Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-10-14 / 29. szám
.IVYÍKVIDÉ K“ 99 Egyről-masról. i. Budapest, 1880. október 5. T. szerkesztő úr! Küldöm photografiámat. Ebből látni vagy inkább láthatni méltóztatik, hogy 26 éves vagyok. Épen egy hete múlt, hogy 26 évvel ezelőtt reggeli 9 órakor megszülettem abban a pillanatban, mikor néhai Tömő ur temetésére megszólalt a hirharang. Meg- és bemutatván ekként magamat, áttérek arra, miért kérésén fel voltakép t. szerkesztő urat soraimmal. Értésemre esett, hogy innen a fővárosból ez idő szerint nincs levelezője, ilyenül ajánlkozom. Teszem ezt nyugodt lelkiismerettel, mert qualifikatióm van. Nem vagyok ugyan professionátus »sornalist«, mert az én mesterségem voltaképen az, hogy más ember fiának munkájában hibát keressek; — banem tekintve azt, hogy már ezelőtt 20 évvel megtanultam az összes tudományoknak felét — az olvasást t. i.; tekintve továbbá, hogy ez idő óta könyvtárt kitevő menynyiségft remek- és nem remekírót olvastam, többi között a leendő »Nyír- vidék Értesítője», a '»Nyirvidék« volt igen tisztelt szerkesztőjének »Értesités«-ét is — nem szenved kétséget, hogy qualifikatióm kifogástalan. Ha tehát photographiámról el nem árulja azt a szemmel látható körülményt, hogy hajam nem any- nyira bogár, mint violaszin stb. stb. (a férfiak előtt fölösleges titkolnia, de becses lapjának hölgy-közönsége előtt minden esetre kérem nem publikálni); ha továbbá csakugyan nincs innen levelezője s ha végre qualifikatiómat ön is kifogástalannak ismeri el — s ha legvégre soraimat nem a levélkosárba adja ki — isten neki, én zászlója alá esküszöm s tudósítom önt oly dolgokról, melyek néha »megczáfolásra érdemes« epit- hetont is nyerendnek, ha nem megczáfolhatlanok lesznek. De hát mik lesznek e dolgok? Kérdi ön. T. szerkesztő ur! Nem is említve azt, hogy alkotmányos állam polgárai lévén mindanny ián tudjuk, hogy a pro- grammot nem azért adják vagy mondják, mintha azt megtartani komolyan bárkinek is esze ágában volna — hogy mondhatnám én azt meg eleve, miről mindenről fogom tudósítani, mikor na még voltaképen én sem tudom mi minden fog tö rténni. Ezt nem tudom, habár mint fölebb emlitém qualifikatiómat különösen amaz «Értesítés» tanulmányozása óta minden kifogáson felül levőnek állítom, hiszem és vallom. Egyről-má8ról fogok Írni s ezek között, hogy t. lapjának duplán t. hölgy olvasóit magam iránt jó véleményre hangoljam, még a divatról is, arról is, még pedig azonnal, — mihelyest csak lehet, Mert most nem lehet. Nem mintha divat nem volna; van az most is; nem is azért, mintha nem volna qualifikatióm e részben is, nem tudnám ez istennőt imádni. Oh! én tudom imádni s tudom például, hogy szőkének a szőke haj, barnának pedig a barna — illik legjobban. Én legalább egész komolyan állítom, hogy nincs példa széles e világon az ellenkezőre. Hanem azért nem lehet a divatról Írni — mert azt most belül viselik. Ez a divat. Szent igaz amit mondok. Hogy lehetne elmondani a ruha szabásának alakját, díszítésének módját, színét stb. stb. mikor mindent légmentesen elzár egyetlen ruha darab — a kabát. Tessék elhinni, hogy ez a divat. Ilyen nyaktól bokáig érő kabátokat lát az ember itt és ott és mindenütt. Azaz nem mindenütt. III. Zűrzavaros idő foglalkodtatta ez időben mind a két magyar hazát. A török szultán a lippai basához parancsot küldött, mire az felszedte sátorfáit s megindult Erdély felé, csatlakozandó az erdélyi hadsereggel. — De mivel társzekereit Ferdiuánd katonái elfogták : hát élelemmel lássa el Erdély az ő katonáit, igy gondolkodott a nagy kontyu basa, azért is embereivel rabolta s ha máskü lönben nem lehetett: pusztította is a népet. S egyszer csak elkezdettek a falvak néptelenedui. Az emberek elbujdostak, nem tudni hova. Nem volt a férjét váró nő, mint máskor; nem az ősi tűzhely, a hol a uem pénzen vett, saját földjein termett Ízletes étket lobogó tűz mellett megfőzze; nem volt aki megfejje a duzzadt tölgygyei váró teheneket, — mert tehenek sem voltak; — részint elhajtotta a török, részint elvesztek; nem volt a ki a pinczéből felhozza az óbort, mert nem volt pincze, nem volt bor, minden, de minden elenyészett, elpusztult, megsemmisült. — A házak elhagyottan romokba dőlve feküdtek, megnépteleuedtek s csak itt ott egy egy gazdátlan eb csatangolt a gye- pesedni kezdő utczákon. A mint Hampó Béla elhagyta faluját esteiedül kezdett, az árnyékok megnyúltak, a nap búcsú sugarait hinté a földre. Szép májusi este volt. Nyugodt és derült. Pent a hold fényében ritka fürtös felhők fürdöttek, mint a szappauhab a vizen. Lent az a kékes szürkeség uralkoEz nem igaz, hanem az az igaz, hogy ahol nem ilyeneket lát — ott nem látja a divatos toiletteket. Meg van még mai napság egy más divat is a fővárosban. Részvétet nyilvánítani a sajtos bolt előtt! E biz furcsának elég furcsa, hanem igaz. Azt tudja t. szerkesztő ur, hogy a mi város atyáink egy szó majoritással elhatározták, hogy a gyapju-utczai gra- náriumban (hol ugyan néha világhírű színművészek is megfordultak nagy ritkán, de a hol leginkább csak pojáczik parodizálták a színészetet) többé nem szabad meggyujtani a légszeszt; azt is tudja t. szerkesztő ur, h"gy e határozat kimondása óta minden képzelhető eszközzel korteskednek ama határozat meghiusit- hatása érdekében. Nem használ a német fővárosi sajtó aktiój.i, nem a korona fölkent viselője személyével való ijeszgetés, nem a Bismarck szemöldökének rángattatása, nem az aláírások gyűjtése a megmásitási kérvényre — höher Péter s apellálnak a szívre. Az ugyanis legújabb fogásuk, hogy szerződtetett s' itt lézengő színészeiket a nem régiben legfényesebb utczákban is nyitott sajtárus boltokba »menesztik« liptai túró s hason »csemegék« vásárlására, hogy ezzel részvétre hangolják a közönséget s ez állal elősegítsék ama határozat megmásithatását. Hanem hát azért reméljük, hogy még sem lesz német theátrum. Van a fővárosnak egy uj nagyszerű, világhírű theátruma. Az amphitheatrum. Ezt voltaképen találták. Egy buzgó tudós Torma Károly. A tudós régész legfeljebb csak holmi épületnek romjai után keresgélt ásatásaival a szentendrei országúton O-Buda és Békás- Megyer között s talált egy nagy araphitheatrumot, mely nagyobb a százszor megcsodált pompeji-inál. Az ásatásak folynak s reméljük, hogy egy pár év alatt a római időbeli O-Buda egy magyar Pompeji méltó hirére tesz szert, hová a tudós világ messze földről ide fog zarándokolni nemzetünk dicsősségére, mely ezzel is be fogja bizonyitni, hogy még sem oly barbár mint a bécsi sógorok hirdetik urbi et orbi. Még most csak kis része van kinn a föld alól a monumentális volt épületnek, de a néhány nap mióta felfedezték, untig elég volt arra, hogy a 2000 év előtti ma már romnak látogatásával a közönség lerója kegyeletét. Tegnap vasárnap lévén nemcsak a tudósok, de a közönség intelligens osztályaiból egész karavánok vándoroltak ki a hely színére s a parányi lábacskájú delnők ép úgy képviselve voltak — még pedig nagy számmal — mint a tudomány magját tördöző latei- nerek ... Az igaz, hogy nem hiányzottak oly Spies- bürgert affectalók sem, kik keresték a helyet, honnan a Krisztus születése előtti karmester dirigálta az or- chestrumot . . . Most veszem észre, hogy még voltakép alig írtam valamit s már is sok betűt kitesz, végzem tehát azzal, hogy a többit máskor Írom meg, ha t. szerkesztő ur fenti föltételemet elfogadja; mely esetben etcetera, etcera! Semsem Sem. Szabolcsmegye közgyűléséből. Nyíregyháza szept. 22. 23. 1880. (Vége.) Kisvárda varos képviselő-testületének azon pót- szabályrendelete, amelyszerint a főbíró fizetését 365 írtban, a törvénybiróét 150 írtban, a pénztárnokét 300 írtban, a reudőrbiztos fizetését 360 írtban s a kettővel raegszaporitott összes rendőrök fizetését szedott, melyet a hold szokott ezéthinteui. Mintha ezüstből lett volna kiverve minden. Utasokat, éjjeli járó-kelőket nem lehetett látni. Még a mezők kedves zsibaja is el pihent, mely máskor úgy gyönyörködteti az embert, A nyáj kolompja, a tilinkó hangja, az ebek csaholása nem hallatszott. A szél szárnyain emberi haug nem érkezett. Minden lecsöndesült vagy kihalt. — Senkitől sem zavarva kezdte meg útját, s folytatta azt. — Egy árva lélekkel sem találkozott. A falvak mindenütt zajtalanok voltak. A kémények nem füstöltek. A házak behunyták ablak szemeiket. Egy ház ablakán sem volt semmi fény, semmi világosság. Itt ott az üveg nélküli ablakokon be-befütyölt a szél vagy betekintett a hold halavány sugara ' — Ki tudja hova lett e népség ?!.... Már öreg este volt, midőn a mi Bélánk egy erdőhöz ért. A táj felett lanyha szellő lebegett, játszva a fák leveleivel s cseudeseu susogva, mintha intené az ifjút is: »csitt, csendesen!« Majd a hold ezüst sugarai bukkantak elő, megkoszorúzva a hegyek csúcsát az ifjú Hampó szép cseudeseu egyedül folytatá magános, hogy uemodjam regényes útját, a hegyes erdős vidéken. Ment, csak ment folytonosan egész éjen át s már a féuylő őrtüzek az ég ragyogó csillagai is kialudtak s a hold is halvány arczát felhő mögé rejtő, midőn hirtelen valami nesz üté meg füleit s fegyver csillogása tűnt szemei elé. Megáit, halgatózott. Majd meghúzta magát egy százados tölgy vastag törzse mellett. (Folyt, köv.) mélyenként 3—3 forinttal fölemelten, végre a 6 éji őr évi fizetését 1080 írtban állapította meg, jóvá- hagyatik. N.-Kálló városának, a nyíregyház-mátészalkai mellékvasutvonal kiépítésének előmozdítása czéljából, a város közönsége által aláirt 120 törzsrészvény árának fedezésére kilátásba helyezett 6300 frtnyi kölcsön, föl- vevésére s annak törlesztési módozatai tárgyában hozott határozata, az állandó választmány véleményének elfogadásával, jóváhagyatik. A mihálydi és szentgyörgy-ábrányi községek által, a határokon végig vonuló országutak kijavitá- . sa tárgyában beadott kérelme, Koczog László királyi mérnöknek kiad::tik beható vizsgálat és jelentéstétel végett. A tarai községi képviselet által f. é. februárhó 19-én a husvágásra vonatkozó határozatát Frank Lajos túrái lakosnak föllebezvéri: Miután a húsvágás kizárólagos joga az 1872. VIII. t. ez. 33 §. szerént csakis a törvényhatóság által korlátozható: a föllebbezett határozat feloldatik. A nyírbátori községi képviseletnek a piaczi vásártér rendezése tárgyában hozott határozata, az összes iratokkal együtt kiadatik Vay István szolgabirónak, hogy a helyszínén foganatosítandó szemle alapján, a kellő felvilágosító véleményes jelentést mielőbb terjessze be. A megyei közigazgatás hibájinak kimutatásával megbízott 21-es küldöttség ülésének határozata okt. 7-ón. A közigazgatás jelenlegi hiányai két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak azon hiányok, melyek a közigazgatás jelenlegi rendszerén alapulnak ; ezen hiányok országosak, és csak a törvényhozás által orvosolhatók. A második csoportba tartoznak azon hiányok, melyek a kezelés és ellenőrzésre vonatkoznak. Ezek már különlegesek és egyes megyék által az önkormányzati jognál fogva szabályrendelet utján eltávolit- hatók. Ez lévén a 21-es bizottság meggyőződése, az országgyűléshez a közigazgatási rendszer hiáuyainak orvoslása végett felirat iutézését és a kezelés helyesbbi- tése, és az ellenőrzés könnyebbé és lehetővé tétele végett szabályrendeleti javaslat alkotását elhatározza. Hogy ezen kettős feladatának minél elébb és minél alaposabban megfelelhessen Bodnár István, Fráter Sándor, Lipthay Károly, Lukács Ödön, Somogyi Rezső és Miklós László bizottsági tagok megbizatnak, hogy a tisztviselő választás jogának fenntartása mellett, önkormányzati alapon — a jelenlegi rendszer hiányainak orvoslását kérelmező felirati javaslatot készítsenek, mely felirati jkvaslat a 21-es bizottság által át,vizsgáltatván és esetleg kiegészíttetvén a bizottsági közgyűlés elé fog terjesztetni, megbirálás, elfogadás, és az országgyűléshez való felterjesztés végett. Zoltán János alispán pedig megbizatik, hogy a törvények és jelenleg érvényben lévő mogyei szabályrendeletek kellő figyelembe vétele, és esetleg ez utóbbiaknak megváltoztatásával — a tisztviselői kar s más szakértők közreműködésének igénybe vétele mellett, a gyors és helyes ügykezelés és pontos ellenőrzés keresztülvitele végett egy szabályrendeleti javaslatot készíttessen s azt tárgyalás végett a 21-es bizottság elé beterjessze. Miről Zoltán János alispán s a fent jelzett kül- döttségi tagok jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. Nyírfalombok. i (Vidéki celebritás a miniszteri bálban. — Mi is fogunk néha komornyikot. — A jó pásztor és tévedező gödölyék. — Kávé soi- rée. — A skeptikus boldog. — Díszpéldánya a férjeknek. — A gazdag emberek. — Aggódd férj és gyászold nő. — Holmi egyéb, — Uj találmány.) B. megye alispánja—mint egy kedves és szellem- dús beregmegyei urbölgy regélte nekünk rózsás ajkaival sz ..............i fürdőben — bizonyos ügyben felráud ulván Budapestre, meghívást kapott a miniszterelnök báljára. Meg is jelent a dalidóbau, még pedig magyar díszköntösbe öltözködve, azonban miután ott ismerőssel nem találkozott, magánosán áldogált a terem egyik szögletében, néhány lépésnyire az ajtótól. Nosza meglátja egyszer valami illemtudó komornyik, s az arany- rojtos nyakravaló és magyar csizmák gazdáját igen természetesen nem gondolhatván a sok frakkos méltóság közt egyébnek, mint urasági czifra huszárnak, reá mordul, hogy azonnal hordja el magát lokaj társaihoz. A megszólított végig nézett a komornyikon s meg sem mozdult helyéről. A komornyik távozott, de nem sokára jött a másik a ez még vaskosabb modorban utasította kifelé az alispáut, ki azonban ismét nem mutatott semmi hajlamot az engedelmeskedésre. Jött aztán a barma-
