Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-10-14 / 29. szám

„N Y í B y I D É H.

dik komornyik is s ugyan mérgesen követelte a tolakodó urasági huszártól a fényes társaság elhagyását. Hanem aztán szerencsére a házigazda vagy más valaki észrevette a kellemetlen tévedést, megmentette a speklá- bilist további zaklatásoktól, lehordva egyszersmiud a komornyikot, ki B. megye derék alispánját lokajnak nézni vakraerősködött. Pedig hát mit tehetett a szegény komornyik arról a fatális quiproquóról ? Hiszen ő a valót nem ismerte, a látszat pedig mellette volt . . ki gondolná azt mai időben, hogy magyar miniszter báljában, előkelő ember magyar öltönyben jelenjen meg?

A látszat és való ilyen sajátságos felcserélése azonban nemcsak a komornyikokon, hanem másokon is; de sőt körülbelől mindnyájunkon megtörténik.

Pater Kajafás például a nagy öröm miatt alig fér bőrében, látva mily figyelmesen és ájtatosan hallgatják jámbor juhai az ő kenetes szónoklatát. Tudná csak a valót! majd kiábrándulna! Hiszen egyik báránykájaazon töri fejecskéjét, ki lebet az a csinos dendi, ki reá oly gyakran és hoszszasan tekintget ... a másik a miatt boszankodik, hogy már ez s ez leányzónak is olyan öltözéke van (mint neki, pedig hát micsodák azok ő hozzá hasonlítva! az ifjú ur ott az oszlop mellett raalitiosus megjegyzéseket tesz magában a szónokról: no most szalmázott areverendis- simus, most meg pláne hasából beszél ... az a pápaszemes gentleman pedig azt godolja: beh bánom, hogy ide jöttem, — bárcsak vége is lenne már ennek az unalmas kufárbeszédnek! Élemedett tisztes úrnők szólják szapulják az egész világot, nem hagynak egy garas ára becsületet sem az embereken, jól kiporozzák (szerencsére csak szóval) a szomszédurat és szomszédaszszonyt, a könnyelmű fiatalságot és a régi bohóságokat elhagyni nem akaró öregeket, a magistrátust és a kofákat, a péket és mészárost, a zsarnok férjeket és konokul megátalkodott agglegényeket s átalában minden személyválogatás nélkül a férfiakat, mint önző, csapodár és hálátlan teremtéseket, —azonban egymás irányában a legnagyobb előzékenységet és nyájasságot tanúsítják, mégis pecsételve kölcsönös meleg vonzalmukat czuppauos dupla csókok kai. Menynyire szeretik egymást ezek az érdemes ká- vénénék! Az ám! ha valamelyik távozik körükből, azonnal oly takaros biográfiát adnak róla, családjáról, nemzetségéről, hogy önkenytelenül is Iskáriótes Judásra gondolunk, s erősen kétkedni kezdünk érzékeink meg bizhatóságáról és emberismeretünk helyességéről. —Mily boldog férj az a Levente! beszélik a férfiak, s a boldog Levente, ha szavaikat hallaná, aligha azt nem mondaná, mit hajdan moudott a római patriti us, midőn ifjú; szép és gazdeg nejét magasztalták előtte, — »látjátok c sarut, uj is, szép is, de csak én tüdőm, hol szorítja lábamat!« —Ez aztán díszpéldánya a férjeknek! hangzik egyik-másik komámasszony ajkairól, — feleségét tenyerén hordozza, lakása mint valami herczegé s e mellett otthonülő, solid mértékletes fiatal ember, bezzeg nem olyan, mint a mi házi kereszteink, kik örökké a kávéházban, népkörben, kaszinóban laknak s ha haza jönnek is, nem tudnak egyebet, mint euni inni és aludni! Drága kedves komámasszony ! ne legyen ily pogány asszony hozzánk férfiakhoz (a minthogy nem is volt I valaha!) aztán ne engedje magát a külszín által el- [ ámittatni ! Tudná csak amit mi tudunk arról az ifjú emberről ! ! Tudná csak a valót, a megdöbbentő a rét- ; tenetes valót! Az a nő, kit a világ oly boldognak : vél, nem sokára talán megátkozza a pillanatot, mely

őt férje körébe vezette

............Tánczvigalomban vagyunk

— a delnők egytől-egyig drága öltönyökben, csillogó ékszerekkel pompáznak, a férfiak pezsgőznek, az ifjú urak csak úgy szórják a tiz forintost, (de még az ötvenest is!) a barna fiuknak, itt-ott a játékasztalokon tetemes összegek vándorolnak hol ide, hol oda, amint a szerencse kaczér szeszélye akarja, — no ezt sohasem hittük volna, hogy enynyi gazdag ember lakik ezen a vidéken ! Gazdag ? Ha ha ha! Az a feltünőleg egyszerűen öltözködött egyén, ki épen most egyenlíti ki vacsora-számláját ötven-hatvan krajczárral, a báli közönség felét biztosan megvehetné, azok a fényes köntösök nagy része még most is fizetetten, azok a tékozló fiuk és apák többnyire erősen úsznak a tintatartóban ; — hogy is mondja a régi günydal ? »Zsákunk volt, tavaly eladtuk, az árát a bálban hagytuk, az urfinak nagy kedve volt, a sok serbe majd belehólt».— A férj aggályos arczal tudakozza az orvostól, ha lehet-e reménye beteg neje életéhez? no nem csuda, hiszen nagyon de nagyon szereti! Az az csak szerette — valaha, de most azért aggódik, hogy hátha meg nem hal! — A gyászöltönytől nem akar megválni némely özvegynő, ez aztán az igazi női hűség ! Néha ! Sokszor azonban merő számítás (hiszen a gyászruha fokozza az arcz fehérségét és ragyogását !)|vagy épen házassági reklám, mely ezt jelenti: szív és kéz üresedésben, — pályázók váratnak! — A gólyacsalád a háztetőn a házi béke és boldogság jelképe — s benn a házban a szegény férjet az ifi asszony vagy napainasszony vagy mindkettő mozsdatja szappan nélkül s borotválja ingyen, néhol pedig, mint Petőfi hja »a kántor, a leány részeg apja benn feleségét döngeti.« — Sok valódi bölcs oly igénytelen kinézésű, hogy ha nem ismernök, bátran ráfoghatnánk; hogy megbukott a matúrán ... X. tauácsost

szinte arcza után Ítélve tudományos főnek tartja a világ, holott reá is alkalmazható az, mit Eáy az édes uracsról mond; »olyan mint a pulyka, egyebütt jó izü, de a fejét el kell vetned.« — Milyen buzgón pártolja a Herr Vetter a szinmüvészetet! . . . pártolja bizony a primadonnát, meg azt a biborajku ballettánczosnőt! Valamint azt a sok úri fehérnépet is aligha a vallásos érzület vezérli mostanában az imaházba . . . vagy talán az uj káplán rózsás arcza keltette’fel keblökben a vallásosságot ?

*

így szerepelnek az életben egymás helyén egymás jogait bitorolva a látszat és való, még pedig az említett tüneményeken kívül ezer meg ezer alakban. És valószínűleg mindaddig igy fognak szerepelni, inig emberek léteznek, vagy legalább a szellemi vakság ellen is nem talál fel »pápaszemet« valami tudós angol. Arait ugyan nem szeretnének a titkos és nyilvános jézsuiták.

Z. Y.

Kérelem Nyíregyháza városának igen tisztelt közönségéhez.

Megnyitni gymnásiumunkat és lehetővé tenni az elő- haladást a tudományos téren, vallás felekezeti különbség nélkül, a mostohább anyagi viszonyok között éld szülők gyermekeire nézve is volt a czél, mely az iskolánk élén álló kormányzó testület és a gyran. tanári kar előtt lebegett akkor, a mikor egy tápintézetnek a gymnasium kebelében való létesítését határozatilag kimondta, folyóvá tévén e czélra egy 4000 forintot tevő u. n. tápintézeti alapítvány kamatját. Ez alapítvány a méltóságos és főtisztelendő ág. ev. tiszai egyházkerület becses támogatása és a nagylelkű adakozók tették lehetővé, hogy a legközelebb mult 1879/80-ik tanévben már 700 forintot meghaladó kiadását voltunk képesek fedezni tápintézetünknek. Fentebb jelzett törekvésünk elérése és jótékony intézetünknek tágasabb alapra való fektetése czéljából ez évben is gyűjtést eszközöltünk A vidéki közönség leróvta már e részben adóját, a nemes lelkű segélyezés sora Nyíregyháza városának tisztelt lakóin van.

Azon reményben, hogy a uemes város tisztelt közön- zönsége hasonlóan kegyeskedik részesíteni intézetünket is azon jótéteményekben, melyek által már sok szegény ta- I nulónak lehetővé vált, hogy magát tudományosan müveit emberré, egyháza ésja társadalom hasznos tagjává képezze, városszerte elrendeltük a segélygyüjtést.

A tápintézeti felügyelő kötelességének togja tartani a legcsekélyebb adományt és hirlapilag nyugtázui.

Amidőn ezt tisztelettel jelezni bátrak vagyunk, intézetünket nemkülönben a kőnyöradomány gyűjtéssel megbízott tanítványainkat a nemes város minden egyes tagjának jóindulatába ajánljuk.

Nyíregyháza, 1880. okt. 12.

Kovács János s. k. Martinyi József

igazgató. gyrnn. tánár tápintézeti felügyelő. Palánszky Sámuel felügyelő.

HELYI és VEGYES HÍREK.

— A 21-es bizottság, mely arra volt utalva, hogy a közigazgatás hiányainak orvoslására a megfelelő gyógyszert keresse, — még a vezérelveket sem állapítva meg,

— egy ötös albizottságot küldött ki, minden korlát nélküli teljhatalomnál a javaslat kidolgozására. Mint halljuk az albizottság személy elleni kicsinyes harczot csinált a közérdek makulányi baszna nélkül. A pasquil éle főként az alispán ellen van irányozva.

— A helybeli kir. járásbíróságnál több százra

— sőt ezerre is — felmenő elintézett ügydarab, (azok

közt sok appelláta és végrehajtási beadvány) hever, hónapokon át anélkül, hogy expediálható lenne. A baj egyszerű: nincs leiró, hiányzik a hivatalnál a kellő

segédszemélyzet, így aztán megeshetik az, hogy a legvilágosabb, kérdést sem képező jogviszonyok, nagy időn át vita per alatt állanak s nem fejlődhetik, sőt megrendül a jogéi'zet az igazat kereső közönségben s megesik, hogy az ügyek lassú menete miatt szidalmaztatik a kormány és az ügyvédi kar — nagy ártatlauul. Igen is ártatlanul ; mivel a hibás tulajdonképen az illető hivatal feje, a járásbiró — amiért, hogy nem sürget elég eréllyel és minduntalan, az elodázhatlan szükségként jelentkező egy pár irnoki (pénzügyileg úgy is majdnem egészen eltűnő) uj állomás reDdszeresitéseért.

— Both Menyhért királyi ügyész hat heti szabadságot vett magának; ez idő alatt a hivatalt Am- brózy alügyész vezeti.

— Lazár László királyi alügyész N-Váradra helyeztetett át; ide pedig az ő helyére E. Nagy László jő. A távozó Lázárt, mint derék hivatalnokot, jó embert és kész barátot szeretet kiséri megyénkből. A csere reá nézve lépcsőnek tekinthető felfelé, — tekintve, hogy a közeli decentralizációnál Várad is, királyi táblát nyer.

□ Panaszkodnak a méhes gazdák hogy a mézszüret igen silány a jelen évben. Sokan még annyi anyaméhet I sem hagyhatnak meg telelésre, a mennyit tavasszal kiraktak. Sem méh sem méz. Pedig temérdek keserűség mellé, mely vidékünket mostanában érdekelte, nagyon fel" férne egy kevés édesség.

Dr. Heumann Ignácz és neje a nyugoti és déli államokban kéjutazást téve, a baracconei számüzöttnél is tisztelegtek. Az agg hazafi még mindig munkabíró és munkaszerető ember s el tekintve szemei gyengült- ségétől teljesen konzervált férfiú arra, hogy húsz évig is elélhessen. A látogatókat szívélyesen fogadta s kertjét megmutatva Heumannéuak egy sajátkezüleg rögtönzött virágcsokrot adott emlékül.

—- Kubinyi István ügyvéd, itt hagyva Nyíregyházát, Ujfehértóra költözött. Három-féle indoka van elmenetelének, amelyek közül egy is elég lenne. Először tevékenysége kifejtésére nem talált az ő szakjában nagyon is túltermeli} városunkban ambicziójának megfelelő tért. Másodszor: élesen visszatetszett átalában a társadalmi élet

kivállólag pedig kollegái körében a testületi szellem hiánya. Végül, a családi érdek úgy hozta magával, hogy vagyonai házi kezelését maga vegye át.

Dühön Gézának nagyon kifelé áll a rudja Szabolcsból, tán még retteget hivatalából is: a törvényes erőszakoskodás legszélső határáig menve, a közvéleményt is maga ellen zúdította és még se tudott miniszter princzipálisának elég karácsot beszolgáltatni.

* Dankó István derék városi állatorvosunk egy prezervativ szert talált fel a lépfene, torokgyík, antrax s ezen kategóriában tartozó állati betegségek ellen. Ajánljuk gazdaközöuségünk becses figyelmébe. Kívánatra több elismerő levél áll rendelkezésre, melyet annak idejében hirlapilag is közzé fogunk tenni.

— Lang Mór és fia nyíregyházi fakereskedőknek ösmeretes csalási bűnügyében nem a nyíregyházi, hanem a budapesti törvényszék fog Ítélni. E bíróság illetékességét azon körülmény állapítja meg, hogy a feljelentés ott, és már hónapok előtt adatott be; s az előnyomozat is ott rendeltetett meg s főleg azon körülmény, hogy a bűntett a budapesti törvényszék területén követtetett el. — A kik ösmerik, vagy csak látták isLangékat, úgy gondolkoznak, hogy ők inkább csak ezközei lehettek a minősített csalásnak s igy az értelmi szerző ez után is máshol keresendő. — Nagy érdeket kelt és mulattató a fővárosi rendőrök és károsult bank embereinek versenygése az 500 frt juta- lomdij felett; el akarják egymástól vitatni a kézreke- rités dicsőségét. — Mi úgy hisszük előre innának a medve-bőrére! mert a Langék elfogatása még nem egy dolog a bűnösség megállapításával. A jutalomdij pedig csak akkor jár, ha Langék elítéltetnek és ha a bank kára megtérül. Ez utóbbira azonban épen nincs kilátás; mivel Langék az elfogatás napján, önként bejelenték a csődöt: s igy a nehány órával előbb foganatosított fenyitő zár semmi törvényes elsőbbségi jogot nem ád a banknak. Sőt esetleg megítélendő kára is csak a csődperben és csak a váltóhitelezők utánni rangsorozatban nyerhetne a 8—10,000 frtnyi tömegből kielégítést,

— A korai vetésekben szinte sok kár van, a rovarok miatt, melyek néhol egész táblákat annyira elpusztítottak, hogy a földett újból kellett bevetni. Mondják, hogy e kártékony férgek nem is szűnnek meg gonosz munkájuktól, mig a dér által el nem pusztittatuak.

(m) Hívatlan vendég. Pazonyi utczán lakó egyik barátunk f. hó 10-én este 9 óra tájban, midőn ipjá- tól — ahol ostézett — nejével együtt haza ért lakására; ott egy hívatlan vendéget talált, ki alkalmasint az előtte való napon vásárolt sertésnél kívánta tiszteletét tenni; az ipse azonban most az egyszer rutái megjárta, mert hivatlanságát a gazda tenyere hatalmas csattanása adta tudtára; kivált midőn még neki állott feljebb mondván a házi gazdának: én hogy kivagyok az nem kérdés, de hát maga kicsoda? A magyarázat azonban ismét csattanős volt. A disznó ku- pecz egy pazonyi utczai lakos, ki hasonló látogatásairól ismeretes.

— Beküldetett. A Nyirvidék 28-ik sz. Petrás Gyula honvéd őrnagyról hozott czikkünket, — az igazság érdekében — megbízható forrásból — oda kell módosítanunk, — hogy P. azért vonatott Máriásy tábornoktól felelősségre mert — szabályellenesen — engedély- nélkül irt a «.Pester Lloydba« és csak utólagosan — kérelmezte az engedélyt; — És éppen Máriásy tábornok — jóakaratúlag — és enyhén bánt el vele.

—• A tiszavidéki vasút nyíregyházai állomási főnöke, aki a »jaj beh hunczut . .« kezdetű hazafias dal miatt összetűzött a borozó fiukkal, azon hírben áll, hogy magyar-faló. Ezt azonban mi nem hisszük — már csak azért sem, mivel a nevezett főnök, több mint egy tized óta él hazánkban s eszi a magyar kenyeret. Ha nem ragaszkodnék e földhöz, az ő qualifikácziója mellett rég túljárhatna a határon 8 alkalmaztathatná magát másutt.

— Az idei bor, ha mennyiségben nem is köze- liti még a múlt évi termest, de minőségbeu jóval túl haladja, sok lévén benne a czukor és szesztartalom,