Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-03 / 40. szám
II. évfolyam. 40. szám. Szombat, október 3. 18fi8. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-uteza 118. szám alatt. Bcrmeiitetlcn levelek el nem fogadtatnak. Nyilt tér alatt 30 kr. bélyegdijou kívül minden négyszer liasultzott garmoml-soyéil 25 kr.o. é. tize ten dó. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Zeisler M. Pesten. A „Xyir“ szerkesztősei és kiadó-liiviitála folyó lió 1-jétó'l kezdve Szarvas-uteza 118-dik sz. a, van. Észrevételek K. nr néliáiiy szavára :i f.-szabolesi egyházmegyei éleí- biztositás tárgyában. A „Nyír“ 38-ik számában K. ur bírálat alá vevén az egyli. megyei küldöttségnek az e lapok 36-ik számában nyilvánosság elé bocsátott életbiztosítási tervezetét, midőn azt részint egyoldalúnak, részint a morálba ütközőnek sőt számítását is tévesnek és helytelennek lenni állítja : alólirott mint a nevezett küldöttség egyik tagja, felhiva érczi magát, K. urnák nagy részben félreértésen alapuló néhány szavára , szerény észrevételeit megtenni. A küldöttség épcnséggel nem érzi sértve magát, azáltal, hogy K. ur hibákat talált tervezetében! Mi csnl- lmtatlanságot magunknak nem követelünk s nem is mondjuk elbizakodva, hogy azon tervezetnél jobbat, czél- szertibbet kivált szakértők nem készíthettek volna; e tekintetben csak köszönettel tartoznánk K. innak, ha tervezetünk hibáit feltárván, egyszersmind egy jobb, egy ezelszerübb tervezetet mutatott volna be; de mivel ez utóbbi nem történt, meg fog bocsátani K. ur ha az általa felfedezett hibákat sem tartjuk olyanoknak mint találja, sőt hogy nem is olyanok, alulírott e soraiban kimutathatni reményű. Egy kis rövid simogató bevezetés után azt mondja K. ur hogy azon tervezet „egy oldalú“. Meglehet hogy az! De midőn valaki ezen vádat határozottan kimondja, szükséges előbb figyelembe vennie a czelt melynek létesítése terveztetett, a körvonalakat az iránypontokat melyekhez valamely küldöttségnek tervezete készítésénél magát alkalmaznia kelletett. (Izéiül, melyet küldöttségnek munkálatánál szem elöl téveszteni nem lehetett, az egyli. megyei özvegy- árva pénztár gyarapítása volt kitűzve, iránypontul aként. körvonalózva, hogy ezen pénztár minél olcsóbban történhető gyara- p i t h a t á s a n a k, t ö m e g e s v a g y egyéni életbiztosítás általi eszközolhetésérekészittes s é k tervjavaslat. Küldöttségnek tehát kitűzött ózdijánál fogva, az egyéni és tömeges biztosítás között választania kellett, és a véleménye szerint czélra- vezetőbbet ajánlani, egyszersmind arra fektetvén egész tervjavaslatát. Es ezt tette is a küldöttség! Megérintette munkálatában a tömeges biztosítást is, de mint szerinte a czélnak meg nein felelőt csak röviden, futólagosán. Ugyanis ha a czél az cgyh. megyei özvegy-árva pénztár gyarapítása, akkor a tömeges biztosításra is oly terv lett volna készítendő, melynek folytán minden öröklendő öszvegeknek az özvegy-árva pénztárija kellett volna folyniok, következésképen a 93 lelkész külön-külön bizonyos ösz- vegig történt biztosításáért járuló évi dijakat is egy közpénztárból kellett volna fedezni. Alig tekintett küldöttség a biztosítás ezen oldalára, azonnal meggyőződött hogy ezáltal a czél el nem érhető, azért részletesebben fel sem vette tervezetébe. De minthogy K. ur a küldöttség indítványával szemben, épen a tömeges biztosítást ajánlja, szükségesnek látom a biztosítás e két nemét egymás mellé állítani, és számokkal mutatni ki, hogy melyik legyen a kitűzött czélnak megfelelőbb, nem vévén figyelembe a kedvezményeket, melyek úgy is csak csekély különbséget idéznének elő. A küldöttség által tervezett 30,000 forintos egyéni biztosításnál az évi dij 832 frtot tevén, ha ezen öszveget a 93 lelkész között egyenlően elosztjuk, esnék belőle minden lelkészre, kerekszámot véve fel 9 írt. (.Jövedelem aránylag osztatván el, egyikre valamivel több másikra kevesebb.) Ennyit kellene évvnkint fizetni minden lelkésznek, hogy özvegye és árvái 80 — 90 ft évi segélyezésben ré- szesittessenek. Nézzük meg már most a tömeges biztosítást, vájjon 9 ft évi járulékkal minő eredmény éretnék el? Nem vagyunk azon helyzetben hogy lelkésztársaink életkorát véve fel számítási alapul, külön-külön kimutathatnánk hogy melyik mennyit biztosíthat 9 írtai. De megközelíthetni véljük az | igazságot, ha mind a 93 lelkészt egy közép életkorba osztályozzuk. Ugyanis lelkész a 30 koréven alól alig van egy kettő, 60 éven felül ismét kevés, nem követünk el tehát nagy hibát, ha a 30 és 60 év közötti küzépszámot vévén fel, a lelkészeket átalában a 45—ik korévbe sorozzuk. Egy tő éves ember pedig 9 írtul nem többet biztosíthat mint 225—30 irtot, vagy rendkívüli kedvezményeket véve fel 300 frtot Ezen összeget örökölné a biztosított családja annak halála után! Miír most it ijen a közönség, melyik lesz előnyösebb egy gyáinolától meg- fosztatott családra nézve, 300 tt-e egyszer mindenkorra, vagy 80—90 ft évi segedelem az özvegy haláláig vagy az árvák teljes komságáig? Ezen első tekintetre látható nagy különbséget azonban nem a biztositó intézeteknek lehetne köszönni, hanem egyedül és pusztán a társulásnak; mert inig a tömeges biztosításnál az öröklött összegek szétforgácsoltainak, addig az özvegy-árva pénztárban egy nagy tömeggé tömörülnek. De a tömeges biztosításra az egyli. megyének semmi gondja, ezt megteheti mindenki az cgyh. megye nélkül, a mint már sokan meg is tettek. Az egyházmegye érdeke egy maradandó, egy örök alapot kíván, mely évtizedek sőt évszázadok múlva is enyhítse a nyomort, törülje a könyeket. A K. ur terve szerinti biztosítás csak egyeseknek való, de az egyli. megye magasabb nézpontu czélját távolról sem közelíti meg. Nem tartjuk tehát a tervezetet egyoldalúnak, hanem olyannak mely meggyőződésünk szerint a czélra e téren egyedül elvezető utat mutatja ki. De van K. urnák egy vádja, mely- lyel akarata ellenére is a haláleseti biztosítás eszméjét egész átalánosság- ban támadja meg, a mennyiben az életbiztosítás e nemét a morálba ütközőnek lenni állítja, azon okon, mert ha két-három egyén biztosi ttatik, akkor az egyházmegyének a biztosított halálát óhajtania kell. Valóban iszonyú vád, meggondolatlan feltevés egy oly erkölcsi testületről mely a felebaráti szeretetet hirdeti, békességet erényt prédikál, melynek isteni tanítója nyomdokin járva a szenvedőket vigasztalni, a csüggedő- ket bátorítania kell, és a mely erkölcsi testület önzetlen önmegtagadással, minden kényszer nélkül szabadakaratából akarja egy szebb jövőnek alapját megvetni, épen a biztosítás által. Ezen iszonyú vád azon következtetésre vezethet bennünket, hogy a ki egy erkölcsi testületről ilyet feltehet, az felteheti a valaki halála kívánásának még iszonyatosabb fokát t. i. a halál siettetését is!... sőt ezen észjárás szerint az egész lelkészi hivatalt is morálba ütközőnek kell tartani, hiszen igy minden lelkészről feltehető, hogy egyháza tagjainak halálát óhajtja, csupán azért, hogy az őt illető nehány ft temetési tisztelet- [ diját felkezelhesse!... Ezt pedig bizo- ' ilyosan tudom K. ur sem hiszi! Nem tehető fel tehát hogy egy lelkész az erkölcsi siilyedés ezen legalsóbb fokára jusson, nem már csak azért sem, mert ez a feltevés nem is indokolható! Ugyanis élő lelkészek a biztosítás jótéteményiben nem részesülnek, haláluk után élvezheti azt családjuk csupán; inig élnek tehát társuk halálát kívánni nincs okuk, haláluk után nincs idejük. Legfelebb tehát egy-két özvegy eshetnék a nyomor miatt ez erkölcsi bűnbe! Ez pedig az önzetlen szeretet kapcsával egybekötött családtagoknál is megtörténik, és higyje el K ur hogy ha az emberek szivébe a mindeneket látó szemeivel betekinthetnénk, buli sok gyermeket, vöt, testvért, rokont láthatnánk, kik hízelegve csüggenek a gazdag családapán, de leikeikben óhajtják annak halálát hogy a gazdag örökség birtokába juthassanak. Minden egyh. megye lelkészei egy erkölcsi családot alkotnak, és e családban az önzetlen testvériesülés képes csak nagyobb vívmányokat előállítani. Ezen önzetlensé gre alapította a küldöttség tervezetét, és ezt nem a szeretet lelke, nem a morális érzület, hanem csak a szűkkeblű önzés fogja megbuktathatni. De még azt is szemünkre veti K. ur hogy „a bizottság tervezete nem is hasznos, mert a tervezetben felhozott számítás téves helytelen!“ Valóban nagyon csekély számoló tehetséget feltételez rólunk K. ur midőn azt hiszi hogy értelmezése szerint számítottunk. Ali ezt mondottuk a tervezetben : „a 30 ezer forintos biz fos i t ásnál a befizetett 832 ft évi dij után már az első évbeli 6°/u nyeremény tenne 49 ft 92 krt, a második évben ké tan nyit és igy tovább.“ De ez nem azt teszi, a mit K. ur kiolvas belőle, hogy t. i. az első évben befizetett 832 ft után a második évben már 12% nyereményi osztalék volna reménvlhcjtő, ilyen balgatagságot nem is gondolhattunk, hanem azt, hogy a második évben 6% nyereményi osztalék mellett már kétszer 49 ít 92 kr jutna, amennyiben a második évben ismét 832 ft évi dij fizettetvén be, ekkor már a két év alatt összesen befizetett 1664 ft után kapnánk az osztalékot; a harmadik évben ismét befizettetvén 832 ft, ekkor meg 2496 ft után kellene inár kapni a 6% nyereméryt, t. i háromszor 832 ft után, háromszor 49 ft 92 krt. Mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy minden részvénytársulatnál a befizetett összegek szerint történik a nyereniénybeni részesülés, mert ha a K. ur magyarázata szerint csak az első évben befizetett összeír után adatnék folytonosan a nyere- ményi osztalék, a többi évi befizetések pedig ignoráltatnának : akkor a K. ur számítása helyes lenne ugyan, de a mi számításunk sem lenne téves és helytelen, hanem ámítok és csalárdok lennének a biztositó társulatok ígéretei! Egyébbiránt mivel tervezetünkben világosan megmondottuk hogy „a küldöttség a nyereményi osztalékokat mint bizonytalanokat számításába föl nem vette,“ magunk sem tulajdonítottunk azoknak valami nagy fontosságot, de jeleztük mint reménylhető könnyeb- bitését a kimutatott teherviselésnek. Van még egy vád a K. ur nehány szavában midőn azt mondja : hogy „a Haza biztosító bankhoz a bizottság megfoghat lan okból különös előszeretettel viseltetik.“ Különösnek találván hogy az egyházmegye csak a „Duna“ és a „Haza“ életbiztosító társulatokat kereste nieg, holott az „Első magyar“ és a „pesti“ életbiztosító bankoknál a dijak olcsóbbak, mert inig a „Hazá“- nál egv 30 éves egyén biztosítási dija 100 ft után 2 ft 52 kr, ugyanakkor az „Első magyar“-nál 2 ft 39 kr, „pesti“-nél pedig 2 ft 35 kr. Mindezekre rövid feleletünk az, hogy mi egyik intézetnek sem vagyunk sem ügynökei, sem semmi ösz- szeköttetésben egyikkel sem vagyunk; ennek folytán előszeretettel a „Haza“ iránt csak annyiban viseltetünk, a mennyiben ez tisztán életbiztosító intézet, és nincs kitéve azon eshetőségnek, hogy a jég vagy tüz-kár bizto-
