Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-03-29 / 13. szám

tagokból választattak. (Lásd : Mar­ciiéi-, Das deutsche Gewerbewesen, Potzdam,|1866.) Voltak fodrász-, bor­bély-, halász-, kertész- stb. czéhek. Magyarországban szőlőmívelők, vin- czellérek czéhére is akadunk. Legré- giebbek azonban, a pék-, mészáros- és czipész-czéliek voltak. A czéhek szerkezete, illetőleg a czéhrendszer. kétségkívül fontos tör­téneti jelentőségű. A czéhszerkezet emelte ki a mű-ipart, s művelőit ez tette tisztelet tárgyává. Az elszigetelt s a hatalom által fenyegetett osztályo­kat e rendszer védte a középkor ököl­joga ellen. Befolyt a czéhrendszer a szellemi és erkölcsi művelődés fejlő­désére is. Egy nagy hibája volt e rend­szernek a későbbi időkben, hogy t. i. az előrehaladt s újabb irányt vett társaséleti mozgalmak közt, történeti czélját elvesztvén : a helyett, hogy a kor igényei szerint újabb és újabb idomba forrt volna át, mindvégig ko­nokul ragaszkodott, a múltban tagad- hatlan előnygazdag intézményeihez; nem akarván azokat a kor kívánal­mainak alárendelni. Tagadhatlan, hogy bukását saját makacsságának tulajdo­níthatja. Igaz, hogy a czéhrendszer, az újabb időben igen kártékonyán hatott mind az iparra magára, mind az er­kölcsi életre. Megszorította a mesterek számát, a mi még magában nem a legnagyobb hiba; a családi érdek mi­att a legjobb ipartehetség is mellőz- tetett, sőt elnyomatott; s az ipargé­pek föltalálását századokkal tolta vissza. De a bajon az engedélyezési rendszer sem sokat segített, amott a mesterjog megszerzése, a ezéh önké­nyétől, — itt egyes hivatalnok sze­TÁRCZA. Altass el még egyszer . .. Altass el még egyszer ábrándos szép álom, Mert ébren nyugalmam itt föl nem találom; Eltűnt szép napjai ifjú életemnek Ah! már sírjaikból vissza nem jöhetnek. Boldog voltam ifjú éltem hajuálában, A még vágyaimmal remény szárnyán jártam, Csillagok honába magas hegytetőre ... Lelkem a dicsőség templomához éré. Egy tündér járt velem a fényes képzelet, S hozott egy boldogabb hazából képeket : Mint síró gyermeket kit anyja elhagyott, Ha nyugtalan valék velők elaltatott) Virágit a tavasz szebben mosojgta rám, Míg ifjú álmimat közöttök álmodám; S ha sorsom tengerén szél vert hullámokat: El nem repült fehér hattyúm az öntudat! Szerettem a hazát ö volt a hő kebel Reménye, vágya, Ö1 ki hozzánk esdekel... Egykor a dicsőség fényes polc./.án látni. Értté élni, értté véres harezra szállni! A tiszta ősi fajt szerettem nemzetem, Kit nem rontott meg álmüveltség szelleme; Szent templomodban oh! szabadság égi lény, Hogy majd imádkozunk mind együtt azt hívóm ! S midőn jogát szivem fenhangon hirdeté, Elkezdttem ajkamnak legszebbik énekét; Hittem hogy majd megszán a kis leány S fennkölt szerelmével borul egykor reám! Hiú ábránd volt mind...mit szétfu a jelen, S kormánytalan bajó háborgó tengeren : Melyet a valóság felzúgó viharja óriás erővel gránit-szirthez sújtja. Mámor lázas álom, tarka káprázolat Fényes tükör-lapon párával irtalak; Jó, hogy ha mint búvár a hű emlékezet Tűnő álmaimból csak egyet is megment. szel vétől s egyéni fölfogásától füg­gött. Ez utóbbi már azért sem lehet jó és üdvös, mert a ki nem képzett egyének is nyerhetnek mesterjogot. Talán az iparszabadság nagyobb lendületet adott az iparnak s inkább előre segité az azt űzőket? Ellenke­zőleg. (Folyt, köv.) A megválasztott országgyűlési kép­viselők névjegyzékének folytatása. Jobboldali. B. Eötvös József, Házmán Ferencz Budán, b. Kemény István, Barcsay Ákos Alsó-Eehérme- gyében, Fillenbaum Ferencz, Bömches Gyula Szerdahelyszéken, Gecző János Csíkszeredán, Tlieil István Segesváron, Benkő József Illyefal- ván, Teleki Domokos. Nagy Sámuel Marosszék, Szabó Imre Zalamegyében, Deák Ferencz, Wahr- umnn Mór Pesten, Királyi Pál, Sümegby Fe­rencz, Molnár Pál Zalamegyében. Komlósy Vin- cze, Rónay Lajos, Vuosetics István, Dániel Pál Torontálmegyében, Szepessy Gyula, b. Vay Béla, Orosz Mihály Borsodmegyében, Hertelendy Kál­mán Zalamegyében, Érkövy Adolf Csatiadban, Hoffmann Pál. hg. Eszterházy Pál, Halmosy Endre, Örményi Miksa Sopronmegyében, Mihá­lyi Péter, Furka Vazul Máramaros, Bartha La­jos Felső - Fehérmegye, Stratimirovics György Nagy-Becskerek, Iliász Lajos Sopron városában, Szörts Sándor Vízaknán, Dapsy Vilmos Rima­szombat, Kerkápoly Károly Kolos városban, Wodiáncr Béla Tornamegyében, Ciotta János Fiume, Szontogb Pál, Szentirányi Károly. La- tinálc Rudolf, Török Sándor Gömörmeg.yében, lvendeffy Árpád Hunyadinegye, Fluger Károly, Láng Gusztáv Beszteror.zvidéken, Drottlef Ta­más, Simonies Ferencz Pjogyház-székben, gróf Wass Samu Dobokamegyében. Ciotta János Fiúméban, Szontagli Pál. Szent- iványi Károly, Latinál; Rudolf, Török Sándor Gömörmegvében, Kendeffy Árpád Hunyadme- gyeben. Baloldali. Erosey Lajos H -Böszörményben, Sipos Or­bán Jászberényben. Csernátony Lajos, Jókay Mór Pesten, Gál Endre. Thassv Miklós, Nagy Károly Zalamegyében, Miletics Szvetozár, Gru- jeszku, Prick, Huszár Imre, Babes Vincze To- rontálmegyében. Pronay Iózsef Borsod. Kún Já­nos, Mocsáry Lajos Miskolcs, Szontagh Pál Csanádmegye, Szlulia Benő Tolnamegye, Ivánka Imre Csongrád, Szaplonczay József Várady Gá­bor Máramaros, Dobsa. Lajos Makó. Varga .Ká­roly, Mukics Ernő Szabadka, Koos József Tor­Altass el még egyszer ábrándos szép álom, I Mert ébren nyugalmam itt föl nem találom; Eltűnt szép napjai ifjú életemnek. Ah! már sírjaikból vissza nem jöhetnek. _________...yS... O rvosi tanács nőknek. Csurgay József orvosdoctor Sz.-Milmly községe orvosától. Hogy mily nagy befolyása van a nőnél a képzelődésnek, a foglalkozásnak a magzat kép­ződésére, mint idomítja át, mint ferdíti el a magzat csir-alakját, kül- és belszerkezetét, a képzelődő nő, ha egyszersmind hajlama vau; példákkal kívánom világositni. Nem ereszkedem ez alkalommal a meg­csodálás élettani (physiologicus) vizsgálódásába, feltartom azt az orvosi lapok számára, melyek­nek 14 év óta magyar és német nyelven nem magam mutogatása, liánom a tudomány tekin­tetéből bű munkatársa vagyok; hanem szorít­kozom a tényre úgy mint van. Egy példát irok le, mely nálunk köztudo­mású dolog, világos adat, mert sokan látták a szerencsétlen sérültet, látják annak következ­ményét is. 1865 tavaszán egy szentmihályi ember a krumplivágó-géppel jobb karja kézfejét, öt uj­ját vigyázatlanságból összevágta és összezúzta. Midőn egy májusi reggel a sebész az egyént a város közepére hozzám szekeren behozta, a sérült kinézése következő volt : Gál János, himlöhelyes, szökés, 30 éves, elég erős alkatú, sz.-mihályi lakos. Hüvelyk ujja nincs, az minden izmaival, sejtszöveti kövérségével, bőrével, bárom csont­jával egész a kéztöhajlásig hiányzik. Az alkar orsó (radius) csontjának vége kiáll, bőrfedezete a hüvelykhez odaszakadt; és igy az alkar bőre is hiányos, a tenyérnek pedig majd fele odavan. Kézfeje felső lapja, valamint tenyere, te- nyérbönyéje, a tenyér izmai át voltak repedve a bőrrel együtt, hol is mindkét helyen a tört csontok kibújtak, s a hol ki nem bújtak, össze­törve voltak. Az egyén már sok vért vesztvén, még töb­bet mig hozzám hozták, halálsáppadt tekinte­tet mutatott. Eu a szerencsétlent, mert ily esetben ha­lasztásra nincs idő, azon indokból hogy kézfe­jét. 4 ujját ha lehet megtartsam, rögtön házá­nál műtettem (operáltam) bár orvosi segélyt nem vehettem igénybe. Mely műtétnek azon kívánt eredménye lett, hogy a műtett helyek 48 óra alatt gyors fo­lyammal geuyedés nélkül össze voltak forrva, mely által sokat, mindent megnyertem. nábun. Hevessy Bertalan Gömör, Fodor Pál Ba- ranyamegyében. Szélsőbal. Vidacs János Pest, id. Kossuth Lajos Szen­tesen, Deáki Lajos Zilahon. LEVELEZÉSEK. Rakamaz, mart. hó. Tekintetes szerkesztő úr! Községünkben múlt hó 21-én közzel álltunk a Dózsa korhoz; — Bónis és Kállay elvembe­rei voltak egymással szemközt; a többség itt ez utóbbi részen volt, tehát elbizakodva bátran megtámadhatták a Bónistákat. -— Előbb ugyan az utczán kezdték meg a verekedést s egyik a másiknak visszaadta a kölcsönt, de ezzel meg nem elégedve a Kállaysták egy nagyobb keres­kedő házába törtek, hol a Bónisták társaskör­ben, számra ugyan kevesen, a legszebben mu­lattak. — A külső bótajtót mely vassal van be­borítva próbálták először betörni, ez azonban nem sikerülvén, támadták meg a szóbába ve­zető pitaiajtót. Á beutlevők távolról sem gyanították azt, hogy oly vakmerőségre vetemedjenek a raka- maziak, miként egy magános szobában valóban berontsanak; de mégis úgy volt, mert a pitar- ajtó betörése után következett a szobaajtó és végre a bolt belsőajtó. — Nem csoda, hogy 70—80-ig támadó előtt egy maroknyi nép (8—12) mely séta-bot és pipaszáron kívül más ütőtá­vul nem bírt, de ily szerszámok forgatásához mind többnyire nadrágos — épen nem szokott, egy perez alatt a boltba vonult; itt pedig, lát­ván a bösziilt berontókat, mindenki menhelyet ott keresett a hol tudott és talált, nagy sze­rencsére : mert az ólmosbotok nem néztek sem szemre sem főre, kit előltaláltak válogatás nél­kül ütlegelték; de a levőgőben is irtózt-atóan hadoiíáztal; még akkor is : midőn olykor-olykor a gyertya elaludt. Ily körülmények közt ha épen nem kellő bisztonság, de mégis mentő hely volt a stelage teteje, a pudli allja, sőt a boltból nyíló pincze is; melyek közül ez utóbbit ostromolták legjob­ban, mert oda rejtőzni vélték a [Bónistákat.; oda pedig csak egy menekült, a kit és még más kettőt — talán halálra — kiválólag ke­restek. A ki a pinezébe szorult, több ütlegeket kapván, szerencsésen megmenekült, melyre a támadók majd egymást pálinkák el, mert an­nak menekülhetését egyik a másiknak tulajdonító. A többek közt egy tisztes ősz úri embert is megütlegeltek, ki nem bántalmazást sőt in­kább védelmet várt volna tőlük. — A méltat­lan sérelmezés és nagyobb összegre rúgó kár­tételek mellett legfőbb szerencse, hogy halálo­zás nem történt. Veszedelmes kor ez, midőn apa a fiú,-test­vér a testvér, — barát a barátja ellen emeli Csontelhalás, csontfeketedés, és igy attól hogy csontot vet nem lehetett félnem, és to­vábbá kevesebb sebbel volt dolgom. De be kellett gyógyitnom a nagy terjü leszakadtt hüvelykujj sebhelyét, az ujjak töveit is; hol a repedéseket, zúzottak, szakadozottak lévén, nem lehetett operáluom. Ezen sebek gyógyítása csak genyedés ut­ján történhetvén, huzomos időt, legalább is két hónapot igényelt. Ágyban fekvő betegem kezét azalatt na­ponta. kétszer kötöztem, tisztogattam. így folytatva a gyógyítást, csakugyan sike­rült nekem betegem kézfejét 4 ujjával megtar­tani, levágásra nem is gondoltam, — úgy hogy emberem két bő múlva meggyógyult, mai nap is dologképes, kenyerét családjának megkeresi, kaszál, kapál, mindent tehet. Midőn a leirt szerencsétlenség történt,; be­tegem ifjú felesége második gyümölcsével volt reményben. De ő ezt vagy maga se tudta, vág ijedté­ben elfeledkezett róla. A szerető kis nő egész lényével csüggött gazdáján. Első 14 napon nappal az ápolás miatt nem pihent, éjjel ugyanazon ok miatt virasz- tania kellettt. A gyógyítást és gyógylefolyást nagy rész­véttel kísérte. A vérzések csilapitásával miután az iiterek elszakadoztak, sok bajom volt. A nő minden bekötözésnél kiszolgált engem. Remény és kétség közt aggodalmasan foly­tak napjai, órái. Mindig azon tűnődött, bár sokat vigasztal­tam; de ily szerencsétlenségben a vigasz nem elég : r fog-e még gazdája valaha dolgozni, meg­keresheti-e kenyerét vagy koldus marad örökre?! és... ha az marad, ki keres neki s gyermeke­inek egy darab kenyeret ?! Míg nap nap után igy folyt le; a beteg gyógyulása közelgőiéit; két hónapra meggyó­gyult, három hóra pedig dologképessé lön, mi­dőn apránkint kezdett a szomorú nő aggálya fogyni; de egészen még akkor sem oszlott el. Ez az emberi fájdalom s érzés természe­tébe fékszik, — hogy búbánatjáról egyszerre le nem tud tenni. Azt csak az idő szokta megorvosolni. De azon két-három hó alatt mig a férj gyógyult, mig dolgait lassan megkezdette; a magzat képződése is előrehaladt, — s ehez há­rom hó múlva bekövetkezett a szülés ideje. Az anya rendesen szült. De a kis leány mindkét keze olyannak született, mint midőn az apja keze be volt kö­tözve. Az ujjak az első perczig nem hártyával, fel szavát és karját akkor : midőn mindnyájan egy czélra, a haza boldogitására akarunk töre­kedni. A főtényezők már az igazság kezében vár­ják méltóbüntetésüket, meglehet hogy még töb­ben is kerülnek a javulás padjára, mely a vér­mes gőgöséget, és vakmerőséget némileg talán csilapitani fogja. Adja az ég! hogy az egyetértés községünk­ben mielőbb helyre álljon; s a mindennap ha- rapódzó egyenetlenség, valaliára már megszűn­vén, úgy a haza mint a község felvirágzásában többé gát ne legyen! Isten velünk és a béke ! 1! Egy rakamazi. Kassa, mart 25. Tisztelt szerkesztő ur! Ha a ..........i biztositó intézet érdekében Sz abolcsmegyében tett körutam nem Nyíregy­házán viszen keresztül, soraim talán napvilágot sem látnak becses lapja hasábjain. Hanem mert igy történt, városukban ta­pasztaltak után nem állhatom meg ; hogy tol­iamat érintetlenül hagyjam. F. hó 22-én indulva Kassáról s este fél 8 órakor érkezvén meg Nyíregyházára, bol a N.- vendéglőben maradtam éjszakára. Másnap Káliéba voltam menendő. F'uvarosom jó három lóval állított be a vendéglő udvarára, hogy tova robogjon velem könnyű szekerén. El is indultunk a Debreczeni-utcza szegle­téig.; — hol a korona gyógyszertár van — csak robogtunk úgy a hogy; hanem innen to­vább .............na! ezt ugyan nem feledem egy­ha mar. Uram fia! egy feneketlen pocséta, piszkos undorító sárfészek terült el előttünk, s nekünk e gyalázatos sártengert kellett keresztül gá­zolni. — Hagyján még... ha baj nélkül jutot­tunk volna keresztül... de mi történik ! ___a s ártenger közepén elakadt a három ló... sze­kerünk kereke egy kátyúban megakadt,........s ott rekedtünk. Gyűte! vilii, víjó, visti hí! kiabált fuvaro­som a bárom mokányra, ... de bizony... se a muezó, se a sárgó nem indított. Fél óráig néztem farksszemet a Pavlovits Imre kereskedése előtt álló buta arczu városi drabbantokkal, kik példás fegyelmökben úgy dőltek jobbra... balra — mint kártya-katonák. Félóra múlva rnoczó, és sárgó, a sok „bo daytye ... f..... zjedol“ után kiczepelte szeke­rünket a Kovács Soma előtti szárazra___hol aztán pihenőt tartottunk, — Pirulva hallgattuk ama pénzért sem kapható megjegyzéseket, me­lyek az összesereglettek ajkairól áldásként hul­lottak az illetőkre. Az áldásosztogatást egyszerre vad hahota szakasztja meg, s uramfia! mit látok__ egy k ét kerekű „ gőzmozdony “ s mozdonyvezető hencsergését a sártenger közepén. hanem húsréteggel vannak összenőve és bőr­rel fedve. A tenyér izomzata, tenyérbőnyéje (aponev- rosis palmaris) a tenyérbőre egész az első per- ezekig terjed. Áz ujjak mindkét kézén úgy néznek ki, mintha alólrul ki volnának béllelve, — vagy rövidebben : neki tenyere van a négy ujja alatt is, csak a hüvelyk ujja szabadabb mint a többi ujj. Önként következik, hogy ezen született rendetlenesség nem csak a tenyér alakját vál­toztatta meg; de a 4 ujj mind a két kezén úgy nézvén ki, mintha zacskó alakú kesztyűben volna, annak külön iránybani mozgását is aka­dályozza. Mely rendetleuességen később opera- tióval fogok segitni. Ki okoskodhatna itt el azt : hogy megcso­dálás nem lehet, mit sokan hisznek is, nem is. Ki mondhatná : hogy a nő képzelődésének annak foka és fogékonysági hajlama szerint nincs semmi befolyása a magzat fogantatására, annak képződésére, életére, annak szép vagy csúnya alakjára, tökélyes vagy tökéletlen külső belső alkatára A nőnek mig reményben van, szép képek­kel, szép gondolatokkal, szebbuél szebb emberi alakokkal kell teljes leikéből foglalkoznia. Kerülni kell a búcsú- és vásárjárást, mint az ídomtalanok, ferde alkatunk, hiányzó taguak, koldusok gyüldéjét. És valóban ideje volna már hogy orvos­rendőri tekintetben ezen visszaélések is miután az államra károsak, megszüntetnének. Az ország alkosson egy becsületes pénz­alapot, melyből minden idétlen szülött, nyomo­rult, az arra rendeltetett épületekben ország­szerte élelmeztessék. Ne járjanak a nyomorultak alamizsnáért házról házra még saját községük-, talajokban sem, — hol is a házi nők meglátván e horza- dulmas nyomorultakat, képzelődésök fi k i és fogékonysági hajlamuk szerint könnyen éktelen, majd életképtelen újszülötteket hozhatunk vi­lágra. S midőn én ezen elvitázbatlan példát leír­tam, ne liigyje a tisztelt olvasóközönség hogy többel nem szolgálhatok. Alig négy hónapja hogy községünkben egy másik még szerencsétlenebb eset is fordult elő, és a szülésznőktől többet is hallottam. Az általam észlelt második éktelen újszü­lött egy úrnőé volt, ki olyan fiat szült, a mi­lyen nyomorult ajtajára járt. A gyermek élet- képtelen volt. A haza itt is egy igaz hazafinak hű fiját vesztette; pedig mily kevesen vagyunk most is 1 .......

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom