Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-03-29 / 13. szám
III. Uj évfolyam. 13. szám. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el uem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorórt 25 kr. o. é. fizetendő. Hétfőn, martins 29. T869. 1 ao kr. Szabolcs-, Zemplén- és Bereghmegye érdekeit képviselő hetilap. HirdetéteCTjtjaÁmiiiden hathasábos petit sót egyssen igtatásánál íj kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban es ifj. Csátliy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Előfizetési felhívás TISZA Villi’,K czirnii vegyes tartalmú hetilap második évnegyedére, azaz april, május és junius hóra. Házhoz hordva vagy postán küldve: Évnegyedre ... 1 fr. 50 kr. Félévre . . . . 3 „ — Háromnegyed évre . . 4 „ 50 „ Gyűjtőknek 8 előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. A kiadó-hivatal. Megyei hivatalos közlcmcuyek. — A megyei főispán ur ő méltósága táv- sürgöny által arról tudósított, hogy a folyó évi április havi rendes bizottmányi közgyűlésben meg nem jelenhetvén, az üresedésben levő tisztviselői állomások betöltésére vonatkozó választás elbalasztatik. Nagy-Kálló, márczius 22. 1869. Bónis Barnabás első alispán. — Előterjesztetvén a bizottmány múlt év 960. számú határozatával a megye területéin községi faiskolák mily karban léte feletti javaslattételre kirendelt küldöttségnek véleményes jelentése. — Határoztatott : A beterjesztett küldöttség! jelentés, a 4. közültetményi felügyelői állomás felállítása iránt lett javaslat kivételével egész terjedelmében elfogadtatván, felterjesztésével a küldöttség által a befolyt szbirói jelentésekből összeállított s a megye területén létező faiskolák m. 1868-ik évbeni mily karban létét előtüutető kimutatásnak, a m. kir. földművelés, ipar s kereskedelmi minisztérium felkéretni határoztatik egyszersmind, a faiskolák mívelése s a nép eziványu értelmiségének fejlesztése körül magukat kitüntetett néptanítók részére leendő bizonyos ösztöndíjak kitűzésére. Felhivatnak különösen a községek lelkészei, községeik területén létező faiskolák növelése s a nép növendékeinek a fatenyésztésbeni oktatása felett hivatásszerüleg veendő felügyelet eszközlésére, nemkülönben figyelműkbe hozatnak az illető néptanítóknak, hogy kiválóin g nem csak gazdasági fák, hanem nemes gyümölcsfajok tenyésztésére is figyelmet fordítván, a tanonczokat a nemes gyümölcsfák tenyésztésébe is gyakorlatilag bevezetni egyik magasb kötelességüknek ismerjék. Végül a megye minden szbirói szigorúan oda utasittatnak. bogy a még hiányzó iskolakerteknek e tavasz folytam kihasittatását mul- hatlanul eszközölvén, — valamint a már létezők felett is, azoknak rendeltetésűk czéljárai fordítása, művelése s az előforduló évszaki munkálatok szorgalmas teljesítése felett éber figyelmet s szigorú felügyeletet gyakorolván, — szakaszuk területén létező faiskolák állapotáról, s a véghezvitt időszaki munkálatok, mint általán az elért eredményről évnegyedenként jelentést tegyenek. — Olvastatott a múlt év 1076. sz. határozattal —• az azon határozat a) b) c) d) é) és f) pontjaiban foglalt s a takarékos gazdálkodás elvének a megye háztartásában fokozott s gyakorlati alkalmazására irányzott intézkedések életbeléptetése iránt véleményadás s illetőleg az intézkedés keresztülvitelére vonatkozó javaslattétellel megbízott küldöttség jelentése. — Határoztatott : A fegyenczek élelmezésére s egyéb ellátására fordított költségek, valamint a bűntény földerítése s a bűnösök fölötti igazságos Ítélet meghozhatása tekintetéből beidézett tanuk díjazása a megye évenkinti kiadásainak tetemes részét képezvén : méltányos, hogy azok, kik bűnös cselekményeik által a társadalom nyugalmát és biztonságát veszélyeztetik s eként a társadalom czóljainak elleneivé vállnak, az okozott terheket töltik kitelhetőleg viseljék. A közgyűlés azonban azon sajnos körülményről nyert tudomást, hogy bár a megyei törvényszék a fennálló büntető eljárási gyakorlat szerint az elitéit bűnösöket a költségekben elmarasztalja : az ilynemű követelések részint a szbírák hiányos intézkedései miatt, részint a községi elöljárók mulasztásai folytán be nem hajtatnak^— vagy behajthatlanságuk a kiállított _ szegénységi bizonyítványokban teljes hitelességgel nem igazoltatik. Ennélfogva mulaszthatlan kötelességül merül föl a rabtartás s hasonkiadások megtérítésének biztosítása czéljából a következő rendszabály életbeléptetése : Mihelyt a szbíró valamely büniigyi vizsgálat alkalmával a bűntény avagy kihágás alapos gyanújával valakit terhelve lát, felelőség terhe alatt köteles annak minden ingó s ingatlan javait azonnal zárositani. A vagyonok kipuhatolása, vagy ennek nemlétében a vagyontalanság megállapítása szabály- szerű vizsgálat utján eszközlendő, mely vizsgálat alkalmával a községi elöljáróság, az illető lelkész, az érdekeltnek szomszédai, ha cseléd, gazdája s a körülményekhez képest mások is kihallgatandók. Ezen vizsgálat alkalmával fölvett jegyzőkönyv s esetleg a szegénységi bizonylat is, mely a kihallgatottak aláírásával mindenkor ellátandó, a bünvizsgálati irományokhoz csatolva, a törvényszékhez rendesen beterjesztendő s ha az előadó tiszti ügyész vagy maga feuyitőtör- vényszék által hiányosnak találtatnék : kiegészítés végett a vizsgálatot eszközlött szbíróhoz visszautasítandó. Az ingatlanok zárositásáról fölvett jegyzőkönyv az eljáró szbíró által a zárlat följegyzése végett haladéktalanul a megyei törvényszék telekkönyvi osztályához beküldendő, s ennek megtörténte a vizsgálati iratokat kísérő jelentésben megemlítendő, — egyidejűleg arról a tiszti főügyész azon czélból értesítendő, hogy a megye házi pénztára képviseletében a további törvényes lépések megtétessenek, —• a lefoglalt ingóságok pedig megbecsiiltetvén, leltár mellett gondnoki kezelés alá adatnak. A marasztaló ítélet jogerőre emelkedtével a fenyitőtörvényszék által az összes periratok az az illető szbiróuak azon végzéssel adatnak ki. hogy a megítélt összeget 30 nap alatt hajtsa be. Mely végzésnek a szbiró, ha a megítélt összeget másként bevenni nem lehet — először a már előbb lefoglalt ingó, s ennek nem léte vagy elégtelensége esetében, a zárositott ingatlan vagyon eladása által eleget tevén : a lie- gyült pénzből mindenekelőtt a károsnak megítélt követelését kifizeti, a fennmaradt összeget a megítélt mennyiségig a házipénztárba szállítja, a netaláni fölösleget pedig az elitéit fe- gyencz részére visszaadja. A károsultnak kifizetett, esetleg az illető fegyencz részére visszaadott, valamint a házipénztárba szállított összegekről szólló elismer- vények s nyugta, vagy teljes vagyontalanság esetében az ezt földerítő jelentés a periratok kíséretében számbavétel illetőleg az irományok levéltárba tétele czéljából a megyéhez beter- jes/.tendők. Korányi Miklós, főjegyző. Ilaliultink-eí *) (Folytatás.) II. A gazdászattal hasonlóan szomorú állást foglal el hazánkban az ipar állapota is. E téren szintén óriási az elmaradottság. Nem csuda! Oly kevés gyáros és iparos van nálunk, hogy hazánk 14—15 millió lakosa közziil 4—5 milliónak kellene átmenni az ipar terére, hogy csak megközelíthessük is nyugoteurópát e tekintetben. Egy rég’i végzetteljes politika leszorítván hazánkat az ipar teréről : mig Ausztriában 700 millió,, addig nálunk 144 millióra tehető az ipartermelés. Nagyon természetes, hogy ez aránytalanság miatt, nincs a ki a gazda kezébe csélirányos eszközöket és gépeket olcsón szolgáltatna; nincs a ki a terményeket helyben jó áron meg- vegye, eltbgyaszsza; nincs iparos és kereskedő-osztályunk, mely a gyártmányok és termények bevitelét, kivitelét eszközölné. Forgalom hiányában pedig lehetetlen, hogy el ne szegényedjék s meg ne semmisüljön a nemzet. Sok hányattatás után, elvégre visz*) Lásd e lapok ezidei 10-ik számát. Szerk. szaállittatván hazánk alkotmánya, a nemzeti kormányon a sor, hogy a nemzet testerejét, az idegen megtámadás és érdekek bilincsei alól fölszabadítsa. Isten s világ előtt, csak a magyar kormány lehet és leend felelős, az ország anyagi és szellemi felvirágzásáért, avagy végmegsemmisü- léseért. De nem csak a hibákat jelöljük ki; hanem elmondjuk a módokat is, melyek segélyével a bajok orvosolhatók, vagy legalább a létező viszonyoknál fogva, a kórjelek némileg eltávo- lithatók. Ama téves nemzetgazdászati politika, mely a nagy adó mellett, rósz közlekedési eszközökkel, még roszabb pénzügyi műtétellel, s a külföldi pia- ezok elhanyagolásával, a magyar föld- mivelést tökéletesen megsemmisité : elzárta az utat a földmíveléstöl a tőkegyűjtéshez, s ezáltal lehetlenni tévé a gazdák jólétének emelkedését. Mozgó tőke hiányában nem maradt a magyar iparosnak egyéb teendője, mint maradványtőkéjéhez, — a földmíveléshez folyamodni, mely ha egyebet nem is, legalább a mindennapi kenyerét meghozta. A iparosok elszegényedésének ki- maradhatlan következménye lön a fogyasztási képesség hanyatlása, mely ismét maga után vonta a földmívelési termel vények értéktelenségét. Igaz, hogy okszerű nemzetgazdászati politika, néhány szerencsés év, s a már ift-ott támadófél ben levő munkakedv és egyesületi szellem segíthetnek e bajokon; s a jó forgalmi közlegek, ipartanodák, hitelintézetek megvethetik a jövő jólét alapját : de mindezeket csak a magyar törvény- hozás szólíthatja létre. Es ez a baj; iit a bökkenő! Vájjon telieti-e ezt a jelenlegi nemzeti kormány ? Nem. Nincs ország, mely saját-budget nélkül szabadon és érdekeihez inert- ten rendelkezhessék anyagi erejével. Ilyen pedig nekünk nincs. A legegyszerűbb polgár tudja ma már, hogy az állam külpolitikájától nagymérvben függnek a belpénzügyi és hitelviszonyok, és hogy a polgárok erszénye annak kezében pihen, a ki a kreskedelemre döntő befolyást gyakorol. Fájdalom, de el nem titkolhatjuk, hogy Magyarorázág anyagi jóléte, (de j talán existentiája is) e perezben Auszt- ; rial külpolitikájának mérlegserpenyőjében áll. Ettől, Ausztria külpolitikájától függ a quota mennyisége, — ettől pedig a pénzügyi és hitelviszonyok sorsa. Sokat, igen sokat elősorolhatnánk azon módokról és eszközökről, melyek hazánk anyagi jólétének erős fokozói lehetnének. De mig hazánknak önálló budgetje és politikája nem lesz, addig e módozatokról hosszasan irni, csak idő- és térpazarlás volna. Azonban, magát az ipart tekintve, lehetlen elhallgatni itt egy fontos körülményt, mely a magyar iparra oly veszélyes csapást mért, hogy ha idejében nem lesz rajta segítve : a következmények gyászos sorozata, melyek naponkint szaporodnak,a magyaripart teljesen megsemmisítik. A magyaripar sorsa veszélyben van, erről gondoskodni, ezen segíteni kell. Ezt kívánja; nem, követeli tőlünk hazánk fennléte. Ama vészteljes s a magyaripart halállal fenyegető hatalom nem más, mint : a ezéhrendszer romjain, az 1860-ik évi május hó 1-sőjén, a magyaripar fejlettségi fokozatának figyelembevétele nélkül, fölállított iparszabadság modern, hamis építménye. Miután, mint a megelőző pontból látszik, e sorok Írójának egyik czélja az iparszabadság árnyoldalainak föltüntetése anélkül azonban, hogy fényoldalai mellett közönynyel haladna el : kell, hogy az iparrendszerrel, ennek módosulásaival, különösen pedig a czéhrendszerrel s ennek történetével megismerkedjünk. Az iparrendszer korunkban háromféle, t. i. a ezéhrendszer, az engedélyezési és az iparszabadság. E három rendszerbe van szorítva az ipar jelenleg mindenütt. Ezek hatása alatt virul egyik, s hanyatlik és pang a másik államban a szerint, a mint az illető kormányok helyesen, vagy tévesen adtak tért egyiknek, vagy a másiknak. Lássuk először, mint legrégibbet, a ezéhrendszert. A ezéhrendszer eredete a középkori zilált viszonyok ama időszakára vezethető vissza, melyben a személyes vagyonbiztonság a legingatagabb lábon állván, csak ily egyletek közvetítésével lehetett mind az iparűzést mind az egyéni életet megmenteni a végelpusztulástól. Az iparosok egyletével már a rómaiaknál találkozunk, az úgynevezett collegiumokban, melyek a rómaiak és sabinusok vegyülésekor enyészetnek indultak ugyan, Servius Tullius idejében azonban ismét helyreálltak; mig a népvándorlás nyomaiban veg- kép eltűntek. A germátn népnél szintén kellett lenni kézmíves-egyletek- nek. E föltevésünkben megerősít N. K. 779-iki tiltványa, melyben az iparosok eskü melletti egyesületeit betiltotta. Olaszországban már 943-ban léteztek ily egyletek. Ilyen volt a többi közt a ravennai halász-egyesü- 1 T. Fisában, Bolognában, Flórenczben szintén voltak ezéh-egyletek. Legszebb önállóságra jutottak ez egyletek Németországban, különösen a szász királyok alatt. Egész harcziasan voltak a ezéhek szervezve. Elöljárójuk a ezéhmester volt; külön zászló alatt harczoltak; egymást mindenben támogatták. Később a városok eme - kedésével annyira kifejlődtek, hogy a városuk tanácstagjai az illető czéhbeli
