Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-02-01 / 5. szám
III. Uj évfolyam. 5. szám. Hétfőn, február 1. 1869. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A<kereskedésében, Bereghszászban Gsauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Lőwy A. könyvSzerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bén4^jifietl©n levelek él nem fogadtatnak. Előfizetési díj: A k' i: id ti - h i v a talban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz • vagy postán küldve . 6 „ Feléire . || . 1 t. | | 3; 9• Évnegyedre . . . ., . | 1 „ 60 kr. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdíjon kívül minden négyszer hásábzott gannond-Borért 25 kr. o. é. fizetendő* ; • Szabolcs-, Zemplén- és Bereghmegye érdekeit képviselő : minden hathasábos petit 5 kr., többszij- Bélyegdij 3Ö kr. Oyőzzön a mi jobb. Vajmi jól esik a léleknek, ha az országos politikai zűrzavarok köznapi színvonalán felülemelkedve a komolyabb tudományosság elméleti s gyakorlati fogalmával is bíbelődhetik, s nyugalmas perczeiben. kibontakozva a párttusa izgalmaiból, egész valójában oly szent ügynek tömjénezhet, mely dicsőit, és örökít. Ez a hivatása egy magasabb léby- nek, mely gondolkozni, s eszméket teremteni van hivatva, mely kell, hogy a haladás és szelleműlés zászlóját lobogtassa, nem pedig hogy szenvedélyt szenvedélyre halmazzon, a szabad eszmék oltárának lerombolásával saját érdéksügallta énjének légvárakat építsen. És hol értékesíthetni ez általam vázolt nagy eszmét fenségesebben, mint a nevelés terén? De fogja valaki mondani, ismét a nevelésről! igen, mért csak p tér az, mely ä század legkiválóbb embereinek is igénybe vészi s megpróbálja az erejét, s logikai következetességét, a mennyiben meg van győződve, hogy az ifjú kór] egy oly csemete, melynek felvirágzásától és szellemiségétől ném csak' a szülők öröme üdve vagy átka, hanem a haza jövője is függ; e tér. az, melyen a száz életet is meghaladó ipar, buzgalom, s érdemeket az emberiség a fejedelemtől le a koldusig meg van szokva behunyt szemmel nézni,.a nélkül, hogy az elsőnek eszébe is jutna valaha egy népnevelőt megbárósitni, vagy csak nemessé is avatni, vagy arany - kereszttel feldíszítniy— s az utólsónak egy buzgó fohászt meneszteni az ég urához azon fáradalmak jutalmául, melyek egy ernyedetlen buzgalmu lelkes tanító vállait nyomják akkor, a midőn, az napiszükségletekkel küzdve, egyedül öntudatában s hivatása önzőtlen felismerésében kénytelen a méltánylást keresni. Azért e téren lelkes honfiai e hazának,. városunk buzgó polgárai! fel á szellemi haladás zászlójával! tűzzük azt ki elvünk közös jelvényéül, s félte a súrlódások önnön lelkünket felemésztéssel fenyegető mételyével, mutassuk meg a kornak, a világnak, hogy bármerre vezessen is bennünket a politikai nézetkülömbség, mégis ott, a hol tenni kell, a hol szellemi nagyságunk jövője forog kérdésben, egyesülni tudunk, s kivetkőzve a szenve- délyesség tömkelegéből közösen működünk, s ha kell? áldozunk. Igen, áldoznunk kell; még pedig ifjúságunk, mit hazánk reménye ki- számíthatlan érdekében, mert tudjuk, hogy az elméleti tanulmányozás csakis akkor bír értékesíthető becscsel, hogy ha azt a gyakorlat is igazolja, ha azt, a mit az eszme képzeletileg teremt, a valóság emeli életképességre, minthogy e kettő egymástól elválasztva, olyan, mint a parlagon hagyott föld, mely terem ugyan, de csak burjányt. Ily elméleti tanulmányozás a mi iskoláinkban is az úgynevezett növénytan í(füvészét, bötanica), mely hogy tudományos becseséi, s életipód- biztositási értékkel: bír, azt senki, el nem vitathatja, mert példa rá a többek közt dr. Jurányi Lajos, ki e szakmában szerzett szép képzettségének köszöni fényes állását, •— s továbbá a nagy mindenség egy ágazatának —• a növényországnak — egy oly búvár- latát foglalja magában, mely az isten- ségnék mindenható erejét, bölcsességét az emberiség után a legfenségesebben előtünteti. Szükséges tehát, hogy midőn iskoláinkban a növénytant tanittptjuk elméletileg, azt gyakorlatilag is megismertessük növendékeinkkel, s bevezettessük a reális tudományosság azon szentélyébe, mely valamint a nagy istenség, úgy az emberiség iránt is csak hódolatra lelkesíti a szemlélőt: vagyis hogy alkossunk a'részökre egy oly kertet, a hol ők csaknem dióhéjba ifoglalttan tekinthetnék át mindazt, a mit a könyvből tanulnak, a mire a közéletben is gyakran szükségük lehet.. Szóval, hogy mig az elméleti magyarázatok halmazával a zsengekor eszmetárát csaknem czél nélkül terheljük, a gyakorlat által annak fényt és könnyebbséget nyújtsunk, hogy szabadon fürkészni s elmélkedni is tanuljon. S e magasztos czélra el lehet mondani, hogy : „itt az idő, most vagy soha.;“ mert mig egyrészről a czél létesítése által e város egy század előugrást egyszerre teend a szellemi fejlődés és 'áldozat e'nemében, másrészről a most elszalasztott alkalom aligha előadódnék többé. Az alkalom pedig, mely e czélra légüdvösebb lehetend az, hogy mint halljuk a polg..; olv. egylet a N.-Kállai utczán levő Fisch-féle házat az egylet részére megvette, a hol is mint tudjuk, kertnek használt térség van olyan, a hol a város részére egy — a városi összes növendékség számára berendezett elemi fűvészkerttel egyetemben egy oly díszes kertet lehetne alaldtni, mely mint már említem, Nyíregyházát a haladás és szellemiség, terén egy századdal előbbre emelné. Azonban a polg. olvasó - egylet minden nemes áldozatbuzgalma mellett sem képes, hogy annyi üdvös vállalatai mellett e nagy áldozatot a maga költségén megtehetné, hanem mit bizton remélhetünk, az nem számítva haszonra, bizonyos évi összeg mellett, melyet a város fedezne, hajlandó lenne a kertet a város és növendékei tanulmányos élvezetének átengedni. Hogy mily beláthatlan előnyére lenne ez a tanuló ifjúságnak, azt a Szaktanárok becses véleményezésére bízom, s hogy egyszersmind mily díszére lenne a haladni törekvő városnak is, azt mindenikünk, ki elfogulat- ílan aszép és nagyszerű iránt, könynyen átláthatja, kivált ha a párttusák ingerlékeny mozgalmaitól ment szemmel tekint városunk jövője elé, és méltó figyelembe venni azon egyszerű bár, de, fontos körülményt is, hogy a pesti országos fűvészkert jelenlegi felügyelője u Jurányi Lajos úr is földünk, illetőtég városunk szülötte, ki kitűnő képzettségei s áldozatkész tehetségét hajlandó lenne szintén felajánlani arranézve, hogy Nyíregyházán egy fűvészkerttel egyesitett diszkért alakittassék. Miért is ismétlem, hogy : „most, vagy soha!“ Azért is kérem e város buzgó fórfiait, kik tenni és hatni vannak hi vatva, miszerint ne tekintsék e dolgot mint alulírott valami újdonság visz- ketegének, vagy irigylendő érdemének , hanem * vegyék szivökre annak magasztos ezélzatát, karolják fel azt ifjúságunk szent érdekében, és szívok sugallata szerint segítsék elő; a midőn is az érdem nem egyeseké, hanem az egész városé leend, s a majdan felserdült ifjúság ajkairól felemelkedendő hálás emlék mindnyájunk hantjai felett közösen fog lebegni. Félre tehát körünkből az incsel- kedés szellemével! s engedjük felettünk" Őrködni a béke és testvéries egyetértés angyalát, — tűrjük el egymást, és győzzön a mi jobb! Nyíregyháza, 1869. Dr. Sziklássy. Egészségi tanácsadó az ember házi és állami életekörén. E czim elegendő arra hogy mindenki *==-' s főleg azok kik orvos- és gyógytártól távol laknak, — figyelmét felébreszsze, azon közhasznú folyó iratra, mely Pete Zsigmond, orvos és sebésztudor szerkesztése alatt ez év elején megindult. E folyó irat 1-ső és 2-ilc számából ítélve — ez egy nélkülözhetien kincstára lesz, mindenkinek, ki egészségét megóvni óhajtja. Állításunk igazolásául felemlítjük, az „EgészségiTanácsadó“-nak eddig közlött egyes czikkeit, u. m. „Hazánk egészségi ügye“, ezen czim magában foglalja már a cziksorozat tartalmát, mely kitűnő szakavatótt- sággal hazánk egészségügyi állását rajzolja. „Házi orvoslás“ Ezen rovat megismerteti az olvasóval miként járjon el betegségében, és mennyire terjedjen az önorvoslás, ezen rovatban leiratnak az egyes betegségek megismertető jelei és egyszersmind azoknak gyógyítása. Különös figyelembe ajánljuk a t. közönségnek 'a 2-ik számban utóbb említet rovatban közlött „ Gutaütés “-ről szólló czikket és annak gyógyithatása, nem különben a hideglelésnek biztos gyógyítását phosphor gyógyszer használat által. Az „Egészségi tanácsadó“ második száma megösmerteti bővebben „Gombos Erősítő Italát“. Az erről szólló czikket szóról szóra átvesszük, mert annak jóhatását magunk is több ízben tapasztaltuk. Gombo,,s,.Érősitő ;Itala. Ugyanaz, ami ezelőtt egy évvel „Mixtúra stomachico hepa- tica“ volt s akkoriban mint titkos gyógyszer szerepelt. A mi igen helytelenül történt;, mert feltalálójának nem a volt a czélja, hogy az orvosok haragját vonja magára és ez úton tegye találmányát híressé; ami magában véve nem is lett volha rósz fogás. De ez nem volt feltalálójának, ! szándéka, mert ama nagy megbotrán- koztatásnak, melyet a mi tudós testületünk a fennevezeit mixtúra megjelenésekor nemes gérjedelmében hallatott, a feltaláló ő méltósága engedett, s készítményének szerényebb, de véleményünk szerint helyesebb czimet választott, s előbbeni hibáját helyrehozta. Minek is volt azt mixtúra stomachico hepaticának nevezni? Valóban ily czimmel, ha ezen mixtúra elemzé-' séhez kellett volna fognunk, kétségtelenül patikai szereket kerestünk volna benne ; mert így valóban rémü-1 letes alakja volt a mixtúrának, rémü- letes reánk orvosokra nézve, mert azt hittük, hogy ismét egy mérges Szerünk, egy élés késünk menesztetik a világba avatatlan kezek közé és sok ember megmetszi majd magát vele miként a „paglianoval“ vagy az „egri vízzel“ naponta történik. Mert a mellett harczoltunk, és har- ezoiunk folyton és keményen, hogy a patikai szerekkel gyógyítani csak a mi, az orvosok- privilégiuma, mert- ezért tanítanak minket az egyetemen kizárólagosan patikai szerekkel gyógyítani : s pedig tudnivaló, hogy azokról mondta egyik nagy mesterünk, hogy azok a halál sajkája az avatlan- nak kezében, s csak az óvatos szakértőnek kezében képezik a sacra vitae anchora-t, vagy is az élet szent horgonyát. A mi szereinket tehát ne bántsa nekünk senki, s majd meglá- tandják, miként fogjuk megbélyegezni azon titkos gyógyszereket, melyekben a mi erős szereinket fogjuk felismerni. A mixtúra hepatica tehát kijavított és valódi nevén erősítő ital, és nem méreg! nincs benne semmi patikai szer. — Ennyit jó lelkiismerettel elmondhattunk, mert mi Gombos ur erősítő italát ánalizáltuk, s az erősítő részét, a borón kívül, valódilag olyannak találtuk, mit ő méltósága a feltalálójának szemébe is meg merünk mondani; és mert erősitő részét megtaláltuk, azért vagyunk kénytelenek, bár egy kissé meghökenve, azon hires külföldi vegyésznek (neve tudom tisztelt olvasóimat nem érdekli de azért megmondom) Wittstein-nak ellene mondani, ki ez italt elemezvén — de véleményünk szerint hibásan — azt állitá hogy az nem egyébb'egyszerű romlott bornál, — Ez teljes
