Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-12-10 / 49. szám

hogy hasonló elemi csapások esetére eleve biztosítsák magoknak az elhárítás eszközeit s gépeket ne akkor rendeljenek, mikor azokkal már dolgoztatni kell — hanem — előre.

Tudom én azt és érzem, rendkívül nyomasztó quótáa állapotunkban vajmi nehéz bármi csekélységnek, ha az lcgriélkülözhetlenebb is megszerzése, anynyival inkább százakba kerülő gépnek.

Fájdalom, nagyon tudom és érzem, hogy a katonai executio a betevő falatot is kiragadja a gazdák szájából — tudom él érzem, hogy hazánkban a gazdász nem önmagának gazdálkodik, hanem igavonó lisztje a pénzügyminiszternek, és tudom azt is hogy napjainkban egy esős ősz több kárt okoz a gazdásznak, mint a közösügy hallatlan terhek előtt hét szűk esztendő.

Minthogy mindezt tudom és'érzem, azért hasonló csapások némi részben elhárilhatása könyitéseül, — alulirt- közgazdászalunk érdekében azon ajánlatot teszem:

Miszerint magyar gazdászaink iránti testvériség sugallta jó indulatból, ha cséplő s átalában bármely gazdá- szali gépre megrendeléseiket most leendik meg nálam, ltokat a caéplés kezdetéig teljesen és tökéletesen elkészíttetem — úgy, hogy azokat a megrendelők jó eleve el- tzállittathaasák.

És a megrendelést — a lehető legcsekélyebb foglaló mellett, sőt magyar embernek adott szóra is teljesitendem, a megrendelt gép vagy gépek alkuszerinti árának lefizetésére nézve pedig hazai gazdászainklól az árt, a lehető legcsekélyebb részletfizetésekben is elfogadom, — az utólsó részletet csak akkor kívánom meg, midőn a megrendelt gép, már helyén van és dolgozik.

Czélom gazdászaink előnye. Ajánlatomat önzetlenül teszem. A megrendeléseket személyesen, vagy a Yidats gyárába két nyúl ulcza 8-ik sz. czimzett bérmentott levelekben — hazafiui készséggel várom,

Pest, 1870. deci. 1.

Vidats János, gépgyár tulajdonol.

Az ér-diószegi vinczellérképezde.

(y.) Az ügyes vinczellér lelke a szőlőnek. Igen jól tudta ezt Zichy Ferencz gróf, midőn a kormánynál kieszközölte — saját áldozata folytán is — hogy Er-Diósze- gen vinczellér-képezde nyittassák, melyben úgy az elméleti, mint a gyakorlati téren valóságos szakavatott tanárok által a szőlőmunkállatási ismeretekbe alaposan vezettese- nek be azok, kik a vinczelléri pályára szánták el életökct.

Hazai borászatunknak szebb jövőre való kilátása szükségeié e képezde felállítását, s igen tapintatosan volt a hely is számára kijelölve Ér-Diószegen.

Az intézetnek mull okt. bó 1 -jén kellett volna meg- nyittatnia.

Kormányunk intézkedése szerint tizenkét tanítvány élelemmel, lakással és tanítással ingyen láttatott volna el. Ezen helyek betöltésére ideje korán kihirdettetett a pályázat.

A tanárok a kellő időre kineveztettek, elfoglalták állomásaikat, s készen várták az időt, hogy működéseiket megkezdhessék.

Kész volt az intézet. Elérkezett október elsője.

És az ér-dioszegi vinczellér-képezde megnyitása — elmaradt.

TÁRCZA.

FLORETTE

vagy IV. Henrik első szerelme.

Fordította: H. Kiss Kálmán.

CFolyt. és vége.)

A nedves barett.

A kutnál töltött estvék egyik részről sem voltak hoszszak. Világos vagy borús lelt legyen az ég, ők nem hiányoztak. — így repült el négy hete a tavasznak. Minden estve haza horda a herczeg kedvese korsóját.

Florette atyjának nem tunt fel, hogy lánya az első estve óta kedvet talál a szokottnál későbben menni a kúthoz. Ellenben az ősz Lagaucherie végre észrevette, hogy királyi növendéke rendesen egy meghatározott órában a beálló sötétséggel eltűnik, és Imreijének teteje minden estve nedves, pedig nem esik eső. Sokáig nem tudta ezen talányt megfejteni. Az ifjú herczeg semmit sem beszélt teltéiről ; Lsgaucheric pedig nem szokta őt kérdezni. l)e még is a körülmények úgy jöttek közbe, hogy az ifjú herczeg nedves fóvege felidézte kíváncsiságát.

Magával,, kibékülendő egy estve az éji vándornak utána indult. Öt oly távolban követte, hogy a herczeg fel nem fedezhette. A Garenne kutnál meglátta öt s mellette egy női alakot. Most már egy része meg volt oldva az udvarmester talányának. De még a felöl nem volt tisztában, miért nedves a herczeg fövegének teteje. Sokáig várakozott. Mindig közelebb lopódzoll; s kihallgatta beszélgetésüket.

Hosszú idő múlva látta, hogy a berani herczeg egy vízzel telt korsót vön fejére, s a nőt karjára öltve meg- iadul. Utjok a házacskáig tartott, honnan a herczeg szőkééivé futott a várba.

A mentor gondolkodva csóválta fejét. Felfedezését titokba közölte a királynővel. Az anya értve volt és szörnyen haragudott. Fiát szigorúan meg akarta dorgálni.

„Nem kegyelmes asszonyom 1 — monda Lagaucherie feddöző beszédekkel nem lehet a szenvedélyeket elölni. Büntetés és üldözéssel csak az ingert nagyítjuk; a korlátokon hatalmasabban tör át a folyam. A szenvedélyeket meg lehet semmisíteni, ha a táp elvonatik, vagy nemesebb iránt ébreszletik fel.“

így beszélt Lagaucherie. A királyné elinondalá vele mit eddig tudunk, s véleményét a követendő eljárás iránt, * egészen az ö nézete szerint határozott.

Lagaucherie a következő reggel a herczcghez ment,

Pedig minden készen volt.

Csak a tanítványok hiányzottak.

Szomorú és talán első eset is, hogy iskola tanon- ezok nem léte miatt bukik meg. Diószegen ez történt.

Országosan volt köröztetve a pályázati felhívás. Alkalom riyujtatott mindenkinek az ügyről bővebb tudomást szerezni. A tandíj nem tarthatta vissza a szegényeket, mert azt nem kellett fizetni, a távol lakás és élelem miatt, mert az készen várta őket, csak menniök kellett volna. De nem mentek.

Szinte szégyen kimondani, hogy az ér-diószegi vin- czcllér-képezdébe I, azaz egy tanoncz Íratta be magát.

Természetesen, bogy a képezdét nem lehetett megnyitni. S nem nyílt meg máig sem.

A kormány rajta van ez intézet létcsitésén, közelebb felszóliltattak a szolgabirák és községi elöjárók, hogy a szegény árvák közül vigyenek vagy tizenkettőt ez intézetbe. Azok is megtesznek mindent, de még eddig nem mutatkozik toborzásuknak semmi nyoma s eredménye.

A kézségek lelkészei talán többet lehetnének ez ügy érdekében, mint a szolgabirák.

Egyébiránt mindegy akárki tesz, csak aztán tegyen valaki, — és az ér-diúszegi vinczellér-képezde nyílta s sék meg mielőbb.

Az ügyes vinczellérekre nagy szükség van hazánkban.

Bazaine.

*„* Francziaország Görgey Arthura még hálóköntösében is az „ártatlant“ játsza.

Egy amerikai lap tudósítója szerencsés volt megnyerni azon alkalmat, hogy beszéljen a inelzi áruiéval. A levelező és Bazaine párbeszéde most világ elé került.

Bazaine túlhaladva az önbecsérzet korlátáin, büszke önhitséggel akará elhitetni a levelezővel, hogy ö — ártatlan. Lenézöleg beszélt Gambettárél, kit szájhösnek nevez, s ki nem képes arra, hogy felette ítéljen. A vádak ellen egy fegyvere van — úgy mond — és ez a hallgatás.

Hanem Bazaine valamit elfelejtett — elhallgatni, t i. azt a viszonyt; mely közte s a porosz Frigyes hg. közt volta kapitulaczió után, s be találta vallani a rokonszen- vezést, sőt idézte a hg. aznn mondatát, melyet a feladás után nyilvánított neki: „Ha megtámadják az ön katonai becsületét, hivatkozzék reám s én védem önt.“ Tehát a metzi áruié védelmére az ajánlkozott, ki önérdekből pusztít, öl a franczia földön.

Különben, Bazaine ellen épen ez ajánlat bizonyít legerősebben, mert midőn a közvélemény kimondá a porosz hg. védenezére a vétkest: emelt-e egyetlen árva szót is a franczia áruló ellen.

Hallgatott ö is.

Nem akarta magára vonni a világ szégyenét.

Bazaine még most is mondotta : „Én hűséget esküdtem a császárnak. Sem én, sem fegyvertársaim npm fogunk más kormányt elismerni, inig csak a császár fel nem old bennünket eskünk alól.*

E nyilatkozat jellemzi Bazainét. A császár árulása világos, Bazoine ennek esküdött hűséget.

Bazaine a Napoleon hü társa.

Becsületes emberek I

emlékeztette öt, hogy tőle nagy tetteket vár a világ; hogy nekie mint uralkodónak magát ki kell művelnie; hogy a sors viszontagságaival vagy szenvedélyeivel, vagy ellenségeivel való harezban csak a jelszava lehet: „győzni vagy halni 1“

E bevezetés után elöadá Lagaucherie, hogy a királynő egész udvarával együtt Pau várába indul, hogy Henrik születéshelyén rövid ideig marad, aztán Baynneba fog utazni, hol a frank király s a spanyol királynő összejövetelekor időzni fog.

Henrik némám hallgatja nevelője közléseit. Arczán nagy zavar mutatkozott. Lagaucherie jót látta ezt, de tetteié, mintha észre sem venné. A herczeget más tárgyra vitte it, s a mindenféle újságokkal s elbeszélésekkel szórakoztatta, úgy annyira, hogy alig volt ideje arról gondolkodni, mi őt annyira megrémítette. A királynő más oldalról tévé azt, mit Lagaucherie.

Sokat beszélt a bayonnei fényes összejövetelekről a fényes ünnepélyről, melyek ottan tartatnak, a hires férfiakról, kiket ott Henrik személyesen látni fog. Mit válaszolhatott volna mind ezekre Henrik? Ö mást nem gondolhatott mint Ncraczban maradni. De merte volna mondani, hogy neki végtelenül becsesebb 8 Garenne kuli össze övetcl, mint Bayonnebe a királyi! . ..

X. A bncsú.

A mint a legelső esti csillag feltűnt az égen, a herczeg már a várkert kuljánél állott. Florette elő lebegett. De a mint megtudta hogy az elválás pcrczei Közelgenek, majd megölte a fájdalom. Ki Írhatná le kétségéit; ki írhatná azt is, mit Henrik szenvedett?! Egymás kebelén sírtak, panaszkodtak s vigasztalták egymást.

„Te elhagysz engemel Henrik 1“ mondá Florette zokogva. „Te el fogsz engemet feledni. ... Én egyedül maradok a földön. ... És ti éltem nepjai repüljetek el gyorsan s ne maradjon nekem más, mint az édes halál!“ . . .

Henrik vigasztalta. „Nem hagylak el örökre. Én ismét vissza térek lehozzad. Ki lesz enyim, ha léged nem bírhatlak?“ ... Én nem vagyok többé egyedül magamé, meri én örökre tied vagyok. Lételem is elfeledném, ha léged elfelednélek. Te vagy lelke legszebb cmlékezetiinnek. Ha léged feledlek, Saját lelkem feledtem el.“

„Óh Henrik te nem térsz többé vissza; és ha vissza szegény Floretét nem fogod ismerni. Én cl fogok hervadni, mint a virág harmalnélkiíl. Te valál az én napon, s hogy fognék én diszleni, ha le letűnsz ?!!!..

„Nem Florettelle boldogabb vagy mint én. Neked megmarad boldogságunk színtere, e kert és a forrás kút. E virágokban élek én neked. De én holnap, midőn légedet elhagylak, ki leszek taszítva a paradicsomból. Én ezer ember közt is pusztaságban leszek. Azért fogom a visszatéffii hír a Nyírben.

* Kállay Ákos az országgyűlés nov. 30-dikán déli I órakor tartott ülésében N.-Kálló mezőváros községének kérvényét benyujtá, melyben a Szabölcsmegyében szervezendő kir. törvényszéknek kebelében leendő meghagyását kérelmező.

* Egy papa a XIX. századból legújabb eredeti regény Hortobágyitól már megjelent s kapható Debreczenhen iíj. Csátliy Károly könyvkereskedésében.

* A huszonötöt* bizottság elhatározása szerint (decz. 6-án) csakugyan Nyíregyházán lesz a törvényszék, a minek városunk érdekéből szivünkből örvendünk.

* Illincz Gryula, buzgó fiatal könyvárusunk gazdagon felszerelte kölcsönkönyvtárát, s az a legnagyobb pártolásnak örvend. Meg is érdemli, mert a legújabb termékek mind a legyorsabban felvétetnek a könyvtárba. Ajánljuk ez üzletet a bosszú téli estéken az olvasni szerető közönség figyelmébe.

* Előfizetési felhívás némelnyelvtan- ra! Emericzy Dávid felkai ev. német lelkész több mint negyedszázad éta foglalkozik a német nyelv tanításával; ez idő alatt mindig saját módszerét használta, s azt azóta folytonosan javítgatja. Sikeres oktatásáról s kivált német nyelvtanáréi százak tehetnek legismeröbb bizonyságot az alföldi ifjak közül, kik hozzá sereglellek a németnyelv alapos megtanülása végett.

Az ö németnyelvtanát eddig csak kéziratban használhatták tanítványai, s a kik hozzá nem mehettek, azok előtt hozzá férhetlen volt e nagy hecsü kincs. . d

Közelebb, nekem jutott a szerencse a derék lelkésztől engedélyt nyerni arra, hogy kéziratban levü becses müvének magyar részét átdolgozhassam, s azt sajtó alá is rendezhessem. Sokszoros örömmel vállalkoztam e munkára, mert meg vagyok győződve, hogy e műben a magyar ajkú ifjúság biztos eszközt nyer, mely által a körülményeink között nem kis fontossággal biré német nyelvet alaposan megtanulhatja.

A derék leikész huszonötévi tanulmányának a gyakorlat által szokszorosan megpróbált eredménye van letéve e „németnyel vta n“ban. Vajha magát e müvet mutathatnám fel már, hogy meggyőződhetnék mindenki, mikép e könyv valóban méltó a pártolásra.

Nem is folyamodom hangzatos szavakhoz a mü ajánlása végett; legyen elég a tanulni vágyók előtt annyit felemlítenem, hogy e nyelvtan felölel természetes rendben minden szabályt, a mi csak a magyar- és németnyelvben létezik; röviden, de világosan tünteti fel a két nyelvben előforduló szóalakok használatának különbségét, miért német ajkúak is haszonnal forgathatják azt. A nyelvtani részen kívül lesz benne gyakorlati rész, mindenütt utalva a szabályokra, s toldalékul a német verstan röviden.

Ismételve ajánlom tehát e nyelvtant a szülék, tanárok, nevelők, tanítók, s az ifjúság figyelmébé.

A mü a jövő évi január közepén Debreczenhen fog megjelenni.

E Iöfizetési ár 1 frt o. é. Bolti áramagasab b

leend.

rést forróbban óhajtani. Csak egyetlen virág is, mely e forrás kút lábánál virított, engemet boldoggá lehelne a távolban. Ha környezetem félni vagy gyűlölni tanít, a tied csak szeretni. ... Ah mily szép vagy lel Ki ne szerelne tégedet?! Mások, kikkel találkozni fogsz, isteníteni s imádni fognak tégedet; éh te sokkal szeretetreméltóbbakat fogsz találni, mint én valók 1 . . .

így beszélgettek sokáig, könyek, eskük, szerelmi ömlengések, uj kétségbesés, uj megnyugvás egymásra következének, mig a várlorony harangja a herczeget » mindkettőjüket az elválásra emlékezteié.

Ekkor hevesen ragadá meg Ftoretto Henrik kezeit, s szivéhez szorítván azt, beszélt: Látod e garennei forrás- kútat? Mindig itt fogsz engemel találni; mindig örökre mint ma 1 Henrik! nézd e forrást, mely mint legyőzhellen élet buzog fel, oly gyözhetlen az én szerelmem, én letudok mondani az életről; de nőm arról, hogy téged szeresselek. Te úgy fogsz engem viszont találni, mint ma. Mindig ill, mindig itt 1“ . . .

Florette eltűnt. Az ifjú herczeg a zokogás és szenvedélytől inogva halta cl a várkertet.

XI. A viszonttalálkoiás.

Az utazás szórakozásai jól hatottak a herczeg kedélyére. Legyőzte fájdalmát. A tizenöt első hónap mely a Garenne forrásnál töltött utólsó pillanatra következett, — más gondolatokkal tölté el kedélyét. A pártok zenebonájában, melyek akkor Frankhoni szétlépték, — a csatamezükön kifejté tevékenységének egész bőségét, megedzó hősi lelkét, mely neki később halhatatlan nevel szerzett. Mármost is csodája volt az ifjú bős a vitézeknek, és Medi- csics Katalin udvarhölgyei nem késtek öt eléggé vigasztalni, melyre azonban nagy szüksége is volt a kedves Florette elvesztése után.

Fjorelte sokszor hallá kedvesének hírnevét, dicsőségét melyei öt a világ jutalmazta. Henrik nem a kertész volt többé, ki oldala melleit virágokat ültetett; hanem a hadfi, kinek a merre járt, mindenütt babérok termettek. De Florette magát Henriket, s nem a bearni herczeget szerette. Fényes pólyája nem költötte fel csodálkozását, csak bánatát. Elgondoló mint hálózák be Henriket a franczia udvar szépei, s mint szegődött most egy, majd máshoz miként egy csapodár.

Florette az egész világon csak egy embert szeretett és ez Henrik vala. Most elvesztette öt, s a benne vetett bittel elvesztette hitét az emberiségbe. Ezen megtört szive. — Hiában forgatta elméjében: a mi jő annak jöni kéül

Végre Henrik egyszer ismét Ncraczba jött. Florette egyszer a szép Ayclle kisasszonnyal a Gareue bokrai közt sétálni látta a várkerlbcn. Vágyának nem ludott ellenállni, hogy velők az utón találkozzék.