Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-09 / 19. szám
ha járványok esetére sem; annál kevésbé elegendő arra, hogy a szórványosan mindig és mindenütt mutatkozó egyes állatbetegségekben szakavatott tanácsuk, idejében igénybe vétethetnék. Pedig a földmivelő Szabolcs- vármegyébeü a baromtartás józan rendszeressége, megye- és államgazdászati szempontból nagyfontosságu. És a barom egészségi állapota, bár természeténél fogva kisebb mérvben, de úgy alá van vetve a külbefo- lyások és véletlenségek kártékonykodásának, mint az emberi egészség; — és idejében alkalmazott okszerű eljárás a baromkórra nézve épen oly eredményes, mint az emberi egészségre. Meggyőződve van e felől minden baromtartó ember, s baj esetén kapkod a segély után; habár az színét is alig viseli a segélynek. Ezért jön elő aztán annyi kuruzs- lási visszaélés, hogy annak hivatalos meg- torlási főorvosi sürgetése, már a megyei bizottmány előtt is unalmassá válik. Tehát régi égető szükség az, hogy a megye a hasznos házi állatok egészségéről való czélszerü gondoskodást s annak szervezését valóban háladatos hová előbbi teendői közé sorolja. E végre minden járás számára szervezendő lenne két-két állatorvosi állomás; vagyis a megyében hivatalos foglalkozás nélkül élő hat okleveles állatorvos lenne kinevezendő hivatalos állatorvosoknak, kik lakhelyükön egyszersmind a nagyfontosságu húslátás tisztével is meglennének bizandók. Hogy épen a megyében élők kineveztetése ajánltatik, azon (helyességére nézve kétségbe nem vonható) meggyőződésünkből ered — a mi e helyt egyszer mindenkorra kimondandó— hogy tiszti orvosi személynek soha sem elég az egyetemen szerzett tudomány, hanem gyakorlativá, concret esetekben is üdvössé kell és lehet annak válni a helyi viszonyok nem könnyen megszerezhető ismerete által. A jelenkor egy újabb haladás». Az utóbbi 50 évet áttekintve, minden téren a haladás számtalan tanujelét látjuk. Ilyen a 10—15 év óta szokásba vett hirdetési módszer, mely mindinkább divatossá válik, még pedig nem ok nélkül, mert az amerikai ismert milliomos Girard István azt mondá : „A hirdetést egyedül tartom azon csak fussatok! Én egy gyenge nő itthon fogok maradni és megmutatom mit kellett volna tennetek.“ Szavai után a grófnő üdvözlé a társaságot s mél- tóságos léptekkel lakosztályába távozott. A férfiak nehanya a grófnő távozása után nyomban elsietett, többen azonban még egy ideig tanácskoztak s midőn már bealkonyodott egyenkint — a mint. jöttek volt is •— különböző kijáratokon elhagyták a kastélyt. Távozásuk után Wladiszláv azonnal Hedviget kereste fel s kezét ajkához emelvén szótlanul merengett arczának lelkesült vonásain; sokáig ültek egymás mellett szótlanul, csak kebleik nyugtalan dobbanásai szólották. Végre Wladiszláw törte meg a csendet, mely úgy látszik mind kettőjükre nézve kínos kezdett lenni. „Hedvig! életem boldogságának angyala mondd meg nekem, nem lázitom-e ellenem szivedet, ha őszintén kimondom előtted, hogy életemben most az egyszer nem vagyok veled egy véleményen. Azt nem gondolhatod mintha talán nem volna elég bátorságom ingathat- lan kőszál gyanánt megállani a hullámzó ár között; nem fogod elhitetni magaddal mintha talán gyáva lettem volna én, ki e pillanatban ontanám ki szivem vérét hazám boldogságáért. Hedvig jobban szeretlek életemnél, de hazámért le tudnék rólad is mondani. És mert szeretlek tégedet szeretem hazámat is, nekünk menekülnünk kell; avagy megfeledkeztél Gyurovicsról'? Gondold meg, bőgj' ezen ember a vész legrombolóbb zömét fogja ellenünk zúdítani s ha megszégyenülne, számtalan Ízben megújított ostrommal küzdene ellenünk, mert mi nemcsak nemesek, nemcsak főurak, de egyszersmind személyes boszujáuak s gj'ülöletének is tárgyai vagyunk; és hidd el hogy nem fogjuk bírni kitartani a harczot, végre is menekülnünk kell, és pedig meglehet már akkor midőn az utak el lesznek zárva mindenütt. Hedwig kérlek az égre mondj le elhatározásodról, menjünk Magyarországra.“ „Wladiszláv! bátorságodban nem kételkedem, kétségbe sem akarom hozni irántami lángoló szerelmedet: de e tárgj'ra nézve éles ellentétben állanak nézeteink; nem akarom ismételni a miket már elmondottam, megértettél engemet, de néked, férjemnek még más mondani valóm is van, tudod hogy én anya leszek, fiú vagy nagy eszköznek, mely üzleti sikert és gaz- chiíi'sápot biztosit. Azért mindin- szokásom volt, még az úgynevezett rósz időkben is hirdetni (anonciren) és azon meggyőződésre jutottam, miszerint a hirdetésekért fizetett pénz mindig gazdagon kamatozott. Hirdetések által üzletemet folyton a közönség szeme előtt tartván, sok oly eladásokat eszközöltem, melyeket, ha azt nem teszem elszalasztottam volna.“ És igazsága volt a milliomosnak, mert a ki mai napon nem hirdeti üzletét feledve van a közönség előtt, mert a legnagyobb és legszolidabb üzleteknek, távol vidékről is akadnak versenytársak, csakis hirdetések által győzhetik meg a nagy közönséget azon előnyökről, melyek annak pontos kiszolgálat és előnyös árszabás folytán nyujtatnak. A hirdetések eszközlése most nagyon könnyű, p. o. ha valaki idővesztés nélkül 1000 lapba kívánja hirdetését foganatosíttatni, bélyeg meggazdálkodása tekintetéből forduljon egyszerű levéllel Haasenstein és Vogler üzletéhez Bécsbe (Wollzeile Nro 9), hol mindennemű hirdetések bel- és külföldi lapokban a legjutányosabb áron pontosan eszközöltetnek. Tanügyi mozgalom. N.-Kálló, május 2. A szabolcsmegyei takarék-pénztár egj’let által f. év elején kezdeményezett n.-kállói reál-iskola alapítására szétbocsátott, s a megyei főispán úr által lelkes ügy buzgalommal szerte beajánlott gyűjtő ivek folytán már megj'énkben, s megyei érdekeltségünkben élénk részvét nyilvánul. N.-Iválló m. városa fölismerve az erkölcsi kötelmet, mely annálfogva hogy a kezdemény kc- belébeni egylettől indult ki, s annálfogva hogy kebelében czéloztatik az iskola felállítása —- reá hárul : — korlátolt anyagi körülményeiben eszélyesen rendezkedő lelkesedéssel karolta fel az ügyet, midőn a számos egyes lakosoknál még forgalomban lévő gyiij tőiveken, az egyesek tömegesen már is százakra menő aláírásokat téve — ezeken kívül a város, mint erkölcsi testület, alapítványul 5000 frtot, s általános alapul —- közös legelőjéből 191 holdnak együtt 3408 frt 87 kr. évi haszonbére bárom évi öszszegéből 10,226 frt 61 krból ismét 8000 frtot e czélra felajánlott, s 2226 frt 61 krt a város kebelében lévő két kathqjikus, egy helvót-hitvallásu s egy izraelita egyházak folyó építkezései segélyezésére népességi arány szerint fordítani rendelt. — Mindkét adományozásával kitüntetvén, hogy a felekezetességet kizáró emelkedett felebaráti szeretet vezérli eljárásában. A körünkbe érkezett hiteles hir után előlegezzük még azon közlésünket, hogy a főtisztelendő egri sz. káptalan ez iskola alapítványául magas keresztényi felfogással 3000 frtot jegyzett. Nagy horderejű ezen iskola tervezete azon alap elvénél fogva, mely ezt minden vallásfelekezet közös iskolájává avatandja. — Mint reáliskola a tiszavidéki meleány legyen gyermekem, e gyermeknek az ős hazához erős gyökérszálakkal kell kapcsoltatnia; és e lekötelező szálak égjük legerősebbike a születési hely. Ah! Wladiszláv én nem akarnám gyermekemet idegen hazában világra hozni, féltékeny lennék gyermekem honszerelmére, s mindig gyötörne a gondolat, hogy idegen hon fiává szültem őt; ez legerősebb indító okom, mely az itthon maradásra ösztönöz, de meg itthon Varsóban biztosabbnak érzem magamat mint idegen földön bárhol, hiszen itt egyesülve tekintélyes erőt tudunk kifejteni, melylyel bátran megmérkőzhetünk.“ „Ab Hedvig épen az a mi engem nyugtalanít és menekülni hajt, hogy anya lészsz, nékem most már a vész között két életet keilend féltenem. Az égre kérlek, gyermekünk életéért kérlek meneküljünk, futva mindent megnyerhetünk, mig lionn maradva mindent veszíthetünk!“ „Szilárd elhatározásom lionn maradni!“ — válaszol hidegen a gróínő. „És ha férji jogaimmal élve követelném a menekülést?“ — mond szigorú arczkifejezéssel Wladiszláv. „Én női jogaim, szabad akaratom öntudatában nem fognék engedelmeskedni!“ „És ba mindennek daczára egyedül, nélküled is elhagynám hazámat, még akkor sem követnél engemet?“ „A nő kötelmei bizonj'os pontig tartanak, itt megszűnnek és én itthon maradnék!“ „Akkor Hedvig nem szeretsz, soha nem szerettél engemet!“ „Isten tanúm Wladiszláv, hogy életemnél jobban szeretlek!“ Még talán tovább is tartott volna e mind hova tovább ingerültebb alakot öltő párbeszéd, de épen a legalkalmatosabb pillanatban az öreg gróf nyitott be liozzájok. „Gyermekeim •— igy szóla ő — a menekülésre vonatkozó elhatározásomat jöttem tudtotokra adni. Ti legjobban tudjátok, hogy folytonos és pedig szomorú tapasztalatokban őszültek meg hajszálaim, és ezen szomorú tapasztalatok könyvéből mondom tinéktek, hogy a vihar elől, melyet legj'őzni nincs biztos fegj'verünk — mindég jobb elrejtődzni mint véle szembeszállani. A tetőt fejünk felől ekkor is elragadhatja ugyan, de legalább magunkat sértetlenül hagy; mig ha szembeszállunkvele elsodor, összetép, szertezúz. Hívjátok elő Adélt és Argyékben második — mint minden vallásfelekezet közös iskolája az országban szintén második leend, mennyiben ba emlékezetünk nem téved, a kaposvári felsőbb gymnasium tervezete szinte minden vallásfelekezet közös iskolájául van tervezve. A kezdeményező egylet átérezte eleitől fogva, hogy csak a felekezetesség kizárásának elvét köteles zászlójára tűzni, nemcsak mert felekezeti közép iskola ezen megyében teljesen hiányzik, s annak alapvetéséhez a vallásfelekezetek erőtlenek — de főként az elvért, melyet úgy a humanitás, mint a hazafiság s nemzeti érdekeink egyenlően követelnek. Ez intentiónak kívánt azzal is megfelelni, hogy e terv valósításának élére állított iskolai bizottságot a megyében létező öszszes hitfelekezetek tagjaiból alakította. ügy reméljük, megérjük a sikert. — A forgalomban levő iveken magános aláírók közt vetélkedő buzgalommal, s vegyesen látjuk minden hitfelekezet tagjait, — s az egyházi testületek közül kettőnek tényét ismerjük már — egyik a fennebb közlött egri sz. káptalani adomány, — másik a felső szabolcsi helv. hitv. egyház megyének f. évi márcz. 10-én kelt határozata, melylyel a gyűjtőiveket híveinek pártolásába egyházilag ajánltatni, s az egyházi gyűjtést is foganatosittatni rendelte. — Az ezen határozatot kérvényezett iskola-bizottság, midőn a határozat vele közöltetett — azt megköszönte — s érdekesek a levél ide vonatkozó zárszavai következve : „E határozatát a keresztyén szeretet s humanitás ihlete szentesíti, — s mi a megyében levő összes hitfelekezetek tagjaiból alakított, — igénytelen közege, a közoktatási czél valóditásának, — tisztelettel bajiunk meg a felső szabolcsi lielv. hitv. egyházmegye magas érzelmű s emelkedett szellemű tagjai előtt, — s egyszerűen fejezzük ki köszöuetűnket a fényért, mely nem kétkedünk, hogy közvetlen anyagi fejleményében nagyszerű, s az idővel, eredményeiben e megyére, e nemzetre, mérhetlen horderejű leend.“ ügy legyen, •— nem mellőzhetjük még érinteni, hogy az országos középtanodai tanáregylet kéretett fel az iskola-bizottság által, hogy a tanrend s módszere tervezetét javasolni szíveskedjék, s annak lelkes elnöke a köztiszteletben álló Ney Eerencz élőszóval biztosította, az iskola-bizottság elnökét — hogy hiv ügyszeretettel fognak, a megkerestetésnek megfelelni. A későbbi mozzanatokat is lelki örömmel közlendi Tokaji Nagy Lajos az állandó iskola-bizottság elnöke. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — A m. kir. pénzügyminisztérium tegnapi kelettel kiadta már azon rendeletét, melyről a képviselőház egyik múlt ülésében volt szó : a kivitelre termelt és el nem adott dohány letéteményezését illetőleg. A kincstári raktárakba elfogadtatnak és előleget kapnak, kik külvitelre termeltek, s az egész eddig el nem adott dohánykészletet letéteményezni kívánják; kereskedők kezében levő, vagy már eladott dohány nem fogadtatik el; e kedvezménynyel élni akaró termelőknek május végéig kell jelentkezni; az előlegként adandó árak következőleg szabattak meg : szivartakaró levél 7 frt, válogatott első osztályú közönséges 4 frt, második osztályú 3 frt, harmadik osztályú és kacslevelek 1 frt 40 kr, csomózatlan levél és morzsalék 1 frt. A letéteményezett dohány ugj'anazon módon kezeltetik mint a jövedék saját készlete; a termelő bármikor visszaveheti áruját, a végső határidő 1868. decz. 15. midőn mindenki rendelkezni köteles áruja felett, mert ezentúl a raktárak a jövedék számára beváltandó mennyiség számára szükséges s a ki eddig nem rendelkezett, annak készlete Pestre szállíttatván, itt nyilvános árverésen el fog adatni. thiu't, nekik is értésökre akarom adni elhatározásomat !“ E szavak oly apai szigorral s határozottan voltak mondva, hogy Hedvig nem mert ellenszegülni, a szó ajkain lebegett, de elnyomva azt testvéréért távozott. Boldog merengésükből felriasztatva a szerelmes ifjak, szótlanul követték Hedviget, mindkettőjük keble hangosan dobogott, valami rendkívülinek tetszett elüttök a pillanat, midőn az öreg grófot megpillantották, ki ünnepélyes magatartással állott meg előttük, s még ünnepélyesebb hangon szólott hozzájok : „Szeretett leányom Adél és te Arthur figyeljetek reám; nem akarom hosszasan megismertetni veletek a veszélyt, mely bennünket fenyeget, mindig elég korán lész azt megismernetek. Ti talán a szerelem országa tüdérkertjének virágai között audalogtatok, mig mi nehéz honfibúval kebleinkben a vész előli menekülésről tanácskoztunk, a veszély titeket is fenyeget, ugyanazért egyidőre el kell Lengyelbont hagynotok, hogy pedig ez úgy történhessék meg, hogy egymástól el ne váljatok, az esküvőre kitűzött határidőt be nem várva, holnap után egybe fogtok kelni, értettétek, holnapután azaz csütörtökön délelőtt, addig utazástokra minden készen leend s délután elválunk egymástól, ti indulni fogtok veletek Wladiszláv és Hedvig is. Csupán ezt akartam értésetekre adni!“ Mig az öreg gróf kezeit áldolag emelte az uj párra, kik a gyönyörben úszva nem bírtak egy hangot sem szólani : az alatt Hedvig térdre borult atyja előtt s a kétségbeesés hangján kiáltotta : „Nem, atyám én nem megyek, ha halni kell, veled, melletted akarok meghalni, de én nem hagylak el soha!“ „Változhatlan akaratomat megmondottam és ti engedelmeskedni fogtok! — szólott a gróf és eltávozott Hedvig ott maradt térdein, fejét kezeibe rejtette, Arthur és Adél pedig egymás vállára borultak s a váratlan öröm nyomása alatt Adél csak ennyit tudott halkan rebegni : „Ah! mégis talán most az egyszer megcsalt előérzetem!“ (Folj'tatása következik.)
