Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-01-24 / 4. szám

érdemel azon kereskedelmi összeköttetés is, mely vidékét Nyíregyházához csatolja, melynek folytán gyakori alkalom kínálkoznék az illetőknek ügyeik érdekében a Nyíregyházon felállítandó törvényszéket megkeresni, inig Nagykálló minden tekintetben izoláltan áll e vidéktől s ném köti ahoz semmi érdek. Épen ezen okoknál fogva tehát, ha Kisvárda vidéke valamely figyelemben részesittetik, az csak az által éretik el, ha vagy Kisvárdában állit- tatik fel egy törvényszék, vagy pedig ha törvénykezési érdeke Nyíregyházéhoz csatolta- tik; de semmiesetre Nagykállóéhoz. Igen de hát a múltnak kegyeletes emlékéről megfeledkeztünk ? Mi nem a múltnak, de a jövőnek akarunk élni.

Megemlitendőnek tartjuk még itt azon ''előnyöket is, melyeket Kisvár^Nagykálló _yf^lett nyer a Nyiregyház-Ungvári vasútvonal «^Kiépítése által. ‘ '

Ki közelebbről ismeri Kisvárda helyzetét, viszonyait, különösen kereskedelmét, azon összeköttetést, melyben Gácsországgal s egész Lengyelhonnal áll. s azon haladást, melyet népesedése s ezzel karöltve járó épitkezése .:tesz, az szép jövőt jósol neki,s méltán tekinti úgy, mint Szabolcsmegye egyik elsőrendű kereskedő városát.

Hogy pedig e kérdés taglalásánál miért állítottuk szembe Nagykállót Kisvárdával, az a következőben leli magyarázatát :

Van egy bizonyos nézet, mely Szabolcsmegye törvényszékeit Nagykállóban és Nyíregyházán akarja felállittatni.

Valóban különös szeszélye lenne a sorsnak , ha1 ez eként történnék. Nyíregyházától Nagykálló _ 1 '/j jnértfpld s mindkettő a megye közepén van. Az osztó igazságnak egy meg- érthetlen kezelése volna az, a megye egyik vidékének többet adni, mint mennyire szüksége van, s az észszerüség is tanácsol, s a többitől elvonni azt, mit az igazság és méltányosság jogán követelhetnek s ezt akkor tenni, midőn a terheket közösen viselik.

Okadatolnunk kell még, hogy Kisvardá- nak miért adtunk előnyt Nádudvar felett Nádudvar környéke az, hol megyénk legnépesebb városai feküsznek, de melyeknek egyrésze Nyíregyházához, másik része pedig Debreczenhez gravitál összeköttetései és kereskedelmi érdekeinél fogva, Nádudvarhoz pedig vajmi kevés érdek köti őket. ügy másrészről nem hagyhattuk figyelmen kivül a távolságot, mely Nyíregyháza és Nádudvar közt elterül, s az ezen vonalban eső városokat, melyek nagyrészt közelebb esnek Nyíregyházhoz. Ismerjük továbbá ezen alföldi váro- j sok perszámát is , mely,. összehasonlítva a Felső-Nyir pezsgő életéből kifejlett törvénykezési ügyéivel“ a párhuzamot ezzel nem áll- | ja ki.

Van még a kérdésnek egy oldala, melyet nem akarunk érintetlenül hagyni, s ez a m- i káliói megyeháza.

Mi ezt akadálynak legkevésbé sem tekintjük a törvényszékeknek általunk óhajtott elhelyezésénél, sőt inkább oly előnynek, mely ha nem léteznék, elé kellene állítani.

Ismerve börtönrendszerünket, kétségen kivül áll, hogy ott a javítást tovább halasztani már nem lehet; s igy mi lenne természetesebb, mint a N.-Kállóimegyeházátdolog- házzal egybekötött á inaTlmFTűvánalmainak megfelelő javító börtönné átalakítani. — Mi hisszük, hogy a kormány hajlandó volna ezt oly formán átvenni, miszerint helyette a fel- \ állítandó törvényszékek helyiségeiről gondoskodnék. A mi pedig az építendő törvényszékek helyiségeit illeti, azoknak költségelése jóval alább szállana célszerű berendezés következtében s ha a börtön helyiségek csakis az Ítélet alatt álló rabokra számíttatnának, a már elitéltek pedig Nagykállóba a megye börtönébe helyeztetnének el.

A feltett kérdés megoldásánál igyekeztünk oly érveket felhozni, melyeket reméljük, az észszerüség és igazság is helyeselni és támogatni fog, hogy minő sikerrel tettük, azt a jövő fogja megmagyarázni.

Mi ném a helyi érdek önző szempontjából taglaltuk ezen kérdést, sőt inkább igyekeztünk azon felülemelkedve egy magasabb nézpontra állani, hogy hasznára lehessünk megyénknek és hazánknak.

Szabó László.

Körültekintés megyei gazdászatunk érdekében.

(F.) Megyénk egyike léván a hazai nagyobb termelő megyéknek, úgy véljük nem lesz érdektelen az olvasó közönség előtt feltárni azon adatokat, a melyek productivi- tását egy biztos irány felé vezethetik. Mert nem elég csupán a föld termő erejét kizsákmányolni; nem elég csupán felhasználni mindazon gazdasági eszközöket, gépeket, melyek kivált nagyobb gazdálkodásoknál tetemes kiadásokat kiméinek meg: de szükséges minden okszerű gazdálkodásnál mindenekelőtt kipuhatolni a talaj minőségét s ehhez alkalmazni a termesztendő gazdasági czikkeket; de még ez sem minden, nem szabad szem elől téveszteni a világ- piaczot, s pontosan figyelembe tartani azt, hogy mely czik- kek azok, melyek nagyobb kivitelnek örvendenek.

A gazdálkodásnál mindig a piacz a főpont, az áruk értékesítése a fődolog, és igy okszerű gazdálkodásnál a föld productivitását mindig oda kell irányozni, hacsak talaja nagyobb veszteség nélkül megengedi, hogy a fősuly a biztos piacznak örvendő árúk termelésére fordittassék.

Megyénk nagyobb részben sovány homok talajánál fogva, a mint azt már minden gazdálkodó embernek tudnia

i kell, leginkáb gabonatermelésre van utalva; a zsírosabb s j alantabb fekvésű homokban megterem a búza is sokszor , meglehetős eredménynyel, de összehasonlítva a gabonmér- | méssel, még akkor is értékben hátrányosabban,°s e miatt , sok gazdálkodásnál a búza csupán saját szükségletre termeltetik; és nagyon czélszerüen, mert a homokos talajban termett búza, mégha termelése fényesen sikerült volna-is súlyra és minőségre soha sem versenyezhet az alföldivel vagy a bánátival. A természet tehát mintegy ujjal maga kimutatja minden vidék agriculturájának főtényezőit. Ne panaszolkodjunk azért soha, mert a gabona ára lentebb all a búzáénál. Arra nem emlékszünk, hogy a nyír lakója vándorbotot kényszerült volna kezébe venni, s tömegestől vándorolt volna élelmét keresni boldogabb vidékekre: de azt többször tapasztaltuk, hogy a boldog alföld népe hozzánk vándorolt.

De előnyössé teszi gabonatermelésünket a világpiacz forgalma, miről egyetlen körültekintés szembetűnően meggyőzhet bennünket. Ugyanis, ha az osztrák-magyar kereskedelmi minisztériumnak a birodalom külföldi árúforgal- máróli kimutatását olvassuk a múlt 1869. év három első negyedéről s ezt összevetjük a megelőző 6 év forgalmával, következő eredményre jutunk:

Kivitetett az osztrák-magyar birodalomból vámmázsánként :

búza

rozs

tengeri

1863.

1.878000

1.166000

125000

1864

2.445000

559009

124000

1865.

4.968000

1.969000

291000

1866.

4.714000

372000

325000

1867.

11.627000

3.230000

397000

1868.

12.066000

4.833000

3.064000

1. negyed

18692.506000

701000

1.327000

2. „

1869.

2.200000

903000

951900

3. „

1869.

1.775000

913000

344000

9 első hó

1869.

6.481000

2.517000

2.622000

Ha most figyelembe veszszük azt. hogy az osztrák- magyar birodalom kiviteli árúforgalmának hozzáhasonlit- hatlan legnagyobb részét Magyarország állítja ki, ezen kimutatásban hazánk kivitelének hü képét látaudjuk, és ezen kimutatás igen sok probléma megaldásához kulcsot szolgáltat.

Szembetűnő mindjárt első tekintetre azon óriási árúkiviteli emelkedés, im kor is a buzakivitel 4 mi

67-ben és 68-ban látható, a mi- höról lTTsőt 12 millióra, a rozskivitel 372,000-ről 3 millió 230,0C0-re sat. emelkedik. Innen magyarázható ki azon életpezsgés, azon vagyoni emelkedés, mely a nevezett két évben hazánkban észlelhető vala. De körülbelül e kimutatásból részben kimagyarázható a beállott pénzválság, az üzleti pangások s az egymást érő bukások: mert im 1869 3 negyedében a kivitel csaknem felényire olvadt a búzánál s minden évnegyedben alászál- lást mutatott; a rozs is csökkent, de ennek kivitele mindamellett mindenik évnegyedben emelkedést mutat; aránylag kevés kiviteli csökkenést mutat a tengeri is, de figyelembe véve azt, hogy az utolsó évnegyedben mily alantra szállott: legbiztosabbnak mutatkozik a külföldi piacz a gabonára nézve.

És ha most még a fentebbi évekről kimutatjuk az árpa-, zab-és lisztkivitelt, itt is úgy találjuk, hogy mig 1863-ban árpa 743000 vámmázsa, zab 389000, liszt 713000 vitetett ki: 1868-ban már árpa 5.103000, zab 2526000, liszt 2.767000 szállíttatott külföldre.

Az 1869-dik év három első negyedében pedig ezen magasság az árpánál P483000; a zabnaTTlOOOO-re sü- lyedett, mig a lisztnél 2.574000-rel évnegyedenként! folytonos emelkedésben, csaknem elérte az 1868-diki legmagasabb kivitelt, és pedig 3 évnegyed alatt.

És mi idézte elő ezen óriási csökkenést; ide nem számítva a gazdászat és ipar termékeiben kiaknázhatatlan bányát, Amerikát, Európa országaiban egyetlen évi jó termés leverte a búzát, tengerit, árpát, zabot, [s csak egyedül a rozs és lisztkivitel tartotta fenn magát.

Megyénk gazdálkodó közönségének ujjmutatás ez arra, hogy gazdálkodásában a fősúlyt a gabonatermelésre fektesse, de másrészről intés, hogy az elhanyagolt malomipart emelni törekedjék.

TARCZA.

Fejér galamb, fejér rózsa.

Eredeti beszélj,G y ö 11 g y ö s y S á m u e 1 t ö 1.

(Folytatás.)

A két ifjú kimért léptekkel, szótlanul haladt előre jó ideig, mindakettő el volt foglalva saját gondolataival, mindakettő kozdött keble viharai ellen; egyik hogy felzúdulását el ne árulja; a másik, hogy az utolsó roham csendes- elvonulását eltakarja.

Gyula legtávolabbról sem gyanította, hogy a Péter sastekintete szivéig hatott; Péter ellenben mindenestől ismerte az érzelmeket, melyek a Gyula keblében harezra keltek. Jól ismerte emberét 1

Majd félórai hallgatás után Péter törte meg a csendet. Az' ö jelleme őszinteség, határozottság volt, egy pillanat alatt kész volt teendőinek tervével, titkot nem szeretett keblében rejteni, ugyanazért most is óhajtott a közelebbi perczek hatásától szabadulni, halk, méla hangon csaknem suttogva szóllott Gyulához, miközben arcza egész át volt szelleműivé:

— Gyula 1 te titkot rejtegetsz előttem, mit mondanál hozzá, ha lelked minden gondolatját, szived minden érzetét , a harezot mely most bensődben zug és forr mint egy csatázó sereg, — elődbe tárnám, s tükröt mutatnék. hogy- meglássd tenn képedet ? . ..

— Ah barátom ! monda ez erős hangon, ajkára mosolyt erőltetve , —- még eddig nem ismertem benned a mindentudóság isteni tökélyét, de megvagyok róla győződve . hogy ezen esetben cserbe hagyand bölcsességed !

— Nem I engem tapasztalatom cserbe nem hagyand — válaszola Péter s a Gyula karját könnyeden megszorítván folytató :

— Gyulai te szerelmes lettél az égőveres ruhás szőke nőbe a kit megmentettél, te régen keresed az alkalmat öt megismerhetni, most szerencsés alkalmad akadt őt nem csak megismerni, de magadat előtte érdekessé is tehetni; csapongó szerelmed, mely minden pillanatban újabb tárgyakért hévül, most kebledben hallgatag tusát viv, hogy vájjon újabb szerelmed után is, mint csak újabb áldozat után nyujtsd-e ki kezeidet! ?

Gyula megbökkenve tekintett barátjára, de nem mert szólani. Péter nyűgodt, de fokonként érzeménydu- sab hangon folytató :

— Én neked még többet is tudok mondani, azon nő is szerelmes lett beléd! Jól megjegyezd magadnak a mit most fogok mondani.... és el ne felejtsd soha! . . E hölgy szerelme drága kincs, egy ártatlan angyal hó tiszta lelkének fénye az. melyhez szennyes kezekkel nyúlni nem szabad; jaj annak a ki e fényt, a tiindérálmok e szemkápráztató glóriáját merészli meghomályositani! E nő tené- ked mennyet ád, és e mennyben üdvösség vár reád, minőt ember még nem élvezett: de jaj neked, ha e mennybe lopva jutni vágysz 1 Én láttam az ő lelkét szemsugáriból a tiédbe által szállani, láttam meggyűlni szerelme csillagát, oh Gyula! fényes lesz e csillag, és magasan fog tündökölni; fénye képes leend átsugározni egy örök éjszakát: de jól vigyázz, hogy e csillag le ne hulljon fényes egéről; mert az ilyen nő-kebel szeretni csak egyszer képes, és ha csalódott, örökre bezárja keblét, mint a délignyitó a napsugarai előtt. Gondold meg mind ezeket, arról biztosítalak hogy e nő szeretni fog, szeretni kimondhatatlanul; de csakúgy merj hozzá közelíteni, ha előbb leraktad fóldies vágyaidnak minden szenyjeit, különben kerüld őt, hogy ha még lehetséges,, maguktól aludjanak ki keblének lángjai!

Gyula 1 én szerettem e nőt ifjú lelkem egész ábrándos szerelmével, éreztem, hogy soha föl nem emelkedhetem az erény és ártatlanság azon magaslatára, melyen ö lakik: de álmodtam fellegvárakat, csillogó homokhegyekre építettem ábrándos tündérkastélyokat, s azt hittem, hogy egykor leszáll azokra, lehajol hozzám, és szűz keblére öleli égő homlokom! Üres ábrándok, hiú káprázola- tok voltak reményeim, minden gondolataim , ez angyalt nem az én számomra teremtette Istenem. Fi lébredtem szép álmaimból. Szerelemről előtte nem szólottám soha; ah Gyula! ott, hol a keblekben rokon érzelem honol, nincs szükség arra, hogy az ajkak árulják el a szívnek titkait, beszél ott a szív minden dobbanásában , beszél a szem, beszél az arcz dicsőült sugárzatában, beszél a lélek, mely j a kebel titkait elárulni a homlokra ül, minden minden beszél, a madár, a virág, az illat, a napfény, a csillag, a szellő , mindenik esak szerelemről beszél: én hozzám nem szóllott egyiksem soha! .... de barátok levénk, bizalmas benső barátok, minők a földi salaktól megtisztult rokon- lelkek lehetnek csupán, és én e barátságot megőrizem vég- lehelletemig, mint egyetlen zöld levelét egykori reményeim virágos kertjének. Őrangyala leszek neki, s jaj annak a ki vele hamis játékot akar kezdeni. — Gyula én utadba állani nem fogok, ne légy szerelemféltő, ha véle olykor bizalmas beszélgetésben, talán egyedül találsz. Az csak barátság leend.

Emlékezz mindenre a mit mondottam, Isten veled! — Ezen szavak után hirtelen elhagyta Gyulát s eltűnt egy szűk sikátorban, mielőtt barátja csak egyet is szólhatott volna hozzá. Gyula pedig mélázva, minden irány nélkül lépegetett tovább, mígnem szobájában találta magát hol tanuk nélkül dőlhetett érzelmeinek árjába.

II.

Egy meglepő kis udvarba vezetjük olvasóinkat a T** utczában, meglepőnek mondjuk, mert a csodálkozás egy hangos kiáltása nélkül abba senki nem léphet; oly elbájoló, oly elragadó a látomány, mely szemeink előtt feltárul,