Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-01-24 / 4. szám
Egész megyénk területén alig van néhány másod- vagy harmadrendű gőzmalom , mig más nagyobb városok egymással vetekedve épitik ezen jövedelmező mnlomona- "A smtat: megyénknek népesebb városai mi figyelmet sem láttatnak e térre fordítani; pedig az idő buzdítva int bennünket. Nyíregyháza a megyének kereskedelmi- központja, még inkább azzá lesz az ungvár-nyiregyházi vasúttal; itt öszpontosul a megyének, sőt a szomszéd megyéknek ter- mesztménye is, nagyon czélszerü volna nemzetgazdászati szempontból egy elsőrendű gőzmalom építése e helyen, s teljesen meg vagyunk győződve, hogy egyetlen vállalat sem nyújtana a sikerre biztosabb kilátást. Számtételekre alapítva mondottuk ki az eszmét, megyénk gazdálkodó közönsége érdekében, vajba ne lenne felszólalásunk kiáltó szó a pusztában. Városi képviseleti gyűlés. Nyíregyháza január 20. A mai képviseleti gyűlésnek, mely mostanában már régen nem tapasztalt Higgadtsággal és komolysággal folyt le, — három közérdekű főtárgya volt. Első volt a földhitelintézettől felkölcsönzött 200,000 írt felvételéről és annak hova történt forditásáróli jelentés, mely megnyugtató tudomásul vétetett, a mennyiben a város által közelebb vásárolt császárszállási puszta ára egy részletfizetésének ideje ha jól emlékezünk január elsőjére lévén tűzve, mivel a szükséges pénz kieszközölhetése jelen válságos időben bizonytalan volt, sokak már aggódni kezdettek. Azonban a város több magas állású pártfogói, de főképen Lónyay Menyhért és Rajner Pál miniszterek kegyes közbenjárása folytán, a kért 200,000 fit kölcsön kieszközöltetett; és ezen egész összeg részint a jelenlegi részlet fizetés részint a debreczeni és helybeli iparbankoktól kölcsönzött összegek lefizetésére fordittatott; és va- lahára a császár szállási puszta telekkönyve bonyodalmaiból kitisztázva lett, s mint a város tulajdona tiszta lapra telckkönyveztetett. Városi főjegyző ur. részletezve adván írásban elő, az említett kölcsön eszközlése alkalmával Pesten történt eljárásának mozzanatait, jelentése befejeztével indítványozta, hogy azon férfiak irányában, kik e kölcsön kieszközlésénél , és a telekkönyv rendbehozásánál a város érdekében , oly kitartó buzgalommal fáradoztak, a városi képviselet ne késsék hálájának kifejezést adni. Mire határozatba ment, hogy Lónyay Menyhért ő nagyméltósága a lehető legrövidebb idő alatt díszpolgári oklevéllel tisztel- tessék meg; a többi buzgó fáradozók jutalmazása pedig, az e tárgyban működő küldöttségre bizassék. A díszpolgári oklevélvől lévén szó, felmerült azon megjegyzés, hogy miért van az, miszerint a három évvel ezelőtt díszpolgárokul választott jeles hazánkfiai az oklevelet mindezideig meg nem kapták. Mire főjegyző ur kinyilatkoztatta, hogy biz annak egyedül a nyomdász ur az oka, a ki különben igen derék és becsületes ember. de bizony az oklevelek kiállítását elhanyagolta. (Kivált ha nem is sürgették nagyon Szerk.) E tárgynál N . . képviselő ur még azon észrevételt tette, miért hogy az ily kölcsön- vételeknél, melyeknek kieszközlése hosszasabb időt igényel, a főjegyző használtatik majd minden alkalommal, a város ügyei e miatt sok hátramaradást szenvednek ? (Az észrevételt helyesnek tartjuk, mert van a városházánál több olyan egyén, a kinek távolléte nem volna annyi hátramaradással összekötve. Szerk.) Ezen tárgy befejeztetvén Kégly G. ügyvéd tett indítványt. A törvényszékek rendezésére vonatkozva, annyival inkább elérkezettnek látja az időt, hogy a városi képviselet mindent elkövessen, ha a megnyerni óhajtott törvényszéktől magát elüttetni nem akarja, mert ezen tárgy, jnár a Deák párt értekezletén felvétetett és reménylhető, hogy rövid idő alatt, a képviselőházban is tárgyalás alá kerül. A mint a lapokból olvashattuk magának a Deákpártnak kebelében meghasonlás támadt e tárgy felett; némelyek költségkímélés tekintetéből egyelőre megyénként csak egy törvényszéket akarnak, mely elv ha győzelemre jutna a többség kebelében, azon esetre N.-Kálló előnnyel bima i Nyíregyháza felelj, mert annak kész berendezett helyisé- i ge van. Indítványozó tehát sürgetve kéri a képviseletet, ' hogy egy 24 óra alatt elkészíttetvén a minisztériumhoz küldendő memorandumot, abban adjon kifejezést azon ál-p dozatojüiak is, melyekre képes leend azon esetre, ha"a törvényszék kebelébe helyeztetnék. Végül kérdést intéz, az e tárgyban még júniusban teljhatalommal kiküldött depu- tatióhoz, hogy miért hanyagolta el a dolgot annyira, hogy a memorandumot, melynek kidolgozására utasitva volt, mindeddig el nem készítette, sőt az ügy érdemében semmit nem tett ? K .. Gerő képviselő ur mint a küldöttség egyik tagja felszólal, és a hanyagság vádját a küldöttség elnökére kéri háritandónak. Erre küldőttségi elnök ur expectorálván magát , miszerint, ö megtett mindent a memorandum elkészítésére , több Ízben sürgetve kérte főjegyző urat annak elkészítésére, de midőn sürgetéseinek semmi sikere nem lett volna, a küldöttség Vidlicskay József és Bodnár István urakat bizta meg az emlékirat elkészítésével, főjegyző urat csak arra kérvén, hogy az anteaktákat szolgáltassa ki, de ez sem történt meg, mind e mai napig. Erre főjegyző ur megjegyzi, miszerint nem kívánható, hogy a sepregetéstől kezdve, minden terhet ő viseljen, ő a kezeinél levő aktákat átadta, de a melyek első alispán urnái és másutt vannak, azokkal nem rendelkezhetett, s clfoglaltatásai miatt utánuk nem járhatott. De különben — mondja főjegyző ur— nincsen is az emlékiratra oly nagy szükség, lévén a városnak ott fent lelkes és magas pártfogói, a kik Nyiregyházát nagyon jól ismerik. (Csakhogy ha egyedül erre támaszkodik a város, könnyen úgy járhat, mint az ungvár- nyíregyházi vasúttal! Szerk.) Végre hosszasabb és nagyon érdekes discussio után elhatároztatott, hogy a memorandum küldöttség által 48 óra alatt készíttessék el, és ennek megbirálása végett szombaton délután 3 órakor képviseleti gyűlés fog tartatni. (Folyt, köv.) a „Nyíri Közlöny“ egy bankrészvényesénekA „Nyiri Közlöny“ közelebbi számában „egy bank. részvényes“ átvevén a „Tiszavidék“ 2-dik számában közlött kimutatásomat a „nyíregyházi ipar és kereskedelmi bank első évnegyedi működéséről“ azt kegyeskedik tévedésen alapulónak állítani, és bölcs észrevételeivel kísérni. Mielőtt az „egy bankrészvényes“ urnák felelnék, — jólehet ipar és kereskedelmi ügyekben szakavatatlan tolla nem érdemes reá, hogy komoly válaszra méltassam, — figyelmeztetem a „Nyiri Közlöny“ t. szerkesztőjét, miszerint kereskedelmi dolgoknál ne engedje át lapját tanon- ezoknak, hanem szakavatott emberekre bízza az ily czáfo- latok Írását. Másrészről engedjen meg a „Nyiri Közlöny“ szerkesztője, hogy lapját felajánlása folytán sem veszem igénybe. Én kimutatásomat a „Tiszavidékbe“ adtam, s az „egy bankrészvényes“ urnák kellett volna velem ugyanazon téren, ugyanazon olvasó közönség előtt találkoznia, de ha néki nem tetszett a „Tiszavidék“ szerkesztőségéhez küldeni be észrevételeit, nékem sem tetszik Felvilágosításomat a „Nyiri Közlönybe“ küldeni. Hogy az „egy bankrészvényes“ urnák felelek, azt egyedül a nem annyira szakavatott, s rósz akarat által könnyebben félrevezethető közönség felvilágosítása érdekében teszem. Vegyük fel tehát az „egy bankrészvényes“ ur észrevételeit egyenként: 1) Azt mondja ő, hogy „a bevétel rovat alatti kamat számlákban felhozott 2818 frt 14 kr, nem az évnegyedi üzlet által tisztán behozott kamat összegből ered; hanem hozzá vannak számítva azofi kamatok is, melyek a befizetett tőke után, a bank működése előtt — a helybeli takarékpénztár által fizettettek, amikörülbelől 800 irtot tesz.“ Lám hogy tudja az „egy bankrészvényes“ ur, mintha legalább is a „takarékpánztár“ pénztáruoka volna! sőt nem, hanem mintha épen az ipar és kereskedelmi bank ügyvivője volna, hogy azon 825 frt 1 krt tevő takarék- pénztári kamatok is a kimutatásba tett 2818 frt 14 krt hogy az elbűvölt ember önkénytelenül is ama gondolatra jön: csak ilyen lehetett valaha az első ember édene, mig bűnei által abból ki nem űzetett!.. A gyönyörű virágos kertté alakított udvart gondosan ápolt parapli-ákáczok kerítik mindenfelől, sötét, pihenő árnyat vetve az alattok diszlő virágokra, úgy tetszik, mintha e fák volnának lombos zöld keretei e kis paradicsomnak; e fákon tanyázik a szellő, mely most vidáman enye- leg a lombokkal, majd kaczérkodva le-lecsap a virágágyak közzé, sorba csókolgatja a rózsákat, körülölelgeti a gyönyörű szinvegyületben pompázó teljes ibolyákat, hófehér keblökbe nyúl a feliér liliomoknak, csapodárságával meg- széditi még a komor rozmaringot is, mely enyelegve hajlik utána, midőn tovább suhan; megfüröszti magát az illatban és csendesen besompolyog a lugasba, ott az illatot odacsapja a bentülő kis leány arczához, azután visszaszökik a fára s elbuvik a lombok közzé, ha ugyan sokáig tudna vesztegelni e minduntalan röpkedö csapodár A mi a gyönyörű udvarkert egyszerű berendezését illeti, az magas Ízlésre mutat; nincsenek itt idegen éghajlatú külföldi növények, mindenütt csupán a haza virágai diszlenek. Az ákáczfák alatt fejér bogyóju apró bokrok tenyésznek buján, közbe-közbe nehány lapta-rózsa hajtogatja nehéz, teljes virágait; — eszményi alakú virágágyakban különböző színű teljes ibolyák terjesztenek bűvös illatot; itt az égő szerelem emelkedik ki apróbb növésű társai közül, elpirult leányéhoz hasonló színével, amott a legválogatottabb színű verbénák kúsznak szerteszét, mintha el akarnák foglalni az egész területet, dús virágaikkal boritya el a meghódított részeket; itt kényes szarkalábak most égszínkékben, majd lilában, majd ismét rózsaszínben s fejérben váltakozva díszelegnek, amott gyönyörű floxok mutogatják ezer, meg ezer virágaikat; itt egy petunia, amott egy pe- largonia Váz tündököl; itt egy gruop thearózsa, amott egy másik barnavörös és egy harmadik halvány rózsaszínben illatoznak, az ágyak szélein őrtállanak apró szuronyaikkal a futó szekfük, ezer-meg ezer virággal tarkázva az utak széleit, mig itt-ott szétszórva a legszebb georginák pompáznak, melyeknek lábaiknál a már virágaikat elhullatott tulipánok és nárczisok zöld levelei hevernek; a szomszéd épületeket és a kerítés falait a legbujább repkény takarja el, mintha e paradicsomon túl nem volna látni szabad egyebet, csak kék eget, mely sugárzó fényével felette elterül. A kert közepén gyönyörű lugas emelkedik, melyre zöld hajtásival sűrűén fut fel a szőllő indáit itt-ott mérgesre kifont bajuszhoz hasonlólag kunkoritva ki; a szőllő- hajtásokat elborítják a lugas körül ültetett fejér rózsabokrok, melyek most virulnak leggazdagabban. De ki tudná leírni e kis udvarkertben váltakozó szépségeket? Mintha tündérkezek ápolnák a virágokat s éjjelenként bűvös harmat hullana reájuk, oly dús, oly szép, oly eleven minden! ha a holdas éjszakákon egymással suttogó virágok nyelvét megértenénk, bizonyosan urnőjökről csodás dolgokat hallanánk. Átalában az egész kertben a fejér szili az uralkodó, a lugasban a kanapék, még a ház tornáczának faoszlopai is ezüst színre vannak befestve, melyek előtt végig oltott fejér thearózsák és fejér georginák szerénykednek kedves virágaikkal. Ha a fejér szin az ártatlanság színe, úgy e kert rendezője maga az ártatlanság. Midőn e bűvös kertbe léptünk, a lugas árnyékában egy szép szőke nő ül fejér ruhában, hajfürtjei között fejér rózsabimbóval, melynek zöld burkai épen a leszakitás per- ezében akartak már egészen szétrepedni, mellette egy fejér galamb ül, melynek tollai oly tiszták, oly fényesek, mintha minden reggel kristályharmatban fürdenék, csendesen szundikál úrnője mellett, a ki mint látszik olvasni akarna, legalább a kezében levő könyv arról biztosit, de a könyv kezével együtt térdem pihen, mig ábrándos gyönyörű kék szemei a lugas ajtaján betekintő égboltozaton merengenek, mintha valamit keresnének. Talán azt nézi, hogy virágainak illata miként vegyül el a légben; talán a szellőt kigérí figyelemmel, hogy a hütelen merre repül a virágaitól orzott tevő kamat számlák összegéhez vaunak számítva. Engedjen meg t. „egy bankrészvénye«“ ur, de máskor jobban /méltóztassék utána nézni a dolognak, és nemcsak gondolni valamit; azt mindenki tudja, hogy a részvények utánni befizetések 1869. febr. l-től október 1-ig tartottak, ezen idő alatt szállást kellett bérelni, tisztviselőket, hivatalszolgát dijjazni, nyomtatványokra, és más számtalan aprólékosabb kiadásokra elment az a 825 frt 1 kr, meg van arról a számadás vizsgálva; és ezen tételek e kimutatásban, sem a bevételnél, sem a kiadásnál nem szerépeinek, lévén ott szó csupán a három havi bevételekről és kiadásokról. 2) „Egy bankrészvényes“ ur azt észrevételezi: hogy „az e.) és f.) alatti rovatokban felhozott bevételek, csak úgy tekinthetők, mint az első évnegyedi forgalom utáni visszafizetések, mi akkép magyarázható, hogy nevezett összegek, vagy három havi lejárat előtt fizettettek vissza, vagy pedig, hogy a bank 1869. okt. 4-kén megkezdett működése előtt azon összegeket kamatoztatta, és ezáltal a visszafizetett, összesen 17,155 frt, már az első januári kimutatásnál, második évnegyedi forgalomba bocsáttat- tatván, a kamatok előre leszámításával szintén az első évnegyedi jövedelembe felvétettek.“ Megfoghatatlan, hogy az „egy baukrészvényes“ ur annyira szeretné a mutatkozó 1 frtnyi első évnegyedi osztalékot semmire redukálni! de csak légből kapott okoskodásokkal, mert e 2-dik jegyű észrevételei ismét a kereskedelem teréni járatlanságból származnak; különben értenie kellene, hogy itt leszámítolt váltókról vau szó, melyeket a kereskedelemnek nem szabad 3 hóig pénzszekrényben őrizni, hanem mihelyest lehet, olcsóbb 70-re mis pénzintézeteknek eladni, hogy ekként több pénz hozatván forgalomba, az ezen üzleti téren mutatkozó 2—3 %-nyi nyeremény is emelje a jövedelmet. A leszámítolt váltóknak, más pénzintézeteknél! eladása alkalmával a bank maga fizeti a kamatot, s e kiadás behozatván a száma-, dásba, a nyereménynek is be kell hozatnia a bevételbe. 3) És végül azt észrevételezi „egy bankrészvényei.1, ur, hogy „a beruházás az 1 frt évnegyedi osztalék kifizetése után a társulat vagyona marad, azt csak akkor hajlandó elhinni, ha a kimutatás készítője elismeri, hogy a b) rovat alatti felszerelésekre behozott 1600 frtot, mint a társulat tőkéjét, a főkönyvbe bevezette.“ Kész volnék ugyan a főkönyvet „egy bankrészvényes“, urnák megmutatni, mert a kimutatást máshonnan, mint a főkönyvből nem vehettem : de engedjen meg, üzleti könyr veinkbe nem bocsáthatunk be mindenkit, és meglehet, hogy nem épen uraságodat; de azt hiszem erre nincsen is szükség. A könyvek megvizsgálására, a váltók és pénztár leltározására, küldöttség volt kinevezve, melynek tagjai Aschenbrenner, Czincz Sámuel. Igazgatók Török Péter, Soltész Gyula, Hoffmann Adolf valának, kikről meglehet győződve czikkiró ur, hogy nem nyugodtak volna be)e oly számadásba, mely valótlan tételeken alapul. Azt tudni fogja uraságod, miszerint a beruházásokra tett kiadás 10 évi részletekben fog letörlesztetni. Ennyit tartottam szükségesnek felvilágosításul megjegyezni. Több jóakarat, kevesebb ellenszenv 1 és nem találunk hibákat. K o r n s t e i n Iguácz, ügyvivő, Levelezések. — N y i r e g y h á z a, jan. 13. Ma délután két koporsót vitt ki az örök nyugalom helyére a halottas szekér, a végtisztességtevő gyülekezet részvéte között A két koporsó egyikében egy áldott állapotban levő anyának, a másikban pedig egy hat éves leánykájának hullája volt. Még tegnap este egészségesek voltak, a család együtt költötte el az estebédet, ki hitte volna, hogy a családból kettő, ma már a temetőben fog pihenni. Nagy szerencsétlenség történt Nyíregyházán, alakosok nem emlékeznek még ilyen esetre! Tegnap estve ugyanis tűz támadt a szarvas-utezában, kétségen kívül belülről, s a nedves tetőn csak akkor csaphattak ki a lángok, midőn belülről a padláson már nagy mértékben elterjedt a veszedelem, úgy hogy a szobában levők csak későre vehették észre az őket fenyegető veszedelmet csókokkal, vagy talán csillagot keres a nappali fényes égen, egy csillagot, melybe lelke költözött?.. Ah! ki őt e pillanatban látná, égi fensőbb lénynek tartaná, oly magasztos, oly leirhatatatlan! Mondanunk sem kell, hogy e nő nem más mint zász- lószentelési ismerősünk az égőveres ruhás szőke Szendey , Gábriella; sokkal többet hallottunk Péternek Gyulához intézett szavaiból sokkal többet megértettünk a csak most megismertetettt udvarkert virágainak suttogásából, sem hogy őt be kellene mutatnunk. Épen olyan, mint a minőnek gondoltuk, egy angyal, egy eszménykép, minőt keveset láthatunk az életben. Nem az arcz rendkívüli szépségei teszik őt földfeletti lénynyé, egyes vonásaiban talán hibákat fedezhetnénk fel; de az arcz kifejezésében van valami tulvilági, valami fenséges, melynek látása azon gondolatot költi fel, hogy őt valamely gonosz szellem az égből lopta el, s eredetileg nem a föld számára teremtetett 1 . . . Az ébren álmodó leánykát az ajtó csapódása riasztotta fel szép ábráudjaiból, midőn a lugasból kilépett, előtte Gyula állott magasztosult tekintettel. A nő megrezzent, midőn meglátta az ifjat, a virágok olyan bűvösen illatoztak, a nap olyan fényesen ragyogott, olyan szép, olyan boldog volt minden; csak a fejér galamb röpkédéit szerteszét, midőn az érkezőt megpillantotta, olyan nyugtalan lett, mintha legalább is valami orvvadászt látott volna felé gyilkos csővel közelíteni, és a folyosó előtt viruló thearózsák hajtották le busán halvány fejeiket, mintha az érkező, ifjú tekintete, midőn rájok nézett, égetőbb lett volna a nap sugárainál. A szokásos üdvözleteknek nem kevés zavarral járó megtörténte után, Gábriella élete megmentőjét édesanyja szobájába vezette. (Folytatjuk.) *
