Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-10-31 / 44. szám
VI. évfolyam 44. szám. Hétfő, október 31. 1870. K.ia<>ó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében nyíregyházán. Szerkesztői iroda: ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN, Bérmentetlen levelek einem fo- gadlalnak. Vegyes tartalmú hetilap. Nyílt tér alatt minden három hasábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési díj: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre ......................... 3.*— É vnegyedre .... 4.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. fflDebreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, jPesttew Grill Károly ni. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Észrevételek az Sz. K. ur reconírájára. „Az ideiglenes tanitó-képezdékről contra Sz.K.“ feliratú czikktinkre, ugyancsak Sz. K. ur valami re- contrafélét Írván válaszul; minthogy a nevezett ur e válaszában uj tévelyekbe esik, s kissé talán túlzott elbizakodottsággal is beszél: kötelességünknek ismerjük a tárgy fontossága érdekében észrevételeinket azon megjegyzéssel tenni meg, hogy e tárgyban Sz. K. úrral további vitába ereszkedni nem fogunk. Mindenek előtt sajnálatunkat kell kijelentenünk a felett, hogy említett czikkünkben bátorkodunk éles bírálat alá venni az Sz. K. ur elmeszüleményeit, s talán túl léptük a tisztelet azon határát, melyet megkövetelt volna tőlünk. imé miután megismertette magát, s tudjuk, hogy kivel van dolgunk, bocsánatot kérünk öntől nagy férfiú, s miután ön megtanított bennünket, hogy Felkán miképen szoktak polemizálni, (ha ugyan recontrája Írásakor már Debreczenben nem lett volna) kegyes engcdelmével, mint példány képet követni fogjuk önt. — Sz. K. ur recontrájában tükröt tartván szemünk elé, melyből „felületes elménket" és „a jelen időkkel teljes ismeretlenségünket“ megismertette: mi egész alázattal és föveg leemelve ismerjük meg Sz. K. urnák a mi elménkkeli ellenkező tulajdonait, t. i. a mély elmét, és a jelen időkkeli teljes ismeretséget. Ha mi önnek Sz. K. uram, ezen kitűnő tulajdonait ismertük volna, a világért sem bátorkodtunk volna önnek ama megbocsáthatlanul sértő tanácsot adni, hogy Feikáról ne Írjon vezér czikket N.-Kálló részére, hiszen a mély e 1 m é- n e k, a lángésznek minden megbocsátható! — Olvastunk regényeket, melyekben a tenger, a babok suttogása, a fata morgásia, tündérképei, a vihar, mely a hullámokkal bírókra kél, sat. oly nagy szerűen voltak leírva, hogy még a tenger lakói is gyönyörrel olvassák : pedig történelmileg be volt igazolva, hogy az iró tengert sóba sem látott, azért a mü nem sztlnt meg az irodalom gyöngye lenni; — a másik mély elme leírja a dühöngő habokkal küzdő hajó történetét, az utasok elmerülését s iszonyú halálukat; — némelyik ugyan e mély elmék közzül gondoskodik egy bedugaszolt palaczkról, melybe a sülyedő hajó okmányai betétetvén, évtizedek múlva feltaláltattak; a másik csodálatosan megment egy darab deszkán egy hírmondót: de némelyik még arról is megfeledkezén, ha az ilyen magamforma felületes elméjű ember, azt a kérdést intézné, hogy honnan vette hát az iró a történeteit, ha hírmondó sem maradt, mit gondolunk, nem volna-e illetlen e kérdés? hiszen a mély elmének a világ bármely zugában szabad irni nem látott, nem hallott dolgokat!? Ugyan hogy bátorkodnánk hát követelni Sz. K. uramtól, hogy midőn ő az id. tanitóképezdékről ir s „például“ N.-Kállóra is hivatkozik, hogy akár a n.-kállói, akár más ilynemű intézetet valahol látnia kellett volna? hiszen ő a mély elméjű irhát vezérczikket az id tanitóképezdékről „például“ a n:-kállóiról, a világ bármelyik zugában, például az „eszkimók“ között is'; és egy oly ember, a ki ha csak egyet is figyelemmel kisért ezen intézetek közzül, ugyan hogy merészel beleszólani, mikor megvagyon Írva „boldogok a kik nem láttak még is hisznek!“. Nem sokkal jobban ért-e ahhoz Sz K. ur a ki ilyen képez- dét nem látott, mint az a nevetséges ember, a ki még holmi felületes és a kortól elmaradt tapasztalatokra is képes hivatkozni; ugyan hogy mertünk vitát kezdeni ama „csalhatatlan lángésszel, a kinek minden elv jó, még a jezsuiták-é, még a tolvajok-é is, a ki jóllehet ritkított betűkkel írja, hogy „hamis elv a világon nincsen“ „ c s a I h a tatlanságot“ a melyet tartson is meg magának. Azonban Sz. K. uram kegyes engedelmével, mi egy kissé bátorkodunk másképen gondolkozni: társadalmi kérdéseknél, gyakorlatban is létesített intézményeknél s azok bírálatánál, mi nagyobb súlyt fektettünk a tapasztalatra alapított elmélkedésekre, mint a „mély elméknek, a világ valamelyik zugában“ a levegőből merített bölcselkedéseire. Mert ha szintén a mély elméknek min- deut megengedünk is, de mi azt tartjuk hogy a mélység nem mindig csak gyöngyöt terem, hanem „iszapot“ is. Sz. K. ur „recontrájában“ még az ügy iránti jó indulatunkat és érdekeltségünket is igyekszik letiporni, s a „világ valamelyik zugában“ kibölcseikedik, hogy czikkünk Írására, nem is a nevelés ügye indított, hanem „a megnagysá- gositott volt képezdei tanár Árvay iránti hőkeblü barátságának!“ Nagyon megakadna az Sz. K. uram Iángesze „a világ valamelyik zugában“ ha felhívnék ezen állításának beigazolására; — mert bár a nevelésügy ama fáradhatlan bajnokának barátsága , csak megtiszteltetés lehetne reánk nézve , de azzal egy átalában nincs szerencsénk dicsekedhetni, mert nehány perczig tartó párszori találkozást, az ilyen felületes magamforma emberek, még nem tartanak „hőkeblü barátságnak!“ De az iszapnak piszkolni kell a hová ér, ezt Árvay ur sem kerülhető el. pedig közöttünk legyen mondva Sz K. uramnak még igen sokat kell munkálkodnia „a világ valamelyik zugában,“ hogy országos Ilire és érdemei ott álljanak a hol az Árvay űré. Egyébbiránt mi jobban örülünk annak, ha az érdem „nagyságosittatik“ mintha a „tökfilkók“ emelkednek. Úgy látszik, hogy Sz. K. uramnak nehezére van az érdem „nagyságositása“!? A másikat óhajtaná talán ? De ezen előzmények után térjünk már a „re- contra“ érdemleges bírálatára, ha ugyan erre Sz. K. uram által képeseknek Ítéltetni szerencsések lehetnénk. Sz. K. ur mindenek előtt kijelenti, hogy felületes elménkre sat. nem nagy súlyt fektett, s ügyszeretetből s higgadtan (?!) szól a tárgyhoz: még is a következő kikezdésben sőt mind végig csekély személyünkkel foglalkozik, és sajnálkozását fejezi ki (milyen kegyes) hogy őt meg nem sértettük, és azt magunk is bevalljuk; (Sz. K. urnák mindenki vall be valamit,) azon meg épen csodálkozik, hogy mégis czá- folat írására vállalkoztunk. De hát mit nem értettünk volna az Sz. K. ur czikkében ? Hogy scrupulusua ne legyen ide írom a hires czikk rövid tartalmát a mint azt az én felületes elmémmel fel bírtam fogúi: ön „a világ valamelyik zugában“ olvasta, hogy a kormány ideigl. tanitó-képezdéket állít s a többek közt N.-Kál- lóban is, leült tehát és vezérczikket irt a „Tiszavi- dék“ számára, melyben elmondja, hogy ezen képezdei tanfolyam a leghaszontalanabb intézmény, kopott folt, a lelki betegek kórháza mert ebbe a tanításra képtelen, és ezt önként bevalló tanítók jönnek csupán, ezeket pedig nyolez hét alatt semmire sem lehet tanítani, jó fizetést adni a tanítóknak, akkor fognak ; szakképzett emberek vállalkozni, (talán Sz. K. ur is?) És bevégzi ön egy ólmos botos buzzitással É.i az ön czikkét úgy értettem, s ha ön nem igy értelmezi, akkor az a czikk vagy sokkal ostobább, vagy sokkal magasabban áll, sem hogy én azt felületes elmémmel felfogni képes volnék. Azonban Sz. K ur azon meggyőződés álmába ringatván magát, hogy nem értettük őt: egész jó kedvvel örvendezik hogy ellenében határozott álláspontot nem tudunk foglalni. Ugyanezért szükségesnek véljük az Sz. K. ur ellenébeni álláspontukat terjedelmesében kifejteni, mint ezt előbbi czikkünkben tettük. Sz. K. ur első czikkében „ab invisis“ okoskodik az id. tanitó-képezdékről, a nélkül, hogy azok gyakorlati eredményét bevárta, vagy vizsgálta volna ; mi a gyakorlati ’ eredmény figyelemre méltatásávál szólottunk hozzá; Sz. K ur „ab invisis“ elitéli ajjpreparandiában megjelent tanítókat, a nélkül, hogy csak egyet is ismert volna, tanítás képteleneknek tartja őket: mi személyes ismeretség és utánnézésjutámnyilatkozunk. Egy szóval az Sz. K. ur álláspontja az „elmélet,“ a miénk a „gyakorlati élet, a tapasztalás“ melyet Sz. K. ur elméleti állás pontján oly n igyon ki szeret gúnyolni, melyet azonban máskor is bátorkodunk az ön szobabölcseletének ellenében állítani. Midőn mi ezen álláspontunkon, védelmére keltünk az ön által elkárhoztatott intézménynek, ezzel nem azt nyilvánítottuk, mintha a nevelés ügy teljes felvirágo- zására, elegendőnek tartanánk ama kormány intézkedést: de nem akartuk figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy hazánk a nevelés ügy terén, jelenleg az átmeneti korszakot éli, az i’y korszakon pedig mindig csak bizonyos nehézségek leküzdése után lehet keresztül vergődni. Nevetségesnek tartanók az oly embert, a ki,|ha valamely széles folyam túlsó partjára akarna jutni, leülue ama folyam innenső partján, s várná a viz lefolyását, hogy aztán száraz lábbal kenyelmesen j keresztül mehessen: de nemjjkevésbbé volna nevetséges azon ember is, a ki a széles folyamot egyetlen lépéssel akarná keresztül ugrani: az ilyen magamforma felületes [elméjű emberek felkeressük a hidat, s ha szinte rozzant állapotban van is, keresztül megyünk'jrajta; vagy csónakba ülünk s átevezünk. Intézményeknél, melyek mély gyökeret vertek a társadalmi élet földjébe, nem oly könnyű dolog, minden gyökér-szálakat egyszerre szétvagdalni, sőt a ki az itt felmerülő nehézségeket figyelmen kívül hagyja s egyszerre a túlsó parton akar lenni, az kétségen kívül a folyamot egy lépéssel akarja átugraui. A mi a nevelés ügyét illeti, mi azt nem tartjuk sem nadrágnak, sem csizmának, melyet ha a mester „adhominem“ elkészített, azonnal belé lehet bújni: hanem, hogy az Sz. K. ur által felvett hasonlatnál maradjunk, oly ruhának tartjuk, melynek mértékét az emberi haladó szellem, s a kor felvilágosultsága határozza meg. És a nevelés ügy ezen |ruhája nem a tanítókhoz méretik, hanem a tanítók méretnek hozzája, s a melyik bele nem illik, arra, reá sem adható. E ponton pillanatra találkozunk^} mi Sz. K. úrral, csak hogy ő azt akarja, hogy a régi tanítók magokra se próbálhassák ezen)uj ruhát, hanem mielőtt meggyőződést szerezhettünk volna az ellenkezőről, mint teljesen képtelenektől szabadítsuk meg a társadalmat, s uj és ó ruhában illő embereket alkalmazunk helyettük; én pedig’,azt mondom, hogy mivel elegendő számú alkalmas egyéniségeket különben sem kaphatnánk, de más részről a lehető legnagyobb zsarnokság volna őket „ab invisis“ elitélni, és elkergetni, a létező körülmények figyelembe vétele, s az átmeneti korszak nehézségeinek kellő|méltatása mellett nyujtas- sék nekik mód és alkalom, hogy a nevelés ügy uj ruhájába magokat beilleszteni megkísérthessék, és képesíthessék Ilyen mód és alkalom nyújtásnak tartom én az ideigl. tanitó-képezdéket A ki ezt a tanítók közzül kellőleg méltányolta, s az itt adott fonalon magát tovább képezni elmulasztja, én csak azokat fogom elítélni, s az ilyenek majd magoknak tulajdonítsák ha a foltos ruha is lehuzatik róluk. Ez volt a mi álláspontunk Sz. K. ur ellenében, hogy bedig ezt az ön „mély elméje“ feinem fedezte, azon meg mi csodálkozunk. És bár a mint látszik Sz. K. ur sem minket, sem maga magát nem érti, még is annak örvendezik, hogy mi nem értettük őt, és ezt magyunk is beváltottuk. Ezt^nevezem éu már „uj felfedezésnek!“ De sokkal mulatságosabb az Sz. K. uram ezen „uj felfedezésének“ indokolása; ugyanis azt mondja ő: „hogy Gy. ur csakugyan
