Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-10-31 / 44. szám

nem tudja, mily szempontból in­dult ki czikke írásánál, világo­san mutatja az, miszerint „egy helyen“ azt írja: nehogy a kö­zönség azt vélje mintha Sz. K. ur ezen czikk megírásánál felhasz­nált adatokat az itten létesí­tett id. tanitóképezdéböl vette volna, — felel arra; „másutt pe­dig" azt mondja, hogy minden in dokolás nélkül kegyeskedtünk Kálié nevét oda dobni.“ És ezen hamis idézetből“ Sz. K. uram azt követ­kezteti, hogy őt nem értettük és ezt magunk is be­váltottuk, sőt egész triumphatori gőggel ajánlkozik felvilágosítani eszmezavarunk. Csak hogy mi meg azon nézetben vagyunk, hogy az Sz. K. uram „mély elméje“ van igen nagy zavarban, s midőn magát men­teni akarja, maga esik a hig lébe, s abban nyakig úszván, mégis „victoriát“ kiabál! Ugyan kérem Sz. K. urat, igazítsa meg szem­üvegét, és nézze meg még egyszer az idézett helyet, vájjon nem egészen megfordítva, s egy és ugyanazon pontban mondottam-e én azt, a mit „egy helyen és másutt“ mondat velem, szóról szóra e képen: mivel czik kiró ur kegyeskedett N.-K álló nevét oda dobni, nehogy a nagy közönség azt vélje, mint­ha Sz. K. uraz ezen czikk megí­rásánál felhasznált adatokat az itten létesített id. tanít ó-k épez- déből vette volna: bátor leszek az idézett közlésre észrevéte­leimet megtenni. így Írtam én ezt, s ez más képen azt teszi; minthogy Sz. K ur N.-Káliéról illetőleg az ott létesített tanitó-képezdéről is meg­emlékezvén nem nyilatkoztatja ki, ha vájjon czikke megírására volt-e valami befolyással ezen képezde; a szabolcsmegye közönségéhez írott czikkénél, hasz­nálta-e a Szabolcsmegyei ezen intézetből menthetett adatokat: ne hogy a nagy közönség azt vélje, mintha az Sz. K. ur czikke megírására a n.-káliói képezde szolgáltatott volna anyagot, meg teszszük a czikkre észrevételeinket. Hol itt az eszme zavar? nem termé­szetesen-e, nem a logicai gondolkozás fonalán van-e ez mondva? De még nagyobb zavarba jön az Sz. K. ur „mély elméje,“ midőn azt akarja bebizonyí­tani, hogy ő N.-Kállót nem minden indo­kolás nélkül“ említette. Azt mondja ugyan­is, hogy ő a világ valamelyik zugában Felkán felvette tárgyul az id. tanító-képezdéket, „á t a 1 á b a n ezen intézményt“ és Kalló ezért idézte­tett ott „például“ hogy e lapok megyéjében az a város tartott egy ily intézetet. Abban teljesen igazat adunk Sz. K. urnák, hogy valamely tárgyról „átalában“ bár hol lehet gondolkozni; de ha átalában valamely intézményről gondolkozunk, s az átalános- ság mellett Felkán, N.-Kállóra mint „példára“ hivat­kozunk, miképen lehet azt kiváni, hogy a „példán“ melyre az átalánosságban vitatott tárgynál hivatko­zás történik, azt csak ugyan nem értjük. Mert midőn Sz. K. ur világosan igy ir első czikkében: „A n y á- ri szünidőre, állíttattak ország­szerte ideiglenes tanít ó-k épez- dék, azaz oly iskolák, melyekben a magokat tanításra képtelen­nek érző, s ezt önként bevalló tanítók nyernek oktatást. Sza- bolcsmegyében N. - Kálló is tart jelenleg ily intézetet,“ hogy már ezt miként lehessen másképen érteni, mint a mint írva van, hogy t. i. N.-Kálló is tart egy oly intézetet, a milyet az előbbi sorokban Sz. K. ur leír, t i. olyat melyben a tanitásképtelen és ezt önként bevalló ta­nítók nyernek oktatást, én nem tudom, ha csak Sz. K. ur nem tudja. Világos tehát hogy midőn Sz. K. ur másképen akarja miuden áron magát értetni, mint őt érteni, el- magyarázhatlan szavaiból lehet; sőt hogy czélt érjen még hamis idézéshez is folyamodik, mint fentebb ki mutattuk: csakugyan ő van „eszmezavar­ban,“ s ott is hagynánk őt lubiczkolni, az ön ké­szítette hig lében, ha nem tudnók hogy mi okozta Sz. K. urnák ezen eszmezavarát Ugyanis Sz. K. ur „koránébredő mély elmének“ tart­ván magát, midőn hatalmas hangú recontrájában azt mondja, hogy „K á 1 1 ó b a n későn kel­nek fel,“ egyátalában nem akarja beismerni, hogy ő még későbben kelt fel; — mert midőn a nyá­ri id. tanitó-képezdékről „a világ felkai zugában“ a levegőből vezérczikket ir, hogy Sza­bolcsmegye közönségének újdonságot, is mondjon, idézi „például“ hogy Kálióban is van egy ilyen intézet; de hát nagyon elkésett „korán ébre- d ő“ Sz. K. uram, mert midőn az ön vezérczikke megjelent, akkor már itt a tanfolyam be volt végez­ve s az önnek tárgyul szolgáló intézményről a gya­korlatban sokan más meggyőződést merítvén, mint minőt „a világ f e 1 le a i zugában“ ki­gondolt : innen lett az, hogy a czik más hatást esz­közölt, mintha azt ön az id. képezde megnyitása előtt közölte volna; és akkor nem is jutott volna senkinek eszébe a káliéi képezdét érteni, az ön gondolatbeli képezdéi alatt. Különben e tárgy nem érdemié meg a hossza­dalmas vitatást, de midőn Sz K. uram oly nagy fon­tosságot tulajdonított annak, kénytelenek voltunk ma­gunkat bővebben kifejteni, ha mindjárt a lényegesebb pontok rovására is, melyeket Sz. K. uram úgy is fi­gyelmen kivid hagyott „r e c o n t r á j á b a n,“ s leginkább csak egyes kifejezéseinkben kötelőzködik. Ilyen kötelőzködése Sz. K. urnák, midőn egész önmegclégült tréfás humorral azt erőlködik bebizo­nyítani, mintha mi az ő némely szavainak „i gaz­ságát“ megerősítettük volna. Ugyanis igy ir Sz. K. ur: „k i k magukat képteleneknek érezték a taní­tásra, azok nyertek oktatást az id. tanító - képe ztlábeii Ezt mondók mi; (t. i Sz. K ur) Gy. ur pedig fentebbi szavaink igazságát csak megerősíti, midőn igy ir „be h i- vattak azon tanítók kika prae- parándiai tanfolyamot be nem végzve nem bírtak kellő jártassággal.“ És ezen két kifejezést Sz. K. ur egyenlőnek veszi. Mi „a képtelenséget“ nem tekintjük egy jelen­tésűnek „a kellő jártasság hiányá­val,“ a képtelen egyszersmind „örökre al­kalmatlan“ s hogy ön is igy értelmezi, beiga zolja azzal mert a társadalmat meg akarja tőlök sza­badítani; „a kellő jártasság hiánya“ mellett még meglehet a képesség; képesség mellett a hiány helyre pótolható, ezt állítjuk mi. Ez pedig nagy külömbség, midőn az ujonczozásnál a sorozó bi­zottság azt mondja valakire, hogy „örökre alkalmat­lan“ ez egészen mást jelent mint mindön azt mond­ják : „jelenleg alkalmatlan!“ amazo­kat többé fel sem szólítják, de ezeknek be kell állam ismét, és ha oda fejlődtek, hogy a mértéket meg üt­hetik, bizony be is sorozzák. (Vége köv.) Gyöngyösy Sámuel, ref. lelkész. Hernádparti levelek. I. A „Tiszavidék“ érdekes tartalmával néha hozzánk is beköszönt: viszonzásul fogadja t. szerkesztő ur e czikk sorozatot, melyet most megkezdek, s ha ön és olvasó kö­zönsége úgy akarják koronként folytatni fogok. Ott kezdem, honnan kiindul a nemzetélet a népnél és a gazdászalnál. Hogy a magyar népről sok szépei, s ezek közt iga­zat is Írlak ideális fővárosi Írónk; azt említeni fölösleges- A magyar népben sok szép tulajdon volt és van most is. Volt idő. midőn Európa több népei közt utazva és lakva: tanulmányoztam azokat, s megvallom, nem csak nem ta­láltam ama hiresztelt nagy különbséget, sőt meggyőződé­semmé váll, hogy a német és franczia földész sokkal butább, mint a mi népünk, sőt ezt ép észjárása, a nemes és szép iránt elvilázhatlan fogékonysága testi és lelki ereje, melyekkel amazokat felülmúlja azon reményre jogosítja hogy Európa átalakulásában ez ifjú nemzetnek szerepe lesz. Vannak ott jó oskolák, van itt is elég, mint itt van olt is tudatlanság bigoltsága; a börtönök ott is telve van­nak gonosztevőkkel mint itt. Hanem van egy melyben fe­lül múlnak minket a német és a franczia földészek és ez a munkásság és a czélszerü gazdászat. — Népünket elrontotta, ravaszszá , és munkát- lanná tette — a német uralom, egyenes lelküségéböl egy­szerűségből vallásosságból, ősi erényeiből lassanként ki­vetkőzted az álmivelödés és a szegénység. Mindez, örven­dünk rajta, hogy nem annyira eclatans, hogy népjellem legyen de vészjel, mely óriás sulylyai nehezedik annak szivére ki a nép közt figyelmezve és gondolkozva él. „Romlik a nép, mert szegényedik,“ s valóban ezen bámulni nem leheti Ha csak közelítőleg bő esztendő van, mint a mostani, nem lehet munkást kapni; ha látja hogy van kenyere egy évre : a nép nem dolgozik, söl az '/a tel- kes aratót és cséplőt fogad. Hja, de az év hosszú a kenye­res kosár kiürül, s a nélkülöző ahoz is fog, a mit máskor cselekedni szégyelne. A gazdák szomorúan tapasztalják minden órában, hogy nem lehet bízni a magyar munkás becsületében. Nem igy volt a régen, mig jólét lakott a magyar földész szalma födele alatt 11 A nép munkálatlanságának oka nagy mértékben az a közöny; mondhatni elkeseredés, mely azon tapasztalatból származott, hogy most a gazdászat terén vagyonosodni csaknem lehetetlen. De hogy is lehetne ilyen adórendszer mellett?! . • . Nincs a társadalomnak egy osztálya is adó­val úgy túlterhelve mint a földész. A legkedvezőbb viszo­nyok közt egy köblös föld tiszta jövedelme 4 - 5 frt és ezután fizet 80—120 kr adót Ki hallott ilyet valaha al­kotmányos országban ? I Most és talán még sokáig a me­zőgazdaság fogja adni a kenyeret, s a kormány még is erre fordít’ legkisebb gondot, s ez az a melynek ügye na­ponta hanyatlik. Az adót exequálják; de hát arra kinek van gondja, hogy nyersterményeinknek piacza legyen külföldön? Bi­zony még arra is gond van, hogy megfelelhessünk lega­I lább annak a kevés bizalomnak, a mi a külföldön irániunk j a kereskedövilág részéről nyilvánul. Imlainis vasúti közlekedésünk van; a gabonái fel­halmozva találjuk, s a külföldi panaszkodik, hogy lölünk I gyors szállítást nem várhatni, s a mit megrendel megro- tnolva érkezik meg. s Az elviselhetlen adók mellett nincs és nem lesz a gazdagnak más kilátása mint a koldus boti Vegyük, hogy van egy gazdásznak 50 köblös földje kinek ennyi van az a régi jó középnemességhez tartozik. Nézzük meg hogy áll ennek évi számlája : Földadó 50 köblös föld után mintegy 50 i't. Házadő 6 fi Személy és kereset adó 4 ft. 50 feljebb Községi pótlék 1 ít. 20 feljebb Papnak tanítónak 10 ft. — feltbb Pásztornak iO ft, — fejJeM, Gazdasági eszközök, vasmunka és épületekre lehet tenni évenkint legkeve­sebbet 4o fi. Betakarítás cséplés 60 ft (Itt még kapás- és növényekre is kellene számítanom, de azt elhagyom az '/3-os kapáltaié« ma okszerűbbnek nyil­vánult) Számíthatunk 1 kocsist vagy bérest és egy szolgáló fizetésére 40 ft. 221 ft. 70 kr. Számításunk kerek számmal 222 Irt évi kiadást. Nézzük a bevételt. Vegyük hogy a birtok 4 fordulóra van osztva ugar rendszerben ; tehát jövedelmez 36 köblös föld számítsunk ebből 0 köblöst nyári és teli takarmányozásra: fizetni fog maggal 30 köblös, ez fizet neki mag és munka részek levonásával középszámitás szerint 100 köböl ma­got. Ennek felét értékesíti 4 írttal = 200 frt felét 3 frllal = 150 frt; együtt az évi jövedelem 350 frt. Ebből az évi kiadási 222 irtot levonva marad 128 frt. Hogy (28 :/: száz huszonnyolez forintból hogy lehel házat tartani gyer­meket neveltetni ruházkodui: számítsák ki az atyáskodó kormány ungvári mathemalikusai. „Szükséges hogy egy igazságosabb alapra fektetett adó-rendszer lépjen életbe és pedig mielőbb.“ Az állam adó rendszerével szoros összefüggésben áll az ország fel­virágzása, a nemzet hatalma, a korona fénye. Egy kivetésben igazságosabb, jó adó-rendszer még felvirágoztathat, ellenben az olyan mint a miénk jelenben: koldusbotra juttat pár évtized alatt „szűnjenek meg a köz­vetett adók,“ melyek kártékonyán halnak a fogyasztásra és igy hátrányosan a termelőkre. Ez adónemek nem csak szőlészetünket és dohány termelésünket, de egész gazdászatunkot megbénítják, akadályozzák a vagyonosodást és ez által a mivelödést. Alkotmányos országban közvetett adóknak nincs helye, minthogy nem eshetnek alkotmányos ellenőrzés és meg­szabás alá. Legyen olyan független magyar vámrend­szerünk, mely gazdászatunknak iparunknak kereskedel­münknek és nem az állami érdekeknek szolgál, legyen nemzeti valutánk mely a hitelgazdálkodás alapja, esz­közöljön a kormány mezőgazdasági hitelt, szüntesse meg a regálékat , hozzon be cselédrendszert, mezei rendőrséget, s akkor csak megélünk valahogy. Azt mondják ott fenn, hogy egyszerre mindent nem leheti Igaz do nem is minden ez, hanem csak annyi a mennyit egy jóakaratu munkás, erélyes kormány „két év“ alatt lábldgázva elvégezhet. Meglátjuk megteszi-é?! Szerelemvölgyi. Egy elfelejtett őrszem. Midőn ezúttal egy az anya-természet által minden­nemű kincsekkel oly bőkezűen megajándékozott drága hazánk fájdalom I még mindig pangó ipara üdvös fejlő­désén hatalmasan lendíteni ígérkező, tisztán honi válla­latról értekezni sietünk, ezt egyedül ama meggyőződés- ben teszszük, hogy valahára rá virrad azon nap, melyen az nem csak az érdemlett elismerést de a tőle eddig foly­tonosan megtagadott hathatós segélyt is megnyeri. S itt akaratlan is eszünkbe jut azon adomabeli közkatona, ki valamely nagynémetországi „ 12 ed rét kiadású“ állam­töredéke egyik falujának legvégére örül állíttatván vagy 20 évig ott járta bolondját — az8Z üleinszerü sétáját mert — elfelejtették fölváltani illetőleg „visszavonni.“ Hazai iparunk ezen úgyszólván „elfelejtett őrsze­me,“ mely hivatva van mint annak előőrse „szállást“ csinálni és biztos fejlődésének terrénumát egyengetni nem más mint a borsodi vnshámor föllép pe­dig a Miskolcz tőszomszédságában fekvő uj gyárte­lep, mely a nép szaván visszalépett pénzügyminiszte­rünk nevén „Menyusfalvának“ neveztetik. — All pedig ezen gyártelep a tulajdonképeni vasöntöde és szerszám- gyárából és vagy 80 csinos munkás lakból, melyek a nagyobbrészt benszülött munkások tanyáit képezik; az egész gyár pedig Glanzer Miksa fáradhatatlan és tapintatos vezetése alatt dolgozik körüibelől ugyan csak másfél év óta, mert ennyi ideje, hogy a kormány roppant áldozatokkal alapította ezen minden anyagi ne­hézség mellett sokat ígérő intézetet. Anyagi nehézség mellett mondjuk, miután az azon vidéken bőven található munkaerőn és Ián kívül, minden egyéb szükséglet be­szerzése nagy fáradsággal és költséggel jár. Első rend­ben áll itt a vasércz hiánya úgy, hogy a nagy mennyi­ségű szükségletet Gömörböl keli többnyire inpraktikahi- lis, lekervényes utakon átszállítani és miután a gömöri vasul minden sürgetés daczára még a pia desideriák kö­dös homályában borong, paraszt jármüvek segítségével nem ugyan egészben nyers állapotban mint a „Hon* múltkori ( M ) czikke áílitá, de koholt és tisztított vol­tában is elég tekintélyes mennyiséget és sújt képvisel­vén, hogy az anyagárát fölöttébb aránytalan módon föl- csigázza, úgy hogy az ezen vállalatba fektetett roppant töke érdemileg gyümölcsözővé tétclo a lehetetlensé­gek körébe tartozik. De ha már a nyers anyag szállítása, nevezett vonal hiánya miatt, melynek el nem készülésé­ért egyedül az illető magán társulatot lehet felelőssé

Next

/
Oldalképek
Tartalom