Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-02-08 / 6. szám
6. szám. ílotion, február 8. 1869. III. Uj évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-sorórt 25 kr. o. ó. fizetendő. Szabolcs- Zemplé^5>és Bereghmegye érdekeit képviselő Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 Félévre JjjCh,............................3 n petit 5 kr., többszö- 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben Lőwy A. könyvkereskedésében, Beregszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Egy pár szó városunk képviseletéhez ! A legközelebb elmúlt 1868-ik évben — még akkor a „Nyír“ hasábjain több közérdekű tárgy elintézésére s fontosabb kérdések mególdá- sára hívtuk vólt fel a v. képviselet figyelmét. Intettük gyakran a rendőrhatóságot is több tekintetben, hanem hát minden felhívásunk s a mindég jó akarat vezérelte figyelmeztetésünk az illetők által „ad acta“ tétettek. Mint kellene gazdálkodnunk, hogy segíthetnénk bajainkon, mint gyógyíthatnánk a „szükség okozta“ mély sebeket, elmondták többen a múlt évi „Nyírben,“ hanem hát mert nekünk mindég csak az a jó „a mi régi“ s mert „öregapánk“ is csäk foltozgatott, mi sem akarunk valami korral haladó „újat“ teremteni. „Küldöttség“ és „indítvány“ ez minálunk úgy terem minta „gomba,“ habár ezekből is sok „duczettet“ takar a „feledés“ pyramid-ja, de „tenni“ sietni azzal mi emelné városunkat, mi szebb jövőt, kiszámithatlan anyagi hasznot, s előnyt biztosítana számunkra, e tekintetben mit sem teszünk hanem várunk, várunk, a sült galambra. Hanem hát hagyjuk most a „sült galambot“ s a „garasos gazdálkodást“ térjünk a valódi okra mely minket e sorok megírására kisztetett. Most a „telek hatósági jog“ gyakorlatának megszerezhetése végett emeljük szavunkat a v. képviselethez, miután úgy vesszük észre : hogy a múlt évi decz. havában hozott „határozat“, — mely szerint az uj polgári perrendtartás 20-ik §-a értelmében a m. k. igazságügyi minisztérium kérvény utján fog megkerestetni —- hogy ezen határozat csakis a papiroson van meg. Az igaz! hogy a „lesz", meg a „fog“ is csak akkor lesz betöltve ha szorítjuk a „csavart.“ Interpelláljuk tehát városunk képviseletét; hogy a telekhatósági jog gyakorolhatásáuak megszerzése tekintetében, szándékozik e foganatosítani a közelebbi képviseleti határozatot vagy nem, s valljon városunk összes lakosságának akarja e megszerezni mind azon kiváló hasznokat és előnyöket, melyek ezen emlitett „hatósági jog“ gyakorlásával egybefüggnek, vagy maradván az eddig követett utón, ki akaija semmit nem tévéséért, érdemelni azt; hogy „vétkes gondatlanság s hanyagsággal“ vádolja az utókor. Nem akarjuk hinni, hogy hiába irtuk volna e sorokat. * Egyházi élet. Nyíregyháza, febr. 3. T. szerkesztő ur! A mennyiben tisztelendő Zloczky Kornél gk. segédlelkész ur e lapok 5. számában közlött levele nem csak választ, hanem oly incriminátiókat is tartalmaz, melyek személyemet élénken érdeklik : kénytelennek érzem magamat a t. szerkesztőséget, ezen már most személyes ügyben is, arra kérni, hogy mellékelt végszavamat is, mint a fenntisztelt s. lelkész úrhoz. már jan. hó 80-án s e szerint még levelének e lapokbani közzététele előtt beküldött válaszomat, kijelentett nyilatkozata daczára, kiadni méltóztassék. Bizonyosan sem „fakgatási“ vagy „vitatkozási“; sem „interpellálási“ visz- keteg nem iratá velünk az igen tisztelt lelkészi hivatalokhoz intézett kérő „hivatalos“ leveleinket. — Reméltük, hogy onnan egyenes s nem kitérő nyilatkozatokat nyerendünk, s azok alapján kölcsönös eljárásainkat békés alapra fogjuk fektethetni. — A ki az ország első papja (a prímás) körlevelét ismeri; a ki tudja, hogy a rosnyói plébános, a legújabb „viszonossági“ törvény után, már a protestáns menyasszonyoktól is szed téritvényeket; s a már nálunk is gombamódra szaporodó vegyes házasságokat látja; az nem fogja nekünk ezen jó czélu, fájdalom hogy meghiúsult kísérletet rósz. néven venni. — Et voluisse sat est. A levél tartalma ez : Tisztelendő segédlelkész ur! Folyó hó 28-án hozzám érkezett becses válaszára, van szerencsém viszonválaszképen némelyeket röviden megjegyezni. Szkokny Ggyörgy több Ízben jelentkezett nálam, Sibol János násznagy jelenlétében azon kérelemmel, hogy őt gk. jegyesével esketném meg s általam több ízben oda utasit- tatott, hogy Önökhez menjen esküdni, s hirdetési bizonylattal is meg 1 ő n kínálva. Ezt annálinkább tevém, mert okul Szkokny György csakugyan az Önök által követelt, neki túlságosnak látszó, s szerinte 12 irtot tevő esketési dijt (nálunk ez 1 fr.) hozta fel. — Hogy Önök őt mégis ily bizonylat nélkül megeskették, ezáltal nem csak hogy a fennálló törvény ellen cselekedtek, hanem a k. kincstárt is 50 kr. bélyeg, minket pedig 1 frt esketési, illetőleg bizonylat kiadási díjban megrövidítettek. Lesko Anna gk. menyasszonyt, vőlegénye Rajnák József kérelme folytán, azért eskettem meg, mert Önök, az „ubi sponsa, ibi copula“ féle, általam eljárásul felajánlott elv iránt Önökhöz ismételt kérdésemet, minden további válasz nélkül hagyták, minek én más értelmet nem tulajdonítottam, mint hogy Önök a vegyes házasságok tárgyában, egészen szabad kézzel kívánnak eljárni. Ergo : quod uni jus- tum, alteri aequum. Tegyék Önök papi szavukra sajátjokká azon elvet, s biztosítom, hogy ellenünk panaszkodni nem lesz okuk. Tisztelendpségednek azon hívei, kik „arról értesítették, hogy én őket vallásuk elhagyására csábítottam,“ szelíden legyen mondva, hazug rágalmazók. — Felhívom ezennel tiszte- lendőségedet, hogy ilyet nekem, ha csak egyet is mutasson fel. — De én tudnék tisztelendőségednek több esetet felmutatni, hol az ily czélból nálam jelentkezett híveit egyszerűn visz- szautasítottam. Nincs uram, az ily hívekben köszönet, főleg a kik Önöktől jönnek által hozzánk. — Önök ben- nök mitsem veszítenek, mi pedig mit sem nyerünk. — Olyan ezeknek a hit, mint az egyszeri S—i plébános három diója, melyeket felvitt a szószékre, hogy azokban az igaz hitet és az eretnekséget szemmel láthatólag jelképezze; nem csak az első kettő, melynek a luteránus és kálvinista hitet kellett jelképeznie, s mely külsőleg is lyukas volt, hanem a harmadik külsőleg egészségesnek látszó is — feltörése után pondrósnak találtatott, úgy hogy a plébános meg nem állhatta, hogy fel ne kiáltson : mind egy ö—g, egyik olyan, mint a másik, — (már t. i. a hit.) Végül megjegyzem, hogy a tisz- telendőséged által idézett szentirási mondat, voltaképen igy szól : „a mit -akartok, hogy másuk tegyenek veletek, azt ti is tegyétek másokkal“ s ezt az 1868 Lili. törv. czikk, vallásfelekezetek közti „viszonosságnak“ nevezi. Megkülönböztetett tisztelettel Nyíregyházán, jan. 80. 1869. Tisztelendő- séged alázatos szolgája Bartholomaei- des János ág. hitv. ev. lelkész esperes. A „Sem el pro Semper “-re „ulti- mó“ képen csak ennyit. Hogy a vallásfelekezeti „viszonossági“ törvény is, a protestánsokra nézve, bizony csak ismét nem egyéb a „dús asztaláról lehulló morzsáknál,“ azt már eddig is az élet és tapasztalat, de meg maga a kérdéses törvénynek bevezetése is, melyszerint „a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény utjáni általános szabályozása“ még csak kilátásba helyeztetik — világosan mutatják. Hogy az érseki utasítás nagyon is „törvényszerű“, azt mi annak „megtekintése“ nélkül is — miután a ft. ur állítja—elhisszük; de hát akkor mire való az ? — Ezt mi protestáns eszünkkel azért kérdezzük, mert hát mi püs- pökj cinktől semmiféle utasításokat nem kapunk ott, hol a törvény beszél. Vagy tán a kath. papnál, törvény érvényességéhez a püspöki utasítás is, a conditio sine qua non? Hogy a közelmúlt „évek“ folytán, egyházunkból „legalább is kétannyi számmal tértek át“ a kath. egyházba a hivek, mint onnan ide, „egy év alatt“ — nem tesszük kérdésbe, miután azt véve numerus incertust pro certo, maga a ft. ur állitja. -— De hogy azok mind puszta „meggyőző- dési indokból“ tették volna azt, — már csak azért is legyen szabad kétségbe vonnunk, mert tudomásunk szerint, azon egy áttérési esetnél is, mely a „közelmúlt években“ mennnyire nekünk értésünkre esett — véghez ment — a „meggyőződés“ az illető áttérőnek, bizony nem a keblében, hanem a „hasában“ volt, Épen midőn ezeket imám, jelentkezik nálam egy mintegy 25 éves, rk. vallásu kőmives mesterlegény, hitváltoztatás végett. — Tessék őt a ft. esperes plébános urnák — ha ugyan jelentkezni fog — megkérdezni, hogy mit beszélt neki az ág. hitv. evang. lelkész — esperes Bartholomaeidcsz János. Választási mozgalmak. Szabolcsmegyében a n.-kállói választókerületben múlt 1868. év decz. 27-én indultak meg a választási mozgalmak. A különböző hírektől zavart N.- Kálló város választói fennebbi napon a városházánál összesereglettek, népgyűlést tartottak s Böszörményi Lászlót a jövő országgyűlésre is egye'r- telmileg képviselőjükké kikiáltották, zászlóját öszhangzó lelkesedéssel a város főbírája által a városházára ünnepélyesen feltűzették, — és mert N.- Kálló a választókerület székhelye, a választás vezetésére kebelében kormányzó bizottságot alakított, mely a testvérisülés, összetartás és egyetértés előmozdítására, valamint a netán bekövetkezhető korteskede'si erkölcsrontások meggátlása czéljából választó- kerületünk minden községéhez nyomtatott felhívással ellátott küldöttségeket indított. A mintegy tizenkétezer lakosból álló B.-Ujváros felvilágosodott s ne- meslelkü közönségéhez alulírottak mi voltunk kiküldve, s eljárásunk szép eredményéről következőleg jelentünk. B.-Ujváros közönségének érdemes főbíráját Harangi Gábor urat a N.-Kállóban decz. 27-én történtekről előre értesítettük, értesítettük egyúttal arról is, hogy Böszörményi László fogsága miatt köztünk személyesen jelen nem lehetvén, csak egy nemzeti zászlót fogunk vinni, s ez fogja képviselőnket jelképezni, és hogy e zászlót decz. hó 31-én déli 12 órakor az Újvároshoz egy negyed mértföld távolban eső, úgynevezett Sípos-gátnál ki fogjuk tűzni, s ha B.-Ujváros választó közönsége e zászló alatt velünk egyesülni akar, — e helyen fogjuk azt nekik testvéri örömmel átadni. A kitűzött helyre 11 órakor érkeztünk meg, rögtön kitűztük zászlónkat a szép rónaság magaslatára, s nehány perez múlva nagy terjedelmű hangon e szavak dördültek felénk : „Éljen Böszörményi László ország- gyűlési képviselőnk.“ Égből jött-e ezen meglepő sten- tori hang, — vagy a lég alakult át óhajtásunk erős viszhangjává, vagy pedig zászlónk látására a reformátusok tornyából hangcsövüu át küldetett ezen üdvözlet — megfejteni nem tudtuk.
