Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-02-08 / 6. szám

E hangok után a városból rögtön üdvlövéseket, dobpergések-, éneklé­sek-, zenehangokat, és számtalan ösz- szegyíilt örömkiáltásokat hallottunk; egész város oly élénkké, oly derültté lett, oly örömzajban úszott, mintha benne egyszerre száz meg száz nász­ünnepélyt ülnének. Ez igy tartott 11-től 12 óráig, s csak később tudtuk meg, hogy ama stentori hang a Böszörményi zászló­jának megérkezését jelezte, hogy a számtalan üdvlövések, a zene és ének­hangok az összesereglett lakosság örömének hangjai voltak. Alig harangozták el a 12 órát, a Böszörményi választására készült ének mind közelebb hangzott felénk, s csak­hamar zászlónkat osztály- és hitkü­lönbség nélkül több mint 200 lovas, mind nemzeti dicsőség után sovárgó magyar fiuk tűzvérü paripákon raj- zották körül, — éljenezve s üdvlövé- sekkel köszöntve. Ezután érkeztek számos kocsikon a város főbírája, elöljárói, s képviselő testületé, kísérve nagyszámú néptö­meg által, kik zászlónkat testvéri üd­vözletek, hazafias szónoklatok és vi­szont szónoklatok között, azon nyilat­kozattal vették át, hogy B.-Ujváros választó közönsége valamint eddig testvéri kezet fogva haladt N.-Kálló város választóival, — úgy ezutánra is, kivált Böszörményi újabb megválasz­tásánál, a testvéri egyetértést nem csak híven meg fogja őrizni, hanem egyszersmind őrködni is fog, hogy minden olyan törekvést, mely e vá­lasztást meghiusitani vagy nehezíteni czélozná; határozottan visszautasít­hassa. — E nyilatkozat után a város­ház előtt összesereglett mintegy 6—7 ezerre menő nép a zászlót magához kérvén, azt a város utczáin nagy di­adallal meghordozta. Ez ünnepélyt magyar szokás sze­rint gazdag áldomás követte, melynek folytán úgy Böszörményi Lászlóért, mint jövő országgyűlési képviselőn­kért, annak szabadulásáért; — vala­mint Kossuth atyánk becses életéért, TÁRCZA. Nagy idők apró történetei. Kéyiek az 184s/g-ik.i szabadságharczból. Gyöngyösy Sámueltől. III. A HULLÁK HÍDJA. (Folytatás.) Századom legyilkolását nem akarván lel- kemre venni, figyelmeztettem azt a menekülésre, elhatározván, hogy egy magamban fogok küz­deni, míg ezer sebekkel borítva össze nem ro­gyom; de bátor századom futni nem akart, ott hullottak el körültem, midőn láttam a kiomló vérözönt, hallottam a haldoklók nyögését, a kin- lódók irgalomkiáltásait, a szétzúzott, ketté has- gatott kaponyákat, cltoraüt, elundokított arczo- kat, a tátongó sebeket : megborzadtam a halál lehelletétől, összerázkodtam, és feltámadt keb­lemben mintegy' őrültségi láz a szabadulás ösz­töne, elsötétült körültem a föld, elhullott tár­saim vérét láttam körültem mindenütt, futottam a merre ösztönöm vezetett, reszketve hogy el­gázoltatom a körültem rohanó lovasok által, senkisem bántott 1 Midőn az egyetlen menekü­lési helyre a szőlőskertekhez értem, száma nél­küli menekülőket vettem észre, kik a már ki­bontott ösvényen egymásután futottak, mert a mély árok és a magas garád feltartóztatta őket, csak lassan történhetett a keresztülvergődés. Most egy pisztolylövés durran el, egy már-már a garád tetejére menekült guerilla véresen az árokba bukik, esésével maga után rántva s le­ütve három társait, ismét szól a fegyver két­szer, háromszor egymásután, az árok még job­ban megtelik véres testekkel, e rögtönzött hí­don most könnyebbnek látszatván a szabadulás, a hullákon keresztül igyekeznek többen a sző­lőbe menekülni, — suhan a kard s egy szegény honvéd kettéhasitott fővel bukik alá, ismét és ismét suhan a kard, és minden súkanásra nö­vekedik az árokba hullott áldozatok száma. És ezt mind egyetlen cserkesz tévé, ki az árok­partról kedvtelve gyilkolta az áldozatokat. Most rajtam volt a sor a hullák hidján ke­resztül menni, mindegy gondolám, előbb vagy s minélelőbbi viszontlátásáért szám­talan szívből jött pohárlcöszöntések emelkedtek. Ily lelkesedéssel fogadta B.-Ujvá- ros választó közönsége már magát azon egyszerű zászlót is, mely a fo­goly Böszörményi Lászlót személyesí­tette; — úgy hogy most már teljes reménynyel, s legőszintébb örömmel jelenthetjük érdeklett honfitársaink­nak, miszerint a jövő országyűlésen ismét Böszörményi lesz képviselőnk, — s ezt annál biztosabban állíthatjuk, mert választókerületünk többi közsé­gei is határozottan ez értelemben nyi­latkoztak. Mindezek mellett is összetartás, egyetértés és testvériség legyen jel­szavunk! — mert ármány és bűnös önérdek a legbiztosabb reményeket is már sokszor meghiúsították. Isten áldja édes hazánkat s an­nak minden hű fiait!! Szabó Abrakául Révész Pál Borsy Bálint mint küldöttségi tagok. LEVELEZÉSEK. S.-A.-Ujhely, január hó, 18G9. (Egy szeren­csétlen ifjú, a ki ternót nyert. Ez ifjú irigyei. Egy kis komoly figyelmeztető Egy veszélyes rabló hurokra kerül.) S.-A.-Ujhelyben egy sa­játságos esemény tartja izgalomban a kedélye­ket és foglalkoztatja a nyelveket. Ez esemény : egy ifjú embernek a közelebbi zemplénmegyei bizottmányi gyűlésen főispán úr ö méltósága ál­tal telekkönyvi foganatosítóvá s tiszteletbeli al­jegyzővé lett kineveztetése, s az e fölötti mél­tatlankodások. Az nem elég, hogy a fiatal embertől, a ki eddig elég kedvességben részesült, legalább azon körökben, a hol megfordult, mindenki gyűlölet­tel fordul el; hanem még a sajtó terén sem hagynak neki békét. Közelebb a „Magyar Új­ságában is megtámadtatott. Sőt mondhatjuk, hogy nincs S.-A.-Ujhelyben kör a hol az ifjú nevét ne hangoztatnák. A mi legfeltűnőbb va­lóságos politikai tőkét csinálnak az ember sor­sából. E sorok írójának épen annyi oka van gyű­lölni, mint szeretni ra egyóuL Som—k ő wta szólal föl e lap hasábjain, mely lap Zemplén- megyének is közlönye lévén, igen helyén találta e sorok Írója ez eseményt fölszinre hozni; ha­nem inkább S.-A.-Ujhely értelmisége érdekében. Legyenek meggyőződve azon jó urrak, a kik ez ifjút most uton-utfélen emlegetik, hogy ha még tovább is foglalkoznak vele, valóban nagy embert csinálnak belőle. Igaz, hogy nagy feltűnést okozott e ke­véssé iskolázott ifjúnak ily gyors és nagy elő­később csakugyan meg kell lenni, neki indul­tam az utolsó útnak, alig léptein az első véres testre, egy kemény kardcsapást éreztem nyak- szirtomon, most egy fegyverdurranás követke­zett, de a melyet már csak úgy hallottam mintha álmodtam volna; én lezuhantam eszméletlenül a mélységbe s utánam egy másik test esését éreztem, mely egyenesen eugem fedezett. Nem tudom meddig lehettem ily bódult ál­lapotban, de azt hiszem eszméletlenségem nem soká tarthatott, mert csakhamar érzettem hogy valami teher nehézkedik reám. Midőn eszmélni kezdettem, azt hivém, a temérdek véres látvány után úgy is csak a halállal lehetvén foglalkoz­nom — azt hivém mondom, hogy halott va­gyok, s megrémültem azon gondolatnál, hogy a halottak érezni és gondolkodni tudnak, de csakhamar kinyitván szemeimet, láttam az ég­nek fényes sátorát, hallottam a küzdő seregek csatazaját, próbáltam fejemet mozdítani! mert azt hittem, hogy a kapott roppant vágás tör­zséről azt szelte le, és ime fejem megmozdult, emelitém karomat, és ime minden tagomat hasz­nálhatónak érezém, csak mellemen éreztem va­lami nyomást, ezt is azonnal ki észlel é& hogy e nyomás a rajtam heverő hullától van, ettől megszabadulni azonnal elhatároztam magam, félretaszitottam azt, s kárörvendve ismertem a hullában a cserkeszre, ki vérző egyetlen sebé­vel még ekkor is élt, mert halk sóhajtásokat véltem ajkáról hallani, de mozdulatlan és me­rev volt már. A történtekre eszmélve, siettem szabadulni, midőn felemelkedtem, irtózva vet­tem észre a töméntelen vért, mely a hullákból alam folyt, a melybe már félig feküdtem, s majd megörültem azon gondolatra, hogy ha eszmé­letlen állapotom tovább tart, vérbe kellett volna túladnom ! E gondolatra még sokkal nagyobb mérték­ben támadt fel bennem a szabadulás ösztöne, egy perez alatt a hullák hidján voltam, melyen megállva visszafelé fordultam, hogy ha csak ßgy pillanatra is lássam a csatatért, melyről iszonyúan hangzott füleimbe a szétvert seregek vész lármája, a menekülök, a sebesültek, a hal­doklók segély kiáltása : de azon perezben, mi­dőn a csatatér felé fordultam, mintha a föld­ből nőtt ^ volna ki, egy kozák állott meg clőt- tem, s mielőtt csak egyetlen menekülő lépést haladása illetőleg nagy előléptetése a me­gyében. De megutáljuk-e azon embert, a ki még tegnap mint szegény hajtá le fejét szalmapár­nájára, s holnap, egy nagy nyeremény követ­keztében, mint boldog milliomos ébred fel! Ily sors érte ez ifjú embert is. Hagyni kell őt pihenni babérjain. Ránézve még csak reggel van; várni kell a nap dél­pontra emelkedését. Az embert nem az iskola hanem az élet teszi nagygyá. Ott van Lincoln, Johnson és Grant. Mind hárman iparosok voltak; s mi lett belő­lük!? Egy csepp mit tudjuk, mily parányi erő magában; mégis idő múltával, a legerősebb sziklát is képes kivájni. Ki tudja a lenézés melylyel ez ifjú most minden oldalról fogadtatik, nem lépcsőül fog-e neki szolgálni törekvései közben?! Már az ed­digi haladása és, nem életrevalósága mellett szól-e? Azért: hagyjuk őt sorsára; haladjon a medig nagyratörő szellemének szárnyai engedik. Ki tudja, nem .jut-e Ikarus sorsára? Más ember szerencséjét irigyelni, ha nem szép is, de szabad : azt azonban akadályozni, vagy épen megsemmisíteni akarni, nem nemes cselekvény. E folyó hó folyamában, a m^gunemében egy igen veszélyes rablótolvaj került hurokra zemplénmegyei tiszt, és a s.-a.-ujhelyi rendes csend biztos Szemes Károly erélyes és bátor föl­lépése követkéztóben. E rabló neve Balogh vagy Gerlicze János. Két évvel ezelőtt a s.-a.-ujhelyi izraelita imaházat rabolta ki, a mi­ért 2 évi börtönre Ítéltetett, 18G7-ben megszök­vén, újabb befogatásáig több vidéken mint Eger, és Jászkunság tájékain űzte aljas mesterségét. Most ismét S.-A.-Ujhelyben űl. Beszélik, hogy a Tokaj-ujbolyi országút-vonalon is jelentékeny rablásokat követett el, az utasokon. A kinek e rabló ellen gyanújuk volna : forduljanak tek. Zemplénmegye fenyitő törvénynyéhez. Sátorhegyi. VEGYES IÍIREK. ** N.-Kállóban a „Kör“ czimü egylet, mely jobb- és baloldali elveket valló pártbeliekből állott, megszűnt lenni. Az egylet tőkéje, mely mintegy 700 írtra megy, a megyei kórház ja­vára lett felajánlva. — A balpárt f. hó 24-kén újra szervezkedett, és gróf Dégenfeld Imre el­nöklete alatt a Casino helyiségében gyűlést tar­tott, melyben az alább következő programra el lett fogadva. Ezen programra 1000 példányban kinyomatván és szétküldetett. Ugyanezen érte­kezletben határozatba ment, hogy a pártNagy- Kállúban helyiségről fog gondoskodni, melyben értekezletre és eszmecserére, nemkülönben lapok olvasása és társalkodás végett egybegyiilhetné- nek. Ennek foganatosithatása végett mart. 2-án 0 Ói CükeZiletTu hívta össze az érdekelteket. A programm tartalma következő : Az alkotmányos nyilvános életből folyó jogosultság sőt hazafiul köteles­ség, — hogy az alapelvekben egyező politicai véleményű egyesek : néze­teik érvényesítésére, politicai párttá tömörüljének. tehettem volna, kezében levő pisztolyát mel­lemnek szegezve sütötte el; szivem táján erős ütést éreztem, szemeim elsötétültek, keblem el­szorult s én ismét eszméletlenül buktam le a hullák hidjáról előbbi helyemre, de mint később észlelem azon szerencsével, hogy most a cser­kesz volt alól, én pedig arczczal zuhantam reá, úgy hogy midőn később ismét feleszméltem, borzadva vettem észre hogy ajkaink egymást érintették. Ezen újabb helyzetemben kétségen kívül hosszasabb időt tölthettem eszméletlen állapot­ban, mert midőn megújuló lélekzéseim halk só­hajtásai között az élet öntudatára ébredtem, az alkonyat halvány árnyát láttam a tér felé borulni, a lenyugvó nap vérpiros fénye össze­gyűlve a közeledő éj árnyaival mintegy ibolya­szín palást takarta be a piros vérrel áztatott mezőt; a palást mindig sötétedett, mígnem a halál fekete színét öltötte fel, hogy eltakarja a vért, eltakarja a halottakat, ell akarja az enyé­szet tanyájának ijesztő borzalmait; a küzdő se­regek zaja elnémult, a haldoklók nyögése a ha­lál csendjévé változott; csak a sebesültek kin jajgatása volt még hallható, s egyes össze-vissza száguldó lovasok jártak-keltek a vérmezőn, ta­lán fosztogatni, talán a sebesülteket öldökölni, nem tudom, de úgy tetszett hogy néhány ko­zák a hullák hidját is átszurta pikájával, meg­semmisítendő az élet lehelletét, ha az valame­lyikben még létezett volna. Hideg verejték csörgött tagaimról, a bor- zadály miatt fogaim vaczogtak, midőn érzettem arczom érintkezését a fagyos hullával; alig kép­zelhető valami rettenetesebb, mi a lélek öntu­datát hamarább képes volna kioltani, mint élő­nek lenni a halottak között! mozdulni nem mertem, félve hogy ha még egyszer meghalok, harmadszor bizonyosan nem fogok feltámadni. Ezen borzasztó fekvő helyzetemben kezdettem gondolkozni a velem történtekről, s hogy való­ban élek, annak igazságáról alig tudtam maga­mat meggyőzni, mellemben metsző fájdalmat éreztem, sőt azt is kezdettem tapasztalni, hogy szivem táján aludt vérdarabok vannak; de fáj­dalmaim inkább gyengültek mint erősödtek, s a nyomás, mely egy ideig eszméletemtől fosz­tott meg inkább szelídült s a lélekzés fokon- kint kevesebb fájdalmamba került; egyelőre nem E párttömörülés érdekében, —• Szabolclimegye baloldali férfiai, kö­vetkező irány elvekben állapodunk meg : I. Közjogi tekintetben. Magyarország államai önállása, s függetlenségének, — az állam-fen- ségi jogok minden követelményei, s tartozmányaival, a Personális Unió alapján — vissza szerzése, s kifejté­sére; és a Sz. István koronájához tar­tozó országok területi épségének tent- tartására ; törekedni Törekedni arra, hogy minden eze­ket korlátozó, s veszéjező törvények : alkotmányos utón megváltoztassanak. II. Átalánostörvényhozási fel­adatainkban. A teljes jog egyenlőségnek, a sza­badságban, — s a mai cultura követelményeihez képest: összes ma­gán törvényeinkben, és társadalmunk­ban is, következetes keresztül vitelére s érvényesítésére küzdeni. Ez elv teljes mérvű keresztül vite­lét élet föltételül ismerjük, összes val­lásközi, közoktatási ipar, kereskedelmi, sőt nemzetgaszdászati sikereinknek; mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy hazánk értelmi és anyagi felvirágo- zása, minden irányban, minden téren, szilárdan s gazdagon gytímölcsözőleg csak úgy fog meggyökerezni; ha a teljes jogegyenlőség, érvényesitésével, az embert embertől elválasztó válfalak nemcsak a törvényekben, de a társada­lomban is leomlanak; az államban és társadalomban, a munka, s egyéni te­hetségek kifejlődése szabad tért és al­kalmat nyer; — a társadalom fejlett­ségének mindenkori fok mérője a munkásság, — a munka és munkás — becsülése köz érzületté átalánoso- dik; — s a társulati erő ezek folytán — emelkedhetik. III. Megyei helyhatósági kö­telmein lír e nézve. A mennyiben közvetlen terünk, itt van, — s feladataink kiválóan itt be­töltendők : részletezzük átalános váz­latát irány elveinknek. tudtam elhatározni, hogy micsoda véletlennek köszönjem megszabadulásomat. — Emlékeztem, mintha valaha beszélték volna előttem, hogy a lélekzetvétel bizonyos szakában, kisded nyílás támad a test belső részei között, s ezen pilla­natban e nyíláson a golyó keresztül mehet a testen anélkül, hogy nemesebb belrészeket sér­tene s halált okozna : ilyen valami csodának tartottam szabadulásomat! Éjjeli tiz vagy tizenegy óráig lehettem ezen borzasztó helyzetben mozdulatlanul a hul­lák között, ekkor teljesen elcsendesült a csata­tér, csak a halvány arczu halottak feküdtek ott némán, mozdulatlanul, felettük halvány fé­nyű halotti lámpások gyanánt a csillagok mil- liárdjai égtenek, s a forró nap éjszakáján bő­ven hulló harmattal mosogató a halál angyala véres orczáikat 1 Már egy idő óta úgy tetszett, mintha közel hozzám, a hullák hidját alkotó holttestek között tompa nyögést, halk segélyki­áltást hallanék, már ekkor a félelem annyira erőt vett rajtam, hogy állapotomat egyébbnek nem nevezhetém mint a félelem ittasságának, felkelteni fekvő helyzetemből, szétbontottam a hullák hidját, s csaknem legalul egy iíjut ta­láltam, kiben még dobogott a szív, s ajkán za­vart hangokat bocsátott ki, vállamra emeltem és sietve tűntem el vele a szőlőskertek között. Nem messzire egy kutat találtam, vizet men­tettem belőle s az ifjúra hideg borogatást al­kalmaztam, a mint kivehettem, jelentéktelen sebe volt fején, s a hideg viz azonnal megtette hatását, közel fél óra múlva eszméletét vissza­nyerte; míg ő a puha pázsiton hevert, azalatt én is megvizsgáltam mellemen kapott sebemet, a vért lemostam s csak akkor fedeztem fel éle­tem megmaradásának okait. Ugyanis keblemen erős éreztokban egy arczképet viseltem, az arczkép Lujza testvé­remé volt, az irányzott golyó e biiv ereklyéi­met találta, benne szétzúzta az arczképet, de az éreztok másik oldalán át nem fúródhatván, az erős ütés következtében ezen ércztok oko­zott jelentéktelen sebet, s az erős ütés okozá elszédülésemet s a nehéz nyomási, mely esz­méletemtől fosztott meg. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom