Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-01-17 / 3. szám
IV. évfolyam. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Kgyhfu-utcza 170. ö/.. a. Kiadó hivatal ifj, Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreozen és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. 3. szám. Hétfő, január 17. 1870. Nyílt tér alatt minden három hasábos garmondsor 25 kr. és 30 hr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre .........................3.—=* É vnegyedre. . . . . i.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igta- lásáuál 5, többszörinél 4. — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly in. k. udvari könyvárusnál, S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. TISZA VIDÉK negyedik évi folyamára. Egész évre 5 frt. 50 kr. Félévre 3 „ — „ Negyedévre 1 „ 50 „ Az 50 kr. nem egész éves előfizetőknél az utolsó negyedévi- dijjból fog levonatni, de csak azok részéről, kik egész évig előfizetlek. Gyűjtőknek 10 előfizető után egy tiszte- letpéldánynyal szolgálunk. T- ez. Előfizetőinkhez. Börkey Imre ur mástéreni elfoglaltatásai miatt e lapoktól végképen visszalépvén: alól- irottnak jutott a szerencse jövőre a „Tiszavi- ' dék“ kiadó tulajdonosságát átvenni. — Mely j változásról midőn kellő tisztelettel tudósita- | nám t. ez. előfizetőinket, magamat azon Ígéretem mellett ajánlom a n. é. közönség pártfogásába, miszerint az irodalom terén israe- rettségeim folytán mindent el fogok követni, úgy a fővárosban, mint a megyében levő kitűnő tehetségek megnyerése által, a lap béltartalmának emelésére, nem különben annak pontos kiszolgáltatására. Nyíregyházán január 10. 1870. V. tisztelettel ifj. Csáthy Károly kiadó tulajdonos. nyilatkozat. Többek által kérdés intéztetvén hozzám, hogy közelebb n.-kállói lelkészszé történ el- választatásom folytán, ha ezen állomást elfoglalom , a szerkesztőséget megtartom-e? Egész tisztelettel kinyilatkoztatom, hogy azon esetre, ha a nagyérdemű közönség tetszését kiérdemelni szerencsés leendek, a szerkesztőséget annyival inkább megtartandom, mivel a kiadó tulajdonos ur neve és ügybuzgalma elég biztosítékot nyujtand nekem arra, hogy távolabb létem által felmerülhető netaláni hiányokat kipótolandja. Lapunkat különben is Debreczenben kelletvén nyomatnunk, a kéziratok beküldésében lakásomnak N.-Kállóba tétele semmi hátránynyal nem lesz összeköttetésben. Sőt a megye jelenlegi központján, mindaddig, mig az máshová nem tétetik, nagyobb figyelemmel kisérh^teín a megyei közönséget érdeklő közügyeket. Nyíregyházán, jan. 16. 1870. tisztelettel CJyöngyösy Sámuel fel. szerkesztő. A megyék rendezéséről, különös tekintettel Szabolcsmegyére. Sokat hallunk és olvasunk mostanában a megyék rendezéséről, sürgetik azt minden oldalról, majd a közügy, vagy az egyesek magán jogügyeinek érdekében, közóhajtás, hogy a megyék ezen igeiglenes és zilált helyzetűkből mihamarább a megállapodás biztos terére jussanak. Sokan féltékenyen tekintenek visz- sza múltjának szép napjaira s aggódva gondolnak jövőjére, mások minden áron rendezni TARCZA. Fejér galamb, fejér rózsa. Eredeti beszél y Gyöngyösy Sámueltől. Igaz-e csakugyan az, hogy midőn csillag hull le az égről, vngy midőn egy-egy meteor szétrobbanván, fejér szikrákat hányva, sustorogva a földre zuhan: akkor mindig valaki hal meg az emberek közzül, s a csillaghullás apró emberkék, a meteorrobbanás pedig a nagyok halálát jelenti? . .. vagy talán megcsalt szerelmesek lelke szikrázik bennük, a hűtlent keresve mindenütt; keresve az égen, keresve a földön, a tenger habjai között, leszállva a mélységek birodalmába, felemelkedve a bérezek felleglepte ormaira? Az kétségen kívüli, hogy midőn valamely csillag lehull, vagy valamely meteor szétrobban, akkor mindig meghal valaki: az emberiség töméntelen milliói közzül minden pillaimtban meghal valaki, és igy a csillaghullás, vág)' a metcorrobbanás pillanatában is; de hogy minden ember kimúlása pillanatában le kellene esni egy-egy csillagnak, ezen uéprege igazságában kételkednie kell a költő lelkének ; mert nem gondolhatunk annyi világtest létezésére, a hány ember már első apánktól kezdve sírba szállott; any- nyival inkább pedig, mert úgy látszik, hogy daczára a gyakori csillaghullásnak egy sem hiányzik, sőt a tudomány segítségével újabbak fedeztetnek fel. A csillaghullás költészetének más története van. Azon villanyfolyam, mely a rokonkeblekben meg- gyujtja a szerelmet, a delejesség csatornáján a szívből a lélek tükrébe a szembe foly, hogy a rokonszenves kebelbe átfolyjon; ha a villanyfolyam egyszerre indult meg két szívben, s egyszerre akar átfolyni, a rokon természetű két villany a középuton összeütődvén, meggyükül, s ekkor a két szemből jövő villanyból egy szikra pattan ki, mely linóm, fényes levegővé változva, felemelkedik a magasba; s a két szív szerelme, mely eget keres magának, — mig ki nem hül, delejénél fogva lentartja azt a magasban; de mihelyt egyik szív szerelme elhagyja magas honát, a fény is lehull az égről. Ez a csillaghullás. Midőn csillag hull Je, akkor mindig meghalt egy szívnek szerelme, akkor mindig hűtlen lett valaki!... A szerelmeseknek mindig vau csillaguk, olyan tiszta, olyan fényes, olyan ragyogó! azon merengenek, ha egymás mellett vannak, abban találkoznak, ha távol vannak egymástól; abban szeretnének lakni, milyen szép volna ott két lénynek élni, örökre, clválhatatlanul, ott abban a ragyogó fényben! De kihűl a kebel, a csillag elhomályosodik, nem látja, nem is keresi a megcsalatott szív ; más választotta már magának, ő reá nézve örökre lehullott! 18ö 1-ben egy szép őszi estén fényes csillag hullott le az égről! Valaki hütelen lett szerelméhez 1 De ki lehetett az embervilág milliói közziil? ki tudná megmondani ? Menjünk vissza három évvel, lehet hogy meg tudjuk mondani! 1. Az ifjú Miskolc/, és az agg várromokkal kérkedő Diósgyőr között egy gyönyörű síkság terül el, mely körül van szegélyezve a legfestöibb látványt .nyújtó lombko- szorus begyektől, melyek mintha a szép tájnak barna keretei volnának, elzárnak minden: további kilátást. Kelet télül a város sugár tornyai csillognak, nyűgöt felől a regényes bükk lábánál időrongálta kormos falait mutogatja a diósgyőri vár, még mindig büszkén emelve fel megzúzott homlokát, mintha most sem feledte volna el, hogy századok előtt egy magyar királyné lakott termeiben; észak- és délfelől termékeny szőlőhegyek emelkednek, s az általak bezárt síkságot ezüstszalag gyanánt futja végig a tengerszem harsogva siető gyermeke a Szinva folyó, melynek a kívánják, inig többen csaknem kétségbeesve mindent elveszettnek hirdetnek. Mi ezen nézetek közül egyikhez sem csatlakozunk, sőt inkább igyekszünk egy oly állást elfoglalni, melyről bár higgadt komolysággal tekintünk hazánk jövőjére, de arról kislelküleg gondolkodni egy perczig sem bírunk. A megyék rendezését mi is kívánjuk, de nem elsietve, s oly elvek keresztülvitele által, melyeket jóvátenni mindig nehezebb, mint megtenni. Kétszeresen kell itt a kormánynak vigyázni s mindent megfontolni , mielőtt véglegesen határozna, mert ez azon kérdés, mely állami lételünket legközvetlenebbül érinti. Százados viszonyokat fog az érinteni, egyik helyen uj érdekeket költve fel, mig másutt a megszokottakat bontja szét; s ha még ezekhez adjuk a személyes érdek azon hatalmas befolyását, melynek mindig sikerül helyét megtartani, méltán nevezhetjük egyik a legnehezebb kérdésnek azok közül, melyek megoldásra várnak. Azt nem tudjuk, mennyire haladt már elé a kormány ezen kérdés tanulmányozásában, vagy mely utón s kiktől szerzi be azon értesítéseket, melyekre itt . okvetlen szüksége lesz. Nem könnyű feladat ránézve, annyi ellentétes viszonyok között, a helyes utat megtalálni, sok tanulmány, még több vigyázattá lesz szüksége, mert különben megeshetik, hogy a legjobb és igazabb szándék mellett i sem fog jót tenni. Vizsgáljuk csak az utakat, melyeken kérdéseire feleletet nyerhet, vagy vonhat magákalló gyanánt használt zugókon aláznjló habjai halk morajjal töltik be a néma csendet. 1 Ezen völgy 1848-ban egy nagyszerű ünnepélynek volt tanyája! 1 ' 1 Az ünnepély a nemzetőrök zászlójának felszentelése volt. Megnépesült e napon a csendes néma táj, roppant néptömeg tarkálott a társadalom minden osztályaiból. Testvériesülés nagy ünnepe volt ez, a természet fényes templomában, hol oltárok valának a hegyek, égő fényes lámpa volt a nap, és a czifrázatok a mező virágai, a fák lombkoronái, füstölő a szétömlő illatár. Minden szemben az öröm tüze ragyogott, minden ajkon a boldogság mosolygott, minden arezon a lelkesedés sugárzott. Zöld hantokból emelt magaslaton cserlevelekkel és virágokkal díszített szószék volt felállítva. A szószékre lépett az egyik felekezet lelkésze s a zászlót megszentelte, azután fellépett a másik hitfelekezet lelkésze s gyönyörű lelkesítő beszédben a zászlót megáldotta. Az a háromszinü zászló olyan büszkén lobogott, mint talán soha sem háromszáz óv óta, úgy ragyogott gyönyörű hímzése, mintha napsugarakkal lett volna kirakva; széles selyem szalagjai úgy repkedtek, mintha szellőből volnának ! Mikor a két pap elvégezte teendőjét, dörgő éljen üdvözölte mind a kettőt. Milyen szép volt ez az egyetértés! Miért nem lehet ez mindig igy ? Az egyik pap megszentelte, a másik megáldotta a zászlót, s a megáldott szent zászló alatt szabadság, egyenlőség, testvériségért küzdeni : lchet-c ennél nagyszerük!) dolog ?! A lelkesült nép örömviadalát az ágyuk dörgése váltotta fel, üdvlövés gyanánt, de abban az időben sok ember volt. a ki soha sem hallott ágyuszót, s úgy megrebbent az egész tömeg, mintha valami rendkívüli láthatatlan erő sújtott volna érez ostorával arczára; — hát még a fényes kocsik elé fogott lovak ? azok ugyan hol hallottak volna ágyuszót? Neki is bokrosodtak, és lön roppant zavar, az egy tömegben távol álló kocsik összebonyolodtak, s egy-egy
