Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-01-17 / 3. szám

... ilyenek : saját közegei, magánértesülései, az illető megyebeli képviselők s a sajtó.

Hogy saját közegei mily elfogultak szoktak lenni, azt tudjuk mindnyájan. Magánértesülései pedig mindig a magánérdekek következményei. Az illető megyebeli képviselők? Távol van tőlünk a képviselői állás oly magasztos hivatása ellen egy szót is emelni akarni, de vájjon nem tapasztaljuk-e, hogy az országos képviselő gyakran küldői érdekét képviseli, s valóban kárhoztathatjuk-e, ha azon szeretet mellett, melyet hazája iránt érez, kiváló gyöngédséggel viseltetik azon helyhez, hol bölcsőjét ringatták. A sajtó?

Mi a nyilvánosság terét látjuk azon egyedüli helynek, melyen a megyék rendezésének kérdése leghelyesebben tárgyalható; itt érveket lehet érvek ellen felhozni, eszmét és okokat egymással szembe állítani, itt birál és ítél mindenki, hogy aztán a leghelyesebb fogalom nyerjen megállapodást.

De im valaki azt mondhatná, hát a képviselőházról miért feledkeztünk meg!

Nem feledtük mi azt, hogy a képviselői testület az, melynek fórumán kell előbb minden kérdésnek keresztül menni, hogy tör- vénynyé váljék; tudjuk azt, hogy az a törvényhozásnak oly faktora, mely nélkül tör- ■ vényt alkotni nem lehet, s nem vélünk csalódni azt állítva, hogy a viták erős harcsának küzdhelye lesz a képviselőház e kérdés tárgyalása alatt, reménylvén minden e 1 v i 1 e g e s kérdés helyes megoldását. De nehezebb le- end az egyes megyék, járások és községek érdekeinek helyes kielégítése, hol már első sorban a kormány s az illető megyebeli képviselők fognak küzdeni. Az másként nem is lehet, mert vájjon kivánható-e egy horvát vagy erdélyi képviselőtől, hogy úgy ismerje Magyarhon minden megyéjét, mint akik azokban élnek.

Ezekből következtetve ismét csak azt állítjuk, hogy a sajtó szabad tere az, hol e kérdés a legtüzetesebben tárgyalható; ezért óhajtanánk, hogy az, ez utón minden oldalról teljes és tökéletes megvitatást nyerjen, óhajtanánk, hogy a megyék maguk ne csak közgyűléseik utján nyilatkozzanak, de azon egyesek által is, kik ezen kérdést érdemlegesen bírják tárgyalni, különösen pedig ragaszkodnának a tárgyilagossághoz, igyekezvén oly érveket felhozni, melyek az igazság és méltányosságra lévén basirozva, megdönthetlenek- nek bizonyulnának be.

fogat a szárnyából kitépett rúddal kiszabadítván magát a tömkelegből, rohant egyenesen a tömegnek.

A nép ösztönszerüleg egy csoportban maradt, igy biztosabban reménylvén, hogy el nem gázoltátik, s mint valami mély folyam lomha hullámai, melyek úgy látszanak, mintha egymáshoz volnának Iáuczolva s egymást rángatnák előbb-előbb : úgy a néptömeg is egyszerre látszott mozdulni, hullámzani: de épen azért, mert a nép egy tömegben maradt, oly nagy lön a tolongás, kivált a közepére szorultak között, hogy a gyengébbek közziil nagyon sokan lábaikkal már nem is érinthették a földet, hanem akaratlanul is tovább sodortattak.

Egy halvány szép szőke nő, ki az egész tömeg közziil kitűnt égőveres öltözékével, elsodortatott barátnőitől, s a tömeg vállaira emelte, mint valamely Titán egy porszemet; és a szép nő már egészen el volt áléivá, eszméletét elvesztette, s úgy nézett ki, mint hullámokon alvó angyal! Csak egyetlen nyílás a tömeg sorai között, a szőke alak lehull az örvénybe és elgázoltatik.

De egy ifjú erős oldaldöfésekkel nyit utat magának a szőke hölgyhöz, s hatalmas ökölcsapásokkal helyet csinálván, az elalélt hölgyet karjaiba ragadta, s megmentette. A zavar lecsendesedése után az elaléltat barátnői vették ápolásuk alá s csakhamar eszméletre hozván, elég erős leve az ekkora előállott kocsiba felhágni.

Ez alatt a megmentő ifjú ott térdelt a szép nő mellett, egész lelke ábrándos nagy fekete szemeiben látszott összegyűlve lenni, kábultan szívta magába a halk lehellet párázatát, melytől megittasodva, a hullámzó hókebelre meredt tekintete, mely az öltözet szétkuszálása után, többet engede tiltott kecseiből láttatni, mint a mennyit a szemérem megengedett volna, majd a domború tagokat látszott szemeivel elnyelni akarni. — Az ifjúnak egész ar- czán valami kimagyarázhatatlan vegyülete volt látható a szerelemnek, a vágynak, a magasztosnak és az állatinak. Szinte felrezzent, mintha bűnös tetten kapatott volna, midőn az előérkezett barátnők hangja felserkentette ábrándozásából.

Nem akarjuk említésen kívül hagyni még a törvényhozás ama bölcs intézkedését, mely- szerint a kérvényezés jogát e hon minden polgárának biztosította, hogy legfelsőbb testületével közvetlen érintkezhessék. Ez azon út, melyet egyes vidékek és városok a megyék rendezésének kérdésénél követnek, hogy mily sikerrel, azt a jövő fogja megmutatni. Részünkről ennél is helyesebb és követendőbb útnak látjuk a sajtó utján nyilatkozni, mert inig a kérvényezés a tárgyat csak egy oldalról világítja meg, — melyet a képviselőház irányadónak nem is vehet — addig a szabad vitatkozás a sajtó utján a világosság lángja közé állítja azt, megmutatván mi a helyes s mely út lészen követendő.

Midőn mi a megyék rendezésének kérdésével foglalkozunk, óvakodunk a megyék elvi leg es kérdésének behatóbb tárgyalásától, hogy mily viszonyban lesz a megye a felelős kormánynyal, meddig fog terjedni a megye jogköre vagy törvénykezési joga, pusztán csak a közigazgatás teendői hagyatik-e meg nála, miként lesz bizottmánya szervezve? — Ezek mind oly kérdések, melyek felett a legilletékesebb egyének nyilatkoztak, kiknek sikerült tekintélyt és elismerést kivívni a haza minden pártja előtt. Hogy pedig a kormány ezen kérdésekkel szemben mily állást foglalt el, ismerjük mindnyájan, midőn a megyéktől függetlenségük legnagyobb biztosítékát az önmegadóztatást és bírák választásának jogát jónak látta elvenni. Hogy mi és mivé lesz ezután a megye, félve gondolunk arra, mert bizony nem tudjuk, vájjon sikerül-e kormányunknak alkotmányos függetlenségünknek oly biztos őrét felállitni, mint a minők voltak a megyék.

Ezen nézetekből,kiindulva kisértjük meg, közvetlen megyénkről szólani, annak belvi- szonyait tárgyalni.

(Folytatjuk.)

Egy új eszme

a közös iskolákbani vailástanilás ügyében.

(Folyt, és vége)

Közös iskolákat állítani fel nagy áldozat-és küzdelemmel, a testvéri egybeolvadás érdekében, s bevinni azokba a szétválasztó hitfelekezeti vallástanitást, s igy azt, a mit egyik kezünkkel építenénk, lerontani mindig a másikkal

__Szumoru, czélellenes és háládatlan sisifusi munka.

En

nél valószínűleg az is üdvösebb lenne, ha a növendékek csak azután taníttatnának hitfelekezeti vallástanra, midőn iskoláikat már bevégezték, a vallás mintegy betetőzvén a nevelés épületét, s a tudományt megkoronázván.

Az ébredő hölgy szemei midőn felnyíltak, a térdelő ifjúra estek, s mintha delejes állomban látta volna a forténkét s tudta volna hattározottan, hogy életét ez ifjúnak köszönheti, egy köszönő tekintettel jutalmazd azt, azután kezét szorította meg, két szem pillantása találkozott ekkor, s a két szikra összeütődve meggyuladt, s könnyű fényes levegővé változván, magasra emelkedett s egy ragyogó fényes csillag lett belőle!

E jelenetet nehány lépésről észrevétlenül} egy halvány ifjú nézte, a ki szintén sietett a szőke nő megmentésére, de siker nélkül. Ő látta a két szemben meggyűlt szikrát, és egy pillanatra szemei villámot lövelltek a térdelő ifjúra, de a másik perczben az arcz visszanyerte halvány nyugodt színét, és nem mondott semmit: mint nem mond semmit az éjszaka, midőn a villám elgyult sötét tekintetén, s a fény után még sötétebb lett, mint azelőtt volt. s titkaiból semmit sem láttat.

Mind a két ifjú szemében villám czikkázott keresztül, csakhogy az egyikben felgyuladó, a másikban kialvó villám, amarra fényesség következik, erre sötétség.

Reggeli és esteli hajnalfény, támadó és lehullójcsil- lag, kitörő és kiégett vulkán, amaz most kezdi kihányni háborgó belsejének meggyűlt tüzes láváit, emez utolsót hörögve egy tüzoszloppal kilovelte utolsó lángjait!

És c két ifjú kebelbarát volt. Két ellentét egyesült bennök a barátságban, mint végletek találkozása. Az ellentétet arczok azonnal elárulá, amaz piros arczu, ábrándos nagy fekete szemekkel, ez halvány szenvedő arczczal, fájdalmas kiféjezésü szemekkel; amannak arczán élet, mely csak gyönyörökre van hivatva, emezén lemondás és bánat vegyülete.

Amazt Ecsegi Gyulának, ezt Keresztúri Péternek hívják. A kocsi elrobogott a nőkkel, Gyulát egy hátratekintő szőke fő üdvözölte s az ifjú lelke elmerengve repült utánna, még a porfellegben is látni vélte az égőveres ru- j hát. Végre Péterrel összetalálkozván, karonfogva folytat- ! ták utjokat. Az égő és kialudt tűz, a kitörő és kiégett Vul- [ kán egymás mellett! (Folyt, köv.)

Ezen eszme egy amerikai matrózból lett milliomosnak Girárd Pálnak agyában fogamzott meg először (szül. 1750., meghalt 1831.). Ez áldott emlékű férfin, végrendeletében, egy Philadelphiában építendő árvaházra —- melyben mindenkor 300, azaz háromszáz árva neveltessék — több mint 4 millió pfrtot hagyott oly megmásithatlan feltétellel; hogy azon intézetben soha egv vallásfelekezet papja, vagy tisztviselője se viselhessen semmiféle hivatalt, sőt abba még látogatás színe alatt se bocsáttassák. Azt gondolná az ember — ezen sajátságos kikötést olvasván — hogy itt egy feketevérü s romlott gondolkozása szánandó atheistával van ügyünk, azonban nézzük csak végrendeletének idevonatkozó szavait: „Midőn én e korlátokat fölállítom, egyátalában nincs szándékomban akármelyik felekezet lelkészét rósz színben tüntetni fel, hanem inkább azt akarom, hogy tekintve a felekezetek sokaságát, s egymástól oly messze elágazó emberi véleményeket, amaz árváknak — kik hagyományomat élvezendik — gyönge lelkei): megőriztessenek minden izgatottságtól, melyek a különböző vallási tanok ellentéte által könnyen keletkeznek. Vallást tehát, vagy inkább felekezetességet az én collegiumom- ban nem fognak tanítani. Ellenben azt kívánom, hogy az. abban működő összes tanítók és nevelők a moral tiszta elveit cseppegtessék a gyermekek gyöngéd sziveibe. Mert én azt óhajtom, hogy növendékeim, ha egykor az életbe kilépnek, „szeressed felebarátodat mint inaga- d a t “ életszabály szerint, felebarátaik iránt jótékonyan viseljék magokat, Annakokáért igazságszeretetet oltsanak beléjük, s őket mértékletességre és szorgalomra neveljék. Meg vagyok győződve, miszerint — ha majd érett korukban —' valamely vallási irányt választanak, olyat fognak választani, melyet érett eszök és morális gondolkozásmód- jok legjobbnak ismert föl“.

Ez idézetből tisztán látható, hogy itt egy jó akaratú becsületes ember beszél, 'mi nem zárja ki, hogy azért nem tévedhetett legyen. Ez eszme emberszeretet és egység szempontjából nagyon gyönyörű, ha az emberi tehetségek fejlesztése úgy menne mint például az építés, s a vallást úgy lehetne a szellemi épület tetejére illeszteni, mint a toronyra a gombot... de nem úgy van! Az emberi szellem úgy fejük, mint a hogy az élőfa nő, egyszerre több ágban . több irányban egymással összefüggésben levő párhuzamban. Itt épen azt az ágat nem hagyni fejlődni, melynek rendeltetése legmagasabbra nőni, azaz elhanyagolni a lélek valásos irányát, azt hiszem, oly hiányt, oly hármoniátlan- ságot — hogy ne mondjam — ferdeséget eredményez, mely talán sohasem lesz helyrepótalható. Jól tudom én azt, hogy lehet az embert valásos érzésűvé nevelni minden hitvallások tanítása nélkül is, sőt lehet fanatizálni, rajongó kegyeskedövé tenni; de semmiféle érzést és igy ama legszentebbet, a vallásos érzést sem tanácsos fejleszteni az annak megfelelő, azt megvilágító, átható s ellensúlyozó ismeretek nélkül, szóval az összhangzatos vallásos nevelés az illető hitczikkek ismertetését nem nélkülözheti.

Azonban — az elméleti oldalba bemélyedni nem akarván — ne feledjük, hogy a dolognak még más oldala is van; t. i. az ifjú kikerül az intézetből, egy vallásfelekezetről sem hallva semmit, melyiket válaszsza ? Sorra járja-e a vallás-tanító intézeteket, évekig tanulva, vagy oda dobja magát a leglelkesebb s inegragadóbb hitszónok karjaiba, mintegy személyes rokonszenv alapján választva üdve kalauzát ?.. Nem 1 ezen eszmének — mely a példaszó szerint a fürdővízzel a gyermeket is kiönti — bár néma , de lesújtó bírálata az is, hogy ezen egy intézeten kívül, Amerikában sehol gyakorlatba nem vétetett. Az ottani közös iskolákban hitfelekezeti vallást ugyan nem tanítanak, s pap nem hogy tanító, de iskolai gondnok sem lehet, de azért a növendékek vallásos taníttatása sem ha- nyagoltatik el, hanem azok bizonyos szünidőkben illető papjaik által, vagy' a templomokhoz ragasztott melléképületekben, vagy az emeletre épített templomok földszintjén, buzgón oktathatnak.

Hova mennénk tovább, s miért keresnénk ennél jobbat, melyet a szabad és felvilágosodott Amerika egyetemesen elfogadott? Nagy szó, a mit mondok, de nem tehetek róla, ha meggyőződésemet tisztán és őszintén ki kell mondanom, engem még ez sem elégít ki; nem tudok benne, megnyugodni, hogy a növendék csak egy vallásfelekezet hitrendszerét és hitczikkeit tanulja és ismerje, a többieket pedig vagy sehogy, vagy — a legjobb esetben — nem helyeslőig hallja emlegettetni.

Nézetem szerint, minden eddig említett módnál jobb lenne az, ha a közös iskolákban ugyanazon tanítók tanítnák a vállástant is, kik a többi tudományokat tanítják, hanem minő vallástant? talán egyik vagy másik kér. hitfele- kezetét, vagy a tiszta evangyeliumot, az eredeti jézusi szellemben, ész- és korszerűig magyarázva, vagy talán egy teljesen szabad észvallást? Nem egyiket sem, hanem az egyetemes vallástant, a maga nagyszerű egészében, kezdve ott hol a félelem megállapítja az első vallást, s a szeretet befejezi az utolsót, s feltüntetve az egyes vallásokat, mint ugyanazon egy törzsű élőfának meg annyi szükséges és hasznos ágait. Szóval egy összehasonlító vallástant óhajtanék taníttatni, melyben — a növendékek felfogásához mértén, — italában előadatnának a nem kér. vallások alapelvei a főbb vonásokban, de különösebben és részletesebben a köztünk létező vallásfelekezetek lényeges „ hitágazatai s szertartásai, az illető hitfelekezetek által rövid kivonatokban összeállítva. Ez taníttatnék a közös tanítók által a legnagyobb tárgyilagossággal, szoros kötelességükbe tétetvén oly semleges álláspontot foglalni a tanításban, hogy vallási magán-nézeteiket soha előtérbe ne tolják, annál kevésbé dicsérjék vagy gyalázzák pedig egyiket a másik rovására. A mostani hitfelekezetiességgel sa- turált tanítóknál, — elhiszem — hogy ez eleinte nem könnyen menne, de azok, kik már a képezdékből igy szoktatva kerülnének ki, abban, bizonyosan semmi nehézséget találni nein fognának.

S mi lenne az eredmény ? Valóban én úgy látom, hogy ezen mód által minden fentebb említett akadályok és hátrányok elhárittatnának. Nem kellene tetemes költséggel uj lelkészi állomásokat alapítani csupán a vallástanitás kedvéért, nem lenne szükség csupán e végett külön tantermekre , a gyermekek arkadiai arany élete, s hajlam- szerű barátkozása nem zavartatnék meg a felekezetiség