Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-08 / 32. szám

Uram! egy alkotmányos felelős kor­mány nem pápa, s ha mégis oly „non possumus“-féle nyilatkozatot tesz, bi­zony nem gyanúsítás az, ha azok, a kik „érzik“ egy ily nyilatkozatnak súlyját, őszintén kijelentik, hogy mit tartanak az ilyfajta „loyalis miniszteri magatartásról“. Óvakodnia kellett volna alulirtra ráfogni, hogy „prognostisálni“ akart valamit a bekövetkezendő városi tiszt- ujitásról. — Tehát alulirt nézetét S+E nem osztja, hogy nem kell ily korán már e térre vinni a dolgot, mint azt a „Polgártársak“ czimü felhívás tévé? — tehát S+E más prognosticont akar felállítani, mint azt, hogy csak a sze­mélyes tulajdonok nyomjanak a lat­ban, szabadelvű alkotmányos város­ban, a tisztujitásnál, s nem párt vagy más érdekek? — Köszönjük az ily tanácsot, de a kik városunk javát akarjuk, nem élünk vele. Óvakodnia kellett volna S+É-nek még számokba is bocsátkozni. — Meglehet, hogy majd ezerheten is lesznek azok, a kik a „Polgártársak“ czimü felhívást aláirandják; de hogy most a felhívás aláírói csak tizenhe­ten, sőt már csak tizenhatan vannak, az tény. — A ki sokat bizonyít, mit- sem bizonyít. Végre nem tudom, hogy az S—E alatt, sajátképen nem két aláírót s nevet kell-e értenem, tekintve azon többes számot, melyben alulirtat „fi­gyelmeztetik, hogy ne játszék kamé­leon színeket“. — A figyelmeztetést, mint hozzám nem férőt, egyszerűen visszautasítom. — Mind a ketten ki­jártuk már az iskolát, s már egyszer én is „figyelmeztettem“ S—E-t, hogy nem vagyok iskolás gyerek, kihez oly magas lóról beszéljen. — Hogy ki a kaméleon? az-e, ki mint szegény ma­gam, szerény állásomban, most is az 1848-, 1861- és I86ö-ik évi alapon vélem állani magamat, és a volt prí­más 1861 utáni elvét, hogy „minden áron“ ki kell békülni Ausztriával, sa­játommá tenni nem bírtam, vagy más? uzt Ítélje meg egy harmadik.— Nem jártam én abba az iskolába, a hol ka­méleonokat nevelnek; de bizonyosan S—E sem volt ott, a hol viszont a „Tűrjük el egymást“ elvének iskolája van; s alulirt sokkal jobban tiszteli önmagát, mint hogy nevét betűk alatt eltakarva, viszouszivlelésül S—E-t, hasonértékü vagy értelmű czimmcl tisztelne meg, a mely S—E-től nem távol áll. Ezzel az újabb levelezést befeje­zettnek tekinti Nyíregyházán, aug. 1. 1868. Bartholomaeidesz János. Nyiiialomliok. XIV. (Egy „olvasó“ krónikája. — Szerény nefelejts.— Hátlia nem az? — Górcső neki! — A világhírű spanyol lovag — magyar kiadáshun. — Beszéljünk ko­molyan.— Ha lehetne!—Egy kis szel­lőztetés.— Első utolsó komoly szó.) Az ötvenes évek elején „Pio nono ö szent­sége“ egy értékes „olvasót“ küldött ajándékul a nápolyi királynőnek. Az ajándék becsét a mű­vészi kivitel is tetemesen emelte, a mennyiben tizenkét nagyobb kövén a tizenkét apostol arcz- képe volt remek domborvésésbon ábrázolva. Ha­nem a művész a pápai „csalhatatlanság“ da­czára is az „italianissimik“ közé tartozott, s igy történt, hogy midőn a magas ajándék megáldva, beszentelve szerencsésen elérkezett küldetése helyére, és ott műértő szemle tárgya lön, — a nápolyi udvar azon „sajátságos“ meglepetés­ben részesült, hogy Péter és Pál helyett két mo­dern „olasz“ apostol szerepel az arczképek kö­zött, még pedig, corpo di bacco! plane Mazzini és Garibaldi. (Volksboole 1851.) Hasonnemü meglepetéssel találkoztunk a „Nyir“ folyó évi 30-ik számában a „Nyiríulom- bok és nefelejts“ czimü, s úgy látszik a szer­kesztőség előtt magas becsbon álló — mert Ci­cero-betükkel nyomatott — czikkben, hol bizo­nyos S+E., uramfial még úgy adja ki magát, mint valami szerény nefelejts 1 Risum teneatis! Az „Idők Tanúja“ és „Pesti Hírnök“ „pápa sze­mén“ lehet hogy az; de Linné Jussieu és más tekintélyek szerint — nem. Hiányzik jelesül nála a negélyzett „azúrkék“ szin, de sőt igen fekete szirom-köntösben díszeleg; no meg a szerénység sem nagyon erős oldala, mert különben nem nyújtogatná nyakát, hogy az ártatlan „Nyírfa- lombokat“ megtépássza; hanem az igaz annyi tüskével és tövissel van elborítva, hogy egyene­sen a „belladonna" vagy „csirapaj“ egyik válfa­jául tekintenék, lm azon kétely nem merülne fel lelkűnkben : hátba épen a „kryptogamok“ osztályába tartozik? De micsoda hát, ha nem nefelejts? Eb, mit tűnődünk ... elő a górcsővel s azon­nal felismerjük ; „vajh ki ő, és merre van hazája?“ Jó ég! hiszen nem növény ez, hanem egy hatalmas dalia, szakasztott mása a halkatlan Cervantes örök emlékű hősének, — a hirhedett levente „Don Quichotte“ legújabb magyar ki­adásban ! Miként is lehetőnk ily rövidlátók, hogy bő­sünket rögrön fel nem ismertük? Ezer bocsánat nemes bajnok! nem láttuk oldaladon bü fegy- verkordozódat, a fidelis „Sancho Pansát“ (ha csak ezután nem válik ki onnan a „tizenhét — tizenhatos“ tríbusból) s egyedül e sajnosjiörül- mény okozta tévedésünket. Most már látunk hő­siességed teljes magasságában és mélységében; látjuk mily délezegen poroszkálsz a kedélyes és elpusztíthatatlan flegmáju „Rozinautén,“ kezed­ben a „syllabus“ csorba pengéje, rozsdaette paj­zsodon a kihívó devise : „Roma vagy a halál1, (persze pere Lonkai és Jean Turcq szellemében), látjuk, és pedig nem köznapi élvezettel, mint rontasz ádáz haragra gyuladva tárgyaknak és eszméknek, mik sokkal magasabban állanak, sem­mint apró emberkék nyomora baudabandái árt­hatnának nemes fönségöknekl Hát még a derék Cervantes dicsöült szelle­me minő gyönyört élvez látásodon, — halkat­lan hősénekXlX-ik századi kitűnő díszpéldányán! * * »5» Hanem legyen elég a tréfából, — beszél­jünk komolyan. Komolyan ? Lehetetlen! Komolyan beszélni azzal, ki „Nyirfalombok és nefelejts“ csikkének, a czim által szabatosan körvonalozott keretébe nem csak a „Tűrjük el egymást“ czimü tapintatos czikk Íróját, nem csak a „Nyírt," hanem a nyíregyházai „balkört“ (sic), sőt még Tisza Kálmánt is — hogy úgy szóljunk — „üstökönragadva" berántja; és bí­rál, tanácsol, gyanúsít a nélkül hogy eljárását indokolná, — „árgusi szeme,, pedig elannyira meggyöngült a „pápaszem" miatt, hogy „látván nem lát.“ Komolyan beszélni azzal, ki mintha a „Ge­suchen, vagy a „nagy“ Escobar, a „tudós“ Gu- arez, az „okos“ Diána „lábainál“ végezte volna logikai tanulmányait, ezen passusunkból: „nem rajongunk ugyan az. „uj“ püspöksé­gekért, sőt átalábau semmi „püspökség“ nem eszményképünk (lévén elvünk és jel­szavunk álladalmi és egyházi téren a „de- centralisatio“) hanem azért — kivételesen — „ezen“ uj püspökségnek életet, virág­zást, bel és külterjes gyarapodást óhajtunk lelkünk mélyéből, szivünk egész melegé- . vei, —- igen mert kultusánál a magyarnyel vet akarja visszahelyezni régen nélkülö­zött ősjogaiba“ — ezen passusunkból — mondjuk — Loyola fiai­nak elvét: „a czél szentesíti az eszközöket“ erőlködik ráolvasni árva fejünkre, sőt „elvtársa- inkra“ is holott mi bár „fejedelmi többest“ hasz­nálva mindig csak saját szakálunkra nyilatko­zunk; s holott az általa idézett elvre épen ő válthatna „kizáró szabadalmat,“ mint a ki a vi­lágszellemtől mcnthetlenül elitéit „szegény (!) j ............kát“ kegyes szemforgatások között men­tegeti.................................................• K omolyan beszélni azzal, ki szavainkat : „a magyar klérus nyolezszáz év óta békésen él s másik nyolezszázig élni törekszik e hazában“ mint rágalmazást denunciálja; s midőn a ma­gyar klérust az egekig emeli, tökéletesen igno- rálja a kegyetlen fanatismust, mely Ivolonics és Zinzcndorf kardinálok, Bársony, Erdödy püspö­kök és Sámbár, Zablnszki Kárász stb. stb. ál­tal annyi sóhajt, könyet és vért árasztott e sze­gény hazára. Komolyan beszélni azzal, ki az apostoli elv ellenében a püspökségre, mint az apostoliság kifolyására apellál, s az „egyház egységének," Róma e telhetetlen „Moloch"-jának a nép szel­lemi és erkölcsi épülését öntudatosan feláldozza. Komolyan beszélni azzal, ki midőn mi a dorogi uj püspökség kultusánál a magyar nyelv­nek, tehát anép nyelvének teljes érvényesítését üdvözöljük, s innen folyólag, de a hivatok apos­toli elv alapján is mindenütt és egészben a nép nyelvét óhajtjuk és sürgetjük a latin helyett használtatni, — azért bojtorjankodik belénk, mert nem ütközünk meg azon, hogy „más egy­házakban — Zemplén vágj’ más tót megyékben (nesze neked Zemplén) tót nyelven, Szubolcs- megyében is egyik városban szláv, másik város­ban német nyelven papolnak s énekelnek“. Komolyan beszélni azzal, ki a famozus „non possumus“ éktelen bálványimádásában nyiltan és vakmerőén hadat izén a népjognak, közművelődésnek, hazának, emberiségnek; s még hozzá „Isten szent ügyére“ hivatkozik; mintha nem ismerné már a világ annak az emlékeze­tes „ad majorem Dei glóriám“ jelszónak súlyát horderejét, sötét, véres iszonyait! Nem, — a ferdítések, csűrés-csavarás és antediluvianus eszmék „nagy Kophtája“-val ko­molyan nem lehet beszélnünk. Ilyenek ellenében, mint egy kitűnő iró meg­jegyzi : „mit Beweisen aufzutreten, würde über­flüssig sein, und es blieb nur übrig, sie lächer­lich zu machen“. Ám beszéljen tehát S—E a mit akar, vele többé komolyau nem állunk szóba, — nem még akkor sem, ha azt cselekedné, miről a genialis Weber emlékezik : Und drauf ging Göckings Prior weiter, Und blieb an einem Schranke steh’n, Und zeigte mir ein Stückchen von der Leiter, Die Jakob einst — im Traume geseh’n. Hanem első és utolsó komoly szavunk hozzá, czikkünk befejezéséül : — Boszankodol, tehát nincs igazad. És, mint Taubman találólag mondja : Si cum Jesuitis, non cum Jesu itis, Si cum Jesu itis, non cum Jesuiti». Z. Y. LEVELEZÉSEK. N.-Kalló, jul. 31. Politikailag mozgalmas korunkban, midőn a közfigyelem országgyűlésünk közjogi s beligaz- gatási és tövénykezési rendezésünk érdekeiben munkálkodásira van irányulva, — szinte nyug- pontul szolgál a társadalmi mozgalmak figye- ése s szemlélése annak, mély érdekeltséggel és erővel lép előtérbe minden törekvés, mely ha­zánk szellemi felvirágoztatását czélozza. Ez irányban, egyik legégőbb szükségünk, a közokt. érdekeinek való szolgálat, vezette ez év elején a „Szabolcsi Takarékpénztár-Egylet“ köz­gyűlését, egy N.-Kállóban tervezett, minden hit- felekezetre közös reál-iskola társadalmi utón létrehozásának kezdeményezésére, melyről a mi­nap jelentve lett, hogy az addig beérkezett 61 gyüjtő-iven 13,688 fr. 67 kr. lett aláírva, s ré­szint be is fizetve. Lelki élvezettel vettük az elégtételt, hogy az ország minden vidékéből polgári állás és felekezeti különbség nélkül üdvözültetett e tö­rekvés — a többek közt kiemelve soraik érke­zeiének sorrendében Pankovics István munkácsi püspök, Mandel Pál pesti jogtudor, Perger János kassai püspök, Mikita Máté m.-pócsi monostor­főnök, Rohrback Antal szegedi gyógyszerész, Dogály Gusztáv t.-büdi földbirtokos urak által. Nagy érdekűnek ismerjük a veszprémi magyar csizmadia ezéh, s a pestvárosi egyesült, szabó ezéli leveleit, melyek „tekintve a czélnak nemes irányát és hazafias szellemét“ küldték be ado­mányaikat, azon óhajtással : „adja az isten, hogy azon üdvös és hasznos czél az emberiség javára mielőbb létrejöjjön!“ s „Isten segítse önök tö­rekvéseit, hogy ezen elvetett nemes lúag miha­marább. az egész országban elágazzon és dúsan gyümölcsözzön az egész nemzet előhaladásában.“ Legközelebb pedig szab. kir. Debreczen város közgyűlése 3%,0. számú határozatával e czélra földtehBrinentési kötvényekben 10UU irtot ado­mányozván, ezen adományát következő szavak­kal kisérte : „Adja az ég, hogy ezen nem csak N.-Kálló és közel vidéke, hanem az egész haza érdekében is üdvös kezdeményezés, az alapitó társulat nemes törekvéséhez méltó elismeréssel találkozván, az ügy fontosságának megfelelő buzgalommal karoltassék fel, nem csak Szabolcs- rr.egye lelkes közönsége, hanem hazánk szellemi és anyagi elökaladása iránt fogékonysággal és érdekeltséggel biró minden igaz ügybarát által, hogy mielőbb létrejővén a tervezett reál-iskola, nevelhessen a hazának oly iparosokat, kik jóa­karattal és szorgalommal szakértelmet párosítva, erőteljes tényezőivé váljanak a hazai közvagyo- nosodásuak, melyben nemzetünk jobb jövője megszilárdításának egyik leghatliatósabb eszkö­zét kénytelen mindenki felismerni, ki a világ- események színvonalára képes emelkedni.“ — Mily egyszerűségében nemes kifejezése az igaz­ságnak ! Mindezekből örömmel konstatáljuk azon tanúságot, hogy a közoktatás s népnevelés fej­lesztése iránti törekvés, közérzület kifolyása, s hogy azon elv, mely a közoktatás s népnevelés érdekeit a vallásfelekezetesség egyoldalú korlá­toltságából, a különböző vallásfelekezetek hit­elvei sérelme nélkül, s minden hitfelekezet val­lásoktatási szabadsága teljes megóvásával, a ke­resztyén szeretet s műveltség egyenvonalára óhajtja emelni, s a tudományokat és ismerete­ket tárgyilagos függetlenségben általánosítani s fejleszteni czélozza : — napjainkban s nálunk is, hála Istennek, a társadalom minden rétegé­ben érik, sőt érett; s jogosult azon reményünk, melynél fogva az ugyanezen elv alapján a hit- felekezetek jogai s igényei kíméletével szerve­zett közoktatásügyi törvényjavaslatot hazánkban, mint kihatásában mérlegczhetlenül áldásost — üdvözöljük. *... BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Az északkeleti magyar vaspálya igaz­gatójává Ivánka Imre és főtitkárrá Podhorszky Lajos neveztettek ki. — Bécsi lapok ismételve Írják, hogy Fest Imre államtitkár ur az államszolgálatot elhagyja, s az angol-magyar bank igazgatóságába lép.— Ugyanezt beszélik Weninger Vincze úrról, ki hir szerint a magyar hitelbanknál vállal alkal­mazást. — Az igazságügy minisztérium utasította a megyéket, hogy küldjék be jelentéseiket, váj­jon a telekkönyvi tisztviselők letették-e a sza­bályszerű vizsgát vagy nem? Jövőre e vizsgák a hivatalképesség előfeltételét képezendik s e végre a minisztériumban külön vizsgáló bizott­mány állittatik. .— A magyar északkeleti vasútra vonatkozó aláírási felhívás aug. 2-áu jelent meg. Az aláírás aug. 8-án és 10-én megy végbe a bécsi és pesti anglo-bankoknál. — A Beniczky-ügyben következő felhívást tett közzé a pestvárosi kapitányság : „Azon névtelen levél Írója, ki f. é. aug. 3-ról Beniczky Lajos ügyében a pestvárosi főkapitánysághoz czimzett s a Lipót-külvárosbnn feladott levelet irta, lélkéretik, hogy velem személyesen érte­kezni — vagy egy újabb levélben — a névte­len levélben homályosan jelzett körülményekről — bővebb felvilágositát adni szíveskedjék. Pest 1868. aug. 4-én. Polgár Károly, b. főkapitány.“ — Az esküdtszéki tárgyalásról való kima­radás miatt két budai esküdtre pénzbírságot szabtak : az egyikre 50, a másikra 30 irtot. VEGYES HÍREK. f Révész Bálint debreczeni lelkész és a tiszáninneni egyházkerület főjegyzőjének egyet­len leánya Emma aug. 2-án meghalt. ** A „Felsőtiszavidólri Gazdasági-Egylet.“ mintagazdászat felügyelője Nyíri Fercncz ur f. hó 9-éu a gazdászati kertben dinnye-szüre­tet rendez. ** A Hajdú-kerület f. hó 3-án tartott kis- gyiilést, melynek rövid jegyzőkönyvi kivonatát jövő számunkban közöljük. ** Nyíregyházának szeptember 1-től kezdve rendes és jól felszerelt könyv-, mű- és hang­jegy kereskedése lesz. Ifj. Csáthy Lajos ur erre nézve az engedélyt már megnyerte, és a városházával szemben levő Barcsay gyógyszer- tára melletti bolti helyiséget ki is bérelte. — Örömmel üdvözöljük e vállalatot, melynek hiá­nyát városi és vidéki közönségünk mindezideig nagyon érezte. ** T. olvasóinknak figyelmébe ajánljuk la­punk mai számának hirdetési rovatában olvas­ható meghívást a Nyiregyháza-Unghvári vasút érdekében tartandó gyűlésre vonatkozólag. ** A „Tiszavidéki Naptár“ előfizetési iv- tartókat felkérjük, azokat legfeljebb f. hó 15-ig beküldeni. A később beérkezők csak mint egyszerű megrendelések fognak tekintetni. — Debreczenben aug. 2-át, mint a debre­czeni önvédelmi harcz 19-ik, a honvéd-emlék fönnállásának első évfordulati napját, a polgár­ság és honvéd-egylet kegyeletesen kívánták volna megülni. E czélból a 49-ből megmaradt és a főkönyvtárban őrzött lobogó elölvitele mellett, délután a honvéd-sirokhoz népes menet indult meg, élén Kaskovics István honvéd alezredes­sel. Azonban itt némely izgága fő kiabálni kez­dett, hogy nekik Wesselényi kell vezérül. A vi­szály kitört. A honvédek, kik dicsőén elhunyt bajnoktársaik emlékét megülni gyűltek össze, veszekedést támasztottak, s aztán mentek résziut a korcsmába, részint haza. Ü Z L E T. — Tokaj, aug. 7. Búza küblönkint 8 fr. Kétszeres 7 fr. Rozs 4 fr. 40 kr. Árpa 3 fr. 20 kr. Zab 2 fr. 80 kr. Köles 10 fr. 50 kr. Ten­geri 3 fr. 80 kr. Szalonna mázsája 36 fr. Bur­gonya köble 2 fr. Szesz magyar iteze, 30 fok, 20 kr. Marhahús fontja 20 kr. — Miskolcz, aug. 1—5. Búza mérőnkinl 3 frt 60 kr—3 írt 80 kr. Kétszeres 2 frt 30 kr—2 frt 40 kr. Rozs 2 frt 10 kr—2 frt 20 kr. Árpa 1 frt 40 kr—1 frt 60 kr. Zab 1 fii 00 kr—1 frt 10 kr. Kukoricza 1 frt 60 kr— 1 frt 70 kr. Kása 2 frt 60 kr—2 frt 70 kr. Bab 3 frt 50 kr—3 frt 80 kr. Borsó 4 frt 0! 1 kr—0 frt 00 kr. Lencse 4 frt 00 kr—0 frt OO kr. Burgonya 1 frt 20 kr—0 frt 00 kr. Szesz nek itezéje 30 fok 00—00 kr. Szalonnának fontja 00—00 kr. Marhahús fontja 00 kr. — Debreczen, auguszt. 6. Ezen a héten a gabonniizlet élénkebb hangulattal kezdett mű ködni; az árpa nagyon keresett volt, és az el alkudott összeg néhány ezer köbölre rúgott. kész idei rozs is szállíttatott külföldre; és :■ hogy a körülmények mutatják, lesz kivitel au­gusztus hóban. Az árak következők : buzaköblo 6 frt 40 kr—7 frt; rozs 4 frt 40—60 kr.; árpa 3 frt 20—40 kr.; zab 2 frt 80—3 frt; tengeri 3 frt 60—80 kr. — A gyapjú nagyon pang. — A szalonna is el volt hanáagolva; az ár egy kevéssé megcsökkent, 35 írton lehetett szép nehéz szalonnát venni. A nyíregyházi gabnacsamokban jegyzőkönyvileg beigtatott terményárak o. értékben. Alsó ausztr. mérő szerint Búza ..................................... R ozs ..................................... Árpa, serfözésre .... „ táplálékra . . . . Zab ........................................... K ukoricza................................ K öles...................................... Bab........................................... Rcpcze..................................... M ák........................................... Bükköny ................................ Lenmag................................ Vö rös Lóhere ..... Luczerna.......................... . S zesz, magyar iteze . . . Virágolaj, mázsánkint . . . °ug- »■ . . 3.00—3.60 . . 2.30—2.40 . . 1.30—1.50 . . 0.00—0.00 . . 1.20—1.30 . . 1.80—2.00 . . 2.00—2.20 . . 3.00—3.20 . . 0.00—0.00 . . 0.00—0.00 . . 0.00—0.00 . . 0.00—0.00 . . 0.00—0.00 . . 0.00—0.00 . . 21—21 . . 20—21

Next

/
Oldalképek
Tartalom