Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-11-14 / 46. szám
rí. ffViojyam. 46. szám. Szombat, november 14. 1868. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetleu levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tcr alatt 30 kr. bólyegilijon kívül minden s négyszer hasdbzott garmond-sorért 25 kr. o. é. s VEGYES TARTALMIT HETILAP. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre . 5 fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 „ Félévre........................................3 „ Évnegyedre .....................................1 „ 50 kr. H irdetések dija: minden liathasábos petit sor egyszeri igtatiisánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, hol egyszersmind felvétetnek. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten. hirdetések is Xeliány igénytelen szó a társadalmi egyletekről. (Vége.) Társadalmi életünk köznépünk értelmi műveltsége tovább fejlesztésére, fájdalom! igen kevés, s felette hiányos nevelési eszközök, s tényezőkkel rendelkezhetik, — s a mit a népiskolai nevelés elmulasztott, s vagy csak részben teljesített, azt társaséle- tiink nem csak ki nem pótolhatja : ' sőt ha azon felette csekély erkölcsi t eredményre tekintünk, melyet társadalmi utón társadalmi intézkedéseink, J s nevelési eszközeink segélyével fel- í mutatni bírunk : meg kell vallanunk, ! hogy köznépünk társadalmi nevelhe- 11 tésének legfőbb akadálya, legfőbb , részben, a népiskolai nevelés hiányá- ! bau rejlik ?!! Ennek nagyobb bizonyságára vegyük vizsgálat [alá, köznépünk társadalmi nevelését ezélzó mindazon kísérletek s intézkedéseket, melyek jelenleg e czélból használatban vannak. Mint köznépünk nevelésére irányzott egyik fontos eszközt első helyen kell e végett említenünk : az olvasó-egyleteket. Ha azon * irodalmi többféle kísérleteket figyelembe vesszük, melyek köznépünknél az olvasási kedvet, — részint jó, és olcsó újság-lapok, részint hasznos is- 1 méreteket terjesztő, s népszerű modorban irtt, önálló irodalmi termékekkel felébreszteni igyekeznek; s ha ezek mellett azon okokat vizsgáljuk, hogy köznépünk mindemellett is még folyvást a ponyvairodalomhoz ragaszkodik, s annak hasztalan s erkölcsrontó termékeivel kívánja lelki szükségeit kielégíteni, — azt kell monda- ! mmk, hogy midőn köznépünk értelmi s érzelmi műveltsége tovább fejlesztése tekintetéből az olvasó-egyletek felállítását sürgetjük, s midőn részére, s olvasási igényeinek kielégítése végett erkölcsnemesitő s értelemfejlesztő könyveket Írunk, ezen nemes buzgalmunkkal legalább is úgy járunk, mint a ki gazda nélkül akar számítani!!! Mivel népiskolai tanításunk a legjobb esetben is, az mis, számolás, s némi hiányos olvasáson kivid, az emberi tudomány s ismeretnek még csak a legelső elemeire sem terjesztetvén ki, ha e szerint a nemesebb s hasznosabb irodalmi termékeket, még köznépünk azon része sem lehet képes megérteni mely legalább olvasási képességgel bir, mit mondjunk azokról, kik az értelmi képesség ezen fokán sem állanak, nem egyebet, mint azt, hogy köznépünk számára irodalmi nyelv még feltalálva nincsen?! Az olvasóegyletek azon czélja tehát, hogy működése által köznépünk ismeretköre bővüljön, s hogy az értelmi világ lát- lcöre előtte felderittetvén, minél tisztább világosabb legyen, hogy szivének érzései minél inkább nemesítve, az emberiség szent érdekei iránt érezni s hevülni tudjanak, s hogy emberi, Szert pl. bm. h. családi, vallásos s honfiúi kötél ességeinek minél tisztább tudalmával bírjon, szóval, bogy a társaséleti műveltség azon színvonalára emelkedhessék, honnan életrendeltetését, egész nagysága s hordereje szerint felfogni s megítélni tudja, — ezen fontos czélt <— mondjuk — jelen népiskolai viszonyaink közt, az olvasó-egyletek által elérni csaknem teljes lehetetlen?!! Mi kívánatos volna pedig hogy ez másként lenne, hogy köznépünk ártalmas s erkölcsrontó mulatkozásai, s időtöltéseitől az olvasó-egyletek által elvonatván, azok helyett tisztább, nemesebb örömök élvezetére vezettethetnék, mi nagy haszon lenne, ha ezek által azon sok lelki nyűg s babonától (köznépünk) megszabadulhatna, melyek jelenben lelkét s egész valóját bilincsbe verve, a földhöz kötve tartják!! Mindezen óhajtások azonban még mind ez ideig csak a reménység- szárnyain lebegnek, s csak azon várva várt esetben valósulhatnak meg, — ha az olvasó-egyletek a népiskolákra, s ezek viszont amazokra biztosan támaszkodhatnak, ezt pedig csak egy jobb jövőtől lehet reményleni?!! Minthogy köznépünk társadalmi nevelésének nem csak egy iránya lehet, szólamaik lehet itt : a politikai egyletekről. Midőn a politikai egyletekről szólunk, nem akarunk dicsérő beszédet tartani azon idő és kor, vagyis inkább az örökre emlékezetes 48-ilc évi országgyűlés felett, mely százados szenvedései s rablánczaitól megszabadítva köznépünket, emberi elvitázhatatlan jogaiba visszahelyeztette; — s nem is e végett, de köznépünk politikai jog- élvezetére nézve kell megjegyeznünk, — hogy az isteni s emberi igazságszolgáltatást magokba foglaló ezen áldott törvényeink, — szabad földet igen, — de szabad polgárokat — a szó nemesebb értelmében — nem adtak, - mert nem is adhattak a szegény hazának; — mert a politikai képesség és jellem, nem a hűbéri viszonyok alól felszabadult föld szabad birtoklása, s nem is a nyert jogok numericus mennyisége, hanem csupán az értelmi felvilágosodás, s műveltségnek — lehet szüleménye; — s ha köznépünk politikai szereplését ezen szempontból tekintjük, állításunkat még azon szomorú tapasztalat is igazolhatja, miszerint köznépünk, épen úgy a kényuri hatalom, mint a dae- magogia előtt, mindez ideig — nem mint tevőleges elem, — hanem csak mint jobbra baka hajlítható tömeg, politikai kész zsákmánynak szokott tekintetni ?!! S ha pedig meggondoljuk, hogy a politikai pártküzdelmekben, a czélravezető eszközökben, egy némely irányban nem szoktak sokat válogatni, hogy lélekvásárlás ámító Ígéretek s azáltal szoktuk párthiveiket toborzani, könyen beláthatjuk, hogy a politikai élet ezen hullámai között — tudatlan köznépünk erkölcsisége mennyi veszélyes örvényeknek van mindannyiszor kitétetve, s valamint a múlt idők, úgy jelen napjainkban is eléggé s jól tudjuk, hogy a politikai párt —- tusákban köznépünk szokott legtöbbet veszteni, s bogy a politikai diadal, sokszor az ő vére, s legtöbbször pedig erkölcsisége árán szokott kivivatni?!! Köznépünk tehát az értelmi műveltség azon fokán, melyen jelenben áll, — valamint érett, s öntudatos politikai factor nem lehet : épen úgy ha azt akarjuk, hogy köznépünk erkölcsi élete, a politikai élet működése közben inkább erősbüljön, mint veszélyeztessék, mindenek előtt értelmi műveltsége, s e szerint politikai képessége s jelleme kifejlesztésére kell törekednünk, — ezt pedig részint a jól ápolt s rendezett népiskolák, részint a társadalmi egyletek jóltevő hatása után lehet reménylenünk, mely várva várt idő ha be fog következni, politikai, úgy mint társadalmi életünkre nézve egy jobb korszaknak hajnala támad fel?!! Mint köznépünk erkölcsi nevelésének legfontosabb tényezője a vallásos egyletekről is meg kell emlékeznünk. Vallásos egyleteink, illetőleg egyházaink azon földfeletti magas küldetését, melyszerint e földön mennyei czélolc elérésére törekszek, érezvén toliam gyengeségét, ezúttal sem érinteni, sem rajzolni nem akarom, most csupán azoknak, azon szinte roppant fontosságú küldetését tartom szemem előtt, mely szerint a szószék által, az emberi tökéletesedés pályájának egyengetésével, az emberiség boldogságát már e földön megalapítani igyekeznek! Igenis! a szószék, egy roppant erkölcsi hatalom, mely a szellem hatalma, s az erkölcsiség legyőzhetetlen fegyverével híven őrködik az erkölcsi világ végetlen birodalma felett; — a szószék, az élet tengerének zajló hullámai közt a pharosi lámpa, — mely az élet számtalan küzdelmei közt hányatott halandót, az élet hajótörésé- sétől megóva, a biztos révpart az erkölcsi boldogság ölébe vezeti, — a szószék, egy örökké égő s magasan lobogó erkölcsi szövétnek, — mely felgyújtván az értelem szunnyadó világát, a midőn a babona, vakhit, előítélet sötét rémeit, s az emberi elme kétségeit eloszlatni igyekezik, ugyanakkor az összes emberiség magasztos küldetése rendeltetése, s czéljára is ragyogó fényt áraszt, a szabadság, egyenlőség testvériség zászlóját, s a béke olajágát tartva kezeibe, a hit, remény, szeretet jelszavának védő paizsa alatt, az emberi jog, és erkölcsi közérzület folytonos ébrentartásával az emberiséget nagy czélja fel«* lassú, de annál biztosabb léptekkel vezeti; — a szószék tehát, valamint az összes emberiség, úgy különösen köznépünkre erkölcsi életére nézve, egy oly megbecsülhetetlen erkölcsi iskola, — melynek roppant hatását kétségbe csakis az hozhatná, ki a szellemvilág' működése törvényeit is, a tér, és idő határozott korlátái közt szereti képzelni!! Azon okok közzül azonban, melyek miatt a szószék, mindamellett is a kívánt erkölcsi eredményt fel nem mutathatja, különösen mint czélnnkhoz tartozót azon egyet kell megemlítenünk, miszerint a templomnak is, az iskolára lehet támaszkodnia, s ha az iskolai kellő s rendszeres nevelés egyszer elmulasz- tatott, azáltal a templomi nevelés erkölcsi hatása is nagyi-észben elesett, s mit az iskolai nevelésre fentebb megjegyeztünk, ugyanazt, a templomi nevelés sikerére nézve is lehet alkalmaznunk, hogy t. i. a társadalmi egyletek jótékony működése által, mind azon társaséleti erkölcsi hiányok lehetőleg eltávoliltassanak, melyek a templomi nevelés sikerét annyiszor kétségessé teszik!!! S felvett tárgyúnknál kivánván azonban maradni, nem akarunk az e részbeni legnagyobb s legsúlyosabb akadálynak gyökeréig nyúlni, — csupán jelezni óhajtjuk, miszerint köznépünk erkölcsi nevelését ezélzó, ezen egyik legfontosabb erkölcsi tényező a templomi tanításnak is, egyik legfőbb akadályát a társasélet jelen állapotában lehet feltalálni, hiába! mert most a világ hiú lelke uralkodik, s az erkölcsök a lélek után idomulnak?!! Mint köznépünk nevelése egyik negativ eszközét, meg kell itt emlit- nünk a népbankokat. Mint korunk nemesebb, s életrehatóbb irányának egyik bizonyítványát a népbankokat csak Üdvözölnünk lehet, — de csak a végett is, hogy köznépünk a népbankok intentioit megérteni, s e szerint azokat használni is tudja, mindenekelőtt értelmi képeztetés s felvilágosításra van legnagyobb szüksége, de különben is csak akkor lesz a népbankok czélja elérve ha köznépünk nyomorainak főkutfeje, kiskorúsága, a kellő s rendszeres nevelés által el fog enyésztetni; addig pedig (valeant, quantum valere possuutü) a mondott czélból azokat csupán palliativ eszköz gyanánt lehet tekinteni! Vájjon el lehetne-e itt feledni az emberi szív legnemesebb érzelme által ápolt s felállított (egyleteket) , a nőegyleteket. Társadalmi életünkben a nőegyletek valóban úgy tűzetnek fel, mint zöldelő oáz a sivatag pusztában, mivel hivatásuk hasonló értelemben különben is az, hogy a/, élet kietlen pusztán bujdoklő elhagyatott árvák s ügyefogy.ottak általuk üdülést, ápolást — s jövendőt nyerjenek, és mivel társadalmi czélból egylet — szegény honunkban, a tármdalmi-egyletek felállítására nézve egy szebb jövő zálogául tekinthetjük, hogy a társadalmi nyomorok enyhítésére egyleteket legelébb is a gyöngéd női kezek alkotánakü Vajha ezen emberbaráti szép példa a társa-
