Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-04-11 / 15. szám
15. szám. II. évfolyam. Szombat, april 11.1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121 -ik szám alatti házban. Hérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bólyegdijon kívül minden háromszor hasábzott garmond-sorért 25 kr. <». é. fizetendő. Előfizetési díj: Á kiadó-hivatalban egész évre . 5 Ír. 50 kr: Házhoz vagy postán küldve . ß Félévre i . . i . i , . . 3 „ Évnegyedre ....... 1 „ 50 kr. Hirdetések dija I minden öthasábos petit- sor egyszeri igtatásánál 5 ki'., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 la'. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vogler Bécsben, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Előfizetési felhívás „NYÍR“ 1868. évi folyamára. Mindazok, kik e lap fennállását óhajtják, felkéretnek azt anyagilag és szellemileg pártolni, mert csak úgy felelhet meg feladatának, ha mindkettőben részesül. Előfizethetni Nagy-Káliéban Láng Mól'-, Kis-Várdán Ga- ramy Miklós-, Nyir-Bátorban Schnell és Társa-, Tokajban Kántor Vilmos, Ujfejértón Pozsgay Vincze tudakozó intézeti ügynök uraknál, úgyszintén minden posta-hivatalnál és Nyíregyházán a kiadó-hivatalban, szénatér, 121 sz. a. házban. EilőfizetéBl feltételét : April—deczemb .......................4 frt 50 kr. A pril—szeptemb......................3 „ — ,, A pril—junius.........................1 ,, 50 ,, Ú jévtől kezdve még néhány teljes számú példánynyal szolgálhatunk. Ö u s C’ g i t s é g ! *) ‘ (Folytatás.) Erre sokan bizonyosan azt a megjegyzést teszik magukkan : Ez különös, mi azt vártuk, hogy az önsegitségről lesz szó, s mindjárt a bevezetésben azt halljuk, hogy egyes ember nem is segíthet kellő mértékben maga magán, hogy az önsegitség lehetetlen! hogy az ember csak embertársai gyámolitása által boldogulhat e világon! Bocsánatot kérek azoktól, kik az önse- gitséget igy értelmezik : én egészen más értelemben vettem! Való ugyan, hogy polgárisuk viszonyok közt egy ember sem segíthet egy maga minden baján : de a valódi önsegitség alatt azt kell érteni, miszerint nem várunk senkitől e világon ingyen viigy k e g y e 1 e m bői segítséget. Kegyelemből csuk a véznák, a testi vagy lelki tehetetlenek segitendők: munkabíró és munkára képes polgár csak úgy vár másoktól segítséget, ha ő a kölcsönt maga munkája által visszafizetheti. S ez azon önsegitség, melyről itt szó van, melyre ha e haza minden fiát buzdíthatnám, e haza biztosan az annyira várt és óhajtott virágzásnak indulna! Hej pedig ily buzdításra e haza be sok fiának lenne szüksége! Bátran lehet állítani, hogy hazánknak e tekintetden alig van párja Európában; sőt az egész világon alig van ország, melyben oly általános lenne azon hajlam a kész után urat játszani! El hajlam pedig az országok felvirágzásának, általános jólétének legnagyobb ellensége! Ehajlam sáskaraj gyanánt pusztítja a valódi munkás hazafiak hazafiui reményeinek zöld vetését ! *) Ezen czikk múlt számunkban az összeállításnál hibás® adatván, egyik része annak idejében újra leeud közölve. Jelen közleményünk a múltkorinak S-ik kikezdetére következik. Szerk. pl. bra. h. Mert lássuk csak, mely országot nevezhetjük virágzónak? A melynek szép, tiszta városai, jó és elegendő útai vannak, melyben a földmivelés oly kifejlett, hogy a lehető legbővebb aratásokkal fizeti á munkások fáradságát, melyben a természet nyújtotta durva anyagok becse képzett mozgékony iparosok által a lehető legnagyobb mértékben fokoztatik; melynek elegendő kereskedői vannak, kik a belföldi termények és ipar- czikkek fölöslegét a külföldnek adják el, s a belföldieket jutányosán oly külföldi czikkek- kel látják el, minők az országon belül elő nem állíthatók. Virágzó országhoz továbbá szükséges, hogy az igazságszolgáltatás törvényszerű és részrehnjlatlan bírák kezében legyen; hogy a személy- és vagyonbiztonság meg ne zavartassák, hogy elegendő és czélszerüen berendezett tanintézetek a műveltséget, a polgárisodást a legalacsonyabb kunyhóig terjeszszék, hogy irólc, költők és művészek műveik által a nemesebb életélvezetet nemzeti alapon lehetségessé tegyék. Mind e dolgok együttvéve képezik a virágzó hont! Ám de miáltal létesülnek mind e dolgok? Tudja mindenki, hogy a szép házak nem nőnek ki a földből mint a dudva, hogy az utakat nem egyengeti számunkra a fel vágj' alszol, s a rendes ruhák nem teremnek a fákon mint az almák : mind azon szép dolgok, melyek valamely hazát virágzóvá tesznek, csak emberi munka és szorgalom által létesülnek! A munka azon egyetlen nemtő, mely egyeseket úgy mint nemzeteket a jólét és boldogság paradicsomába vezethet! A munkakerülők, az ingyenélők pedig azon hernyók, melyek a nemzeti jólét fáján érdemtelenül rágódnak, melyek ezen általuk nem ültetett se nem táplált fa legizletesebb gyümölcsét megkezdik vagy elrontják, s melyek ha elszaporodnak, az egész fát tönkre silá- nyithatják. Az önsegitség legelső és legfőbb szabálya azért ezen egy szóban van kifejezve : m u n k á 1 k o d j á 1! Minden rendszeres és kitartó munkát siker koronáz! táplálja a munkást és övéit, szaporítja mind azon javakat, melyektől az egyes ember mint az egész nemzet jóléte függ; a munka azon egyetlen mód, mely által a valódi honszerétetet a haza iránt tanúsíthatjuk, azon egyetlen út, mely a haza jólétéhez és boldogságához vezet! De nemcsak hasznos a munkálkodás, hanem minden embernek kötelessége is! Gondoljunk csakgyermekéveinkre: menynyi, munkabíró korunkban kifizetendő adósságot csináltunk akkor, midőn csak rontani és élvezni, de semmit sem teremteni vagy szerezni voltunk képesek! Ettük azt a kenyeret, melyet mások sütöttek; öltözködtünk oly ruhába, melyet mások szőttek, varrtak; éltünk és vigadtunk mások munkájának rovására, gondtalanul! De férfikorunkban is mennyi jót élvezünk, mit mások szorgalmának köszönünk! Nézzünk egy egyszerű kony- I hakest : hány kéznek kellett mozgásba jönni, hány homloknak kellett megizzadni, hogy csuk ezen egyszerű házi eszköz is elkészüljön számunkra! Először is a bányásznak vakond módjára a földet kellett túrni, a kitúrt érczet szegény fuvarosnak az olvasztó kohóhoz kellett vinni, itt az érczből izzasztó fáradsággal a nyers vasat kellett kiolvasztani, a nyers vasat más olvasztó kemenezében finomítani kellett, csak most kerülhetett a késgyártó üllőjére, ki szintén nem minden fáradság nélkül hozta késalakra. Nem is tekintve azon munkalánczolatot, mely a nyél előállításához volt szükséges, az igy elkészült kés körül megint raktárosnak, szállítónak, kereskedőnek kellett fáradni, mig végtére a legközelebbi boltban birtokunkba ejthettük! De hát még más összetett czikkek, ruháink, bútoraink, házaink, hány okoskodó elmét és iparkodó, ügyes kezet hoztak mozgásba, mig javunkra, kényelmünkre, jólétünk előmozdítására használhatjuk! Iia már most annyian dolgoznak és fáradoznak azon, hogy mi jól evezhessük magunkat e világon, kérdeni én : nem illő és méltányos dolog-e, hogy mi is fáradozzunk tehetségünk és erőnkhöz képest olyasminek előállításán, minek mások vehetik hasznát? Ha a társadalmi együttélés oly kiszámíthatatlan előnyeit élvezzük, nem kötelességünk-e a társadalmi javak szaporításához is hozzájárulni? Jótétemény jótéteményt igényel : ha mások munkájuk által velünk tettek jót, igyekezzünk mi is viszont munkánk által másokkal jót tenni. Vagy van-e halandó, ki illetékes helyen kiállított szabadságlevelet bír előmutatni, inclylyel hitelesen igazolhatja magát, hogy neki e világon csak öröm és élvezet jutott osztályrészül? Ily szabadságlevelet nyilván csak egy illetékes biró állíthat ki, maga a teremtő ur Isten : ő pedig ilyennel tudtommal még eddig senkit sem küldött útra.Min- denikünk meztelenül, gyámoltalanul jelenik meg e világon, mindenikiinknek munkára két keze van, élvezetre csak egy szája, egy gyomra, s evvel nézetem szerint azt akarta az Isten tudtunkra adni, hogy mindenikünk dolgozzék és élvezzen is, még pedig többet dolgozzék, mint a mennyit élvez. Mind ebből világos, kit nevezzünk embertársaink valódi jóltevőjének : egyedül a munkás államtagot. Tehát oly áldott hatású a munkásság, hogy az, ki magán az egyedüli helyes módon, t. i. munka által, igyekszik segíteni, ez által mások szükségletein is segít, másokkal is teszen jót. - Világos ebből továbbá az is, mennyire becsülendők azok, kiknek minden érdemük abból áll, hogy urak, urak nemcsak e földön, hanem, a példabeszéd szavai szerint, még a pokolban is! Annyira becsülendők igénytelen nézetem szerint, mennyire a munkás méhek a dolog- talan heréket becsülik. Elmúltak azon idők, mikor még az „ilyen uraké“ volt a világ! mikor elég volt a sors- I tói bizonyos névvel megáldatni : a többi,