Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-05-31 / 22. szám
1 vány békafogó horgára van akasztva az, hogy ha a másodalispáni hivatalt be nem töltjük : megtakarítjuk a fizetést. Igaz, hogy az ország közjövedelmeiből annyi kiszivárog a közös kiadásokra miként mint az ország valamennyi törvényhatósága talán egy két kegyeltebbes kivéve — Sza- bolcsmegye sem részesittethetik a kormány által annyi javadalmazatban, mennyi elodáz- hatlan szükségleteit fedezni képes lenne, de hát — nem tudna czikkiró analog tanácsot adni, mint lehetne az embernek azon nehány forintot mégtakarítani, mit időnként kalapra kiadnia kell? Nézetünk czikkiró véleményétől egészen elüt. — Mi azt- óhajtjuk,1 válasszunk és pedig mielőbb másodalispánt, válasszunk pedig oly férfiút, kinek erélyétől, tudományos szakképzettségétől és szor- g álmát ók főleg — hozzá tesszük —-jellemétől bizton várhatjuk, hogy az igazságkiszolgáltatás pontossága, gyorsasága s rész- rehajlatlansága fölött szigorral őrködendik. — Paprikás sorok. Közli: Fix-Fax Jönköpíngs. w (Tárgyi: Ut építészet, veszett bejárás,' lesznek-e pocsolyák ?! fel nem karolt indítvány,' 'Valami a városi képviseleti gyűlésterentből.) ' Kit sorsa Pazony, Túra s Bogdáhynak vezető országúton hajt keresztül... az ugyan elkészülhet arra, hogy oldalnyilalásokat kap. . Na 1 ilyen elhanyagolt közlekedési vonal még Co- chinöhinában sem található. ,v!Van ,a vonalon homokbuczka elég...-de vaj) ám Pazony, Túra s Bogdány alatti lejtős helyeken „kátyú“ is, annyi ___hogy egy számvevői hivatal Sem tudná szá mbavenni. Az utkaparó notahiljtások foltot foltra raknak, pocsékolják á sok közmunkát, egy kis porzónak való homokkal he-be hintegetik a töltéseknek keresztelt két árok közötti földnyelvet... aztán elég van téve mindennek... allo... rugaszkodj neki közönség. Prohatúm est oldalnyilalás, hanem mit mond erre a megyei főmérnök ur, und die übrige Ehren Männer ?1 .. Jól van-e ez igy?l , . Mi van a városháza kapu alatt kifüggesztett fekete táblára kiirva ? kérdezte valaki' e napokban a kapu-őrt, „Tessék besétálni“ — felel a kérdezett — sok mindenfélét olvashatni e tábláról. „Köszönöm“ mond a 'kérdező, nem megyek be,' nagyon fáj a lábam. „A lába ?!'“ „Igen, a lábam. A múltkor ügyemben bajomban benéztem volt, s a kapu alatti burkolaton majd kificza- modott a lábami“ Teremtő ég! milyen nehéz az igazság palotájába jutni.-iMjggy párszor esőcskénk is volt nem gázoltuk ugyan a sarat... mert a nap heve s a sovány föld bgri mar felszáritá s felivá az ég cseppjeit... de'á jövőt tekintve félünk, hogy a beltéren levő sekélyes helyeken — ha nem hordatjuk be a lyukakat — csakugyan elmondhatjuk : „Wir werden doch Fische fangen.“ Hogy. néz ki a Széchényi-liget? Ügy mint tavai, vagy mit tudom én hány évekkel ezelőtt. Sz... G..;. jur némes indítványa elhangzott; mint pusztában a szó, s úgy, látszik akkor veszik tárgyalás alá ha nálunk is kivirit a pipaszár.' Na! a múlt..’hétöni bőven, kijutott, mindéin képvi-; s'eleti tagnak. Volt közgyűlés.,., quantum satis, — de TÁRGZA. Ráuduljunk ki! (Miskoloz, I máj. l16.)! 1 1 Ha az ünnepnapok kegyelme föloldoz a mindennapi tevékenység áléi, és szabadsággal ajándékoz meg, azonkivül szép tavaszi napsugarak játszadoznak a zöld mezőbe öltözött táj felett, — nem legkellemesb szórakozás-e a szabadba kirándulni, a bérczeket, völgyeket, ligeteket meglátogatni ? De szerintünk : igen! Mintha más világban élnénk, vagy mi megváltoztunk volna, ngy érezzük minden kellemetlen benyomástól megszabadult keblünket emelkedni; — ajkunk az üde léget hosszan szívja be, míg szemünk a táj szépségein mereng I Oh 1 nincs édesb, mint a természet fölött szemlélődve, kiemelkedni a mindennapiság porából, — elfelejteni, ha csak pillanatokra is, az élet fájdalmait, gondjait, terhét, felelősségét ! Siessünk, siessünk élvezni a tavasz nyújtotta élveket, — ránduljunk ki I De hová? Gyerünk (menjünk) Tapolczára I Ily gondolatok közt szálltunk a két — persze nem pegazustól vont, valamelyik nagy várostól öröklött — időjárt kocsira s elrobogtunk. Az ut emelkedő pora, a forró napsugár ugyan dött, mit bővebben fejtegetni,' feleslegesnek tartottunk ] ji azon véleményben, hogy Szabolcsmegye közönsége csak * úgy tudja s talán még jobban mint a szerkesztőség — i mily szorgalommal teljesiti rábízott teendőit. Továbbá ‘ 1 azon véleményben is vagyunk, hogy a helyettes elnök ur teendőiről is bizonyos tudomása van a közönségnek, tőleg annak, melynek a törvényszékkel gyakori érintkezése van. — Szerk.) TJray Tamás. volt zavar is — még több... s Tallérossy Zebulonkint „nem meg halotunk larmatul Szolnokot.“ Nem tudom, más is úgy van-e a gyűlésekkel mint én... magam részéről töredelmesen bevallom, hogy előttem nem is gyűlés az, hol nincsenek a zöld asztalon „Corpus Juris“ „Házszabájyok“ s „Csengetyű“. Különben a közgyűlés igen érdekes volt.... noha sokáig csépeltünk egy tárgyat. Választottunk pertárnokot, városi másodaljegyzőt, cA törvényszéki kiadót satb. tárgyakat elintéztünk... hanem miután erről referálni IJörkey barátom dolga, én csak annyit jegyzek meg : mégis d........ság, hogy artézi kutunk soha sincs.jó állapotban. Kálióban hirdették^ mi már láttuk is a Sóstón a fésztelen-tánczot a majálison. Egy nehány pantalléros Tánczos ,— amúgy isten igazába ficzamitgatta lábait... a csárdásban. A csárdásnak e neme, édes testvére a Cancannak. Nur immer vorwärts ! aushalten fest! LEVELEZÉSEK, N.-Kálló/íúájíis 24. Tisztelt szerkesztőség I A „Tiszavidék“ ozimü lapnak folyó május hó 17-én megjelent 20-ik száma mai napon jutván itt N,-Káliéban kezemhez, most lett alkalmam benne a „Ki lesz Szabolcsmegye másodalispánja ?“ kérdőjeles czikket olvashatni. — Miután ennek egy tétele személyemre is — bár megnevezetlénül — vonatkozik, — nehogy ezen tételből értelmezhetőleg, Kállay Adolf eddigi másodalis- pán ur, érdemeinek csonkulása mellett, Személyem látszólagos kiemelése, hallgatásom által a közönség előtt, hiú becs-vágynak tűnjék fel, — erkölcsi kötelességemül ismerem azt minden szó nélkül nem hagyni, — Kérem azért a tisztelt. szerkesztőségét, hogy jelen nyilatkozatomat legközelebb megjelenendő lap számában közölni szíveskedjék. Az érintett czikk ugyanis lényegileg azt tartalmazván, miként Kállay Adolfnak a királyi táblához rendes bíróul kineveztétése a „Buda-Pesti Közlöny“ 107-dik számában alig hogy olvasható volt, az alispánságra mar is.(százféle combinatio keletkezett; czikkiró szerint pedig, a törvényszékeknek küszöbön álló rendezése mellett, másodalispánnak — ki csak mint törvényszék elnöke működik ftji most választása oly rövid idő, tartamára felesleges ilenpe, minthogy jövőre egyszerűen csak törvényszéki elnök lesz kinevezendő! —1 Ezután szóról szóra ez következik : „törvényszéki helyettes elnökünk pedig van, ki ezideig is többnyire a másodalispán jteendőit végezte, illetőleg elnökölt,, s igy ezen rövid idő tartamára is ‘ezt teheti“ stb. Ezen tételnél a „többnyire“ szó azon értelmezésre vezethet, hogy a másodalispán mint törvényszéki elnök keveset működött, vagyis elnöki kötelességét nem kellőleg töltötte be, haném az elnöki téridőkét nagyobb részben ai helyettes elnök (a ki pedig én alúlirt voltam, :s vagyok még ez idő szerint) telj esitette. Ez tehát azon tétel, illetőleg az abbani „többnyire“ szó, melyből a közönség, a; Kállay Adolf ur 'érdemei alábbszállitását, s az én személyemnek az ő rovására kiemelését, valótlanul következtethetné. — E lehető balmagyarázat eltávolítása végett, ki kell határozottan jelentenem, hogy Kállay Adolf , ur, hivatali kötelességeit és teendőit minden tekintetben kellően, és lelkiösmerétesen betöltötte; — nem ■ csak azért pedig, mert állásához illő teljes kiképzettséggel birt, hanem mert személyében a, szorgalom, pontosság, s szigorú igazság éz rendszeretet, s a mellett az alatta állók irá- nyábani jóakaró szelid elbáúásu modor, egyesült tulajdonokként ös.zpontosultak. Es őszintén nyilváníthatom, hogy e megye törvényszéképek kivétel nélkül minden fokozaton álló személyzete, hozzá önzetlen szeretettel ■ és tisztelettel ragaszkodott, j s emléke maradandó lesz kebleikben. Azt kell még végül megjegyeznem, miként a kérdéses1 tétéT'Skövegében, nem a „többnyire“ szó, hanem „a másodalispán akadályoztatása esetén“ — szavak foglalhattak volna. éa; foglalhatnak valódilag helyet. ! (20-ik számúnkban mégjelent czikkben nem azt ' állítottuk, hogy1 á másodalispán kötelességének meg nem felelt, mert .tudomásunk sperint Kálay, Adolf ur többr nyíre küldöttségekben es más .megyei dolgokban műkőnem nagyon kedvesnek tünteté elő a robogtatást; de jobbat remélve haladtunk, j, A táv ködében elvesző rónáról, melynek ógyöutetü látszata közönynyel hagyja az emberi szívet, dombra érünk fel, melynek oldalát. szőlőtök nagy száma, itt-ott egy-egy lakocska takarja! 11 Felülről remek kép lep meg. Egy mély völgy tárul fel előttünk nyájas szelíden, mely barátságosan azt látszik mondani : „Isten hozta!“ A völgyet komoly, lassú patak szeli át; partjait buja fűzfák árnyalják. Szemünk ide, oda téved. Megáll egy-egy borház nál s a képzelet a szüret vigalmára gondol. Balra a völgy fölött, a völgyet ölelő' hegy oldalán, azt hinnők, lakott telepitvény áll, közelebbről tekintve pinczesor, a csabaiak pinczéi vállnak ki a kertből. A völgy báját lombos fák takargatják, mint fátyol a kedves nők A kocsi robog, a lombfátyol fel-fel tüntet egy még nem látott bájt s keblünk a jövendő élveknek s a jelen kedvességnek érzetével telik meg. Szétoszlanak a lombok, lőttünk áll------Tapoloza! A háttért vulcanicus képződményü szirtek, sziklák képezik —,-------vad-regényes alkotása a nagy term észetnek ! S a szirtek alá, a lombok közé oly gondtalanul feküdt le az a kis fürdőház, mintha álmait a szírt őrködő gondjaira bizta volnál A fürdő természetes meleg vizű forrása oly bő, hogy lefolyása elébb említettem patakot alkotja. Kiállítása csinos, bár tulajdonosa a munkácsi püspök több gondot is fordíthatna reá. A szép, előnyös Ny.-Bátor, május 30. jHi *» A megye közbiztonsága a napokban rendkívüli módon megzavartatott, területén rablógyilkosság követ- j ■ tetett el. . Marek Arnold ur a pesti biztosító ■ intézet egyik ügynöke a napokban; N.-Károlyból Debreczen felé utazván, Lugos mellett a guthi erdőben két uriasan öltözött egyén által megtámadtatok. A lovakat megállítván, a kocsisra három lövést irányoztak, melyek következtében ez azonnal össze rogyott. Más két lövést a kocsi belsejébe tettek, de Marek, azokat kikerülendő bátra vágta magát, azután pedig az erdőbe szaladt. De a rablók egyike csakhamar levágta a lógós ló istrángját gyeplő Szárát és utánna nyargalt, a menekvő felé pisztoly lövést küldvén, mely azt csakugyan lábszárán találta is. De Marek észre sem vette a testébe furódótt golyót, útközben kifacsart fiatal fát és a rablóval szembe szállott; ki is tartván a küzdelem kimenetelétől egyet, füttycntett és előhívta társát. Még akkor sem adta meg magát Marek és sikerült a viadal közben az egyik rabló' kékéből annak kését kifacsarni, melyei amazt meg is sebzé; lassan lassan elgyengülvéji a kést magától elhajító és a revolver ágyával fejere irányozott sűrű ütések alatt összerogyott. Elrabolták óráját lánczóstól, három gyűrűjét és tározóját. melyben 2000 írt. készpénz volt, életét csak az által bírta megmenteni, hogy a rab lóknak a szekérén (evő bőröndjét illetőleg áz abban levő még nagyobb mennyiségű pénzét felajánló. A rablók távoztak és vissza siettek a szekérhez, de az körül volt véye, időközileg arra jött utasok által, kik azt Lúgosra hajtották. Marék felhasználta az időt és a legnagyobb sűrűségbe rejtödzött, honnan észre vehette a visszatérő és őt kereső rablókat, kik régre nagy káromlások között távoztak, mert mint .mondák : „mégis jó lett volna azt a hunezutot megölni.“ Darab; idő múlva nagy ügyel-bajjal összeszedte magát a megtámadt és a nem messze földeken dolgozó kapásokhoz vánezdrgott, kik Lúgosra vitték. A tettesekről eddig csak annyit tudni, hogy két vándor szinész, névről (valódi e vagy álnév még nem tudni) Bibó Zoltán és Kun Béla. A kocsis azóta hihetőleg meg is balt, életéhez remény nem volt. Marok súlyos beteg ugyan, de életveszélyben nem forog. Reményijük hogy a hatóságok erélyes és lankadatlan intézkedéseinek sikerülend a gyalázatos tett elkövetőit mihamarább az igazság megtorló kaijának látadni, r \ r‘ ‘ r, II'™ — Az Egyptomi alkirály — bir szerint — csakugyan útba ejti fővárosunkat; s a budai kir. palotában, fog lakni. — Perger János kassaegybázmegyei püspök ur ő mga e, hó 26, 27 és 28-án Tokaj városában a bérmálás szentségét osztotta ki, egyúttal az urnapi ünnepé-, lyes fúnetiókat végezte. — A pesti állatkertben már ki vannak .állítva az újon érkezett állatok, nevezetesen 2 alligator és 1 krokodil. Az alligátorok az amerikai közönséges „alligator lucius“-ok közül .valók, hanem a krokodil természetrajzi tekintetben is igen érdekes, mert egy igen ritka, a nemzeti múzeumban kitömve látható fajták között sem található fajból való, és sok tekintetben nem hasonlít a közönséges nilusi krokodilhoz., — A többször említett sikkasztásért üldözött Könitz Miksát végre elfogták — Passaúban. A. vasúton tartóztatták le. Midőn ; bekísérték, revolverrel .ötször lőtt magára. De csak könnyedén sebesült meg. — Kórházba viszik, aztán lehozzák Pestre. — „A: Wanderer“ ,máj. 21. sz.-ban olvassuk, miszerint a klagenfurti bence- rendű katb. főgyninasjum tanácstestiiléte a tanúló ifjúság mindennapi templombafekvés, oly népes városhoz, mint Miskolcz közel, meg is érdemelné a; figyelmét. Megáll a kocsi — -rí tH leszóljunk; elvegyülünk a tompa zajongás körözte mulatók közé,,., megáll tekintetünk egy-egy szép női. arcz vagy kiczíczomázott pizerkőcz önhitt vonásain, s önkénytelenül mosolyganunk kell. De a mosoly tünékeny, szívünk a jeles, eredeti magyar zamatu zene hallattára elmélázik és „sírva vigad!“ azonban a „sirva“ kifejezés az örömkönyüket illeti, nem a bánat enyhitő s mégis nehéz gyöngyeit! Behatunk a sürü fák közé, elkanyargó ösvényen az árnyék óhajtott hűsét élvezni, nézzük a btigyogástól zavart patak hullámjátékát, hallgatjuk a távoli zeue szellőtől elkapott hangjait, mely közé elvegyül a két- lakiak időnkinti e távoli, tompa, bánatos kurutyolása! Persze nem oly sietve élvezünk, mint áíirgybrs toliam leírni igyekszik. Egy kis magyar ital'sem árt estefelé, ez a mulatság berekesztése I ■——j* i— A szírt árnya továb-tovább szalad a völgyön végig, — esteledik. Oszlik a mulató, gyerünk! A kocsi előáll, felülünk, — elroboguuk. Az .utat vidor dalolással végezzük. Ha azután lakunkba érvé a holnapra, a munkára gondolunk is, előtérben marad a kirándulás élve, s megfogadjuk, hogy minél előbb is- mételendjük 1 Oh! ránduljunk ki minél gyakrabban a természet szép ölébe, itt édesb a mulatság, vigabb a vigalom, szabadabb a szabadság! Eleméry Dénes. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK.
