Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-08-27 / 35. szám

magyar nép mindég bizonyos előítélettel viselhetett, az ipar, s kereskedelem eszméje iránt. —- Meg rög- zött véleménye lévén az hogy az nem az ő termé­szetéhez való De az ily felfogással, nagyon hátra maradunk a j világtól. Most midőn az eszmék világába élünk; mi­dőn a korszellem haladására int, nem lehet tétováz­nunk. Ki kell bontakoznunk az előítéletek süni ho- ! rnályából; s világosságra kell törekednünk. Kitartás szorgalom, s a mi a legfőbb az előítéletek le\étkezé­se : bizonyosan megadják a kívánt sikert. E rzélból tehát „neveljünk iparosokat.“ Álitsunk a czélnak megfelelő intézeteket; hogy módunk legyen elsajáti- j tanunk mindazon tanulmányokat, melyek hazánk if- jait érlelmes, mi veit, magokat értő honpolgárokká fejleszthetik. Nem kis fontosságú tényező lehetne e czél el­érésében az, ha minden nagyobb város, hazánk érde­két tartva szem előtt, mindent elkövetne, hogy ifjai kellő képzettséggel bírjanak. Igaz, e őzéiből több he­lyeken állítottuk fel vasárnapi iskolákat; de ha ezen eszme fontosságát tekintjük, be kell látnunk azt, hogy a czélnak, a íegkissebb mérvben is alig felelnek meg. Egy vasárnap maga, nagyon elégtelen arra néz­ve, hogy az illető iparos tanonczok, benne bármi kis előmenetelt is tegyenek. Háromszor négyszer egy héten volna szükséges 1 előadásokat tartani; vagy még ezélszerübb lenne na­ponként egy órát az esteli idő részében, mint ez már Pesten történik. Az anyagi áldozat, mely ily iskolák felállításával van összekötve: bőven kárpótoltatnék azen tudat által, hogy a czél elvan érve, s ifjaink. nö­velt iparosoknak vannak kiképezve Hazánk jólléte függ ettől. Neveljünk iparosokat! . . . E. L Újdonságok. — A debreczeni városi ttir vény szék­hez tartozandó járásbíróságokba a községek és népes I puszták mikép beosztása iránt, az igazságügyminiszter rendelete folytán, vélemény adással megbízott küldöttség beadta jelentését. A küldöttség véleménye szerint: 1. A debreczeni járásbírósághoz beosztandók: Debreczen ösz- szes pusztáival, továbbá a Józsakertek, Sámson, Tamási és K. Bagos pusztákkal, Vámos-Pércs, Fülep pusztával, Mártonfalva, Asszonyrész, Monostor pályi, Fehértó pusz­tával, Mike-Pércs, B.-Ujváros, Horth pusztával, mintegy 70.000 lakossal, s mintegy 280,000 cat, hold területtel. 2. A szoboszlói járásbírósághoz: Szoboszló, Angyalháza pusi- tával, Nádudvar, Szováth, Kaba, Kiskaba pusztával, l e­tétien, Báránd, Sáp, Dancsháza, mintegy 120,000 cat. holdterülettel. 3. A derecskéi járásbírósághoz : Derecske, Sáránd, H.-Bagos, Tépe, Konyár, Pocsaly, Esztár, Itenczi- da, Gáborján, Földes, mintegy 22,000 lakossal s körűibe- ; lől 72,000 cat. hold területtel. 4. A székelyhídi járásbíró­sághoz: Székely hid, Diószegh, Egyed pusztával. Nagy- , Léta, Uj-Létával, Vértes, Reszege pusztával, Kokad, Ál­mosd. Bagamér, Ér-Kenéz, K.-Semlyén, Mihályfalva. Va­sad, Piskolt, Gálos-Petri, Ér-Tarcsa, Ér-Adony, Ér Kese- | rü, Asszonyvásár, Kis Kereki, Ér-Olaszi, (Svábolaszi), Miklós, Kóly, Szent-Jobb, Szent-Imre, Félegyháza, Gya- poly és Kozmafalva pusztákkal, Vajda, Jankafalva, — j mintegy 45,000 lakossal, és körülbelül 100,000 cat. hold- területtel. És igy a törvényszel: területe tenne körülbelül i 630.000 cat. holdat, 172 000 lakossal. — Vasúti előttiünkétlati engedély. Gr. Erdődy István, gr. Erdődy Lajos, gr. Erdődy Gyula hg. Montenouvo Vilmos és Körmendi József engedélyt nyer­tek egy, Larburgból Regedőn és Fülöstömön át Bécsújhe­lyig vezetendő vasúti vonal előmunkálatataira. E vonal Vasmegyében Pinkafőt és Felső-Eőrt érintené. Az előmun­kálatok már is megkezdettek, s erélyesen folynak. A pálya a Lafnit.z és Pinka völgyét kivéve, kizárólag hegyi pálya lenne. — 6ryilkosséty a vasúton. Mint az „EII.“ beszéli, hétfőn hajnalban a Czegléd felé menő vonat egyik harmadik osztályú coupéjában két jó madár megfojtott egy utast, ügy látszik csak hárman voltak a coiipébaiPs kirabolhatták a megöltet. A két gyilkos ezután úgy akart tovább utazni, hogy a második helyre váltottak jegyet, de a kondukteur fölismerte őket s azonal elfogták. — A tisza vidéki vasúti gyilkossétg, melynek egy főrangú pap lett volna áldozata, koholmány­nak jelentetik ki. — Az alföldi fiumei vasút Nagy-Várad-eszé- ki vonalán fekvő biharmegyei Nagy-Szalonta, békésmegyei Gyula és Orosháza, bácsmegyei Bajmok, csongrádmegyei Hódmezővásárhely, Szeged, Szabadka és Zombor nevű vasúti állomásokon a hasznos házi állatok és azoktól szár­mazó nyers termények fel- és lerakodását a íenálló 1859. évi állatjárvány szabályrendeletek szoros fentarsása mel­lett ezennel megengedem. Kelt: Pesten, 1871. évi augusz­tus hó 14-kén. A földmivelés, ipar- és kereskedelemügy magy. kir. ministeriumtól. — Ujmőtli lopassus. — Egy Ádám Mihály nevű halászi lakos az orsz. nagy baromvásárban egy lo­vat eladván, azzal passus helyett honvéd „Idézőt“ adott mely az őszi honvédgyakorlatokra való behívást, foglalja magában, s Nyíregyházán adatott ki; — azonban az ügyetlen csalás a vásárban kint levő pandúrok által felfe­deztetvén, az illető elfogatott, s eddigi beszédéből a tűnt ki, hogy a ló, melyen az „idéző“ mellett akart túl adni — lopott jószág. — JJj magyar irály, Egy sajátságos módon irt levelet küldöttek be hozzánk, mely szóról-szóra igy hangzik: „Hó 9. Teszik vizsgálni a Horga Péter véres és kérem szépen a jó vizsgálni ezen megveres a korniczeü ember és teszik adni ezen „Vizon’répeth“ — megvert. 2. ember. Tisztelettel lévén alázatos szolga: N. N.“ És ezen „könnyen érthető“ irálylyal irt levelet ki hinné, hogy olyan ember irta, ki hivatva volna a népet tanítani és kit „intel­ligens ember“-nek tartanak!! — Ember féyöryy széptehetségü fiatal iró — kinek „Egy nagy lélek története“ czimü munkáját — az összes hazai sajtó elismeréssel fogadta, jelenleg városunk­ban időzvén : itt léte alatt fent nevezett müvét kaphatni lakásán darabos utcza 1056. sz. a. 1 forintjával Részünk­ről ajánlására szabad legyen anyit mondanunk: hogy mü­ve — mely egy néptanító életét — meglepő fejtéssel, s vonzó előadással tárgyalja: valóban élvezetes olvasmányt nyújt az olvasónak. Bizonyítja ez állításunkat a többi kö­zött a „Reform“ í. é. augusztus 15. számába megjelent tüzetes kiiálat, melyben bíráló a müvet az „Uj Helois“ — Rouseau tanítójához hasonlítja, sőt a miiben előforduló megindító jelenetek miatt vonzóbbnak mondja, végre pe- a „Wackfieldi“ lelkész féle müvével állítja párhuzamba, befejezését illetőleg. A csinos 144 lapra terjdő füzet Nagy­váradon, Hollóssy és Tichy könyvnyomdájából került ki. — fmrétf Vay Spániel szt.-györgv-ábrányi bir­tokos ur.sz -györgy-ábrányi ingatlanából 1000 Qölet ado­mányozott a szt.-györgy-ábrányi községi iskola javára. Annak folytán a vallás- és közoktatásügyi miniszter a ne­vezett grófnak, a közoktatás javára tett eme nemes áldo­zatáért köszönetét nyilvánította. — A kállo-sesstjéni közhírtokossétg a végrehajtott tagosítás alkalmával, községi iskola vagyonúi 30 hold földet adott, többet mint a mennyit a népoktatási törvéuy értelmében adni köteles lett volna.-- A tiszai vaspérlyétnál, az üzlet mind a ! ! múlt hó, mind a múlt évhez képest emelkedett; igaz, az emelkedés u múlt, hóhoz hasonlítva csak 5^-nyi, de a múlt év hasonló havához képest 2-2.a többlet. E pályán szállíttatott, és bevétetett: személy teher mázsa személyekért terhekért összesen 86,127 2.044,393 182,146 488,074 670,833 74,127 2.037,901 149,848 412,776 562,625 + + + “h 4­IIIUUIUOÜ^ 12,000 6472 32,300 75,908 180,208 Egy egy mértföld re-7673 frtnyi bevétel esik, a mi az előb­bi hóhoz arányosítva 366 frtnyi nagyobb bevételt tett ki. — Nyíregyházán Palánszkyné Csapó-Ida ur- hölgy nőnevelő intézetét a legmelegebben ajánljuk a szü­lék figyelmébe. — A vizsgák általánosan kinyerték a köz­tetszést s az elismerést. Ezen nőnevelő intézet valóban legméltóbb a pártolásra. — A nyíregyházi gymnasiumhan, és gyimnasialis előkészítő osztályban az iskolai év szeptem­ber elsején knzdődik; és pedig a beiratások, a magán- és javítóvizsgák szeptember első négy napjain eszközöltetnek inig a rendes tanítás 5-dikén veszi kezdetét. Minden szülő és gyám tisztelettel kéretik, hogy a beiratás alkalmával az igazgatónál személyesen megjelen­ni szíveskedjék, a szükségelt statisztikai s egyébb adatok hiteles bemondása végett. M a r t i n y i J ó z s e f, e. e. igazgató tanár. — A Csokonai szobor talapzata. mely Wassenburger bécsi kőfaragó műhelyébe készült — a vas­úttól egy pár darab kivételével már beszállitatott az „Em­lékkertbe. Az egés2 900 vám mázsa súlyú — s 5500 fo­rintéit készittetett. Valóban gyönyöiü darabok csinos ki­állítással ; melyek becsületére válnak az illető kőfaragó intézetnek. Felelős szerkesztő: ifj. Csáthy Károly. Jlyilt-lér. TÁRCZA. Régészeti emlékek Debreczen vidékén. í. Hazánkban a régészetre legkevesebb gondot fordí­tanak, ha akadnak is tudós férfiak, kik életüket a hazai régészet szent ügyének szentelik; nagyobb része népünk­nek ö régészet kezdetleges fogalmaival sem ismerős, pedig nagyon igaz ama mondás: „ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemeden.“ A világ politizál, kalmárkodik, és ku- peczkedik; de nincs lelkének semmi repülése, hogy gon­dolkozzék, tanuljon R eljáruljon a múlt idők szent ösvényé­hez, a hol megismerhetné a kihalt századok műkincseit. E szomorú tényre fájdalommal kell gondolnunk, de kérlel- hellénül el kell itéini a megfásult sziveket, a kik nem ér­zenek magasabb, nemesebb ezzmékre fogékonyságot. Nagy uraink külföldön barangolnak a sörös korcsmákban, száz­ezreket felcsérelveel, haszontalan élvezetekre; saját haza- 1 jók pedig előttük ismeretlen vidék, s itthon érzik magukat széles e világon a kellemetlenebből nem hogy még e szent 1 földnek múltját, régészeti mii emlékeit figyelemre mél­tatnák. Több jeles férfiak azonban be látták, hogy az elfá- sultság, a legszomorubb eredményekre vezet, s régészeti műemlékeink szemlátomást fognak elpusztulni, anélkül hogy a tudomány valamit nyerhetett volna. Ily szempont­ból indulva ki felhívták a közönség figyelmét a városi és megyei múzeumok alakítására, hogy az eszme szélesebb körben nyervén kiterjedést, az egyes vidékek műemlékei, s az ott talált műtárgyak legalább meg mentessenek a fe­ledéstől és a pusztulástól. A megyék közt kitüntetést ér­demel Ilontmegye, utóbb Szabolcsmegye, melynek muze- | urnát szakavatottsággal ismertette Hampel József derék ré- ! gészünk, noha a szabolcsmegyei muzeum még nagyon kéz- ■ detleges, mert annnak nem nagy számú műkincseit egyes j nemesen buzgó, áldozatkész egyének gyűjtök, azonban I még is ez ügy szereretet figyelmet érdemel, s már eddig elvan érve azon eredmény, hogy az eszmét népszerűsítet­ték ; s a kezdett kis muzeum kivált a kő és bronz korszak­ból oly jelentékeny becsű régészeti emlékekkel dicseked­hetik, a melyek a hazai régi műtárgyak közt is ritkítják párjokat. Debreczenben azonban az ilyen eszme nem szo­kott rokon szívre találni, elhangzik mint kiáltó szó a pusztában. Igaz hogy a debreczeni főiskolai könyvtárnak van egy osztálya amely régészeti tárgyakat tartalmaz, van pénzgyüjteménye is, melyet tudós Lugossy József akart rendezni, de még e tárgyak most sincsenek rendezve, sőt a jelesebb példányok megismertetve sem, egy két váro­sunkon át utazó jeles régész ügybuzgósága emeli ki őket a porból, s igy tud rólok a világ valamit. Debreczenben vagy egy városi, vagy egy régészeti osziályiyal összekötött iparmuzeum régi jámbor óhajtás, az eszmét egy pár ember megpendítette, de az el hallgat. Nekem nem is szándékom e tárgyról többet előadni, mivel tudom hogy falra hányom a borsót. Debreczennek pedig mennyi műkincse van, mind a legrégibb időkből, mind az későbbiekből. Hogy legelőbbről kezdjem, talán az egész magyar hazában, az agyag, kő és bronzkorszaknak sebolsincsolyan gazdag lei helye mint épen e debreczeni határban, mily szép voln3, mint Szabolcsme- gyében Debreczenben is egy kő és bronzkorszaki muzeum felállítása. A városi hatóság mely oly sok jeles tette által érdemeket szerzett, épen itt nem akar semmit kezdemé­nyezni ; pedig minő szép és halhatatlan emléket állítana fel működéséről. Vagy talán a régészet terén e fontos vív­mányt némelyek oly csekélynek tartják, hogy figyelmükre sem méltatják, Ez nagyon szomou valóság lenne. Alig egy pár hó alatt rendszeres kő korszaki múze­umot lehetne össze állítani és pedig nem sok fáradsággal és költséggel; pontosan meglehetne határozni a debreczeni határban levő leihelyeket, összehasonlításokat lehetne kí­sérteni, a szabolcsmegyei s más távol vidéki lelbelyekkel, s a régészeti émlékek egy ismeretlen régen elpusztult vi­lágát napfényre hozni a feledés országából, s a hazai régé­szet kezdetét megállapítva, annak rendszerét tökéletesí­teni, s a régi mü emlékek rendezése által a hazai régészet a külföldivel egy színvonalra emelni, a nép közt a régé- í szét iránti érdekeltséget elhinteni; ezek volnának az áldá­sos következmények. A debreczeni határban majd mindenütt akadnak a kő és bronz korszak mü emlékeire, mint ezt ösmertette Kovács János tanár a „Debreezcn“ben és „Archeológiái Értesítő“ben, miután azon telepeket e sorok Írója felfe­dezte és napfényre hozta, s több czikkei által: igy a „Po­litikai újdonságokban, „Hazánk és Külföldben, s kifolyó­lag a hazai sajtó által a régészet barátait figyelmessé tet­te e fontos felfedezésre, nagy szakavatottsággal irt jellem­zésben emlékszik meg erről tudós Szűcs István „Debreczen ; város Történelme“ I. kötet 48 és 49 lapján. E felfedezés­nek azon következménye lett, hogy mig addig a debrecze- ni főiskolai múzeumban egyetlen egy kőkorszaki tárgy sem létezett, e sorok írója 96 darab kőkorszaki tárgyat; ké­sőbb busz darab urna töredéket ajándékozott a nevezett múzeumnak­Azután Szabó Imre ur is átengedte nagy becsű gyűj­teményét. - Ezeket megelőzőleg meg kell említeni, hogy a j biharmegyében levő telepekről Kovács János tanár ur több érdekes tárgyat adott át a debreczeni múzeumnak, s e so­rok irója is egyenesen e fáradhatatlan nagy tudományu férfiúnak, köszönheti, hogy a biharmegyei kő és bronzkor- ! szaki műemlékeit, megismertei igya debreczeni határban j levő leihelyeket felfedezte. A debreczeni főiskolai muzeum igy több jeles tár­gyat kapott, melyek közzül némelyek páratlanok azonban fájdalom még ezek sincsenek régészeti rendszer szerint felállítva és rendezve, pedig tökéletes mübecsel bírnak, s a nem rég városunkban Kovács János tanár kalauzolása alatt régészeti kutatásokért át utazott Römer Florizs je­les tudósunk, több tárgyat magának lerajzolt s csodál­kozását fejezte ki a műkincsek ritkasága és becses volta felett, s a példányok közzül többeket kiváló figyelemre I méltatott, buzdító szavakkal hívta fel a régészet barátait, hogy ügyszeretetüket fokozzák, s igya legszebb eredményt fogják elérni, s hazai régészetünk előhaladást teend.

Next

/
Oldalképek
Tartalom