Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-11-26 / 48. szám
VII. évfolyam 48. szám. Vasárnap, nov. 2ö. 1ÖY1. r íj árk-jj /! má> ikiadó hivatal ifj.CSÁTHT KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése DEBRECZENBEN, hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. w Hirdetések előre íize- | tendök: minden 5 hasábos ^ petit sor egyszeri iktatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyeg- dij 30 kr. Debreczen, Szabolcsinké és Hajdúkerület vegyes tartalmú HETI KÖZLÖNYE. Szerkesztői iroda: Debreezenbeu , Főtér 7-ik sz- Hová minden a táp szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilttér alatt minden három hasábos garmondsor 10 kr. és 30 kr bélycgdij. Ii| iagj obt) terjedelmű, mint szintén szerint a Segjutányosabliaii közöltéinek. *^| Előfizetési tlij : Postán küldve .... 4.—----------------------------------------------------------------------------------------------------§5 Félévre ..............................2.— t öbb ízben megjelenő hirdetések , alkuig Évnegyedre.......................1.20 Előf izethetni Hebreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.-Böszörményben Lányi Márton kereskedésében. Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. N yíregyházán és iüíSftgy-KállÓbsm a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajczáros utalvány által. szapuló mátyás úti naplójából. összejártam Chinát, Kamcsatkát. Vadásztam ió- j kákra az északi jegestengeren, halomra lövöldöztem a párduczokat Nubia sivatagján, — mignem végre az úti fáradalmakat kipihenendő : Árkádiába igye- í keztem. Szép és boldog ország az, ugymondják. — Az ! ember ott úgy él, mint hal a vízben. Nem szükség dolgozni és mégis elélhet akárki, csak legyen jó \ nyelve és vastag arczbőre. Magas ezületés, ősi név, mind felesleges ott, — azért csakúgy feszíthet Piti Palkó is, ha van kedve és hajlama a rangkórosodás- i hoz. — Socratesi bölcsesség, aristotelesi tudomány s cicerói ékesszóllás, ezek sem kellenek. Elég ha szépen tudsz hajiongani, kalapot emelni polgártársadnak (tisztujitás előtt), betanult ékes dikcziókat mondani lakodalmak alkalmával. Ha mindezekre jól begyakoroltad magad : biztos lehetsz , hogy te lesz a legfőbb korifeus és a többi demagóg annyira felkarol, hogy erővel taszít előbbre, a hir és dicsőség ma- j gaslatára. Ebbe a boldog és áldott országba, a hires ! Árkádiába vágytam én; s mig a íentebbi sorokat elolvassa a szives olvasó, az alatt én már jól behatol- j tam emez irigylendő paradicsom belsejébe. Amint gondtalanul haladnék vándorbotommal kezemben, — hát egyszer csak egy nagy várost láttam magam előtt elterülni. Kérdeztem egy szembejövőtől, hogy hivják ezt a i várost? s az felelte : „Jóföld“-nek. Lám még a neve is milyen jól hangzik. Még a nap alig hagyá el a földet s már én a vár03 széles utczájára értem. De mennyire elbámultam az első látmányon. Az eltűnő nap viszfénye, az úgynevezett esti szürkület, még teljes erejében uralkodott, ugyannyira, hogy olvasni is bátran lehetett volna, szóval még világos volt : és már az utczákon javában égtek a iámpák. — Talán Diogentsek laknak itt, gondoltam magamban, kik „embert“ keresnek tulajdon szülőföldükön? De csakhamar felvilágosított az esti szürkület s a gáz világa mellett egy gesztenyesütő leány — ki ugyancsak kacsintgatott felém élénk nagy szemeivel egy utczasarkon. \ — Miért ég itt a lámpa nappal! kérdi ön ? szólt hozzám a leány; — mert a kalendárium holdfogyatkozást jelöl ; ha majd sötét lesz, akkor meglássa, — elfogják oltani. — Furcsa! itt az emberek nappal nem látnak eléggé, éjjel pedig kerülik a felvilágosodást. Milyen visszásság ez?! Vagy talán itt épen a fonák dolgok jutnak diadalra? — Igaza van uram! szólt egy bosszús nagy kaputos ur, ki meghallotta szavaimat. Lássa kérem, nálunk a hordót nem akkor szokták bedugni, mielőtt elfolynék a bor, hanem miután már elfolyt. Vagyis nem akkor csináltatjuk csatornáinkat mielőtt a nedves ősz beállana, hanem akkor, midőn már az özönvíz a nyakunkig ér. Ekkor aztán fúrnak, faragnak, ásnak, — az utczákat cltorlaszolják Szt.-Geliértnyi magas földhányásokkal és a jámbor békés lakos kénytelen otthon sütni a makkot, — vagyha épen főbenjáró eset miatt mégis kénytelen kiütni az orrát: biztosítsa életét, hogy legalább ingyen ne fúljon bele a torlaszok habarékjába. Ezzel ott hagyott,, én pedig mentem tovább. — Ni, ni! amoda utat csinálnak; két-három marczoua paraszt követ tördel; szent isten! ezek a munkások bizonynyal Mátyás király bárom restjétől vették eredetüket, mert oly kelletlenül folytatják munkájukat, mintha attól félnének, hogy még majd végére találnak érni a dolognak s majd kikopnak a zsíros napszámból. — No hiszen azt volna már most jó tudni, mikor fognak járni azon a makadamirozott utón?! . . . Ismét tovább mentem. Egy csinos kezecskéhez jutottam, melynek kellő közepében egy szép kivitelű szobor diszeskedett. — Kit ábrázol e szobor? kérdém a körülállók egyikétől. — Anakreont; volt a válasz. — Ah! emlékezem e névre. — Azon ur egykor, t. i. még éltében, nagyon szerette a bort, — kezdé közlékeny ismeretlenem. Ivott, hogy bánatát mámorba fojtsa, mert sajnosán tapasztaiá, hogy : „nemo in sua patria — próféta.“ — S most a háládatos ivadék így akarta leróni a kegyelet adóját. Halála után magasztalják, — éltében üldözték; s igy lön, hogy életében is kő, halála után is kő lett jutalma. — Ugyan kérem, — folyta- tám a társalgást, — mikor leplezték le e szobrot? — Az idén; egyébiránt, ha érdeklődik iránta, bővebb felvilágosítást nyújt azon album, mely a leleplezési ünnepély alkalmára szerkesztetett. — Kapható még az? — Óh quantum satis. Itt nálunk az írók csak azért dolgoznak, hogy belebukjanak vállalataikba. Ez az ő privát passiójuk. írnak, hogy koplaljanak — Hát igy pártolják itt az irodalmat? — Pártolják itt uram, de inkább a külföldit, mint a miénket; mert amaz idegen, mig ez csak — honi. Az „idegen“ pedig inkább bir az újdonság ingerével, — mint a „honi“, mely megszokott, mindennapi, unalmas. Aztán meg annak pártolása kívül is esik a bon-ton kívánalmain, — legalább a „társaság“ azt hiszi. — Hát van itt aristokráczia ? — Van-e? bizony van uram, válaszolt az én árkádiai ismeretlenem Ha önnek terhére Dem lesz, megismertetem úgy futólag e város társadalmi életével, mert úgy látom, ön „jöttment“; c kifejezés nálunk bevett szokás — azért tehát bocsánat, nyelvem megsiklott. És most mindenekelőtt megjegyzem, hogy itt valódi kaszt-rendszer uralkodik. — Ah! — Vannak itt : urak, diákok és parasztok. Az urak két osztályba sorozandók; vannak arisztokrata- urak és aztán demokrata-urak. Amazoknak vagy van pénzök, vagy nincs. A mi ugyan egyre megy, mert mindkét esetben ép úgy hallgatnak erszényük tehetségéről, mint a hogy e szobor hallgat itten. — De a gazdagok csak mégis áldoznak néha- néha a közjóra? — Ha kétszerannyi iesz után na nyereményük. Hja! üzleti világot élünk, századunkat kalmár-szellem lengi át. — De most térjünk át a demokrata urakra. Ezek egymástól függenek. Valódi consortium. Mind „urambátyám“ és „uramöcsém“ egymással. Ezeknek különös gyöngéjük a — politika. Napokon át intéz- getik az ország dolgát; opponálnak, disputáinak, — azután megint csak kibékülnek egy-egy velős kérdés felett; s az igy megállapított tételeket sietnek terjeszteni az alsóbb rétegű publicum között. A jámbor pórsog (ez a kaszt-rendszer utolsó foka) ihletett pie- tással hallgatja vezéreik malasztos prelektióit; elvakultan nézik a politikai iránytű mozdulatait és aztán ( nagy bölcsen feketét vagy fehéret kiáltanak, a mint t. i. nekik diktálva van. — És most bocsánat, beszélgetésünket kényte- j len vagyok félbeszakítani, — teljesen besötétedett, a kert ajtót is zárni akarják; aztán 7 az óra és én j színházba készülök — Mi az, hát önöknek színházuk is van? — Meghiszem azt, még pedig minő! — Hát a társaság arányban áll az épület nagy- j szerűségével? — Mindenesetre megállja helyét. — Ha terhére nem lennék uram, elkísérném önt. — Örvendeni fogok rajta. Ezzel elindultunk; s egy nagy, fényesen kivilágított épület elé értünk, melynek ajtaján nagy ezüstös botu portás fogadott. Jegyet váltottunk s bementünk a színházba. „Párisi élet ‘-et játszották. A mint fölhúzták a függönyt, nem tudtam a 1 páholy közönségre, vagy a színpadon levőkre hallgassak-e? — oly hangos volt mindenütt az előadás. De óh csuda! egyszerre néma csend állott be, még a közönség körében is. Vajou mi oka lehetett e nem várt fordulatnak ? Felelet : a cancan. A látcsövek mozgásba jöttek, aztán a szinpad- i nak szegeztetek, melyekből a gyújtó szemsugarak j tüzes rakétaként hatoltak be a tánczosnők öltönye titkaiba. A táncznak vége, — az illusiónak is vége; de kezdetét vette oly óriási tapsvihar, melytől ezer sze rencse, hogy össze nem dőlt a magas boltozat. — Hát annyira civilisálódva van már önöknél j a szemérem, hogy el sem pirul ily idegbóditó látványokra, sőt freneticus láz fogja el és újra gyönyörködni vágyik a ledér világ érzéki találmányán?! .. — A puritánok menjenek templomba, ne pedig „itt“ bíbelődjenek erkölcsi eszmékkel, —hangzott hátam megöl. Megszégyeitern magamat. A világért sem szóltam volna többet, szomszédomhoz Csak gondolkoztam némán s gondolataim eredménye az Ion, hogy az a hires árkádiai élet is csak olyan, mint más élet; hasonlatos a freskóhoz, mely messziről mutat, de ha közelről megnézed, látni fogod annak darabos voltát. i ________ j Ú jdonságok. — A téli napolt, közelednek, az őszi ködös idő | eszünkbe juttatja a hosszú esték unalmát. Váljon nem volna-e ideje már városunkban és a vidéken is a felnőttek oktatását megkezdeni? E kérdést már lapunk többször felemlítette; azonban még eddigDebreczenben a többszöri nyilvános felszóllamlásnak nem volt semmi eredménye. Nemcsak Debreczenben, hanem az egész vidéken a legszebb törekvés az lenne : ha azon nemesen buzgó emberek I kik ezen ügyet szivükön hordozzák, rövid idő alatt megtennék a kellő lépéseket, s igy még a téli időszak alatt ! kezdetét vehetné a felnőttek oktatása. Ezen eszmének j érvényre emelése az egész hazában már eddig is áldásos I eredményeket idézett elő.-- A helybeli kapitányi hivatal figyelmébe ajánljuk azon fontos rendeletet, mit Kassa város ka- | pitányi hivatala a cselédrendszert illetőleg legújabban az ottani közönség tudomására juttatott : „A cseléd rendszer értelmében köteleztelik min- ; den cseléd 6 héttel uj év előtt gazdájától megkér* j dezni, vajon szolgálatában továbbra is megtartatík-e? Azon esetre, ha cseléd továbbra a szolgálatban j maradni nem akar, gazdája által más szolgálat
