Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-18 / 16. szám
16. szám. II. évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121-ik szám alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorért 25 kr. o. é. fizetendő. SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Ha a sen stein és Vogler Bécsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Előfizetési felhívás „NYÍR“ 1868. évi folyamára. Mindazok, kik e lap fennállását óhajtják, felkéretnek azt anyagilag és szellemileg pártolni, mert csak úgy felelhet meg feladatának, ha mindkettőben részesül. Előfizethetni Nagy-Káliéban Láng Mól--, Kis-Várdán Ga- ramy Miklós-, Nyír-Bátorban Schnell és Társa-, Tokajban Kántor Vilmos, Ujfejértón Pozsgay Vincze tudakozó intézeti ügynök uraknál, úgyszintén minden posta-hivatalnál és Nyíregyházán a kiadó-hivatalban, szénatér, 121. sz. a. házban. Előfizetési feltételed : April—deczemb .......................4 frt 50 kr. A pril—szeptemb......................3 „ — ,, A pril—junius.........................1 „ 50 ,, Ú jévtől kezdve még néhány teljes számú példánynyal szolgálhatunk. ö n s e g i í s é g ! (Folytatás.) A nép ezen önboldogitó törekvését a jó kormány hathatósan elő fogja segíteni; gondoskodni fog a nemzeti jólét mind azon feltételeiről, melyeket egyesek vagy egyes községek önerejükből elő nem teremthetnék; utakat fog épiteni, előnyös kereskedelmi szerződéseket kötni, élet- s vagyonbiztonság fölött őrködni, általános és czélirányos nemzeti nevelésnek fogja útját egyengetni : de ennél, ezen általános feltételek előteremtésénél, többet nem tehet. Ha a hon lakosai ezen feltételeket fel nem használják és ki nem zsákmányolják, a legjobb kormány mellett is ínségben és nyomorban fognak élni. Vagy gondolkodjék talán a kormány minden egyes honpolgár jólétéről? Hogyan? Mily módon? Én csak egy módot tudnék, azt : hogy a kormány minden hazafinak fizetést rendel. De már most kérdem : hóimét vegye a kormány az erre megkívántaid ösz- szegeket? Bizony bajos azt megmondani, ha csak maga a mindenható Isten nem áll a kormány élére, ki a semmiből is tud teremteni. Mert hiszen a kormánynak mint ilyennek semmije sincs : a kormány csak azon jövedelem fölött rendelkezik, melyet neki a hon polgárai adó fejében adnak. Ha már most a hon polgárai a kormánynak nem csak semmit nem adnának, de még ők kérnének tőle: akkor azt hiszem kötéllel sem lehetne királyt vagy minisztert fogni. Azért egyeseknek épkézlábu munkabíró embereknek, rendes viszonyok mellett a kormánytól egyenes segélyezést venni vagy követelni, épen olyan balgaság, a milyen lehetetlen e követelés teljesítése. Ha a kormány a rendelkezésére bizott összegeket hűen közhasznú, országos horderejű intézményeknek czélirányos létesítésére fordítja, tökéletesen meg lehetünk vele elégedve, s ezen felül csak azt az egyet követelhetjük tőle, hogy minél kevesebbet gondoljon velünk, hogy nevezetesen inig senkinek ártalmára nem vagyunk, s törekvéseink által mások jogos érdekeit nem sért jük, addig ne ártsa magát dolgainkba, addig engedje meg, hogy kiki közülünk a maga módja és Ízlése szerint boldoguljon és üdvezüljön. Azaz : mit a, kormánytól a közczélu intézmények létesítésén kívül megkövetelhetünk, ez az, hogy valóban, azaz nemcsak papiroson, de tettleg, s z a b a d e 1 v ü legyen, hogy a szabadság követeléseit ismerje el. De nagyon csalódnék, ki megint azt hinné : csak szent szabadság legyen, akkor mindjárt tejben-vajban fürödhetiuik, akkor mindjárt fény és dicsőség fog körülülik el- áradni. Igen, ha mi magunk is hozzá fogunk látni és dicsőségünkön jólétünkön teljes erőnkből dolgozni, akkor a szabadság fog segíteni rajtunk; máskép nem. Mert mi hát az a szent szabadság? Nem egy imádója, ki éltében már ezerszer is éltette és nevét fennen hangoztatta, meghökkennek kérdésemre és nein 'tudná mit sem felelni. Ez az egy bizonyos, hogy mindenki valami rendkívül szépnek és nagynak tartja, nyájas, leereszkedő mosolygó istennőnek, ki mindenkit, a kire csak szemét veti, boldoggá tesz, mások nyári termékenyítő esőnek tartják, melynek minden cseppje csillogó arany, vagy egy aj szebb kor dicső hajnali pírjának is nézik, mely meleg, verőfényes tavaszi napot hirdet. Ezek mind nagyon szép képek, de csakis — képek, melyek semmit sem magyaráznak, legfölebb azt az egyet adják haltunkul, hogy a szabadságot mindenki nagyra becsüli. De hát mi a szabadság tulajdonképen? A szabadság (természetesen a polgári, melyről itt egyedül lehet szó) nem egyéb mint a polgári törvények azon túl a j d o n- sága, melynél fogva törvényileg senki sem háborittatik bárminő törekvésében mindaddig, inig- törekvése a közjót nem veszélyezteti vagy egyes polgártársai jogos követeléseivel össze nem ütközik. Szabadság azon államban van, melynek törvényei ily szellemben szerkesztvék, s melynek kormánya e szellemet magáévá téve a törvények értelmében uralkodik. Szabad államban a szabadság a törvény- hozás minden ágában nyilatkozik. Tgy a kereskedelmi törvények terén is. Szabad államban a kereskedelmi törvények bárkinek bárminő kereskedés folytatását engedik. Szabad államban nem bizonyos kaszt vagy ezéh kezében van a kereskedelem, úgy hogy, ki ezen ezéhhez nem tartozik, nem kereskedhetnék. Sőt ellenkezőleg: bárki bármikor csaphat fel kereskedőnek, mikor ez által sorsán javíthatni vél és inig igaz úton kereskedik, addig működésébe az állam nem avatkozik. Tegyük már most fel, hogy valamely állam a legszabadabb elvű kereskedelmi törvényt fogadta el, hárandik-e abból ezen állam tagjaira haszon, ha ez állam tagjai kereskedéssel nem foglalkoznak? Épen annyi hasznot hajtanának akkor e szabad kereskedelmi törvények, mint az olyan útak, a melyeken soha senki nem jár! Hasonló eredményre jutunk, ha a szabad ipar-, szabad sajtó- s valamennyi szabad törvényekre hasonló feltételek alatt tekintünk. Ebből beláthatjuk : hogy a Szabadság nem kész boldogság! hogy a szabadság csak feltétele a boldogulásnak! hogy a szabadság is csak azon segit, ki maga magán képes segíteni! Nem sűrű aranyeső, nem boídogitóíag mosolygó istenasszony a szabadság : egyengetett tág tér inkább a szabadság, [melyen versenyt futnak! Ha versenyt akarunk futni, okvetetlen szükséges a nyilt, egyengetett tér; de a ki nem akar vagy nem tud versenyt futni, az vajmi csekély hasznát veszi a tág térnek! De ha aztán akad, ki a szabadságot javára fordítani kész és képes, arra nézve aztán megbecsülhetetlen jótétemény! Mert csak szabad államban fejlődhetnek ki az emberiség emberi tulajdonai, csak a szabadság ébresztheti az emberi természet szunyadozó ereit, tehetségeit, indíthatja az általános versenyt, a haladást és javulást, csak a szabadság vezethet nemzeti nagy- és jólétre! De megint látjuk, hogy csak munkálkodás által létesülhetnek azon javak, melyeknek a szabadság is egyik feltétele. A munka által, egyedül ez által lehet a szabadság is élő boldogító hatalommá, a munkában keresendő a szabadságnak is az értelme. Innét magyarázandó, miért ragaszkodik épen a munkás osztály főleg a szabadsághoz: miért akadunk mindenek előtt a polgárság soraiban a szabadság leghívebb híveire és legrendithetlenebb védőire. Azért, mert a munkában rejlvén a szabadság titka, egyedül a munkás államtag képes a valódi szabadság becsét átérteni, felfogni. Azért a nem munkájok, hanem nevök után élők a f valódi szabadsággal nem sokat törődnek. Ok szabadság alatt legfölebb oly állami viszonyokat értenek, melyek szerint ők azt tehessék,mi nekik tetszik. Az ingyenélő gazdagok pedig azt bárminő kormányforma mellett tehetik és teszik is, azért ezeknek mindig virít az ő szabadságuk. Ez az ingyenélők szabadsága : mi pedig, kik a dolgozó, teremtő osztályhoz tartozunk, mi a munka szabadságát valljuk. És azért legyünk is e valódi szabadságnak mindenkor tántoríthatatlan bajnokai és védői : de nemcsak — ha kell — fegyverrel, ha — mi még fontosabb — a munkálkodás, a verseny és haladás értelmében is! A milyen viszonyban pedig az egyesek, valamint a nemzetek boldogulása és jóléte a szabadsághoz áll, épen oly viszonyban áll ez a jó törvényekhez is! A szabadságnak csak a munka szerezhet érvényt, épen úgy a törvénynek is.
