatában, nehogy megelőz- tessenek. Azonban az ily gőzerővel nyomtatott közleményekben rendesen nincs köszönet; mert vagy tévesek, vagy hiányosak azok. Kimutattam ezt a »Nyírvidéki legközelebbi számában is, ahol némely lap ferde tudósításait O felsége itt időzése alkalmából, helyre igazítani kényszerültem. Nem lesz késő tehát, habár az idő későre jár, királyunknak korszakot alkotó itt tartózkodásáról egyet- mást elmondani, ha nem leszek hosszadalmas. Kérem, szíveskedjék becses lapjában annak egy kis helyet szorítani. A legmagasabb vendég, mint tudva van, Mezőkövesden, a róm. kath. parochián volt beszállva. A remek bútorokat Samassa József egri érsek ur szerezte be oly Ízléssel, hogy a felség sem titkolbatá legnagyobb megelégedését. Környezetében voltak Albrecht Vilmos és Jenő főherczegek, Thurn-Taxis, Lichtenstein herczegek Peacsevich gróf, Beck báró és Edelszheim-Gyulai báró altábornagyok, több tábornok és ezredes. A király étkező helyisége a parochiától 100 méter távolságban a piaczon levő vendégfogadóban volt. Ide jött minden délután 5 órakor ebédre, kisérve a legmagasabb katonai személyiségek által. A nép ezrei, útját két oldalról minden alkalommal ellepték, s szívből éljenezték őt, aki a rokonszenves üdvözleteket, kegyesen köszönve, vidáman haladt a nép közt. Útját virággal hintette be a lakosság, s nem volt nap, melyen leánykák és menyecskék, koszorút, virágcsokrot, sőt szőllőt is ne nyújtottak volna át neki, mely csekély ajándékokat sajátkezüleg volt kegyes elfogadni s mindannyiszor megköszönni. Eltávozása előtti napon az említett utón virágokból e szavakat Írták ki a gyöngéd női kezek i »Öröm kisérjen utaidonl* mit Ő felsége észrevevén, megállt s mosolyogva olvasott el, s megelégedésének a mellette állók hallatára e szavakkal adott kifejezést: »szép, igen szép,« majd a hölgyekhez fordulva: »köszönöm, köszönöm* szavak mellett, katonásan köszönt. Hogy szivéből meg volt körünkben elégedve s igazán jól érezte magát a jó király, annak nemcsak a miniszterelnökhöz Írott legközelebbi elismerésében 8 köszönetét tartalmazó legmagasabb nyilatkozatában, hanem a közvetlen tapasztalatokban is bizonyitékát találjuk. Nem egyszer nyilatkoztatta ki ugyanis, hogy úgy a fogadtatással, miut a tapasztalt renddel is igen meg van elégedve. A népet, mely mindig sürü tömegekben környező, nem engedte a rendőröknek eltávolítani; »hagyják a népet úgy, oda állani, amint s ahová neki tetszik« mondá a kegyes fejedelem, »ere nem bánom ha utamhan vannak is, mindenki úgy tisztel a hogy tud.* Az örökidők számára feljegyezni való szavak ezek! Hány gőgös alattvaló tartaná rangján alólinak e szavak kiejtését! Elismerésének másként is jelét adá. Kőszeghy Mihály szelíd, jó esperesplébánusunknak a Perencz József lovagrend keresztjét adományozó azért, hogy neki lakását átengedő; no meg azért is, mert példás múltjával s