Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-02-08 / 6. szám

6. szám. ílotion, február 8. 1869. III. Uj évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorórt 25 kr. o. ó. fizetendő. Szabolcs- Zemplé^5>és Bereghmegye érdekeit képviselő Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 Félévre JjjCh,............................3 n petit 5 kr., többszö- 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben Lőwy A. könyv­kereskedésében, Beregszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egy pár szó városunk képvise­letéhez ! A legközelebb elmúlt 1868-ik év­ben — még akkor a „Nyír“ hasáb­jain több közérdekű tárgy elintézé­sére s fontosabb kérdések mególdá- sára hívtuk vólt fel a v. képviselet fi­gyelmét. Intettük gyakran a rendőrhatósá­got is több tekintetben, hanem hát minden felhívásunk s a mindég jó akarat vezérelte figyelmeztetésünk az illetők által „ad acta“ tétettek. Mint kellene gazdálkodnunk, hogy segíthetnénk bajainkon, mint gyógyít­hatnánk a „szükség okozta“ mély se­beket, elmondták többen a múlt évi „Nyírben,“ hanem hát mert nekünk mindég csak az a jó „a mi régi“ s mert „öregapánk“ is csäk foltozga­tott, mi sem akarunk valami korral haladó „újat“ teremteni. „Küldöttség“ és „indítvány“ ez minálunk úgy terem minta „gomba,“ habár ezekből is sok „duczettet“ ta­kar a „feledés“ pyramid-ja, de „tenni“ sietni azzal mi emelné városunkat, mi szebb jövőt, kiszámithatlan anyagi hasznot, s előnyt biztosítana szá­munkra, e tekintetben mit sem te­szünk hanem várunk, várunk, a sült galambra. Hanem hát hagyjuk most a „sült galambot“ s a „garasos gazdálko­dást“ térjünk a valódi okra mely min­ket e sorok megírására kisztetett. Most a „telek hatósági jog“ gya­korlatának megszerezhetése végett emeljük szavunkat a v. képviselethez, miután úgy vesszük észre : hogy a múlt évi decz. havában hozott „hatá­rozat“, — mely szerint az uj polgári perrendtartás 20-ik §-a értelmében a m. k. igazságügyi minisztérium kér­vény utján fog megkerestetni —- hogy ezen határozat csakis a papiroson van meg. Az igaz! hogy a „lesz", meg a „fog“ is csak akkor lesz betöltve ha szorítjuk a „csavart.“ Interpelláljuk tehát városunk kép­viseletét; hogy a telekhatósági jog gyakorolhatásáuak megszerzése te­kintetében, szándékozik e foganato­sítani a közelebbi képviseleti határo­zatot vagy nem, s valljon városunk összes lakosságának akarja e megsze­rezni mind azon kiváló hasznokat és előnyöket, melyek ezen emlitett „ha­tósági jog“ gyakorlásával egybefügg­nek, vagy maradván az eddig köve­tett utón, ki akaija semmit nem tévé­séért, érdemelni azt; hogy „vétkes gondatlanság s hanyagsággal“ vádolja az utókor. Nem akarjuk hinni, hogy hiába irtuk volna e sorokat. * Egyházi élet. Nyíregyháza, febr. 3. T. szerkesztő ur! A mennyiben tisztelendő Zloczky Kornél gk. segédlelkész ur e lapok 5. számában közlött levele nem csak vá­laszt, hanem oly incriminátiókat is tartalmaz, melyek személyemet élénken érdeklik : kénytelennek ér­zem magamat a t. szerkesztőséget, ezen már most személyes ügyben is, arra kérni, hogy mellékelt végszava­mat is, mint a fenntisztelt s. lelkész úrhoz. már jan. hó 80-án s e szerint még levelének e lapokbani közzété­tele előtt beküldött válaszomat, kije­lentett nyilatkozata daczára, kiadni méltóztassék. Bizonyosan sem „fakgatási“ vagy „vitatkozási“; sem „interpellálási“ visz- keteg nem iratá velünk az igen tisz­telt lelkészi hivatalokhoz intézett kérő „hivatalos“ leveleinket. — Reméltük, hogy onnan egyenes s nem kitérő nyilatkozatokat nyerendünk, s azok alapján kölcsönös eljárásainkat békés alapra fogjuk fektethetni. — A ki az ország első papja (a prímás) körleve­lét ismeri; a ki tudja, hogy a rosnyói plébános, a legújabb „viszonossági“ törvény után, már a protestáns meny­asszonyoktól is szed téritvényeket; s a már nálunk is gombamódra szapo­rodó vegyes házasságokat látja; az nem fogja nekünk ezen jó czélu, fáj­dalom hogy meghiúsult kísérletet rósz. néven venni. — Et voluisse sat est. A levél tartalma ez : Tisztelendő segédlelkész ur! Folyó hó 28-án hozzám érkezett becses válaszára, van szerencsém vi­szonválaszképen némelyeket röviden megjegyezni. Szkokny Ggyörgy több Ízben je­lentkezett nálam, Sibol János nász­nagy jelenlétében azon kérelemmel, hogy őt gk. jegyesével esketném meg s általam több ízben oda utasit- tatott, hogy Önökhez menjen esküdni, s hirdetési bizonylattal is meg 1 ő n kínálva. Ezt annálinkább tevém, mert okul Szkokny György csaku­gyan az Önök által követelt, neki túl­ságosnak látszó, s szerinte 12 irtot tevő esketési dijt (nálunk ez 1 fr.) hozta fel. — Hogy Önök őt mégis ily bizonylat nélkül megeskették, ez­által nem csak hogy a fennálló tör­vény ellen cselekedtek, hanem a k. kincstárt is 50 kr. bélyeg, minket pe­dig 1 frt esketési, illetőleg bizonylat kiadási díjban megrövidítettek. Lesko Anna gk. menyasszonyt, vőlegénye Rajnák József kérelme foly­tán, azért eskettem meg, mert Önök, az „ubi sponsa, ibi copula“ féle, álta­lam eljárásul felajánlott elv iránt Önökhöz ismételt kérdésemet, minden további válasz nélkül hagyták, minek én más értelmet nem tulajdonítottam, mint hogy Önök a vegyes házasságok tárgyában, egészen szabad kézzel kí­vánnak eljárni. Ergo : quod uni jus- tum, alteri aequum. Tegyék Önök papi szavukra sajátjokká azon elvet, s biztosítom, hogy ellenünk panasz­kodni nem lesz okuk. Tisztelendpségednek azon hívei, kik „arról értesítették, hogy én őket vallásuk elhagyására csábítottam,“ szelíden legyen mondva, hazug rágal­mazók. — Felhívom ezennel tiszte- lendőségedet, hogy ilyet nekem, ha csak egyet is mutasson fel. — De én tudnék tisztelendőségednek több ese­tet felmutatni, hol az ily czélból ná­lam jelentkezett híveit egyszerűn visz- szautasítottam. Nincs uram, az ily hí­vekben köszönet, főleg a kik Önöktől jönnek által hozzánk. — Önök ben- nök mitsem veszítenek, mi pedig mit sem nyerünk. — Olyan ezeknek a hit, mint az egyszeri S—i plébános három diója, melyeket felvitt a szó­székre, hogy azokban az igaz hitet és az eretnekséget szemmel láthatólag jelképezze; nem csak az első kettő, melynek a luteránus és kálvinista hi­tet kellett jelképeznie, s mely külső­leg is lyukas volt, hanem a harmadik külsőleg egészségesnek látszó is — feltörése után pondrósnak találtatott, úgy hogy a plébános meg nem áll­hatta, hogy fel ne kiáltson : mind egy ö—g, egyik olyan, mint a másik, — (már t. i. a hit.) Végül megjegyzem, hogy a tisz- telendőséged által idézett szentirási mondat, voltaképen igy szól : „a mit -akartok, hogy másuk tegyenek vele­tek, azt ti is tegyétek másokkal“ s ezt az 1868 Lili. törv. czikk, vallás­felekezetek közti „viszonosságnak“ nevezi. Megkülönböztetett tisztelettel Nyír­egyházán, jan. 80. 1869. Tisztelendő- séged alázatos szolgája Bartholomaei- des János ág. hitv. ev. lelkész esperes. A „Sem el pro Semper “-re „ulti- mó“ képen csak ennyit. Hogy a vallásfelekezeti „viszo­nossági“ törvény is, a protestánsokra nézve, bizony csak ismét nem egyéb a „dús asztaláról lehulló morzsáknál,“ azt már eddig is az élet és tapaszta­lat, de meg maga a kérdéses törvény­nek bevezetése is, melyszerint „a val­lásfelekezetek egyenjogúsága törvény utjáni általános szabályozása“ még csak kilátásba helyeztetik — világo­san mutatják. Hogy az érseki utasítás nagyon is „törvényszerű“, azt mi annak „meg­tekintése“ nélkül is — miután a ft. ur állítja—elhisszük; de hát akkor mire való az ? — Ezt mi protestáns eszünk­kel azért kérdezzük, mert hát mi püs- pökj cinktől semmiféle utasításokat nem kapunk ott, hol a törvény beszél. Vagy tán a kath. papnál, törvény ér­vényességéhez a püspöki utasítás is, a conditio sine qua non? Hogy a közelmúlt „évek“ folytán, egyházunkból „legalább is kétannyi számmal tértek át“ a kath. egyházba a hivek, mint onnan ide, „egy év alatt“ — nem tesszük kérdésbe, miu­tán azt véve numerus incertust pro certo, maga a ft. ur állitja. -— De hogy azok mind puszta „meggyőző- dési indokból“ tették volna azt, — már csak azért is legyen szabad két­ségbe vonnunk, mert tudomásunk sze­rint, azon egy áttérési esetnél is, mely a „közelmúlt években“ mennnyire ne­künk értésünkre esett — véghez ment — a „meggyőződés“ az illető áttérő­nek, bizony nem a keblében, hanem a „hasában“ volt, Épen midőn ezeket imám, jelent­kezik nálam egy mintegy 25 éves, rk. vallásu kőmives mesterlegény, hitvál­toztatás végett. — Tessék őt a ft. es­peres plébános urnák — ha ugyan jelentkezni fog — megkérdezni, hogy mit beszélt neki az ág. hitv. evang. lelkész — esperes Bartholomaeidcsz János. Választási mozgalmak. Szabolcsmegyében a n.-kállói vá­lasztókerületben múlt 1868. év decz. 27-én indultak meg a választási moz­galmak. A különböző hírektől zavart N.- Kálló város választói fennebbi napon a városházánál összesereglettek, nép­gyűlést tartottak s Böszörményi Lász­lót a jövő országgyűlésre is egye'r- telmileg képviselőjükké kikiáltották, zászlóját öszhangzó lelkesedéssel a város főbírája által a városházára ün­nepélyesen feltűzették, — és mert N.- Kálló a választókerület székhelye, a választás vezetésére kebelében kor­mányzó bizottságot alakított, mely a testvérisülés, összetartás és egyetértés előmozdítására, valamint a netán be­következhető korteskede'si erkölcsron­tások meggátlása czéljából választó- kerületünk minden községéhez nyom­tatott felhívással ellátott küldöttsége­ket indított. A mintegy tizenkétezer lakosból álló B.-Ujváros felvilágosodott s ne- meslelkü közönségéhez alulírottak mi voltunk kiküldve, s eljárásunk szép eredményéről következőleg jelentünk. B.-Ujváros közönségének érde­mes főbíráját Harangi Gábor urat a N.-Kállóban decz. 27-én történtekről előre értesítettük, értesítettük egyút­tal arról is, hogy Böszörményi László fogsága miatt köztünk személyesen jelen nem lehetvén, csak egy nemzeti zászlót fogunk vinni, s ez fogja kép­viselőnket jelképezni, és hogy e zász­lót decz. hó 31-én déli 12 órakor az Újvároshoz egy negyed mértföld tá­volban eső, úgynevezett Sípos-gátnál ki fogjuk tűzni, s ha B.-Ujváros vá­lasztó közönsége e zászló alatt velünk egyesülni akar, — e helyen fogjuk azt nekik testvéri örömmel átadni. A kitűzött helyre 11 órakor ér­keztünk meg, rögtön kitűztük zász­lónkat a szép rónaság magaslatára, s nehány perez múlva nagy terjedelmű hangon e szavak dördültek felénk : „Éljen Böszörményi László ország- gyűlési képviselőnk.“ Égből jött-e ezen meglepő sten- tori hang, — vagy a lég alakult át óhajtásunk erős viszhangjává, vagy pedig zászlónk látására a reformátu­sok tornyából hangcsövüu át külde­tett ezen üdvözlet — megfejteni nem tudtuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom