Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-05-31 / 22. szám
22. szám. Hétfőn, május 31. I8G9. III. Uj évfoly^. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Tokaji-utcza 381. szám. Bementeden levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt íninden háromhasábos garmondsor 25 kr. és 3Ö’kr. bélyegdij. Előfizetési díj : A Iciadó-hivatalbati egész évre 6.60 Házhoz vagy postán kültlvo . 0.— Félévre ................... 3.—• Év negyedre .......................1.60 H irdetések dija: minden öthasábos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegeiig 30kfr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban es ifj. Csáthy Károly nyíregyházi es debreczeni könyvkereskede'seiben, S.-A.-Ujhely- ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Beregiiszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdete'sek is felvétetnek. Válasz F. B. urnák. (Vége.) Több esetet tudnék felhozni, sőt mondhatom egy-pár kivétellel majd minden végrehajtás alá került birtok fele árán adatott el, úgy hogy annyit a hitel-intézetek fennálló szabály elveik megsértése nélkül kölcsönözhettek volna, és igy a vételi ár biztositékául nem egyébb mint a megvásárolt birtok szolgálhatott vala. Ismétlem meg kell kisérteni, s megvagyok győződve, hogy a most, legközelebb eladás alá kerülő birtok, már a nép kezébe fog jönni. És ezen törekvésnek nemzet gazdászati szempontból, egy más roppant horderejű jelentősége is van. Az ily telepítések ha fokonként szilárdabb tért foghatnak, meggátolják a földbirtoknak egyes kezekbeni összpontosulását, s a nagy birtokos kényszerülve lesz területét lejjebb szállítani, az ámputált birtokot jobban instruálni, a tözse'r pedig tőkepénzét gyár-ipar és hasznos vállalatokba fektetni. De mig ezen kívül roppant ipar szükségletet és pénzforgalmat idéz elé maga a nép között, a mi pedig a közteher viselés szempontjából is, igen nagy fontosságú dolog. No de van indítványomban mégis valami, amit F. B. ur fentartásokkal elfogadni hajlandó, nevezetesen a népnevelés égető szüksége. Ez a tér ismét a melyen, F. B. úrral, annélkiil azonban, hogy a népnevelés égető szükségét kétségbe vonnám, egyet nem érthettek. Mint már fennebb is mondáin, az ABC. tanulást is csak eszköznek tartom, a jóléthez! eljuthatáshoz. Ha már F. B. ur a megyei bizottmány ebbei beavatkozását helyesnek találja, nem látom át, miért ne lenne indokolva a főczél rövidebb és biztosabb útjára lépni, és pedig annyival inkább mert, F. B. ur sem fejtette meg, miből fogja a szegényebb sorsa gyermekeket táplálni ruházni, tandíjaikat fizetni sat. Vagy ő is a nagylelkű hazafiak áldozat készségére, vagy talán a kormányx-a utal? — de hát a kormány miből fogja a szükséges pénzt behajtani, ha a népnek nincs vagyona hiszen ez az adót sem képes fizetni. Én a népnevelést szilárd alapra kívánom fektetni. Először kívánom hogy a szegényebb családok telepíttessenek, de úgy hogy ők a betelepített birtok értékét, saját szorgalmukból törlesszék le, mert fogalmam szerint munka nélküli ápolásra, csak a tehetetlen tarthat igényt. A serdülő nemzedék számára pedig, reáliskolákkal összekapcsolt iparképző intézetek felállítását kívánom, hogy a növendékek a reál tudományoknak gyakorlati kivitelét egy ideüleg tanulhassák, és egyúttal élelmöket is megkereshessék, a mi pedig kivihető mivel készítményeik, áru czikkekké válhatnak. F. B. ur 16,358 népiskolát számit. Én megelégedném sokkal kevesebbel, de azt kívánnám, hogy azok ne névleges, hanem va- Szerk. pl. bm. h. lódi, és olyan iskolák legyenek, melyekben - az élet szükségeinek megfelelő ismeretek* szereztethetnek meg,; A nyugati népek a nevelés tekintetében lényegesen eltérnek téliünk, — ők nem küldik terv nélkül iskolába gyermekeiket, — s nem bízzák a sorsra, fejlődjön belőlük a mi tud, hanem azon pályára képeztetik a mi részükre tervszerüleg kijelöltettett, és pedig eltérőleg a mi reáliskolai methodusaiuktól, — elemileg és gyakorlatilag egy ideüleg, nevezetesen ha asztalossá szándékoltatik a gyermek neveltetni, annyit tanul a reáliskolában mint a mennyi ehez szükséges, egy ideüleg pedig az intézetben, vagy mesterénél gyakorlati nevelésben részesül. A mennyei manna azonban most már nem felel meg egészen vágyainknak. F. B. ur különösen indignálva látszik lenni, a felett hogy én a telepítést a megyei bizottmány működési körébe akarom vonni. Nagyon eltérő fogalmunk lehet a megyei bizottmány eredeti rendeltetése hatásköréről. Én ugyan is nem képzelem, hogy a hatóságok kiváltságos leveleiket a hetedik mennyekből nyerték volna, hanem úgy fogom fel, hogy alkotmáuyunk kis részre oszlik, — egyik része pedig szabályozza a nemzet és fejedelem közötti, a másik része, a a nemzetcsalád egyes tagjai közötti viszonyokat, — az utóbbi által kebelében felállított hatóságok tehát a nemzetnek nem uralkodói, hanem csak ügyeinek sáfárjai lehetnek, s kötelessége minden utat és módot felkeresni, a mi ennek jólétéhez vezethet, e nagy család jóléte pedig egyes tagjainak jólétében rejlik. Nem látom tehát be, minő szenny folt ragadhatna a megyei bizottmány kezeire, ha a telepítést megkísértené. És ugyan mondja meg, F. B. ur mik lehetnek azon alapok melyeknél fogva más ajkú honfi társaink ragaszkodását kívánhatnék, — s a megyei autonómiát miként képzelhetjük fentartani, ha a megyei bizottmány a közjóiét előmozdításával bajlódni nem akar. Hiszen az országos kormány cselekményei, a törvényhozó testület által hozott s a fejedelem által szentesített törvények korlátáig úgy sem léphetvén át kiboesájtott rendeletéi keresztül vitelére, csak néhány ügyes férfiú szükségeltetik, — miért hát ezért hnnyi költség, idővesztegetés, és fáradság. Mig ellenben, ha működését ez irányban is kiterjeszti, benne a trón és kormány egy igen hatalmas támaszt nyer, és igy jogainak megnyirbálására, nem is fog gondolni. Még csak nehány szót F.B. ur észrevételére. Stilistikájából következtettem, hogy erősebb czáfolatot is képes lett volna írni, s és mégis, talán csupa szeszélyből, rám fog olyas valamit a mi eszembe se jutott, az után állítja, hogy népnevelésünk culminativ pontját elérte, iparunkat kereskedésünket en- magunk kezeljük, hogy ezt az élet csattanósan igazolja, — azután pedig ezek ellenében azt mondja hogy a mi népünk között szegénysége miatt consortiumot alakítani a legjobb akarat mellett sem lehetne, s a népnevelés égető szüksége kérdésében szívesen kezet fog, és végtére mind ezekkel szemben mondja, hogy az indítványt el kell vetni, még ha életre való lenne is, akkor a midőn a kivitel megfejtését még tőllem váija, és mindazt a szabadelvüség nevében. Édes istenem hogy lehet már ennyi ellenmondást ily rövid czikkben összeállítani akarat nélkül hogy azokat Írója észre ne vegye. Eszéki Antal. Mégis csak legyen Szabolcsmegyénck másodalispánja. Rég olvastunk körmönfontabb logikával irt czikkecskét, mint a mely a „Tiszavi- dék“ f. é. 20-ik számában azon kérdéssel foglalkozik ki lesz Szabolcsmegye másodalispánja. ?! Meleg érdekeltséggel futottunk keresztül a- sorokon, azon reményben, hogy czikk- iró azon örvendetes hírrel lepi meg az olvasót, miszerint az üresedésbe jött másodalis- páni széket egy Gencsy Károly, Gergelyfy János, Kausay Károly vagy megyénk más kitűnősége elfoglalni ígérte. Koránt sem! Czikkiró azon téves fölfogásában, hogy a másodalispán egyedül a törvényszék elnöke, — miután szépen kifejti,. hogy ennek erélyétől, tudományos szakképzettségétől és szorgalmától függ az igazság kiszolgáltatás gyorsasága és pontossága, azon inditványnyal rukkol elő, hogy miután a törvényszékek rendezése küszöbön áll, ne válasszunk másodalispánt, hanem — s talán ez a czikk sark- és czélpontja — ott a törvényszéki helyettes elnök, ki ez ideig is többnyire a másodalispán teendőit végezte, illetőleg elnökölt. A mi tudomásunk szerint a másodalispán — substitutes vicecomes — az elsőalispán távolléte vagy akadályoztatása esetében ennek helyettese, esetleg elnöke a bizottmá- nyi közgyűléseknek, elnöke a megyei gazdászati s több más választmányoknak, főfelügyelője a közbiztonsági közegeknek satb. Ily jogok s kötelezettségek a „törvényszéki helyettes elnökre, ki e méltóságát minden ülés bevégeztével a tanácsterem ajtajához támasztja s azzá lesz, mivé őt a megye választotta — törvényszéki ülnök, — nem ruházhatók. Mellékesen megjegyezzük, hogy „törvényszéki helyettes elnök.“ Szabolcsmegye tiszti névsorozatában nem találtatik, hanem a törvényszék ülésein a másodalispán távol- létében jelenlevő tanácsosok legidősbike, hol egyik, iiol másik, elnököl, e szerint olyan „törvényszéki helyettes elnök,“ ki „ez ideig is többnyire a másodalispán teendőit végezte“ még kevésbé lehet. A nem választást nem indokolja azon körülmény, hogy a megyék vagy is első bírósági törvényszékek rendezése küszöbön áll. Ott álhat s tekintve ily fontos kérdések tényleges keresztül vitelének nehézségeit, valószínűleg ott is fog még az állani talán egy egész évig is. Addig a másodalispáni teendőket elintézetlenül hagyni nem lehet. A legfurcsább csalétek, mely az indít
