Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-09 / 19. szám

19. szám. II. évfolyam. Szombat, május 9.18(18. Szerkesztői és kiadó iroda: nyíregyházán, Széna-tér 121 -ik szám alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorórt 25 kr. o. é. fizetendő. SZABOLCSIIG m KÖZLÖNY. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egcsz évre . 5 ír. 50 ki*. Házhoz vQgy postán küldve .. 6.',, Félévre . . . . . . . . 3 „ Évnegyedre . , . . . 1 „ 50 kr. Hirdetések dija : minden ötlmsábos petit­sor egyszeri igtatásánál ő kr., többszö­rinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. A felsőtiszavidéki Gazdasági-Egylet, a szabolcsi Honvéd-Egylet és a nyíregyházi Terménycsarnok hiteles közlönye. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hiiSetményeket elfogad : Haasenstein es Vogler Becsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Közegészségügyi dolgok. III. Egészségügyi személyzet. A közegészség megtántorodási eseteiben, ezen gyógytárakban tartalmazott szerekkel és tudományos képzettségükkel működnek a megye területén, egyetemektől nyert ok­leveleik által erre felhatalmazva, közhivatali alkalmazásban, vagy magánlag, az egészség- ügyi egyének, kiknek száma a megyében összesen 115-re megy. Ezek között orvos- tudor van 24, sebész 27. — Ezen egészség- ügyi személyzethez tartozik továbbá 16 gyógyszerész, 40 egyetemi okleveles szülész­nő, — és 8 baromorvos. Az orvostudorok a megye 14 városféle községében helyezték el magokat, egyen- kint, — a mint igen is elég; és csak három előkelőbb városában csoportosultak többen. E szerint két gyógyszertár orvostudor nél­kül áll. Bár általában az anyagi jólétnek csak meglehetősen szerény fokára volt képes se­gíteni őket az aranyos régi, de elavult hírben álló gyógy gyakorlat; úgy hogy többnyire gazdálkodási, sőt valódi kereskedési mellék- foglalkozásnak kell megszerezni az ily állású egyéntől ínegtagadhatlan tisztességes éllie- tési állás kellékeit, mit amaz magában tenni nem képes : mindazáltal a szellemiekről sem feledkezve meg, a hatalmasan haladó tudo­mánytól nem csak hátra nem maradni, de vele komolyan együtt haladni törekszenek, — komolyan mondom, tartván a szakadást igen üdvtelennek a lelkiekre nézve, és ennél­fogva nem táplálván fejeikben tudományos különczködési bogarakat, hanem hagyván az a félét a korlátoltabb látkörü azon sebé­szeknek, kik közt találkoznak megyénkben az aféle szakadékoskodást kényelmesebbnek és az öndispensatió mellett jövedelmezőbb­nek tapasztaló egyének. A megyebeli sebészek is inkább a váro­sokban, a minők t. i. már itt virágoznak, ütötték fel sátorfájukat, miután a tudorral ugyanazon tért elfoglalni és ugyanazon anyagi előnyhöz jutni általános törekvésük. Azért az összes 27-ből 20 lakik orvostudor­ral egy helyen, inig önállólag csak 7, falu­helyen pedig épen csak 2. Ebből egyszers­mind kitűnik az, hogy magának kellvén min­dennapi kenyerét az orvosnak biztosítani, s ennélfogva csak városokban fészkelvén meg magát : darab földek számos faluhelylyel, maradtak ez ideig orvos nélkül a közegész­ség hátrányára; és kitűnik egyszersmind, hogy a községi orvosi állomások szervezése — valóban az állam jóléte érdekében — ho- vaelőbb teljesítendő lenne. Addig is a megye járásainak egyenlőt­len füldirati terjedelme miatt, a működő já­rási orvosok távol esvén, sürgető szükség idején, a megye némely vidékeitől : fontos szükségül mutatkozik, miszerint a bátori és dadai járás déli vidékei számára egy-egy já­rásorvosi állomás szerveztessék. A gyógyszerészekről, táraiktól elválhat- lanok leven, fölebb volt szó. A kellőleg, egyetemen képzett szülész­nők dolgában is szükséget szenved a megye, — és ezeknek rendes, biztosított elhelye­zése — a népszaporodás fontos ügyében — szintén szervezendő lenne. Mert ha szinte a 40 okleveles bábán kivid, lehet még körül­belül ugyanannyi olyan, a ki itthon képezve s gyakorlatra tiszti (sőt van visszaélés, hogy magán sebész) orvostól felhatalmazva van; de a mellett, hogy ezeknek minden képzett­ségek nagyobb részint csak névleges; sok apró község van, hol a vajúdó nő s a szüle­tendő gyermek élete vagy legalább épsége, egyes önkényteskedő öreg asszonyok bár- dolatlan fogásaira van bízva. Azért is, inig a községi szülésznők szervezete szerencsésen életbe nem lép is, kívánatos volna, hogy a megyében a már meglevőkön kivid, 12 hi­vatalos szülésznői állomás szerveztetnék. Legmostohábban, vagy épen nincs is azonban gondoskodva a hasznos házi álla­tok egészsége feletti őrködésről. Mert azon két állatorvos, kiknek állomását a megye bölcsesége hamarjában megállapítani jónak látta, távolról sem elég csak a koronkint fel­merülő, de bal esetlegesen még gonoszabbul felmerülhető és hirtelen elharapózható mar­T Á R C Z A. A varsói iiuMidiiiltck. Történeti beszély Gyöngyös}' Sámueltől. (Folytatás.) „Én pedig barátaim — szólott az öreg Pothoro- deczki, ki eddig gondolataiba mélyedre hallgatott — az élet tapasztalatainak könyvéből azt tanácsolom, hogy minden ember fontolja meg körülményeit, mert azok szerint mindnyájunknak más-más menekvési út kínál­kozik' Lehetnek közöttünk, lehetnek a hazában embe­rek, kiket saját jobbágyaik fognak védeni!“ „Igaz, úgy van — kiált fel pöfteszkedö elbizako­dottsággal egy piros pozsgás öreg ur — én biztatha­tom magamat, hogy egyetlen jobbágyom sem fogja ke­zét. rám tenni, nem, arra esküszöm, mert én nekik aty­juk valék, utolsó falatomat is megosztani velők.“ „Én pedig azt mondom — folytató az öreg gróf — hogy senkisem bízhatja cl magút; a kit le nem gyil­kolnak saját jobbágyai, legyilkoíandják a másokéi. A nép kedves testvéreim egy tenger, mely inig nyugodt, sima tükörén könnyen haladhat a hajó, mert czelja felé ringatja azt ; de ha viharok verték fel nyugalmából egy borzasztó áradattá növekszik az, mely felszínre hányja örvényző mélységének szörnyeit, s fenékre taszítja a felette úszó hajósokat. Én tehát nem bíznám el maga­mat soha! De hogy felvegyem az imént elkezdett s barátom által félbeszakított beszédem fonalát : lehetnek — mon­dám — emberek, kiket saját jobbágyaik fognak meg­védeni, de a menekülés e kétséges nemét csak azok választhatják, kik elég erőt és bátorságot éreznek ma­gukban egyesegyediil szembeszállani s vagy szónoklatok hatalmával, vagy másnemű eszközökkel elleneiket lc- fegyverezni. Különben a nóptenger áradatának hullám­zásakor biztosan semmire sem lehet számítani; a kik­nek ezen utolsó egyetlen reményük sincs, azok fussa­nak, sietve meneküljenek a mentő csoluakokrn mig a Szerk. pl. bm. h. vihar el nem szaggatja a köteleket; mert ha egyszer a mentő csolnakok kötelei elszakadoztak, azok a tenger zúgó árjai közzé sodortatván reájuk az utolsó perezben menekülni immár nem lehet. Fussanak oh fussanak azok, kiknek lábaik alatt a hazai föld szilárdan nem áll, a nagy hajótörésből mentsenek meg annyit, mennyit meg­menthetnek, 8 ha egyebet nem lehet, mentsék meg leg­alább életöket, ab! hiszen e szegény hazának nagy szüksége van fiai életére. A kik fegyvert foghatnak, sies­senek Magyarországra harezolni a szabadságért, s moz­dítsák elő nemzetünk ügyét; a kik nem bírják a fegy­vert, fussanak más felé. Én már nagyon öreg vagyok, futáshoz gyengék lábaim, én itthon maradok, futásommal gyermekeimet megfoszthatnám örökségüktől, de én itthon maradok, hogy vagy megmentsem azt, mit őseim számomra meg- meutettenak; vagy véres tetemeimmel boruljak a Po- tliorodeczki grófok utolsójának koporsójába. Gyermekeim menjenek, és ti is menjetek; minden ember saját módja és körülményei szerint intézze menekülését; e tárgybau általános s mindenikiink által követhető tanácsot egy­másnak nem adhatunk. De ha tanácsomat elfogadjátok, úgy arra kérlek, hogy tömegesen sehol sem legyetek, sem a menekülésnél, sem tűzhelyeitek védelménél, irtó­zatos volna egy csapás ütése alatt elbuknotok; hadd birkózzék veletek külön-külüu az orgyilkosok hada, a körülményekhez képest egymást segíthetitek, de együtt ne maradjatok, mert higyjétek el, hogy egy jó fogás reménye sok kozákot bujtatna lengyel pórruliúba, kü­lönben legyetek meggyőződve, hogy álorczások igy sem fognak hiányzani. Azt szokták mondani, bog)- az egyesülésben vau az erő s ezt azon hasonlattal szeretik beigazolni, hogy a gyenge vesszőszálak eg}' gyermek által is könnyen ketté törhetők: de csomóba kötve férfiú eró sem képes éket meghajlítani. Ez igaz bizonyos körülmények kö­zött; de midőn a vesszőcsomag felett oly éles bárdvau felemelve, mely azt egyetlen csapásra képes volna ketté metszeni : akkor jobb a csomagot szétbontani s egyen- kint bocsátani szálait a bárd alá. Ha egyébb haszon nem lenne is, idő nyeretik, az idő pedig az élet, és a hard éle egyetlen parányi vessző görcsén is megtörhe­tik ! . . . Barátaim! gyarló vezér volna az, ki a kartá­csok zápora között álló seregét tömegbe állítaná! . . “ Midőn a gróf meggyőző szavait elvégező, az egész társaság komolyait láttatok elgondolkozni; úgy látszott, mintha kiki önsorsával lett volna elfoglalva. A néma csendet Zawisza törte meg, midőn a csak imént Babi- lastól kapott levelet felbontván elolvasá, s azonnal fel­kelvén székéről eként szólott : „Uraim! érdekes és épen tanácskozási tárgyunkra vonatkozó e levél tartalma, nagy világot fog deríteni ha felolvasom előttetek. íme tartalma következő : „Uraml a parasztok a kormány által a nemesség kiirtására fel­bujtattak, már szervezve vannak s a támadás Varsóban és környékén a következő kedd éjszakáján fog meg­kezdetni. Meneküljön ön! Aláírva : egy orosz szolgá­latban levő kormány-gyűlölő.“ — Még mielőtt Zawisza végig olvasta volna a le­velet, mohó siettséggel bontották fel a többi urak is vett leveleiket s a meglepetés élénk kifejezésével siet­tek nyilvánítani, hogy azok is a felolvasottal hasontar- talmuak, sőt az Írások összehasonlittatván, egyetlen kéz által írottaknak bizonyultak. „Ismeretlen, névtelen barát az ellen táborából tu­dósit, figyelmeztet bennünket — folytatja tovább Za­wisza Lörincz — óva int a menekülésre, fogadjuk meg a söre Útmutatását és meneküljünk. Most már a vész kitörésének batáridejét is tudjuk, még ügyeinket is ren­dezhetjük addig, a kik bennmaradnak megerősíthetik magukat a védelemre s most siessünk, mert veszíteni való időnk egy pillanatnyi sincs.“ Szavait elvégezvén távozni készült s többen mozdultak meg helyeiken pél­dáját követendők, de a grófnő egy parancsoló pillanata leszegezte őket, s tekinteteiket fel sem merték emelni mig a grófnő női teljes méltóságával s arczán a füstbe szállt remények halvány bánatával felemelkedvén meg­rendítő hangokon szólott : „Fussatok urak, csak fussatok, jól vigyázzatok, hogy honfi gondokkal terhelt fejeteknek valamelyik baj­szálacskája meg ne görbüljön. Fussatok urak, fussatok, mintha ti volnátok a bűnösök; testvéreitek elcsábittatva gyilkosaitokkal szövetkeztek és ti a helyett hogy felvi­lágosítanátok' s ekként megmentenétek őket az ördög barátságától, — ti futtok, átengeditek a tért nekik, bog}’ önmagokat is legyilkolják az ellenetek élesített fegyverrel. Haza és nemzet elleni bűn ez uraim! de ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom