Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-04-22 / 4. szám
Indítvány Szabolcsmegye bizott. gyűléséhez. — Bay Ferencztöl. — Engedelmet kérek, — ha ezen a megyei földbirtokos osztályra nézve közérdekű ügyben, megyénk különös s igen ismeretes helyzetének elemzésébe bocsátkozva, becses türelmöket fárasztom. Az 1876. XV-ik t. ez. szövegéből s a pénzügyminisztériumnak azon rendeletéből, melylyel a mult 1879-ik évi adó-elengedés iránt a föld árja miatt kérelmeinket elintézte, azt látom : bogy a szabolcsmegyei országos képviselő urak az 1876. XV. t. ez. alkatásánál Szabolcsmegye specialis viszonyait meg nem ösmertették a törvényhozással, és hogy azokat a magas pénzügyi kormány sem ös- merbeti kellőleg. Hóvíz, árvíz és föld árja: egészen más és különböző fogalmak. Az ország nagyobb részében csak a két elsőt ismerik. A tavaszi hóolvadás vizei majd minden évben egyes bajlásokban pállasztják ki a őszi vetést. Nyár elején, s néha előbb is, ezen vizek elenyésznek s a föld újra szántható s vethető lesz. Hasonló az eset a patakok és folyók kiáradásaival — a tulajdonkép úgynevezett árvizekkel — ezek elboríthatnak több határokat — s mint az 1876. XV. t. ez. kifejezi — a vetéseket oly módon és időben semmisítheti meg, hogy azo i évben már újabb veteményezés által jövedelmezővé nem tétethetnek. Ezen árvizek elborítják egy időre az ugarban levő szántóföldeket, de az ugar szántás idejére lefolyhatnak s még azon évben s/án- tathatnak, bevettethetnek sőt az iszapolás által az árviz még a föld termékenyítésére is hathat. Ily körülmények vezethették a törvényhozást az 1876. XV. t. ez. megalkotásánál; ily körülmények közt lehet igazságos és törvényes a magas pénzügyminisztérium azon rendelkezése, melylyel a vízboritotta ugarföldek adójának elengedését megtagadja. De az a föld árja, a mi a Nyírvidékuek specialis calamitása, egészen más valami. Mi azt itthon fájdalom, jól tudjuk, hogy mi az, — és hogy 20—30 évben előfordult s több-kevesebb évekig uralkodik; s legnagyobb részét azon földeknek, melyeken mi nyíriek búzát tudunk termeszteni — ez a föld árja egy huzam- ban több évekig — néha 10 évnél is tovább szokta elborítani. Mikor ennek az ideje elérkezik, kutjaink és pin- ezéiukben feljön a viz. A lapály-szántóföldeken annyi helyen kezdődik mint egy szérű, s a legfi-ztább derült napok mellett a gazda fájdalmasan tapasztalja, hogy a viz napról-napra terjeszkedik s emelkedik mindaddig, mig rendes felületét el nem éri. Száraz években a szántás színéről fel lehet ismerni és kijelölni azon területet, a meddig föld árja idején a viz fel szokott emelkedni. Én azt hiszem, hogy ha a t. megyei bizottság felirataiban kimutatná Nyírvidékünknek időszakonként uralkodó földárjának kellő ösmertetését, ügy a törvény- hozás, mint a magas minisztérium előtt: bizonyára lenne sikere s eredményét tapasztalná a föld árja által sújtott szabolcsmegyei birtokos közönség. A múlt században s a jelenben is a megye azért ásatta azon vízvezetékeket, a melyek jelenleg a nyírvíz szabályozó, Nyíregyházán székelő társulat keretébe tárás Jármy Tamás. Alhadnagyok: Puló Pál, Kállay Albert, A’ Század össze állitva az egész Báthori járás Nemességéből. A Tek. állandó Deputátiónak, ezen igy megbatározott rendje, a’ Századokra nézve ugyan meg állott, de a tiszteknek felosztások sok helyen változott. Ezen változás esett Pünkösd hava 10-én a’ midőn az itt elő adott felosztás, a’ Tek. Vármegye közönséges Gyűlésében felolvastatott. Ugyan ezen Gyűlésben olvastatott fel a T.l állandó Deputatiónak azon jelentése is, melyszerént Molnár, és Winkler kapitányoknak, a’ kik hivatalokról le akartak mondani, megnyugtatásokat; Nyiczky László le mondásának elfogadását, és helyébe Cassirius Kapitány Gencsy Sámuelnek Századhoz való rendeltetését, úgy Auditor Kapitány Pesti Prókátor helyett, a’ ki hivatalát el nem fogadhatta, Bozóky Istvánnak, hasonlóképen Másod Kapitányi ranggal, és fizetéssel való tétetését, nem különben Szoboszlay Papp Zsigmoudnak, O Cs. kir. Pő Herczegsége parancsolatja szerént, Pő hadnagyi ranggal, és fizetéssel Cassiriussá neveztetését, a’ T. N. Vármegyének helyben hagyás végett adja tudtára, mely is egészen helybe hagyatott. Ezen Gyűlésre, a’ feljegyzettek beparancsoltattak N. Kálló Városában, és az elébb álló Százados Kapitányok rendi szerént Századokra oszolván, az egész Nemes Ezred össze állott. Másnap, úgymint Pünkösd Hava 11-én a’ Századok Helységekbe szállíttattak, az hova a’ közvitézek, kik még hátra maradtak, a felosztás szerént öszsze gyűltek. Ekképen el lévén a Tisztség állandóan rendelve, minden Század két, három Tisztet beküldött Kálióba Lovak vásárlása végett, melyek, oda, az e’ végre ki„N Y í B V I D É Ti.“ toznak, — hogy a föld árjától és a tavaszi hóvizektől szabadítsa a megye területét. De raéltóztatuak tudni milyen sok a nyíren az a lapos terület, a mely a most létező nyírvíz-csatornáktól távol — nagy dombok által körül zárolva van, — s a feltolakodó földárja évekig elbiritva tartja ezeket, sehová le nem folynak, ott tespednek, mig a földárja leszállásával — a nap által kiszárittatnak. Ezen fontos tárgy érdekében szükségesnek tartom még felemlíteni a t. megyei közönség előtt azt, hogy az ötvenes években, midőn a földbecslési munkálatok elsőben keresztül vitettek — a föld árja szintén fent volt. Az akkori földbecslési munkálatokban, s a most vízboritatta téreknek nagyobb része szintén mint vízállás, — tehát mint haszonvehetetlen rész gyanánt volt feltüntetve s adóval meg sem rovatott. A hatvanas években megtért a föld árja, a vizek elapadtak, s azon terek jó része mivelés alá vétetett. Természetes, hogy ez tudomására jutván a pénzügyi igazgatóságnak, — sietett kiküldeni a maga közegeit s az újabban mivelés alá vett földeket felmérette, s nagyobb részét szántó- és kaszálóföldekül a legmagasabb osztályba sorozta. Sajnos volt ezen munkálat folytán, — mert az minden ellenőrzés nélkül a pénzügyi közegek által hajtatván végre, — azon idegen származású hivatalnokok még azt hitték, hogy ők valami nagy visszaéléssel eltitkolt adótárgyakat fedeztek fel, és gyanúsították még a föld árja idejében teljesített becslő biztosi eljárást is. Azon időben egy intéző előkelő hivatalnoknak működése közben Madán — mondottam, hogy a föld árja ismét fel fog jönni, s bár most szívesen fizethetünk a vízmentes földért adót, de ha újra elborítja a viz, — hogy szabaduljunk az adójától? Feleletül azt mon- dá nekem, hogy ily esetben az adóhivatalnak keilend jelentést tenni, s az évi adót esetenként, helyszíni szemle után, az adóhivatal leirandja, (leszámítja.) Megpróbáltam én ez utat, a mint 1878. őszén a földár megjelenését felismertem; folyamodtam a n.- kállói m. k. adóhivatalhoz és a cataszteri igazgatósághoz, hogy a vizboritotta földeket vonják ki a szántóföldek rovatából: sem egyiknek, sem a másiknak nem lett egyéb sikere, minthogy az adófelügyelőséghez való folyamodásra utasitattam, s fájdalommal győződtem meg, hogy arra minden hivatal fel van jogosítva, hogy az adómat felemelje, vagy megleletezzen, de arra, hogy a kivetett adóból elengedjenek, — talán hasztalan törekedném. — Midőn az elmúlt 1879-ik évben ugarom nagyobb részét elborította a viz, se miatt juhaimnak másut voltam kénytelen száraz legelőt bérleni, — azon ugarföldön ma is ott a nagy viz, — tehát oda nem is vethettem, — az adófelügyelő ur — hiszem, hogy meggyőződése ellen, de felsőbb meghagyás folytán —■ azt mondja nekem: Vetésed nem ázott ki az ugaron, nincs károd! tehát fizesd azon földért, mint szántóföldért 1879-re a hátrányt s fizess érte 1880-ban is — Ez nem felel meg azon osztó igazságnak, melyet a polgár vár az államhatalomtól. Vigasztalódnám ha közelemben egy csolnakázó egyletnek szerezhetnék mulatságot, de elkeseredésemben nem tehettem egyebet; a mint megkaptam az adófelügyelőség értesítését 225 cat. hold és 1163 □ öl rendelt Deputatio eleibe, a’ már előre Helységenként tett feljegyzés szerént, naponként számosán hajtattak bé. — A Tiszteknek való lovak, külön választattak; és az A1 kapitányokon kezdvén, minden Pő Tisztnek egy adatott. Ezekre nézve legkésőbben elégitetett ki Nemes Ezredünk, mert még a kiinduláskor is ki nem állíttathattak mind. Az útban is vásároltattak. Ilyen Tiszti lovak, és minekutánna telyességgel ki nem állíttattak egészen, némely hátra maradt Tiszt Urnák 300, sőt 400 forinttal is fizették az árát. Ez azonban a’ Commissionalis Cassa költségén vett ajándék ló volt. A’ T. N. Vármegye is adott volna, minden Pő Tisztnek egy, egy lovat, de minthogy a lovak meg- szerezése ily nehéz volt, erre nézve csak pénzel, — u. m. a Százados kapitányokat, 500. a’ többi tiszteket pedig egyenlően 300 írttal fizették. A’ Századoktól Kállóban bent levő Tisztek, naponként küldötték ki Századjaikhoz a’ vásárlott lovakat, A’ mint serényebb volt egyik a másiknál, a’ szerint egyik Század elébb állította ki lovait a’ másiknál- Ez is nem eshetett mindjárt meg, mindenik Századnál. Még a kiinduláskor is volt némely Századnak hij- jáuyossága, noha igen kevés, — mely azután pótoltatott ki. Kapitány Patay legelőbb kiállította lovait; — Szüntelen hord at a ki Nyíregyházára, s utoljára 15. darabbal többet vitetvén ki, a rosszabbakat mind ki mustrálta századjából, és azokat vissza küldötte. Egyszerre kellett volna a’ lovakkal együtt a’ nyereg; és egyébb szerszám is, de ezekre nézve felette nagy szükség volt, kénytelen volt, a T. Nemes vármegye a’ nyergeket az egész megyében feljegyeztetni és azt még az uraságokra is kénytelen lett volna csekimutatott s szabályszerűen felbecsült területért elengedtetett 24 írt, 73 */a krról; — ugyanazon területet cat. holdanként évi tiz krajczárjával haszonbérbe felajánlottam az adófelügyel i urnák, s egyúttal a f. 1880. évre ugyanazon földekre esedékes adó elengedését kérelmeztem. De ezen folyamodásom sikeréhez azért van kevés reményem, mert kérelmem indokai épen az 1876. XV-ik t. czikknek a pénzügyminisztérium általi magyarázata és alkalmazása ellenében előadott körülményeket fejtegetvén, mint egyes polgár, alig számíthatok arra, hogy a magas minisztérium indokaimat annyira figyelembe vegye, hogy azok érvelése által, az idézett törvényezikk végrehajtásaira vonatkozó nézetei megváltoztatására hajlandóvá tétethessék. (Vége következik.) Nyílt levél Okolicsányi Lajos barátomnak, megyénk gazdasági egyletének érdekében. Kedves Barátom! Nem kissé leptek meg e lapok hasábjain közzétett a »tiszavidéki gazdasági-egylet-<hez intézett szavaid. Szokott őszinteségemmel bevallom, hogy a meglepetés, részint kellemes, részint kellemetlen. Kellemesen lep meg, hogy megyei közügy üuk ezen eddig beteg ágáért, érdeklődni kezdesz, s mint e lapok hasábjain mondod, »nem ostorozni, de inkább érdekeit előmozdítani czélod.s Kellemetlenül pedig az, hogy midőn javítani akarsz, — rontasz; mert, ha a te azon nézeted, mely- Bzerint az egylet czélja: »a tagokat olcsó ültetmények- kel és terményekkel ellátni,» a közönség, illetőleg az egylet többsége által osztatnék, hidd el nekem, hogy az egylet jövőre is csak »tengődnie fogna még egy darabig, és nem csak az egylet feloszlása, de a ki- kerülhetlen halál, a szégyenletes -pénzügyi bukás következnék be, amit még azon »erélyes, szakképzettség s fáradhatatlan tevékenységű» elnök sem, mint milyennek te egyletünk jelen Elnökét igen helyesen jellemződ, tartóztathat fel. De első sorban legyünk tisztában azzal: mi az egylet czélja? s aztán tekintsük, mi oka, hogy eddig azon czél elérve nem lett, és végre: mely eszközök azok, melyek által azon czél jövőre elérhető lesz. Nézeteim e tárgyban következők, nevezetesen : Egyletünk czélja, hogy telkén egy oly mintái, azdászat vezettessék, mely az egyletvidék különösen középbirto- kosaiuak és kisebb gazdáinak példát adjon a gazdasági földterület helyes beosztására, alapos váltógazdaság berendezésére, a munkák helyes elosztása, alkalmazása és kihasználására, az egyes termesztmények legalkalmasabb miveleti módjára, a vonó s haszonmarha czélszerü s észszerű takarmányozására, s mind ebből kifolyólag annak bebizonyítására, hogy az észszerűen berendezett, és pontos, takarékos és alapos számításra fektetett mezei gazdálkodás mellett ily csekély területen is, mint a rendelkezésünkre álló 50 holdnyi telek, jó eredménynyel s haszonnal is lehet a mezei gazdálkodási üzletet folytatni. E czéljához mért segédeszköze egy 2 holdon külön berendezett kísérleti helyen, az egyletvidék mezőlekedni, ha midőn már a dolog épen ennyire akart menni 500 uj nyereg nem érkezett volna Debreczen- ből, melyei annak utánna az egész fogyatkozás tökéletesen ki pótoltatott. A vitézek ruhabeli fogyatkozását, kipótolta az előre meghatározott kék ing és gatya, mely igeu hirtelen el készült. Ezzel el lehetet várni, a uadrágokuak, és a dolmányoknak készitéseket, melyeket a’ Debre- czeni Czéh vállalt fel, ’s melyek az útba jöttek után- nunk. A’ Menték még eddig is el nem készülvén, most is hátra vágynak. A’ Csizmákat a’ Commissioból kapta Nemes Ezredünk, azon okon igen rossz is. Ez egyszerre és jókor kioszlódott. A’ Lószerszámok Debreczenben, is szerte szély- lyel készültek. Ezek is nem hirtelen ugyan, de még is a' Mustra előtt ki osztódhattak. A fegyverek is a Commissioból kerültek, a’ közvitézek számára meglehetősek, — de a’ Tisztségé nagyon gyenge volt ezek is a’ mustra előtt mind kiosztattak. Mind ezeknek gondviselőjük, és kiosztójuk Nem- zetes Margitay Sámuel ur, a’ ki e miatt három héttel tovább lakott Kállóban. Jegyzésbe tészem még itt, hogy a’ T. N. Vine- gye, minden fő Tisztnek, a’ maga készülésére száz, száz aranyat ajándékozott. Legelső katonai munkát a Nemes Ezredben, az Ezredes Pő Strásza Mester 1-ső századjából, Pő Hadnagy Kelemen tett a’ ki a’ maga szakaszával Püu- kösd hava 11-én Kálióba Templom parádéra rendeltetett. (Folyt, következik.)
