Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-01-04 / 1. szám

'tál, hogy minden kicsinyes tünteté­seket, rendetlenségeket elkerült ***£• miszerint a ' politikai érettség azon szinvoriáMn áll, melyen egyik párt­nak a másikat csak tisztelni kell. Egyházi éíJpjt. Nyíregyháza, jan. 1: • A..nyiregyházi ágost. évang. egy­ház templomában, újév napján, követ­kező adatok hozatták a közönség tu­domására, ezen egyház beléletéből. 1) A lefolyt évben született 730 gyermek s igy 40-nel több, mint egy. évvel elébb; ezek közt >fiü 396, leány 334. Törvénytelen ágyból Született 26. Halva született 15. — kettős iker 10. — hármas egy* 2) JjTeghalt 465, s igy 74-el ke­vesebb, mint egy évvel elébb; ezek közt finemü 268, nőnemű >Í97. Volt köztök 329 gyermek, 8 ifjú, 5 haja­don, 63 férfi és 60 nő. — Legtöbb’ halt meg (54) szeptemberben, legke­vesebb (22) júniusban. Legöregebb halót 82 éves volt. 3) Összekelt 189 pár, s igy 39-el több, mint5 égy évvel elébb. Ve­gyes házasság köttetett 48 —ezek között 10 az evang. templomban. Vad­házasság törvényeSittetet 23; katona ■ rnegnggftflt 4) Az Ur asztalához járult . 8796, és igy 2513-mai több mint égy év­vel elébb — kik között- vóít, firiémü 3685, nőnemű SÍÜL (. 5) Oonfirmáltatott 203 gyermek. —Iskolába járt 1500 gyermek, 8 vá­rosi e'á 6 tanyai tanító, S-7 segédta-. - nitó alátt. 6) Átjött a rom. kath. egyházból 6, a görög. kattLoIikjashöl.'.l..-^; Tő­lünk, mennyire tudomásunkra jöhe­tett, 1 áttérés-történt, a g.- lí. egy­házba. 7) Ugyancsak ez évben adatott át az egyháznak az úgynevezett volt nemesi pénztártól, egyházunk szártiára már évek előtt megszavazott, s eddig 880 o. é. forintra Mszaporodott részé, melynek kamatja, 4 árva gyértnek A Knrácsoiiest 1849-ik éviién. Történeti bészély. A fegyverletétel Világosnál és a komáromi kapitulátio elmúlt; a haza vérezve és védelem nélkül Haynau zsarnokságának volt kitéve ki­nek kegyetlen keze naponta újabb és ujabb-se- beket ütött, kinek embertelen sziVe még min­dég kielégítve nem .volt a már kiöntött vér és elhullott könnyek által. Borzasztó időszak volt ez. az 1849-ről 1850-re járó rémteljes téli idő­szak. Nem vblt1 hazafi ki életét nem félthette volna, mert egy csorda spiczli és denuncziáns járta be gyászoló hazánkat, kik örömmel siettek a legártatllanabb embert is feladni líogy vér- zsoldot húzhassanak. A pesti hóhérnak akkor annyi dolga volt, hogy elfásult lelkének daczára a horzadálytól megbetegedve nem. sokára meghalt, gyóntató- atyának azonban bevallotta halálának egyedüli okát, hogy t. i. . az általa már elontott vért lelkén el nem viselheti és hogy a kivégzettek kisértetei nyugodni nem engedik. E szerencsétlen év november 10-én L __ A rthur, Pest városának egyik legjobb család­jából származott fiatál ember elfogatott: ő Bem alatt mint honvéd öfnagy védte hazáját, később Görgey táborába áttétetett és jelen volt a világosi fegyverletételnél. Vérző szívvel látta á borzasztó kegyetlenkedéseket melyek e szó­rnom napokban egész hazánkban véghezvitettek és midőn Arad és Pest vémapjai ünnepeltettek, fogait csikorgatva, öklévél ég 'felé féiiyegetve, istent káromdlta, högy miért engéd ilyeneket történni. Egy vendéglőben több barátja körében, in­dulatának nem bírván 'ellentállani fogcsikorgatva oly forma imádságot moüdott mint Sámson mi­dőn a philistprek hatalmába került j „ Csak még egyszer engedné meg a Sors hogy fegyvert fpghas- son azon fojtogatok és gyilkosok ellen kik a hazát vérrel és könnyekkel megtöltők; csak még egy' szer állhatna szembe a haza bakóival vitéz hon­védjeinek élén éá megbósZulná rajtok a szegény hazát ha j annyian is lennének mint homok a tenger mellett Midőn ezen — túlfennhangon kiejtett sza­Mruházására lesz fordítandó. — En­nek érdeme, főleg B. K. mostani szol- gabiró, mint a pénztár eddigi kezelő­jét és M. P. egyházunk presbyterét, mint a ki befolyásával, ezen pénztárt czéljához eljuttatta, illeti. — Egyhá­zunk különben a volt nemesi egylet­nek köázönétet szavazott. 8) Ugyancsak ez évben hozatott tisztába néhai Szekeres János hagyo­mánya is, ki 2 Szarvas-utczai házát hagyományozta , az egyház számára. — De miután a hagyaték tetemes adóssággal és több rendbeli; perrel volt terhelve, az egyház czélszerübb- nek látta az egyenes örökösökkel ki­egyezni, minek folytán, számára 600 forint o. é. fizettetett ki, melynek ka­matai az egyház által iskolai czélokra fordittatni határoztatött. — Béke leng­jen a kegyes hagyományozónak pora felett. " 9) Végül felemlítendő',, hogy az egyház ez évben önálló' orgonistái és énekvezéri állomást rendszeresített, mi által három belső tanítója egészen az iskolának átadatott; továbbá, hogy előkészítő gymn. osztályt állított fel rendes tanárral; S- s végre, hogy egy központi elemi uj osztály felállítását hozta határozatba, mely egyszersmind mintaiskolául szolgáljon., Legközelébb terjedelmesebb újévi értesítőt is közre fog bocsátani, mely­hez a legújabb interconfessiónalis tör­vény is csatolva lesz. Közli az egyház lelkésze UH A zempléni gyülésteremből. (E—y.) A legközelebbi zemplénmegyei bi- zöttmányi gyűlésben egy kellemetlen s minden jó hazafit méltán megbotránkoztató ügy vonta magára a közfigyelmet. Zemplénben különbeni nerü isineretlen ez ügy; többször előfordult az már a megyei zöld asztalnál hol egy, hol más alakzatban és, színben. Ez ügy a felső zemplén­megyei panszlav-mozgalom. A mi magátamoz-1 gálmat' -illeti, az már lóóöendösült. Nem is G- mozgalom képezi csupán az itt jelzett ügyet; noha igen szoros kapcsolatban van azzal. Égé- szen más, inég ama mozgalomnál is sötétebb árnyat vető tény fiz. Mült 1868-ik évi január hó 28-án ugyanis Homonnán Pankovics gk. lel--j kész elnöklete,, Kotradov Mihály hosztoviczail gk. lelkész' töllvezetése és valószínűleg több gk.1 80B lelkész részvétele mellett, nemzeti gyűlés (a jegyzőkönyv saját szavai) tartatott, mely gyűlés kebeléből egy több pontozaíból álló s 18 gk. ; lelkész, 14 tanító és 22 község elöljárósága ál­tal aláirt petitio terjesztetett föl az országgyü- , lésre, E számok különben igen szép fényt vet­nek Félső-Zemplénmegye összes gk. lelkészeire, tanítóira és lakóira. A kérvényezés jogosultsá­gának taglalásába nem bocsátkozunk. A nem­zetiségi törvény, e tekintetben már határozott, aZ .igények szabályozva, tehát a mozgalom tör­vényes medrébe van szorítva. A bizottmány épen e szempontból indult ki, midőn a jelentést tevő kiildöttségi elnöknek azon javaslatát, hogy ama mozgalom, mely már úgy is lezajlott , tekintes­sék befejezéttnek, illetőleg' megszűntnek, elvben elfogadta; a mennyiben azonban a hamis pe­csétek és hamis aláírások bűnvádi jeljárás tár­gyát képezik : a bizottmány a törvényszéket szigorú nyömozattételré és igazságszolgáltatásra üfasítá. Szomorú fény, hogy á kiknek szent kö­telességük volna a népet bonpolgári kölélteSsé-' géré figyelmeztetni s az erkölcsre tanítani, épen azok mennek elő rósz példával az erény utján. Hova nem viszi: az embereket a rajongás és ábránd?! LEVELEZÉSEK. S.-A.-Ujhely, decz. 28. 1868, Vettük a jövő 1869-ik évvel Nyíregyházán megjelenendő „Tiszavidék bZimü Szäbtfics-, Zemplén- Bereg megyék érdekeit képviselő he­tilap mutatványszámát, és olvastuk belőle a „Nehány kom'öly szó Zempléninegyé- ről a zempléniekhez“ velős czikket. Ne­mével a szégyennek kell beismernünk az abban elmondottak igazságát, s épen azért lekötetlen élismerést nem szavazni azon nemes bátorsá­gért, míelylyel czikkiró szemére lobbantjá Zemp­lénnek abeli hibáját és mulasztását, melysze- rint megbukni engedte egyetlen időszaki lap-, ját, és hogy, egyátalában nem gondol egy újabb­nak létrehozásával. Az érvek, melyeket < fölhoz Hamilkár, mind megannyi bevehetien bástyák. Vajha fontolóra venne megyénk értelmisége azok nyomátékát! Tagadhátatlan, hogy alig volt va­laha nagyobb, szüksége a megyéknek lapra, mint épen most, a közelgő újabb választások előes- téjéjúy Cßrömmel üdvözöljük azért-a „Tiszavi- dék“ derék szerkesztőjének azon • életrevaló, bár merész gondolatát, ínelyszérint a „Nyir“-t átváltoztatván yZemplénmegyéuek is módót nyúj­tott, hogy közérdekű ügyeit nyilvánosságra hoz­hassa, azokat megvitathassa, specialis érdekeit előmozdíthassa. 1 Igaz, hogy egy megyéi központi lap; S.-A.- Ujhelyben sokkal nagyobb mérvben s üdvösebb irányban működhetnék; ha azonban Zemplén- rríegye müveit közönsége nem vonandja meg tömeges pártolását a „Tiszavidék“-től: csak annyiban nem leend az Zemplénmegye lapja, amennyiben nem S.-A.-TJjbelyben,. hanem. Nyír-, egyházán jelenik meg. Óhajtjuk, hogy a „Tiszavidék“ hű tükre. 1 ltegyen megyénknek is *) 8 fölülemelkedve min­den pártálláson- és melléktekinteteken, a kitü­1 *) Az fotörékvésünk leend és há Zemplén minden fia lapunkat oly; melegén fogja pártolni mint;fentebbi' sorok iíójá, bizonyára híí tültré lesz. '' Szóik'. zött nemes czél lebegjen mindig, vezetői előtt! S ezt annyival is inkább óhajtjuk, minthogy a fővárosi lapok; az átalános országos és vfláge- seményfekkeli foglalkozás miatt, egyátalában nem bivatvák egyes megyék specialis érdekeinek fel­ölelésére. Egy némelyikben még a jóakarat sincs meg ahoz, hogy ezt megtenné. Ha közölnek is iiéha egy-egy levelet a megyékből, azt is ugy- annyira kiveresórioZzák, hogy midőn közzéte­szik : sem füle, sem farka. így tett legközelébb a „Hon“ azon „töb­bek“ által fölküldött zempléni czáfolatfal, mely az ugyancsak a „Hon“ 1868-ik évi 282- és 283-ik számaiban megjelent zemplénmegyei. le­vélre adott feleltet lett volna, ha épen a leglé­nyegesebb részeit nem huzza ki a „Hon“ ha­talmas veres ónja. Ez eljárás semmi esetre sem illett oly komoly és jóhitelü laphóz, mint a „Hon". Már magát ama levelet, melyben Írója Zemplénmegye összes tisztikarát és bizottmá­nyát támadja meg s állítja pellengérre, megüt­közéssel olvasta minden a dolgokkal és megyei viszonyokkal csak felületesen is ismerős hazafi, nemcsak az abban elősorolt alaptalan, tényéknél , is költött' rágalmaknál; hanem annak darabos, egyátalában nem a mai bumános irályhoz illő kifejezéseinél és minden logikai rendet nélkü­löző chaotikus dialektikájánál fogva is; hát még ha mind ebez a „Hon“-nak azon inloyalis. el­járását ■ vesszük, melytezóririb az arra adott fele­letének legfontosabb részleteit hagyta ki : való­ban még óhajtanunk sem szabad, hogy ily lap egyes megyék ügyeinek referatora legyen. E-sorok irőjaí -a ti mind ama vádlevél összetákolójának epés és nyughatlán véralkátát, mind a tényeket igen jól ismeri, csak annyit .jegyez tnég, bögy ama levélnek két figyelmet érdemlő része Volt. Az egyik- az, a mi igaz. a másik, a mi költött volt benne; csakhogy az igaz igen kevés, a költött pedig igei sok' volt. Ha a megyei ügyek vitelében csakugyan Van baj, annak, oka nem_a vezetőkben, hanem ä rendszerben, a munkaerők téves felosztásában s a fizetések aránytalanságában keresendő. Ezek gyógyszere pedig az országgyűlés zsebében van. De ha betegeit úgy gyógykezeli, mint a zem­plénmegyei tiszti fizetések meghatározásával ton : akkor főbbet, árt mint basznál a beteg. megyéknek, Mégáll az ész és, feljajdul a szív, ha látja, miként szórta'a közelebbi országgyű­lés a milliókat és mint igyekszik a megyei tiszt­viselők fizetéseiből levont forintokkal azok üres helyét betölteni. A jövő alkalommal többet és mást; addig is boldog újévet és sok, igen sók előfizetőt kíván á „Tiszavidók“-nek . Sátórbegyi. :T.églás, deczembei- 81. 1868. Tjsztelt szerkesztő ur1! ! Néni a vidéki levelezői dicsőségért, de mert ígéretemet kell beváltanom : jól esik megemlé­keznem egy oly örvendetes tényről, mély ná­lunk kellemes mozgásban tartja a kedélyeket, inaly—minílnyiíjúrik—yfifr fq.plci.li- otxajot, o most általános öröme. Értem gr. Dégenfeld Gusztáv urnák gr. Ká­rácsai Melániával deczemb. l-sőjén történt egy­bekelését/- ' Bégi dolog!... jegyződ meg reá jámbor olvasóm! ^ De hogy régi I mi nem feledünk ám Oly hamar! s aztán szép dolog „megemlé­vakat elmondta,— á szoba egyik szegletében eddig észrevétlenül ülő férfi felállótt* s még egy pillantást vetve az asztal mellett ülő társaság­ra, lassan távozott., A barátok elsápadtak, mert igen jól tudtak', mit jelent ez akkoribán. Egy Spiczli 1 egy spiczli! - mondták egymásnak sug­dosva, s Arthurra függesztek aggódva szemeiket; p azonban mégvetpleg vállat' vonított s szép férfias arcZán egy mosoly vonult el. Mit gon­dolt ő életével, ha naponta kellett látnia a hó­hér pallosa mint sodorja el a haza legjobb és legnemesebb fiait? 6 szomorúan háza ment és nem is gondolt többé ezen gyáúus egyéúré. Másnap este midőn a barátok ismét együtt voltak, már Arthur nem volt köztök. Még múlt éjjel az. ágyból eíhurczolták s börtönének bezárt ajtaja megett várta halálitéletét. Midőn házához mentek utána tudakozódni, családját kétségbe- eSvé és gyászban találták. Két nőtestvére fáj­dalomban kimerülve, inenyáb'szonya félig meg- vakitva a sok sírástól, és szegény öreg anyja némán a fájdalom legnagyobb paroxismusában- ült mint égy kővévált Niobe. így múltak el napok és hetek, Arthur dob gai igen roszul állottak; ő oly szavakat ejtett volt ki, mélyek akkori időben —' annyit je­lentettek, mint saját halálitéletét kimorKlani; ezenkívül még múltja is borzasztó gravamen volt elleue s naponta a legiszouyubbnak nézett élébe. Ilyen körülmények között megérkezett a Karácson, a dicső karácsom időszak, mely ak­kor általános gyásznak és kétségbeesésnek volt időszaka. Az estbajnal beállott, a gyertyák min­denhol meggyujtáttak, itt-ott még lehetett látni egy családapát lakásába sietni, hogy családját ne várakoztassa magára, mert az az embernek legdrágábbik köre e világon, és lassankint meg­ürültek és lecsendesültek az utczák. A fehér hólepel a háztetőkön és a kövezeten csillogott, a csillagok nagyja és kicsinye az ég boltozaton fényesen ragyogott s oly ünnepélyes csend ural­gott mintha a szentlélek e bünöa földön bevo­nulását tartani akarná, mintha ezen soha ke­serű könyek nem folytak volna. Ez időtájban egy magas férfi szürke kö­penybe burkolva, lassú léptekkel, hatalmas fe­jét — melyben szikrázó szemek villogtak — mellére lesütve az üres utczában fel s alá bal­lagott Ezen férfiúnak különös rémteljes kiné­zése volt, feltűnő bosszú bajusza, kissé őSzbe­vegyült — állban kiborotvált — szakálával egy- jbeforrtuak látszott, szemei a hyanáéhöz hason- !litották, melyek sötétben is fényesen villognak. Ez Häynan volt, Magyarország dämona, . kit a mindenható boszujában küldött; hogy édes hazánkat nyomorulttá ős szerencsétlenné tegye, ez Haynau a magyar nemzet fojtogatója volt, ki akkor gyönyörködött, midőn a halállal küzdő ' áldozktának utolsó vonoglását látta És ez az , ember e perczben oly nyugodtan sétált ,s azon j gondolattal az . ablakokba tekintgetett ; hogy miként örvendhetnek az emberek oly ártátlaúul | életüknek. Egy nagyobb mérvben világló ablak élőtt megállóit és sokáig benézett azon szo- bába, melyben- egy kis kör a karácsonfa körül 'csoportosulva volt; de ezen kör őregebbjei szo- ! moruan és setétén néztek magok -elibe.. Nincs emberi szív, ha még oly megkemé­nyedett, s mely egészen elfelejtett volna érezni, t s mélyből minden nemesebb fogékonyság végkép kihalt volna. Haynau keblében is , felébredt ilyesmi, mi pt életének szebb időszakára emlé­keztető, mi fit a Szobában levő s a Karácsonfa körül csoportfiáult emberek körébe önkényte­lenül vonzott, s azon gondolatrajuttatá,, „Hogy volna ez, há én ide bemennék s megkísértenem egy óra hösszáig emberek közt embernek lenni. Nem hiszem hogy rám ismerjenek, és azok az emberek itt ben nekem úgy tetszenek, mintha egy idegentől meg nem tagadnák azon élveze­tet, velők egy kedélyes órát töltketui.“ ő bement a házba és azt mondta, hogy.fi egy idegen harezfi, ki szeretteitől távol, vágyott ezen eptét egy , vig családi körben tölthetni : engedjék meg nekie ezen örömben részesülhetni s ezzel az öreg asszonyhoz fordulva — folytatá: „Talán önnek is vaú egy fia a távolban, úgy aztán megérti mit érzek.“ Ezen szavakra összerezzent az öreg -nfi s görcsös sírásba kitört, mit a többiek is követ-, ték, s elbeszélték az idegen harcSfinak nagy bánatjukat; az anya sírástól fuldokolva, Arthurt legjobb gyermekének mondá, a nőtestvérek leg­jobb testvérnek, a menyasszony nem szólott, de némán és sápadtan földhöz függészté -sze-' meit mintha ott keresné saját sírját. .Haynau érezte, miként valami különös megindultság egész lelkét megrázkodtatá, és hosszú bajuszát forditott kezével megtörölte, melyen valami csillogott, mi egy könyhez ha­sonló. II: a szomorú családot vigasztalta, mond­ván hogy nem lehet tudpi, nem kap-e Arthur kegyelmét, hiszen Haynau is ember, és ha ki­derül, hogy a fiatal/ember a pillanat bővülé­sében, s talán boros;; állapotában beszélt, úgy bizonyára fel fog mentetni. Né- beszéljen nekeiü 'Haynauról, árról a vérebről! — kiáltá fiz öreg asszony, — és sze­mei —^melyeknek könyei már kiszáradtak — iUiútha szikrákat lóvelték volna, oly tüzeseknek látszottak; úgy hiszem, az az ember képes lenne nézni, miként gyilkolják meg saját édesatyját anélkül, hogy megmentésére kezét kinyújtaná. Az idegen harcén' ezen szavakra egészen elsápadt, ajka reszketett-, s reszkető kezeit gör­csösen annyira összekulcsolta, hogy njjai ropog­tak. E p'eróZben a kis Róza a legkisebb gyer­mek a harczfihoz lépve kedves dadogó szavá­val kérdi : „Te katona, nem hoztál a kis Rózának valánii kárácsoni ajándékot ?“ Erre a, harezfi különös megindult reszkető, hangon azt mondá, de igen, én is hoztam ne­ked valamit, mit a karácsonfára fogok fela- gatni, de míg el nem mentem, addig nem sza­bad , azt levenni, s ezzel a szobának egyik sö­tét szegletébe lépett, egy a tárczájából kité­pett darab pápikra valamit irt, mit egy kis arany czukorka-szelenCzébe' tatt — melyet min­dig magával hordott — és a karácsonfára akasztó : Ezután a családot üdvözölve távozott. Mintán elment, a kis Róza folyton kiáltá, — afijátok már ide azon karácsom ajándékot, mit ez a katona nekem hagyott. Kérelmének engedve öregebb testvére levette, kinyitotta s‘ az abban levő papíron ikövetkező néhány szót olvasta : Arthur szabad! . Hajmau. S mielőtt egy óra eltelt volna, Arthur övéinek karjáiban volt, a kis Rózát ezer és ezerszer csókolta, mert mindig' aZt kiáltozó, most a bátya egyedül az övé, mert az idegen harezfi neki ajándékozta. Ez volt az egyedüli karácsom ajándék, melyet Haynau 1849-beh adott s mely mintegy egyes csillag sötét és borzadályteljOs életének« sötét éjjelébfen csillogott.- Az egész ország átka a' pokolnak ítélte, talán megmenté abból egy általa: szerencséltetett anya áldása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom