Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-09-19 / 38. szám
kivilipfx-tleuek, s annálfogva ez eszme kivihetlen és nem realisálható. E^zel azonban korántsem mondjuk azt, mintha ama nemes buzgalom, mely több megyében már is tettekben nyilvánult, tárgyát vesztette volna — sőt inkább nagyon is óhajtandó — hogy a dicséretes példa minél számosabb követőre találjon, mert gazdá- szati válságok mindig lesznek, szűk termés, Ínség, visszatérő vendégek. A közelmúlt tapasztalatain okulva, tudjuk mily nehéz válság idején segély- forrást teremteni. — Az előrelátás és gondoskodás tehát igen is üdvös. — Nem hogy lankasztani akarnék tehát e törekvést, sőt felette kívánatosnak tartjuk, hogy a megye birtokába jusson egy erre szánt alapnak, csak hogy ezt a kifejtett okoknál fogva, ne gabonában, hanem pénzben gyűjtse. Hogy pedig e pénz másként gyiij- tessék, az alap hogy kezeltessék, s hogy forditassék legjobban czéljára t szerkesztő ur engedőimével egy jövő czikkemben fogom kifejteni. Ballíányi Gyula. Néhány szó a felsőszabolcsi egyházmegyei életbiztosítás tárgyában kiküldött bizottság tervezetéhez. A „Nvir“ 36-ik számában talál- kozunk egy életbiztosítási tervezettel, mely az egyházmegyebeli lelkészek özvegy-árva pénztárát kívánja szaporítani. Elismerésünket kell kifejeznünk az egyházmegyének ezen példás szép tettébeni buzgalmáért, nemkülönben a kiküldött bizottmánynak, az életbiztosítás üdvös eszmének terjesztése s ezzel karöltve járó takarékosságra intő szózatáért; — de egyúttal nem hagyhatjuk a kiküldött bizottságnak ezen egyoldalú tervezetét — melysze- rint három egyén életére akar biztosítást eszközölni oly formán, hogy ezek elhalása esetében a biztosított, összegek az özvegy árva-pénztár javára esnék — minden megjegyzés nélkül. Mert a mily szent kötelessége egy családatyának bármikor bekövetkezhető halálesetére övéiről gondoskodni, mit az életbiztosítás által TÁRCZA. Balatonfüredi levelek. ív. Az Ízletes ebéd elköltése után a közönség női része lakosztályai négy falai közzé vonul vissza, s felkeresi a pihenés lágy párnáit, az álmok országába repül : hogy kárpótolja magát sivár valóéit! a fértivilág fővárosi szokás szerint fekete kávét szörpöl illatos dohányfüst mellett a vendéglő épület által a nap nyilai ellen védő nyílt kávéházi terrasseon. A iiélküliizhet- len kártya sem marad el, megélénkül a fürdő; mert a férfi vendégek egy csoportban igényeiknek s kedélyhangulatuknak megfeielöleg szórakoznak. A benépesedett asztaloknál vig társalgás, és hangos vitatkozások folynak; hiába, a divatos politizálás meg ide is elkíséri az embereket. ! — A többi asztalok közzül egy különösen kitűnik, nem csak azért, mert nagy közönség veszi körül; hanem mivel az ozonvigság jó kedve, viszhangzik az azt körül ülök nevetésében, — Mindenkinek tekintete egy férfiún csügg; annak szavaira hangos ktiezajbau tor ki. — E férfi, a ki az öröm jó kedve rózsáit hinti az öt környezőkre; e férfi, kinek Füred birodalma, ki évtizedek óta ngyanazon kiadásban ugyanazon villanyos jókedvvel nyaral a füredi fürdőn, kinek arczán az évek nyomát nem hagyva repülnek, tova; ez örökifjú egyén — Bizay a „nemzet bárója“ — mini magát nevezni szokta. — Ki no ismerné öti — Neve a fürdőt messze tol szárnyalja s nem hiszem, hogy van ember e hazában ki valaha Festen járt s őt ne ismerné, legalább- híréből 1 E férfiú, kinek még photog- ri p Ifi ója senki albumát nem díszíti — itt a fürdőben oly stereotyp alak — mely eredetiségénél fogva mindenki előtt feltűnik, — sajátságos végvidéké ő az „universalnak“, sok tekintetben genialis. —r Ha olvastad Rózsaági „fertálymágnásait“ ott sok való vonást találsz Bi- zayról. — Gunyoros élezei, vidám, könnyű kedélyhangulata, ügyes társalgása, elénk, mulattató. velős előadása, mindenki előtt feltűnő egyé- niségge teszi. — Ha egyszer elkezdi bontonját, csakugyan legkönnyebben s legbiztosabban ér el : époly kötelessége az egyháznak megyéjében a morált nem sérteni. Már pedig bármiként vesszük a dolgot, nem fogja velünk azt elhitetni senki, bogy morál legyen abban, ha valakinek mielőbbi halálát kívánjuk, vagy pedig ha arra számítunk. Azt pedig az e. megyének óhajtania kell, ha kiküldött bizottság tervezetét fogadja el. Egészen másként áll az ügy a családatyánál, ki szerettei számára biztosit. Itt az önzéste- lenségen kívül a szeretet kapcsa is fennáll s a kenyérkereső atya nota- láni elhaltával a hátrahagyott özvegy s árvák a nyert biztosítási összeg által az addig élvezett jólétet tarthatják továbbra is fenn. Nem csak nem morális a kiküldött bizottság tervezete, de nem is hasznos, mert a tervezetben felhozott számítás téves, helytelen. Nem áll, hogy a biztosított 30,000 forint tőkéért évenkint fizetendő 832 frt évi díj után első évben 6%, mákod évben kétemiyi, tehát 12%,és igy tovább — nyeremény volna fizethető. E szerint már az ötödik évben 96%-ot kellene a biztositó társulatnak nyereményként osztani ki. Ilyen biztositó társulat e világon nem létezik. A nyeremény mennyiségét a biztosításnál előre meg- harozni nem lehet, mert az a hálálozás ingadozásától van függővé téve. Eddigi tapasztalás szerint 6—8—10% közt változik, az évi díjtól számítva. Rendkívüli legjobb esetben tehát a 832 frt évi díjból 83 frt 20 kr. nyeremény volna leszámítható. Eltekintve attól, hogy más intézeteknél a díj olcsóbb, mint a hivatkozott tervezetben azt találjuk s melyet az illető kiküldött bizottság bizonyosan a „Haza“ biztositó banktól vett át s melyhez a bizottság előttünk megfoghatatlan okból különös előszeretettel viseltetik — nem találjuk sem az egyház méltóságával megegyezőnek, sem ezéliráuyosnak s különösen nem hasznosnak, hogy az e. megye ily a morállal ellentétben levő egy ember életére történendő üzérkedésbe bocsátkozzék. Egy e. megyei testület biztosítottjainak hirtelen batátára nem számíthat. Igen különösnek találjuk azt is, hogy a kiküldött bizottság csak a „Donau“ (ezelőtt „Erste oesterr.Versicherungs-Anstalt“) és „Haza“ alig egy év óta működő életbiztosító társulatokkal tette magát érintkezésbe, a többi hazai intézeteket mellőzvén; pedig ezen intézetek díjtételei olcsóbbak s a biztosítottak sziute 50% nyereményben részesittetnek. így például az „Első magyar általános biztositó társulatnak“ egy 30 éves egyén 100 ftos biztosítása utáni díjjá 2 frt 39 kr, a pesti biztositó intézetnek hason kor s összeg utáni dijja 2 frt 35 krt tesz ki, — inig a tervezetben 2 frt 52 kr hozatik fel. Ezen különbség 100 frt biztosított tökénél ugyan csekély, de 30,000 frt összeg dijjánál már tetemes. Nézetünk szerint az e. megye sokkal ozélszeriibben járna el, ha egész erejével oda hatna, hogy a inegye egyes tagjai családjuk részére bizonyos, erejűkhez mért összeget biztosítsanak s ennek folytán haláluk esetében a hátrahagyott özvegyek s árvák nem szorulnának az özvegy-árva pénztár segélyezésére. Meggyőződve vagyunk arról, hogy ha az egyházmegye összes tagjai tömegesen biztosítanak valamely hazai intézetnél, ez kész leend azokat a lehető legnagyobb kedvezményekben részesíteni. Ily eljárás mellett az e. megyének még csak az a feladata volna, gondoskodni azon tagok özvegyei s árváiról, kik vagy koruknál fogva, vagy pedig egészségi szempontból a biztosításra nem alkalmasak s kiknek az eddig teljesített befizetések nyomán az öz- vegy-árva pénztár segélyezésére jogos követelésük van. Azonban úgy hisszük, hogy ezek száma nem lehet nagy. Végre még figyelembe veendő, hogy a biztosítások mennyisege, melyet valamely intézet egy év alatt szerez, még nem bizonyíthatja be annak életrevalóságát. Erre még a biztosítási szerződések lebonyolitása is szükségeltetik. Emlékezetünkben vannak még a bécsi „Allgemeine Versorgungs-Anstalt “-nak óriási Ígéretei melyek parányi csekélységekre olvadtak le, ámbár annak idejében szinte milliókat szedett be a közönségtől Szükséges tehát, hogy az e. megye magának alapos tudomást szerezzen azon intézet állásáról s a pénzek kezelési módjáról, a melylyel összeköttetésbe lépni szándékozik s hisszük, hogy annak adja az elsőbbséget, *■ melynek eddigi múltja kezeskedik a jövőről. k. Nyírfa ágak. A Kiaszna mellett összekötve, s seperve vele a magunk és a mások ajtaja előtt. 1. Ha van a „Nyírnek" Ny irfal o mb j a. természetesen lenni kell ágainak is. Nem azért mintha azt hinnénk hogy a hanyatlani közeledé természettel majd a fák lombjai is elhullván, talán a „Nyir“-nek e szellemi Nyirfalombj a i melyek rég zöldellenek elhullanak ___Istett őr izzen, sőtinkább azt kívánjuk hogy hadd legyen a télizöld mely az évnek minden szakain keresztül zöldeljen___Azonban engedtessék meg ne künk a Nyirágakat összeszedegetve össze fűznünk, s oly tisztítást tenni velők, mely által a társadalomban találtató szemethelyeket meg- sepregetve tisztálja a burjántól, lomtól és giz- gaztól. * * * Azt úja a „Budapesti Közlöny" hogy * Jászberényi hatóság (az Ur ujjára mutatva) ki- doboltatta, miszerint a földingást a káromkodás okozza, annálfogva a ki káromkodni merészel, 25 frt fizetésre és 20 bot-ütésre, büntet* tetik. A czél megszentesiti az eszközöket, de mi azt kérdjük hogy íöldingás nélkül is miért nem képesek hatóságaink a szörnyű bűnt fé* kezni ? bizony habár — 1st ennek hála — még itt Kraszna mellett mi alattunk nem ingott is a föld, de itt is méltó volna a szigort a fenevadak fékezésére elővenni, mert az éktelen vérfagylaló káromkodás kedves imává változott az emberek szájában. S hogy a bűnt fenyiteni kellene emberi érzésünkön s méltóságunkon kívül, nyomait találjuk a szent könyvben is. A szentirás fene vad képébe állítja elő a káromkodót s azt mondja : „adat ik neki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen." i Emlékezzünk meg Sz.-Jánosra ki előadja, miként önti ki a hét angyal a hara gnak — hét poharát, midőn is „az utolsó pohár kiöntésekor lőnek nagy zendülések és mennydörgések; és lön nagy földindulás, minden sziget elmulék, a hegyek többé nem találtatának.“ Nem szólunk, és nem is adatott szólni prófétai lélekkel, de igenis vérző szívvel, midőn is kérjük ós figyelmeztetjük a hatóságokat, hogy erős büntetésekkel fékezzék a káromkodókat, mert ezt igényli emberiségünk, ezt a vallás a a társadalmi rend. Távol az elfogultságtól támaszkodva az ész egész tömkelegébe visz az elbeszéléseknek, melyből aztán az ungenirtság genréjébe csap át. — Rendelkezik, intéz, tesz, indítványoz mint egy házigazda, — lm nem tudnád, hogy Füyed a t. szerzeté, azt kellene hinned, hogy Bizay a tulajdonos, — mihez legalább az elévülési jogalapon igényt tarthatna ? S e rendelkezői házi gazdal szerepet annyira látszik ntilisálni. hogy szinte elveszti „énjét" ha más valaki hasonló genrebeli egyéniség vetődik Füredre; — látni ilyenkor a „nemzet bárója" nemes indignatió- ját; hallani csipős találó megjegyzéseit az ui bagagesre, — kaczagásra fakadsz! Az uj ve- télytárs kegyetlenül lakói, s Bizay kérlelhetetlenül ostorozza, a miért szentségtelenül szerepébe vágott. — Régi hírével ellentétben áll kiállása : ő még mindig ifjú! alig veszed észre, hogy az ifjúsági zoraáncz kölcsönzött. — Örök fekete bajusszá, csínnal fésült fekete (ál) haja, választékos öltözete, tagjainak rugékonysága feltűnő ellentétben állnak évei nagy összeget tevő számával. Levetkőzhetlen magyar-ruhája s Ízletes toilletje, czimének megfelelő. —• Valóban a „nemzet bárója- szükséges Füreden, — legalább a megszokás őt ilyenné tette ! Sürög-forog alkalmazza magát a társaság elemeihez, egész ottboniassággal társalog mindenkivel, dicséri Fii- led isteni szépségét, — a kártya-asztaloknál is meg-meg jelen, s bátorítja azokat kiknek a Fortuna kegyes arczát nem igen mutatja. De az ő szerepének tulajdonképi oroszlánrésze d. n. 5 órakor kezdődik, midőn a naponkint! színi előadás veszi kezdetét; ilyenkor ö mint egy eommis voyageur jár ideodaverbuvál a színházba, igénybe veszi teljes ékesszólását, hogy a közönséget szaporítsa, viszi a virágkoszorukat s csokrokat. Ingyen bemeneteket eszközöl. — A színházban nem csak a deszkákon, de a közönség közt is van előadás, ez utóbbit Bizay rendezi, — ó privilegiumjánál fogva a darabba beszél, s igyekezik a kegyetlen színpadi apák kemény szivét engedékenységre lágyítani ! 0 rendezi a színházi clakkot, -— ő maga az élő eritika. A jelen fürdői idényben Erdélyi társulata működik a füredi szinkörben, játékrendjét pesti vendégek felléptével igyekszik változatossá tenni, s e tekintetben sikerült is czélt érni r mert valóban ki ne sietett volna gyönyörködni a kedves kis Lendvayné művészétében, ki oly ügyesen tudja értékesíteni a deszkákon is az életben öt oly vonzóvá tevő kedvességét! Vendég- társai az ifjú Bogdanovics Krisztina és Szigeti voltak. Operettekre Feketén'é jött le Budáról s nyert tapsokat. Előadás után az elzárkózott közönség is előbujik a zene hangjaira, — melyek a felső sétányon szólnak. — még is ez elhagyott nép- telen marad, csupán Kisfaludy Sándor magasztos halhatatlan szellemének emelt Züllich által készített szobra őrködik, s oly szomorúan emlékeztet a nagy költőre, a kesergő és boldog szerelem örök szép sorai Írójára. A vendégsereg legnagyobb része toilletje egész hatalmával a balatonparti ifjú sétány még árnyat alig adó jávorfa sorai között hullámaik. A nap a távoli kék bérezek mögé száll nyugodni s nem nyilaz szemed közzé, azért nyugodtan élvezheted a nap legszebb részét! Érdekes látvány egy ily alkonyati promenade. A fürdői ismerettségeknek itt lép előtérbe a legjobb oldala. Mindenki siet felkeresni ismerőseit s azok körébe tölteni el az alkony óráit, — a fürdői vendégsereg apróbb clubbokra szakad itt; ilyenkor készülnek a prograrninok melyek a csónakázás s kirándulások, vagy a táucz keretébe illesztetnek be. Bármelyiket tekintsük ez alternatívának, mindegyike tökéletesen s el- annyira kielégít, hogy a választásnál zavarba jósz; a jelszó : kedveseddel a Balatonon ringó salkán csónakázni a kelő hold szelid fényénél, — vagy a táneztérein sima parkettjén, annak karjain repülni a szédítő keringő árjaiba ; mindkettő csábító ! Valóban nincs mulatságosabb dolog : mint itt e sétányon az arezokat tanulmányozni. Bő talárja van a szívnek, sok órzeményt képes befoglalni. Előtted egy kis leányka halad, — azt hinnéd, hogy valamely nagy városi divatterem kirakata modern alakban gőz segélyével halad előtted, pedig dehogy, n.-kanizsai — —-------s zegény, azt hiszi, hogy kifogástalan grand toilletje biztositá számára a diadalt, pedig dehogy dehogy, versenytársainak e téren száma légió. Emitt meg a toillet nélküliség akar hódítani! Azt hinnéd a Balaton nymphája szökött ki a hullámok közzül, s futása közben keblét kendőzni nem vala ideje. (Istenem, mily közel állunk a paradicsomhoz ! a szent foiiánsolc szerint ezen aranykor rég lezajlott, s alakjaiban újra újra él.) Ez ártatlanok a hatásvadászat művészetével akarnak aratni babérokat, hogy azokon nyugtathassák homlokukat. Ezeken górcső nélkül is elég kivehetőn látni mindent 1 Emitt a lóczán ismét más-más arozu hölgyek foglalnak helyt, s barátságosan társalognak. — Érdékes lesz a jávorfa mellé támaszkodva hallgatni a felvett beszéd tárgyát. Ah ön nem ismeri őt Bella ? — képzelje magának Jupitert ki Vénustól a mosolyt, Apollótól a gratiát és kellemet, Ganimedtől a szépséget, Marstól a lovagi bátorságot elnyerte; 8 előtte fog állni az én megtestesült boldogságom. (No teringettét — képzelém ! — kiváncsi vagyok e mythosi képre, ki valamennyi római istentől kapott valami méltóságos istemi tulajdont !) Nem ismerem — volt a válasz, ■— de édes jó Adele, ön élénk leirása megalkotó szivem- j ben a képet, s most egyedjili ohajom, hogy őt láthassam; legalább csak másolatban! Úgy kielégíthetem — mondá Adele, — egy fényképet vonván ki zsebéből — tudvágyát. Nekem is sikerült e regényes Adonist fényképben látni, s megvallom a szív szerelme különös színeket használ az ecseteléshez ! Itt jön néni. vágott közbe Adele. ( ^ „A csolnak készen vár leányok — közeledett a tisztes matróna — jőjetek ott vár már Elek is.“ Ah de unalmas! ..Csitt“ ő gazdag 1 s van jó hivatala, b ez elég! Pár perczig néztem ez exaltált teremtések után; gondolkozván az élet tarka képei felett, midőn kedves ismerősöm nyájas üdvözlésé kergető el ábrándjaim madarait. 0 volt valóban az arczisme tanulmányomban! mesterem, a fürdői idény egyik legkedvesebb legműveltebb vendége, ki e tanulmányt feladatául tűzte s any- nyira engem is magával ragadt, hogy egesz szenvedéllyel követtem őt! Sokszor kónyte- f len voltam megvallani, hogy megközelíti Divatért ! s ilyenkor a kis menyecske szinlett busz- . /
