Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-01-01 / 1. szám
legalább időről időre felszárasztja a keserű könnyek árját. Hah! de félre a keserű emlékekkel, az idő a legjobb orvos, az idő balzsamot hint a sajgó sebekre, az idő derült napot szül, mely szétoszlatja a bánatfel- legeket, s a jövő épen oly boldogságot alkothat helyijei milyent a múlt megsemmisített: Feledd a múltat, élj a jelennek, Ez nyújt balzsamot sajgó sebednek Tenger az élet keress benn gyöngyöt: S könnyelműn tipord szét a göröngyöt. Miként látjuk, mindenki boldog u j évet kiván, mert mint fcnnebb megjegyzénk, ma a jó ki- vánatok napja van, s ez okból mi sem mulaszthatjuk el hogy t. előfizetőinknek boldog u j évet ne kívánjunk, fogadják azt lelkünk legszebb virágaiként melyeknek üde lombjai közt az őszinte tisztelet, a vonzalom, a legjobb honfi akarat mir- tusa zöldéi; engedje a mindenség leghatalmasabb ura hogy lelkünk legjobb kivánatait a változatos évek hosszú során át, houunknak fokonként derülő napjain mindannyiszor örömtelten nyújthassa át a t. előfizetőnek a Szerkesztőség. Néhány szó a pesti bonlevardra vonatkozólag. (B.) Múlt hó 17-kén a képviselőhöz ülésében, a l'ö- város boulevardjára, a szükséges több milliókra terjedő költségek, nem minden vita nélkül szavaztatlak meg, minthogy sokan előbb, az állandó hidakat szükségesebbnek és fontosabbnak hitték. Miként a (H. K.) Írja a boulevard létrejöttével 169 ház lesz kisajátítandó. A közmunka tanács bizottsága, elkészült munkálatával, melyből világosan kitűnik, hogy 2316 szoba, 124 előszoba, 1409 konyha 196 bolt, 82 raktár, s két gyár épület fog egészben leromboltatni. Ez által mintegy 10,000 ember lesz kénytelen lakását változtatni, s az érezhető szálláshiány meliett jó lenne, ha mielőtt a leromboláshoz fognának, körülbelül ugyan annyi lakás építéséről is intézkedések tétetnének. A fennebb megemlített sugár útnak 60 ellenzője volt inig 231-en pártkülönbség nélkül szavazták meg a költséget. Hogy a megszavazás, s az azt megelőző tárgyalások, miként azt fennebb isemliténk, nem kis vitába kerülhettek, azt könnyen kimagyarázhaljuk, azon éles kitételekből is melyeket tudósitónk közöl, s melyben Patay bátyánk ki előbb valónak tartá a második Ifid és Duna szabályozást; ekként találta magát kifejezni: „a kinek minden fi.síp i süssön kalácsot“ hogy ezen kifejefipösebb válaszok következtek, ezt üony arról a demokraciórol kezdett ménye a szennyes ing; Tisza Kálmán •n 1 emlité, hogy a kik a széles utakat or lesznek igazolva csak, ha valaki bebizu.._ / :.„dJ a jó levegő is luxus. Hogy azonban Patay mondja továbbá az idézett lap, Madarász és Csiky Sándor keveset adnak a főváros költséges szépítésére azon senki sem iilközhetik meg de hogy Simonyi Ernő, ki Londonból tért haza, Irányi Dániel, ki Párisból jött meg, sőt Vukovics is, ki eléggé ösineré nyűgöt Európát: ily nemű szépítésben csupán luxust látnak, azon már sokan megcsóválják a fejőket. Bizony pedig ha az ügyet szigorúan fontolóra vesz- szük, éppen nem volna okunk fejet csóválni ott: hol roppant adóságaink tetejében, mellőzve az égető szükségeket szépítésekről gondoskodunk, nem kívánjuk mi azt kétségbe vonni, hogy a jó levegő luxus, melyet azonban milliók nélkiil is meg lehet szereznünk; de egyátaljában nem tartjuk szennyes ingii demokracziának azt: midőn a szépítések eleibe, a nemzet jólétét, s boldogságát előmozdító eszméket helyezünk, s azon megszavazott milliókat, inkább etéren ilyhajtanák alkalmazva látni. Tekintsünk el bár azon lényeges eset felett, mely szerint 10,000 ember, egyszerre lakás nélkül mar ad, valamint azon tetemes államadóság felett, melyet még mindig ilyesmikkel is pólolgatunk s melyet magunkra vállaltunk ugyan, de hogy miként leend az kifizetve? és mikor? ezt volna üdvösséges dolog tudnunk. De el nem tekinthetünk azon fontos dolog felett, melyszerint a kényszeriskoláztatás, az egész országban a lehető rósz lábon áll, s ugyan azon lapból, melyből a sugár ut ellenzékére tett roszaió megjegyzést olvassuk, ugyancsak egy idejiileg arról is értesülünk, miszerint a szegedi iskolaszék jelentéséből kitűnik, hogy Szegeden nem kevesebb mint 10,092 gyermek van, kiken a kényszeriskoláztalást foganatba venni nem lehet, mert a jelenlegi iskolai épületekbe épen nem férnek. (Ha kutatnánk vájjon hány hasonló esetet fedezhetnénk fel az országban ?) Utaink különösen az alföldi utak, a lehető legjárhatalianabbak, pedig senki se vonhatja kétségbe, hogy Magyarországon a termények többletét csakugyan az alföld adja, s így államgazdászali szempontból is csakugyan utaira és hidjaira volna égető szüksége, különösen pedig ott, hol még eddig elé vasutjai nincsenek, vagy azok távol esnek, vagy éppen nem is lesznek ; — A fenyítékek beszüntetlek, de a rend és fegyelem tekintetéből, a magán börtönrendszer sehol se hozatott be, pedig ha mellőznék is egy időre a második hidat, a Duna szabályozást, nem mellőzhetik a fennebbemlitett s hasonló még számtalan szükségleteinket, a sugárul előterébe tenni; melyek hogy szellemileg, anyagilag, és közbiztonság tekintetéből, sokkal üdvösebbek,előnyösebbek mint a boulevard: — ezt a nemzetnek nagy része, aligha nem fogja velünk együttesen hinni és állítani. Igaz hogy kissé elkéstünk köpönyegünkkel az eső után, de miután kilátásunk lehet, hogy ez nem az utólsó felhöcske volt, a közérdek egén nem tartottuk fölöslegesnek hazafias megjegyzésünket a jövőre nézve felemlíteni. A harcztérről. (B.) Hogy minden farsangnak meg van a maga böjtje, ezt úgy látszik, Bismarck ur sem kívánja tovább kétségbe vonni, — a szép szedáni napok, a kényelmes császár-madár vadászat napjai letűntek a német horisont- ról s helyettük a dermesztő téli idény daczára is pirulni kezd a franczia köztársaság hajnala. A mindinkább erösbülö köztársasági seregek zaklatásai azon gondolatra találták indítani a jó német ural, hogy nem volna épen valami üdvösség-ellenes dolog, holmi jó előnyös feltételek megkötése mellett kiszabadulni azon veszett hálózatból, melyet a nagyravágyás, az embertelen német kényuralom, az elbizakodottság szálaiból szőtt, egy nagy nemzet megsemmisítésére; s melynek most határai mindég szükebbre és szükebbre kezdenek összevonuini a fondorkodó készítő körül; — alig gondolkodott e felett Bismarck ur % már is egy eszmére talált, (melyen perczig sem kétkedhetünk, hogy tőle eredt volna,) ugyanis pár nap múlva megjelent a londoni „Times“-ban egy czikk, melyben a czikk burkolt írója (ki nem lesz más, mint maga Bismarck ur) mennyre földre kéri a franczia köztársaságot valamint Németországot is, hogy érnék már he egyszer a roppant vérontással s kötnének békét, mely alkalommal lenne oly kegyes Németország feltételeit tudatni, melyen a franczia köztársaság contójára a béke majd meg fogna köttetni stb. Hogy a lehető gonosz körülmények közé juthatott Vilmos király serege, ezt onnan is könnyen kimagynrázTÁRCZA. &;a-cjD (Eredeti beszély ) irta : WmmmkTL Hát mikor olyan furcsa ez az élet. — Igyen adják — magaséin tudja az ember, hogy jutott hozzá, s mégis gyakran olyan busásan kell az árát megadni. Azután még csak az a sors ne izélne bele mindég, — de mikor hát soha sem nyughat az embertől,— néha mosolyog felé olykor végig czirógatja, kezébe adja a remény mézeskalácsát, s mikor egyszer jóizüt harapott bele, s azt kezdi gondolni, hogy már most csakugyan fenckig tejfel, akkor egyszerre csak úgy nyakon locscsantja a csalódás hideg vizével hogy néha egész életén, leli tőle a hideg, — mert hej! ritkán lehet olyan patikáratalálni, hol a lelki baj ellen, szellemi carménativával szolgálhasson a rettenhetet- len patikárjus. Most azonban a dologra: A négy magyar folyó mellékén nem volt párja Ka- rancsi Dénes urambátyámnak az ő idejében, nem épen azon nevezetes tulajdonaiért hogy fiatalabb korában minden undor nélkül csupa karakánságból tücsköt bogarat megemésztett, nem mert, négy ló nem bírta az istáió ajtóból kihúzni, nem, mert a kemény tallért és a \as patkót újai közt bár mikor is kettétörte, — hanem közmondássá vált ritka becsületességeért, s finom éles előrelátásáért. Az öreg ur soha sem szokott szélbe beszélni, ö kifürkészte előbb minden dolognak az indebindéjet, s csak akkor adott azután róla határozott véleményt, de ha ilyenkor kimondta valakire az Anathemát, vagy megjósolta hogy kitöri a nyakát az numero sicher nyak nélkül maradt makacs vállalata folytán, — ilyenkor azután sajnálkozva tette utána: megmondtam szép öcsikém! ugye bár megmondtam? — no de most már késő a szánom-bánom, kelj fel, elesni katona dolog, jövőre majd jobban vigyázol a lábod alá. Mint fennebb említőnk, az öreg Dénes bácsi ifjat vénet ellátott jó tanácscsal, s néha ha a szükség úgy találta hozni magával, sem időt sem fáradságot nem sajnált pártfogolja érdekében, ami neki gyakorta bajt kellemetlenséget hozott ősz fejére, de ez öt jövőre sem riasztotta visz- sza, ö büszke volt arra hogy felőle azt tartják, hogy: „kinek Dénes bácsi pártfogója, annak semmi körülmények között nem szabad ügyét megveszteni. Eszerint tehát Dénes bácsi be] szokott kanalazni a más dolgába ? 0 nem csak ha felkérték — ilyenkor aztán határozottan s nyíltan kimondta véleményét, s ha kellett, tett is; — szóval nem volt a medvének sebe unalmába kitakarta a fületövét. Kolonczfalván, hol Dénes bácsi agglegények módjára 300 hold terjedelmű birtokán gazdálkodott, élt hajdanában egy feledhetetlen barátja Mátrai Ábrahám, kit az öreg ur évek hosszú során de még elbeszélésünk korában is, sirat— gátolt, — éltében valóságos Castor és Polux volt e két öreg ur, egymásközt az enyém tiedet nem ösmerték érdekeik úgy össze voltak forrva hogy még a halál sem tudta azt kellőleg szétválasztani. Nem mondjuk! — mert végső perczeiben e szókkal adta át tiz éves fiát Ábrahára ur Dénes bácsinak ; — „szerettük egymást az élten át, szeressük egymást a halálban is, imé itt van fiam, ez legyen a szellemi hid élő és holt között, — szeresd öt ezentúl helyettem, légy apja, tanácsadója, pártfogója. Dénes bácsinak kiperdültek a könnyek szeméből, s kezet nyújtva a haldoklónak, mély fájdalommal nyögte ki hogy: az leszek. — Én szenytelen nevet hagyok néki — nyögi tovább a haldokló — s ahhoz négyezer hold teher nélküli birtokot, légy azon, hogy ezt mind végig akként tarthassa meg. — Azon leszek — válaszol Dénes, még mindig kezét tartva Ábrahámnak. — Most pedig—fiam! szólt ismét tördelt hangon a mellette zokogó Endre fiához— áldjon meg az én jó istenem, hintse reád minden áldását, légy jó és fogadj szót apádnak, — még akart valamit szólani, de ajka megtagadta a hangot, csak Dénes volt képes tükrös szemeibö azl hatjuk : ^Íi\itán az angol „Times“ még eddigelé békítő szerepre soha sem vállalkozott: nemkülönben onnan is : hogy még olyanforma ajánlatot is méltóztattak tenni, miszerint nem ártana a megviselt Németországnak oly pihent nagyhatalommal szorítani baráti kezet, addig tudniillik a mig az nem leend késő, ki a jelen viszonyok között a szadovai kudarezot kamatostól képes visszafizetni, ha az belügyét s hadügyét képes leend mielőbb rendezni ! Nyominasztó körülményei kériyszerithelték Bismarck urat arra, hogy Ausztria s Magyarország felé nyújtsa szin- leges baráti kezét, melyet feltételezünk Beust gróf s a magyar-osztrák küliigyérség erélye felöl, hogy oly nyom- masztó körülmények között, midőn a holienzollerni kényszer netovábbja naponta várható s midön'nem tudni melyik órábon ébredhet fel delejes álmából a fiatal német köztársaság, nem fog elfogadni. De továbbá nem is látjuk szükségét ez uj barátság megkötésének, miután Francziaország eddigelé is eléggé képtelenné látszott tenni a német kényuraságot arra nézve, hogy nekünk egyhamar árthasson. Mindezen tőröket azonban, úgy véljük hinni, Bismarck ur azért hányja el, hogy rajtok Ausztria és Magyarország semlegességét saját hasznára tudja elhalászni, mi azonban azt válaszoljuk reá, a mit egykor II Rákóczy Fereticz : „k ö t v e higyj a németnek!!“ Mi hir a Nyírben. — Ifj. CJsátliy Skároly könyvkereskedésében. Debreczenhen, megjelent és kapható P á v a y „E r d ö e r- dö sűrű erdő“ sikerült zenemüvének második kiadása; melyet a jó zenedarabokat kedvelők figyelmébe ajánlunk. — Hogy P á v a y n a k ezen szerzeménye sikerült salon- darab, mutatja áz, hogy rövid idő alatt már második kiadást ért. — Ittükedvcllők jövő héten városunkban színi előadást fognak rendezni, mely jövedelem fele része a franczia sebesültek részére leend, Ugyancsak, mint halljuk, a farsang alatt szinte ezen nemes czólra a fiatalság bálit is fog rendezni, melyre már is igen tömegesen készülnek, aligha nem idei báljaink egyik legfényesebbje leend. — Az úgynevezett Czugos kertet a Nyíregyház városi képviselet a debreczeni népkert mintáje szerint akarja átalakíttatni, reményijük és óhajtjuk, hogy ezen Népkert átalakítása, nem csak papíron maradjon, de valóban mielőbb létesüljön is. — A liófuvatagbófl m. hó 29-kén az országúton egy szabadságos katonát húztak ki, ki útközben a nyomot eltévesztvén elbukott s igy tökéletesen eltemet- tetelt. * A'Sima pusztán egy földbirtokos kocsisát gúzsba kötve oly kegyetlenül el kínozta, hogy életéhez kevés a remény. * A már három éve készülő nyíregyház-káliói országul most oly állapotban van, hogy teljesen járhatatlan. Ajánljuk az illető hatóság figyelmébe — viliit hó 29-koss Nagy-Kállóban érdekes megye-gyűlés volt, miről jövő számumkbau bővebben fogunk szólani _________ D ebreczeni hírek. A debreczeni gazdasági egyesület decz. 29-kén délután 3 órakor választmányi ülést tartott a ref egyház tanácstermében. — Tárgya: Sertéstenyésztési bizottmány megalakulta iránti jelentés tétele. * Kletzer Feri gordonka-művész legközelebb városunkba érkezik, s két hangversenyt fog rendezni. Hogy hol és mikor, arról annak idejében tudósítani fogjuk olvasóinkat. * Az árva gyermekek, kikről a város gondoskodik, s kik egyes családoknál vannak bizonyos dij fiutólsó istenhuzzádot kiolvasni, — melyet egy mély szak- gatott sóhaj kisért s Ábrahám megszűnt élni. Régi ősi szokás hogy a holtakat megsiralják, — eltemetik, — kissé emlegetik s aztán örökre elfeledik, hogy is lehetne az másként, mikor az idő fo/yvást uj és uj alakokat alkot, akik létökkel letörlik az emlékezet táblájáról a rég megdicsöült szeretteket, — mert hisz a halál azért van, hogy változatosság legyen az életben; a halál a végzet lomtára, hova a régieket, unt bútorként csak azért dobja, hogy lielyöket újakkal pótolhassa; — a halál a létei s nem létei válasz ajtaja, melynek ormára hogy vissza ne borzadjunk tőle, ^felírta a hit varázs betűkkel, hogy „feltámadunk!“ de azért az ajtó megett a feledés megsemmisülés örök homálya tátong, melyet csak a túlfeszített képzelődés szikrája tud pillanatokra megvilágítani, ez is csak csalóka fény, — a valóság mord, komor, az hallgat. De hát a halál csak ugyan az örök feledés éje? Valóban nem mindenkinél; — vannak kiváló egyének, kik hamarabb tudnak meghalni mint feledni, — kik előtt évtizedek akként tűntek fel mint ha tegnapi események volnának, kiknek legkedvenczebb eszméjök a múltai s annak alakjaival foglalkozni, adott szavokat számtalanszor meg újítani, kik ébren is szeretnek álmodni elmesélni önmagoknak, vagy visiokban végignézni a múltak eseményeit, melyekből aztán oly fájó az ébredés. Dénes ezek közöl való volt. Amint Endrét magához vette, pprezre sem téveszté szem elöl azon szigorú kötelességei teljesítését, melyekkel barátja iránt adott szava következtében tartozott, s dicséretére legyen mondva, -hogy talán maga Ábrahám sem fordított volna annyi figyelmet fia nevelésére, ameny- nyit Dénes ur fordított, sót mondhatnánk, hogy az árva iránt tanúsított atyai szeretet, talán némi részben a túl— Ságban is át ment, aminek később engedetlensség lön következménye miről alább saját szemeinkkel meggyőződhetünk. Chronos köszörűkévé ez alatt forgott, folyvást koptatva az időt, Endre gyermek évei elenyésztek, a gyermekből ifjú lön szép képzettséggel, férfiúi jellemmel, erővel, ügyességgel, bátorsággal és kitartással megáldott ifiu, de a végzetteljes köszörükő egyre forgott s már Endre ifjú éveit is koptatni kezdte, szóval eljött az idő, hogy Endre megházasodjon (Folyt, köv.)
