Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-11-04 / 32. szám
32 szám, Csütörtök, 1880. novemberhó 4 I. évfolyam, Nyíregyháza. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre......................................................4 ü’t. Félévre ...........................................................2 N egyedévre.................................................1 » a községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások PERINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához nagy-deb- reczeni utcza 1551. sz.) intézendök. A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (nagy-debre- ezeni-uteza 1551 sz. Blaliunka ház) küldendők. Csakbérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: „ Minden háromszor liasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bólyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kr A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. A részvénytársaságokról. Nagy Kálmán szt.-gy.-ábrányi körjegyző ur a „Szabolcsi Hírlap“ egyik legközelebbi számaiban felsorolja nézeteit arra nézve, hogy a biztositó intézetek miféle intézkedéseket foganatosítsanak, hogy az álgyujtogatás által rájuk háramló károkat miként hárítsák el. Szükség tehát viszont a becsületes, tűzellen biztositó embereket utasítani, hogy hol biztosítsanak. Mert a közjelenségeket figyelemmel kisérő ember megdöbben, midőn látja, hogy a társadalom po- lypjai: a különféle bankok, részvénytársaságok gründolása ismét napirenden van. És honnan kerül reá a pénz? Az alsó uéposztály a szó szoros értelmében teng; a középosztálynak meg lehet, hogy mindene van, csak épen pénze nincs; nagybirtokosaink ez időszerénti állapotáról pedig legjobb: discursionem non facéré. És ime, ezen, minden öntudatosan széttekintő ember előtt ismert dolgok daczára ismét gründolnak s alig van nap, hogy egy-egy ennyi, megennyi „ miliők “-ra alapított bank, biztositó intézet, részvény- társaság s más efféle intézményekre az olvasó figyelme föl nem lenne hiva, akkora vaskos betűkkel, hogy azok elolvasása csak a vakra nézve lehetetlen. A polypok azonban ma nem úgy kezdik a dolgot, mint kezdték a mindent üdvözitni hitt „krach“ korszak idejében. Akkor az avatlau, jóhiszemű közönséget elég volt egy pár phrázissal lépre csalni, a külföldi pénzerők — mint egy jelesünk mondja: — merő rokonszenvből a magyar nemzet iránt megcsinálták a berliu-, mekka-, balbikao-, kadarkút-, pesti-bankot. A syndicatus biztosította magának az alapítási dijat, az igazgató-tanácsosok szedegették a „praesens-markot,“ az igazgató terjesztette a részvényeket, a börze kicsikarta kendőzött árszökkenéssel a felpénzt s mert a berlin-, mekka-, bilbao-, kadarkút-, pesti-banknak voltaké- peu nem volt pénze, csak egy sereg hivatalnoka: lemondott harsogó nevéről és fussionált egy hasonló csillagzat alatt született: hamburg-, mitiline kra- gujevacz, laboré, — irkuezk, csomaközi hitelbankkal, és megszületett afusiouált „ÓceániaHortobágy“ czimü legújabb hitelintézet. S egy napon a banknak sem anyja, sem apja: — s te oh mélyen tisztelt publicum ott álsz és fizetsz. Kiházasitási társulatok, melyek kétszáz forintért hétszáz forintot fizetnek ; gáz-társulatok, melyek előre adják az osztalékot, mielőtt még az a tót fiú világra született volna, ki első fogja kivájni azon kőszéndarabot a társaság „mesés gazdagságú bányáiból;“ birkába ökröt ojtó és tehén gyapjasitó zoologiai-agrikultur részvény-társaság; tojás héjbői tyuktámasztó és biztosítások ellen biztosító-társulatok: sáska-rajként szá- lották meg a közönséget; a szédelgő csak szédítő volt, s mig a tisztelt publjcum leste, hogy nő majd a birkának tehénszőre, a bankár ur a nemes publicum pénzével valahol Bécsben, Berlinben régen meghúzta magát és „szerény“ palotájában szürcsöli igénytelen visszavonultságban az osztrigát. Ma a bölcs bankár urak a phrázist kerülik, hanem tiszta, egyszeri! nyelven irt, logikainak látszó következetességgel deducálják: hogy az alapítandó bank, részvéuytársulat felvirágzása nagyobb valószínűség a kétszerkettő eredményénél. . De térjünk tárgyunkra és feleljünk a kérdésre hol biztosítsunk. Egy fővárosi lap egyik legközelebbi számában egy közlemény jelent meg, mely a magyar közönséget óva inti és figyelmezteti, hogy esetleges biztosításoknál kerüljék a külföldi biztosítóintézeteket és a hazafias kötelességérzetnek engedve: a magyar biztositó intézeteket pártolják. Megváltjuk, ennél fontosabb tárgyról írni alig lehet: s mi, mint e megye érdekeit a legjobb indulattal támogatni szándékozó eszköz: ama fővárosi lap nagyfontosságu figyelmeztetését magunkévá tesszük, és kérjük az érdekelt magyar embert, hogy garasával a hazai és nem a külföldi biztositó vállalatokat támogassa. A magyar közönségre nézve, midőn bárminemű biztosítást eszközöl, két kérdés lesz irány- és mérvadóvá. Először: melyik intézet garantiája nyugtatja meg leginkább: és másodszor : van-e oly magyar intézet, mely garantiát nyújt? Ha van, akkor egy magyar hazafinak tudnia kell kötelességét! Mi pedig úgy tudjuk, hogy ilyen magyar vállalat igen is van. Hogy van az azonban mégis, hogy hazánkban anynyi ennemű külföldi vállalatnak fiókintézete flo- reszkál. Megmondjuk az egyik főokát. Aid a magyar napilapok hirdetéseit, reclam- közleményeit figyelemmel kiséri, megbotránkozhatik azon, hogy magyar lapjaink (természetesen jó honoráriumért) nem átallanak épen ilyen és az említett fajú vállalatok érdekében rőfös reclamközlemé- nyeket tenni közzé. Ha napilapjaink hirdetés alakjában veszik föl a külföldi vállalatok léprecsalogató sorait, ám tegyék, a magyar hirlapirodalomraaz enneműj övedel- mi forrás nagyon reá fér; de midőn azt látjuk, hogy nem a hirdetések rovatában, hanem a lap rendes szövege után X. jellel ellátott reclamközle- mények jelennek meg, e fölött csak hazafias indig- natiónkat fejezhetjük ki. Kérjük a hazafias szellemű magyar embert, vegye elő a „Hon,“ „Pesti Napló,“ „Ellenőr,“ „Egyetértés“ és akármely jelentősebb lap ez évi folyamát és jegyezze föl az X-el jelölt reelamközleméA „NYÍRVIDEK“ TÁROZÁJA, Özvegy aszszor\y és gyem\ekei. (Aranyat nyert eredeti beszély-) irta: Kunhomoky J. József. (ö-ik közlemény es vege.) A zűrzavar közepet e bajnok (e kimagasló alak) utat tör magának. De nem veszik észre! menekülni akar-e, vagy csak küzd életre halálra?!... Pedig, ime most a zavarból gyors arab lován menekülve száguld a szultán sátra elé s fellármázza a tábort. — Harczra! csatára! életre halálra! Nyakunkon az ellen. Kasztaldó iszonyú erővel támadta meg a hidat épitő baltadzsikat. Azokat szétszórván: öszsze- paskolta. A jancsárok legjobbjai a vízbe fulának. Uleman nem bir rendet tartani. Veszve minden! Siess uram siess! Már egyedül az erdélyiek küzdenek, mint egy-egy oroszlán! — Hamar az ágyukat! Ordít Szolimán. Eusz- tán! fiam erre 1 s a sátra előtt álló bosztaudzsikat megtámadja, hogy süssék el az ágyukat. Ezek a to- pidzsikat keresik. Fűhöz fához kapkodnak, épen mint az álmából felvert ember. Végre megszólalnak a szultán ágyúi. De ez csak kiáltó szó a pusztában, mely jött és elenyész: hatása semmi, Bemmi. Siessetek a harczra fel szaporán! Már hallatszik a futamlók gyászos jajszava. — Legjobb paripámat ide! — Ordít Szolimán. — Hagyjátok az ágyút. Nyomban kövessen mindenember ! Ezzel elvágtat. Egy nehány spáhi vágtat utánna. Már csaknem a hidhoz ér, midőn — a még küzdő jancsárok is futásba keresnek menekülést és egyenest a szultánnak rohannak, hogy majd elverik lábáról. — Hát ti kutyák! (kedvencz szava járása a nagy urnák) hova futtok? Hisz itt vagyok az egész hadsereggel ! Ha valaki közületek helyét elhagyja azonnal................. Tovább nem lehetett hallani, mit beszél, mert Kasztaldó ágyú ütegei megszóllaltak, mint egy-egy érez oroszlán. Csak úgy hullott a spáhi, jancsár, miként — kaszás előtt a fű. . . . Látta Szolimán, hogy itt sietve kell tenni mindent, ha azt akarja, hogy el ne fusson egész hadserege ; azért is rögtön az ágyukért küldött, de még mielőtt azok megérkezhettek volna: Kasztaldó üldözte a még mindig futó jancsárokat s azon vette észre magát, hogy a Szultán előtt van. Ezzel öszsze mérte kardját. Már az ágyukkal előre hatolni nem lehetett; hanem az egész fölvert török tábor sietett a viadal színhelyére. Mindig közelebb, közelebb nyomultak. A csata kéztusára került; kar kar ellen vívott életre, halálra, Sokan lesodortatva lovaikról öszszetiportattak. Nézzetek oda! hol a harcz legvészesebb, a hol Charybdis jár lángoló pallosával, mint öldöklő Cherubim mindent halomra hány, hol a tömeg, mint terhes felhő gomolyog. Nézzetek oda! . . . . Kiválik egy I ifjú, mint küzd: mint sebzett tigris vijjongó sasokkal. Hova fegyvere sújt ott bizonyos a halál. A hova ő sújt ott: »Minden csapás embert talál, Minden csapás: ozmán halál!« Zekéjét félválra vetette; göndör fekete haja leng a szélben, bármelyik lófarkas török zászlóval vetekszik. Széles kardjával már az ötödik ellenét sújtja a földre. Ezen ifjú (a mi elbeszélésünk hőse) Hampó Béla. De ime emberére talált .... Egy lengő sastollas vitéz vágtat elébe hófehér paripán. Egymást kardtávolra bevárják. Akkor összecsapnak. Küzdenek .... küzdenek. De mi ez ? Ily ügyes csapások! ? Ha az egyik sújt felfogja a másik. Már mindkettő lankad; de még csak eddig fegyvereik csattogtak a nélkül, hogy egyik árthatott volna a másnak. Ekkor villámló szemekkel, kigyult arczczal, s villámló karddal csap Béla ellenére. De egy golyó sivit: a sastollas lova földre rogy s a kard a levegőbe suhan el. Most a paripa iszonyút rúg, mire Béla lova is térdre hull; ekkor mindketten gyalog maradva harezbárdot ragadnak ; ököl tusára kerül a dolog s mindaddig küzdenek szótlanul egymással, mig végre mindkettő sebektől terhelve s haldokolva földre rogy. — És ime a földöu egymás felé nyújtják kezeiket: »A halálnak révén egymást megismerik Az édes testvérek.« Megölelik egymást. — Béla! — Endre! — Kedves testvérem! Széli mindkettő. — Hogy kell találkoznunk !
