Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-10 / 41. szám
41. szám. Szombat, október 10. 1868. II. évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 80 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer hasábzott garmond-borért 25 kr. o. é. fizetendő. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre . Ä fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve . 6 „ Félévre ..........................................3 „ É vnegyedre ....... 1 , 50 kr. Hirdetések dija:minden hatkasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. A vidéki lapszerkesztő és az olvasó közönség. A vidéki lapszerkesztő helyzete, ha egyszersmind laptulajdonos és kiadó — pedig nehányat kivéve mind az, — valóban nem irigylendő, s főkép ilyen mozgalmas időben, mint jelenleg; mert az olvasó közönség véleménye igen eltérő egymástól, de mint pártfogó feljogosítva érzi magát követelhetni, milyen irányú legyen a lap, és ezen joggal számosán élni is kivannak; ha pedig a lap tartalma az olvasó óhajtásával és véleményével ellenkezik, mint nem pártolásra méltó lapot többé nem járatja; hogy azonban ne látszassék, mintha nem óhajtaná a lap fennállását, még egy negyedévre prenumerál azon reményben, hát ha megváltozik a lap iránya. Sokan még többet tesznek; t. i. igyekeznek a szerkesztővel nehány sorban tudatni, mit tegyen, hogy lapja közkedvességben és számos pártolásban részesüljön. Ezen tanácsokat a szerkesztő nagy köszönettel fogadja, és csak azt sajnálja, hogy némely jó tanácsot nem egészben, mást pedig pláne nem követhet, mert a jó tanácsadók száma igen nagy, és a jó tanácsok többnyire oly különbözők és egymástól eltérők, hogy lehetetlen mindenkinek tanácsát követni. Mit tevő legyen tehát a szerkesztő? főleg ha a jó tanács még egy kis klauzulával van megtoldva; mint p. o. „ha pedig t. szerkesztő ur jó tanácsomat nem fogja követni : sokan kénytelenek leszünk lapjáról lemondani.“ — Ilyenkor már csakugyan felférne a jó, de jó tanács; sokan talán azt fogják kérdeni : miért? azért, mert ilyenkor a szerkesztő, ki egyszersmind kiadó is, képtelen olyasmit kitalálni, hogy a kecske is jólakjon, a káposzta is megmaradjon, t. i. a tanácsot nem követni és az előfizetőket el nem szalasztáni. A számos előfizetőt elszalasztani nem lehet, mert nem lesz miből a nyomdai költséget és a bélyegeket fizetni, a tanácsot pedig egészben elfogadni nem lehet, mert vagy a sajtótörvényekbe ütközik, vagy más tanácsadók és előfizetők tanácsával ellenkezik, kik szintén azt a bizonyos klauzulát a tanács végére oda szúrták. Hogy ez valóban úgy van, arról meggyőződhetik mindenki, kinek kedve lenne csak nyolez napra vidéki szerkesztővé lenni. Nagyobb igazolás kedvéért alantabb nehány olyan tanácsadó levelet közlünk, melyeknek olvasása úgy hiszem a közönséget nem csak mulattatni, hanem talán meggyőzni fogja arról, hogy a vidéki lapszerkesztő helyzete — nem csak hogy nem irigylendő, hanem szánandó. A vidéki lapszerkesztő helyzete továbbá nem irigylendő, mert az előfizetők száma oly kevés, hogy a bejött előfizetési és hirdetési díjból alig fedezheti a nyomdai, lap- és postabélyegek költségét; hogy ez való, következőből látható : a vidéki lapok előfizetői száma rendesen a 300 körül Szerk. pl. hm. h. forog, hol több, hol kevesebb, csere-, tisztelet- és igazolási-példány legalább 100, tehát a lapot legalább 400 példányban kell nyomatni, ennek kiállítási költsége hetenkint legkevesebb 35 írt,tehát 52hétben teszen 1820frt lap- és postabélyeg együttesen hetenkint 8 írt, 52 héten át teszen . . . . 416 fit kiadás összesen 2236 frt bevétel 300 előfizető után 6 írtjával ...................... 1800 frt a hirdetések legjobb esetben jövedelmeznek . . . 500 frt bevétel összesen 2300 frt s igy marad a szerkesztőnek s kiadónak 64 frt; ebből jövedelmi adót és házbért fizetni, és élni? ez valóban nem irigylendő, hanem szánandó. Ezt több helyen a hatóságok és egyletek átlátták, de azt is átlátták, hogy egy helyi érdekű közlöny, ha még oly kicsi és egyszerű, múlhatatlan szükséges, ennélfogva elhatározták : a lap fentartására évenkint egy bizonyos összeget áldozni, mert ellenesetben lehetetlen volna a szerkesztőnek — hacsak nem gazdag ember, ki privát passióból lapot szerkeszt — azt soká feltarthatni.' A vidéki lapszerkesztők nem irigylendő helyzetéről még sokat lehetne írni, de én még csak egyet említek fél. Heggel van, kopogtatnak a szerkesztői iroda ajtaján, szabad! Belép egyvalaki nyájas köszöntéssel. Szerk. Mivel szolgálhatok, talán prenumerálni méltóztatik ? V alak i. Oh nem! hanem egy verset hoztam becses lapjába, ha használhatja, igen örvendeni fogok, és többet is dolgozom, ha illő honoráriumot kapok. Szerk. A verset majd átolvasom, és szívesen közlöm, ha megüti a mértéket, de honnráriumot nem adhatok, hanem tisztelet-példánynyal szolgálunk. Valaki. Köszönöm, ajánlom magamat. Azzal elmegy, és boszúból, hogy honoráriumot nem kapott, leszólja ismerőseit, hogy ne prenumeráljanak ilyen haszontalan lapra. Megint kopogtatnak. Szabad! egy másvalaki belép mogorva képpel, nem is köszön. Szerk. egész, nyájasan : Mivel szolgálhatok, talán prenumerálni méltóztatik? Valaki. Micsoda? prenumerálni! hogy is ne, azért hogy kiirt engem az újságba? Azt jöttem megmondani, hogy vonja vissza, mert ha nem, majd meglátja a következését! Köszönet nélkül becsapja az ajtót és elmegy. Ismét kopogtatás. Szerk. ez már csak prenumeráns lesz? Szabad! Egy harmadik valaki büszkén belép. .Szerk. Alázatos szolgája, me'l- tóztassék helyet foglalni; mivel szolgálhatok ? Valaki. Maga a szerkesztő ? Szerk. Igenis, szolgálatára; talán prenumerálni méltóztatik ? Valaki. Nem, én nem szoktam olvasni; de ha olvasni akarok, van a bátyámnál újság elég; hanem ezt a levelet hoztam és választ várok. Épen akkor belép a lapkihordó s hoz a postáról több levelet s leteszi az asztalra. Ezen levelek közzül egynéhány egész eredetiben alantabb olvasható, de előbb a büszke Valaki által átadottat kell bemutatnom. Első levél : T. szerkesztő ur! Én azon reményben fizettem elő lapjára, mert azt hittem, hogy valami érdekes lesz benne, de úgy tele rakja a lapját a gazdasági egylet és a bizottmányi ülések jegyzőkönyvével, hogy alig van egyéb benne; lia ezekről tudni akarok, magam megyek a gyűlésbe. Fogadja tehát jó tanácsomat és közöljön inkább regényeket, majd meglátja mennyivel több preuumeránsa lesz. Jóakarója N. N. Második levél : Kedves barátom, szerkesztő! Midőn lapodat megindítottad, azt hittem, hogy ez megyénknek valódi emeltyűje lesz. — A kezdet jó volt, gazdasági, bizottmányi, és borászati czikkek, de már egynéhány hét óta csak versek, rósz regény, holmi összeszedett hírek és hirdetések — hidd meg barátom, azzal nem fogsz messzire menni; fektesd a fősulyt a gazdászátra és megyei dolgokra, főkóp a tisztviselőket kell ütni! úgy érdekkel fogják olvasni lapodat és bizton számíthatsz pártolásra. O. 0. Harmadik levél : T. szerkesztő ur! ügy látszik lapjának eddigi irányából, hogy nem ismeri a megyei közönséget, mert különben nem úntatná olvasóit holmi hosszas gazdasági és megyei czikkekkel, regényekkel, versekkel stb. Bizton hiszem, hogy meg egyszer annyi prenumeránsa lesz, ha tisztin üzleti dolgokkal, napihirekkel, hirdetésekkel és más életbe vágó dolgokkal fog foglalkozni. Ennyit egy névnélküli jóakarójától. Negyedik levél : T. szerkesztő! Ön czikkemet fel nem vette, mert bizonyos személy prostituálva lenne, kitől bizonyára fél, hogy lemond a lapjáról; tudja meg tehát, ha az ide mellékelt, most már módosított levelet nem közli, legalább 100 prenu- meránsával kevesebb lesz. A szerkesztő megijed, még jobban módosítja a levelet és a „Nyílt tér“- ben közli. Ötödik levél : Szerkesztő ur! A polémia minden lapnak halála, az öné is meg fog bukni. X. Hatodik levél : Igen tisztelt szerkesztő ur! Most már hiszem, hogy lapját érdekkel fogják olvasni, mert higyje el, a polémia fűszere minden lapnak és főkép vidéki lapnak. Itt küldök egynéhány sort, szíveskedjék azt köziem, ebből — majd meglátja — igen szép polémia fog fejlődni. Y. Hetedik levél : Kedves öcsém, szerkesztő! Azt gondolod, hogy messzire fogsz menni ilyen pletykalappal? hidd el nekem, hogy nem! fogadd tanácsomat és foglalkozzál politikával; most jön a követválasztás ideje, és annyi prenuuieránsod lesz. mint a raj. Eddig még nem prenumeráltam, de ha tanácsomat elfogadod, mindjárt előfizetek egy fertályra. Jóakaró bátyád Z. (Elfogadom a tanácsot, kedves bátyám, de szíveskedjék helyettem 5000 forint kaueziót letenni. Szerk.) Nyolczadik levél : Geehrter Herr Redakteur! Wenn Sie Ihr werthes Blatt halb deutsch, halb ungarisch re- digireu wollten, und sich mehr auf das Geschäft verlegen würden, garnntirc ich Ihnen um 100 I’ränumeranten mehr. Ein Geschäftsmann. Ilyen tartalmú levelek majdnem naponta jÖnek, mit csináljon tehát a szerkesztő ? Kérek jó tanácsot! Börkey. Néhány őszinte szó városunk gazdálkodásáról. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának alig van oly száma, mely a városi gazdálkodást illetőleg valamely javaslatot vagy megrovást ne tartalmazna. Egyik a nevelés ügyét óhajtja még jobban a város által fölkarol- tatni; másik a roppant s a mai igényeknek meg nem felelő vendégfogadó újbóli építtetését sürgeti; harmadik artézi kutak furatásáért és vízért kiáltoz; negyedik a városi rendőrségnek czélirányosahb szervezését indítványozza, stb. stb. Nem azért fogtam igénytelen soraim írásához, hogy polgártársaimnak városunk érdekében emelt szavát elnémítsam, Nem képzelek ugyanis oly polgárt, ki velem együtt buzgón ne óhajtaná : hogy sok tekintetben hátramaradt községünk azon kellékeket megszerezni iparkodjék, melyek egy provinczialis város nélkiilözhetlen jellegét képezik. Csupán azon czél lebegett szemeim előtt, hogy lelkes polgártársaimnak becses figyelmét, kik a v. reformok szükségétől áthatva városunk ügyét nemes szándékkal előre vinni törekednek, egy igen lényeges pontra t. i. a városi pénztárra, illetőleg a községi gazdálkodásra irányozzam, mert valamint csak ép testben lehet ép lélek; úgy csak helyes pénzügyi viszonyok mellett lehet a kor igényelte reformok életbeléptetését várni, és igy községünknek a megkezdett ösvényen további fennakadás nélküli haladását bizton remélni. Nem elég a szükséges reformokat csupán kijelölni, hanem a mi lényeges dolog, az azokra igényelt költségeknek, honnan és mikénti előállításáról is kell gondoskodni! A „Nyír“ hasábjain gyakran fölmerült vádat, városunk rósz gazdálkodását illetőleg : nincs szándékomban mentségül csak egy árva szót is vesztegetni. Azt azonban leplezetlenül állithatom, miként a helytelen gazdálkodás oka nem rejlik ott, a hol azt sokan keresik. Minden háztartásnál, soha szem elöl nem tévesztendő, általán ismert, de azért vajmi ritkán követni szokott aranyszabály : hogy a bevételek és kiadások közötti kellő öuzhang szigorúan föntartassék. Valamint egyes háztartások anyagi romlása ezen szabály nem elég szigorú megtartásából szokott származni; úgy nem csak a községek, hanem az államok pénzügyi ziláltsága a nevezett szabály elhanyagolásából következik. Egyesek úgy mint testületek vagyoni hanyatlásának másik, az elsőnél nem kevésbé lényeges az életben gyakran előforduló oka : saját hiteleknek tulbécsülése'ben áll. Egyesek úgy mint testületek sokszor azon téves hiedelemben vannak, miként az ő hitelük valami kimerithetlen forrás, valami Croesus-féle mesés kincs,.melynek sem határa sem vége nincs.
