Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-08 / 32. szám

keli tisztába hozni“ s aztán az eredményezett egyertelem és akarat alapján nyugodtan, békén tetthez látni

Vagy azok tana szerint, kik oly jól tudják, hogy „mikor van meg mindennek a maga ideje“ — talán elébb kell tenni és azután gondolkozni és tisztázni az irányadó elveket? Erre felel a józan értelmű polgárok egészséges belátása.

Úgy látszik, hogy azon t.szózat- nak nagyon tetszik a nézetek és meggyőződések meghányásának azon ideje és módja, a midőn mezőkövesdi bunkók és fokosok vagy unghvári golyók verik be a meggyőződést a szellőzött agyvelőkbe, hogy aztán polgárvérrel »öntözött földön és testvérhullák halmain lehessen feljutni a képviselői padra. Uraim ! az ily agyonkapaczitá- lás legyen bármily hasznos is bizonyos érdekek szolgálatába vagy legyen bármily mulatságos is bizonyos kalandor urficskák és kortes-demagógok előtt; de meggyalázza az érzelem, a meggyőződés, az elvek szabadságát, megfertőzi és kiskorúnak bélyegzi a népet, mely a szabadsággal — mint gyermek a késsel —- csak magát vágja meg.

A felállított elv mellett megjelöli a programm a tért, melyen „az alkotmányos élet kérdései szabadon meg vitatandók“ — e tér a szabad, alkotmányos szellemi harcz a törvény korlátái között.

E térre hívja fel a programm az önállón gondolkozni és megérett elvek alapján igaz meggyőződéshez jutni kívánó városi polgárokat, — és ha vannak, kik e felhívás hatalmától tartanak : akkor az erőt, mely benne uraló — egyedül a józan higgadtsággal és hazafias lelkiismerettel felállított elvek igazságában keressék.

E téren emeli magasra a „Baloldali kör“ programmjának zászlóját és hadat izén mindennek a mi elfogult, a mi szenny, a mi a jó — és nemesnek árthatna; e téren villog fel szellemének kardja, hogybomoljék a megrögzött előítéletek köde, és lehulljon a hitvány magántekintetek és érdekek rabjárma ott ahol tiszta jóakaró érzelmek és nemeshevü lelkesedés gyújt tüzet a hon oltárára. És ha sietünk e zászló alá, ha seregiünk az oltár körül vétek és polgárháború az?!

A toll még nem vér, a szó sem hasítja meg a koponyákat . . . Minden érett, miveltlelkíi ember, ki a parlamentáris megvitatások áldását felfogni képes : azt a tüzet, mely az eszmék tisztulásának harczában hányja villámait — nem fogja oly üszőknek venni, mely egyénisége alá gyújtson máglyát, hanem egy oly istenítéletnek, mely a gondolatok és elvek igazságát próbálja meg és dönti el. A sorompók közzé kicsiny és nagy! a kit csak szive a közüdvért hatni tettre ösztönöz. Vegyük elő a pöffeszkedő önelbizott- ságot és a mohos idők avult ezoppf- ját, hadd porozzunk ki mindent az eszmék lángostorával. Törjön nyílt mezőn lándzsát az a szerény nagyság, a ki felbigyesztett orral a fiatal lelkesedésnek és alaposságnak — ha agyában már csak úgy izzadt a gondolatok quotája — azt szokta fennen mondani: öcsém, kicsiny vagy te még arra, hogy veled politizáljak. Nem akarom én itt felhozni azt, a mit a borsról mond a magyar példabeszéd, csak azt kívánom, hogy a kor, a rang szellemi fölényének bálványa dőljön meg, az eszmék üdvös összeforrásában, a szellem irtó háborújában ott a hol zászlónk hadrontó hősei azzal a fegyverrel döngetik a tévedés, az álhit, a megvett lelkiismeret bűnös elveit, a melyet úgy hívnak, hogy : igazság, jog, világosság.

Nem negativ, demorálizáló, elriasztó lármát, nem meddő piaczi politizálást kívánunk mi, hanem tevőleges, józan harczát és cseréjét az elvek megállapításánál támadó gondolatoknak. A „Baloldali kör“ éppen azáltal, hogy egy meghatározott programm által lelket adott magának és szerves egészszé lett tette le bizonyító kövét azon komoly, őszinte törekvésnek, mely ellentéte az uton-utfélen pipafüst és pohár között lármázni szokott üres szó — és ke'pzelemzavarnak.

Határozott, komoly h-ánya, igazés jóért törő szelleme van, mely az üdvért verekvő eszmék háborújára hiv fel. A független lélek, mely tárgyilagos igazságokat tiszteletben tartani tud, soha nem fog a pártszenvedély féktelen támadásaival oly elvek ellen gyanúsításokkal kikelni, melyeket e programm szabadon, nyiltan, higgadtan tár elé a nyilvánosságnak.

Azért csak bátran előre, fel magasra a zászlót: legyen háború, hadd vesszen el a mi veszni való, s hadd ragyogjon a minek ragyogni kell: az igazság! >

A tűz, mely küzdelmeinkben fellobog — a honszeretet szent tüze legyen, legyünk testvérei egymásnak és esküdt ellenségei annak a mi hamis, a mi rósz, a mi kárhozatos az elvekben.

Adja az ég, hogy a szellemek háborúja közelebb hozza egymáshoz a honfiak szivét, hogy a lezajlott csaták után az egyetértés átkaroló angyala fűzzön össze testvért testvérével!

Ha aztán a kiküzdött diadal után fehér lobogót ragad fel a pártok nyugalomra szálló szelleme : osztozzék minden honfikebel fáradalmainak áldásában, — legyen egy az üdv, mely egünkön földerül, legyen közös a babér, mely a munkás honfi homlokára hajlik.

Ha ezt megadja az eszmék nemes harczának istene : akkor e harezban üdv, győzelem, béke, előre haladás van, és emelkedett kebellel fogjuk minden időben riadni az ily küzdelemre hivó szózatot: fel, magasra a zászlót: legyen háború . . . !

Dobránszky Péter.

S+E.-uek „viszonszivlelésül“.

A „Nyir“ 30-ik számában S+E. a „Tűrjük el egymást“ rövid czik- kecske Írójához, mellékesen „szivlelé- sül nehány szót“ intézni jónak látta.

Aluirt remélte, hogy S+E, ha személyében nem csalódom, „következetes“ maradand, múlt 1867-ik évi május 5-én alulirthoz intézett e pár sorához : „kérem, tessék mégegyszer figyelemmel átolvasni soraimat, s azKedves jó lélek, tudom nehezen esett rész- vékeny szivüknek, midőn minden búcsú nélkül hagytuk el a kedves vidéket a, jó barátokat, de ezt tennünk az önfentartás kötelessége paran- esolá, áruló környezett bennünket, kit bárhová mentünk mindenütt nyomunkban láttunk, s benne azon tisztre ismertünk ki a galicziai határszélen letartóztatott bennünket, — egy alkalommal láttuk öt gúnyos mosolylyal elhaladni mellettünk, ekkor már bizonyosan megtudta kilétünket. haza érkezvén szállásunkra azonnal ösz- Bzeszedtiik mindenünket s tovább bujdostunk. Bocsássanak meg! ilyen a száműzött a bujdosó élete !

Ha érdekli kegyeteket életünk története, olvassák el a jó Babilasnak másolatban ide mellékelt levelét melyet Istambulból kaptunk, belőle mind róla, mind üldözőnkről Gyurovicsról megtudhatnak annyit, mennyi életük eddigi története kiegészítésére s az isteni büntető igazság megismerésére szükséges.

Most az ég áldja meg kegyedet, s midőn én mindig örömmel emlékezem vissza azon napokra, melyeket kedves körében töltöttem el, emlékezzék meg a bujdosóról kegyed is a ki már valahára révpartot ért, adja át üdvözletemet mindazoknak, a kik még nem feledtek el. Örömmel nyújtanám búcsucsókra kegyednek ajkamat, de ezt a távolból csak gondolatban teheti s fogadhatja barátnője

Hedvig grófnő.“

Babilas levele Uminszki Wladiszlávkoz intézve következő tartalmú :

Istambul, november 5. 1853

„Uram!

Midőn c sorokat irom, szabad vagyok, n ként a sas, mely a rengeteg szikláiról a n felé repül, elértem a czélt, a mit elérni társ iramai megesiivém. Megboszultam fájdalmaim és az önök fájdalmait ama szörnyeteg Gyúr vicsban. A sors úgy akarta, hogy az ég bősz jának eszköze önökért is én legyek és Febroni és mi megtettük kötelességünket! Meg fogn; önök nékem bocsátani hogy a történtek fel tudósítom. E tudósítás oly szeut kötelessége: rvogy csakis a miatt hagytam el hazám bércze Temeuylven hogy Istambutban, vagy Viddinbe hova Magyarországból menekültek feltalálom ön

két. Sok fáradtság után végre egyik magyar tábornoktól ki az izlámra tért, s ki önöket sze- személyesen ismeré •— tudám meg Párizsbani tartózkodásukat, és én sietek felhasználni e szerencsét, önök között lehetni legalább soraimmal, gondolatban, hiszen mi többé úgy sem talál- kozandunlc.

Teiiát mindenekelőtt Gyurovicsról!

Midőn a győzelmes orosz sereg magyarországi hadjáratából visszaérkezett, hazajött a büszke ezredes Gyurovics is, két érdemjel csillogott mellén, egyet Magyarországon kapván Losoncz elpusztítása alkalmával a rablásban kitüntetett érdemeiért; rablott kincsei szekerekkel voltak, e mellett temérdek pénzt hozott. A megérkezés után egy hétre tűzte ki Febroniá- val való esküvőjét. Én épen ezen pillanatot vártam Febroniával! Gazságának annyi bizonyítékai voltak már kezeim között, hogy azok folytán az örök kárhozat büntetését is ki lehetett volna rá mondani. Ilyenek voltak : hamisított levelek és okmányok, a jó Adel grófnő számára készíttetett méreg saját kezű levelébe takarva, melylyel a mérget kormányczélokra követeié a gyógyszertárból; a Juranoff ezredesnek csalhatatlanul általa történt meggyilkolása, mely gazságának nyomára azon kötél által jutottam, melyet a szerencsétlen ezredes nyakán felejtett s melyet a merénylet éjszakáján vásárolt; a kincstárnak általa történt kirablására és biztos adatok voltak kezeim között és még több temérdek gonoszságainak bűnjelei.

Győzelmemben biztos valók, azért nyiltan vádoltam őt! A haditörvényszék összeült, az ezredest maga elé állíttató és elébe adta a vádpontokat. Tagadott mindent; de midőn vádlóként engem látott előtte állani, s bizonyítékaimat megismeré; plsápadt s tajtékzó ajkával átkokat szórt reám. majd daczosan emelte fel fejét, vadul forgatta apró szemeit, zavart feleleteket adott a kérdésedre, akarata ellenére is mindent kivallott.

A haditörvényszék kötél általi halálra Ítélte 1

De én nem akartam halálát ezen embernek, mi büntetés azon nehány pillanatnyi kin, mely az életet eloltja, oly gonosztevőnek, ki egy örökkévalóságban sem tudná jóvá tenni gazságait ?

Mielőtt a halálos Ítélet kihirdettetett volna, siettem Pétervárra a czártól másnemű büntetést eszközölni. Nehezen lehetett, de megnyertem.

Midőn haza értem Vursóba, épen azon napon volt a halálos Ítélet végrehajtandó. Már kiállott a kozák ezred, Gyurovics egyenruhában megjelent a négyszeg közepén, olyan volt mint a sir, s a fehér alapon veres szeplöi még jobban kitüntenek, fejét lecsüggesztette, alig birt lábán megállani; távolról néztem midőn melléről a rendjeleket leszaggatták, ezredesi öltönyét letépték róla s csaknem félmezitelen feltették a gyászkocsira. Roppant tömeg kisérte a kivé- gezés helyre, látui lehetett a titkos örömöt a lengyelek arczain. Most kezemben volt a bosszú minden eszköze, s örömtől dobogott az én keblem is! Engedtem mindent történni s csak távolból követőm a kíséretet, midőn a kivégezés helyére értek én is megállapodtam. A lelkész elvégezé kötelességét s átadatott Gyurovics a bakónak, már kezei hátra voltak kötve, már a kötél nyakára alkalmaztatott, — hadd érezze át a halálos kínokat gondolám — s csak akkor szúrtam kardom hegyére a feliéi- kendőt s meg- sarkantyuzván paripámat, „ kegyelem! kegyelem,, ! kiáltással rohantam a kivégezés helyére, épen jókor, mert ha egy perczet késedelmezem a rabló megszűnt élni.

Most át nyújtóm a kegyelmi iratot, Gyurovics felemelte szemeit, midőn kezeit megoldották győzelmi mosolylyal büszkén tekintgetett körül. Szerencsétlen nemtudá, hogy könnyebb lett volna már neki elszenvedni a halált, mint a kegyelmi iratban reá mért kínokat. Mielőtt a kegyelmi irat felolvastatott volna hozzá menők s füleibe sugám : ez volt az ősz Pothorodeczkiért!

A kegyelem, halál helyett, száz kancsuka ütést a bitófa alatt, és élethossziglani szibériai sánezfogságot utalványozott számára.

Mint a vadállat ordított a gonosztevő az Ítélet hallattára, de megragadták s midőn az első kancsnka ütés hátán csattogott, ismét fülébe sugám 1 e száz kancsuka ütés Adel grófnőért, és Arthurért fizettetik.

Hah átkozott! kiálta fel, de szavait elfojtották a fá jdalom jaj kiáltásai. Elverték rajta a büntetést, de ő már sokat nem érezett, mert ájul- tan összerogyott.

után nyilatkozni, különben e'n kegyeddel kénytelen vagyok mindenkorra a levelezést megszakítani s öntől óvakodni.

S igazán is úgy hiszem, mi ketten azóta igen jól érezzük magunkat, mióta egymástól „óvakodunk“. De miután S+E jónak látta a levelezést bár csak közvetve, ismét megnyitni, alulirt csak udvariatlanságot követne el, ha válaszával elmaradna.

Meg fog bocsátani S+E, ha alulirt is, miután már benne vagyunk az egymástóli „ovakodásban“, S+E-nek szintént elmondja — mint elmondta S+E is alulirtnak — hogy mitől kellett volna neki is, alulirthoz intézett nehány szavában „óvakodnia“.

Óvakodnia kellett volna alulirtra ráfogni, hogy ő a jobboldalt azzal gyanúsította, „mintha az nem tisztelné mások politikai meggyőződését.“ — Hol mondta azt alulirt? Vagy tán S+E a sorok között is szokott olvasni, még ott is, hol azok között semmi sincs ?

Óvakodnia kellett volna alulirtra ráfogni, hogy ő a jobboldalt, jószán- déku felhívása miatt gyámsági „sar- casmussal bántalmazta“. — Alulirt jobboldalt nem is említett, hanem említette a „Polgártársak“ czimü felhívás 17 aláíróját s szavában „sarcas- musi bántalmazást“ ezek is csak akkor fognak láthatni, ha a dolgot ők is S+E szemüvegén keresztül fogják tekinteni. — Ha alulirt sarcasmusban és bántalmazva akart volna beszélni, akkor czikkét alulirt is bizonynyal B+J-vel, nem egész becsületes nevének kijegyzésével bocsátja közre. — Hogy alulirt mennyire távol áll, azon tisztelt polgártársak „sarcasticus bántalmazás!“ szándékától, azt senki sem tudja jobban, mint épen azon tisztelt polgártársak magok, s nem hiszem, hogy S+E-nek valaha sikerülne, konkolyhintés utján, őket az ellenkezőről győzni meg.

Óvakodnia kellett volna, alulirtra ráfogni, hogy „a magyar közoktatási kormányt, loyalis magatartása s nyilatkozata miatt gyanúsította“. —

Becsületes ember meghalt volna e kínok között, de ő kiállotta, ki kellett állania mert még mindez kevés büntetés vaia.

Két hét múlva felüdíilt s kieszközöltem, hogy én kísérhessem cserkesz társaimmal Szibéria felé. Úgy lett, midőn lábait a súlyos vas- láncz kidörzsölé, s ömlő vére jelölte utunkat, ismét mondám neki : ez Uminszkiért és Oszt- rovszkiért! És a mit ezután halálodig szenvedui fogsz, legyen büntetésed apámért, anyámért, Feb- roniám szülőiért kiket legyilkoltál. Egy erénye volt bűnös éltednek, — mondám neki mi közben valódi alakomban ismertettem meg magamat— s ez egy erényed volt, hogy Febroniám ártatlanságát be nem szennyezed. Áldjad érette Istenedet, mert most hazámba burczolnálak, s holtodig kínoznám bűnös testedet.

Ekkor átadtam a közeli katonai laktanya parancsnokának tovább szállítás végett, én pedig társaimmal és Febroniával visszatértem hazám bérczei közzé. Febroaia kedves nőm immár, s egymás karjain elfeledtük kiállott szenvedé- sinket.

"Még egy szent kötelességet kell teljesítenem. Febroniám a Gyurovics kincseit, mielőtt a kormány lefoglalta volna — elrejtette. Sokáig gondolkoztam felette mi tevő legyek vele. A kormány önöket megrabolta, mert javaikat el- foglalá. igy okoskodtam, — Gyurovics megrabolta önöket is a kormányt is : ezen érték tehát melyet ő rakásra halmozott, Isten ésembe- rek előtt önöket illeti, mert Gynrovics a kormánytól csak az önökét rabolta el. E soraim kíséretében küldöm e kincseket : 50 ezer rubel és 20 ezer darab arany.

Midőn soraimat bevégeztem indulok hazámba hű Febroniám epedve vár! csatára készülünk a moszkók ellen, meleg napok várnak reánk! Ha olvasni fognak önök harczainkról, imádkozzanak mert közös ellenségünk ellen liar- czolunk. Isten áldja meg önöket! Emlékezznek meg rólam, ki önöket sohasem felejtendem.

A grófnők kezeit csókolja, önöket uram üdvözli

Sagán (Babilas) a muridák alparanesnoka. “