Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-01-04 / 1. szám
A kezdeményezés pedig e téren mindenekelőtt a városokat illeti : mert legelső helyen a városok rendeltetése az állami háztartásban a miveltséget és munkásságot ösz- pontositani s mint a nemzeti erő gyűl- és tűzhelyei az egész hazára felvilágosodást és jólétet terjeszteni. Nyíregyháza városa megértette a városok e fontos feladatát. E megértés kifolyásának tekinthetők az iskolai alapítványok, melyek egyikéből a helybeli algymnázium is létesült. Ez városunknak már eddig is megtermetté gyümölcseit: a mennyiben a belőle kikerült tanítványok, kik az országban szerteszét tudományos kiképzésüket folytatják, az elsők közt találhatók a legkülönbözőbb tanintézeteknél. Azonban csalódás és önámitás lenne azt hinni, hogy városunknak már nincs több teendője az iskolavágy terén. Sőt ellenkezőleg : a mi eddig történt, bármily népszerűnek látszassák is az, mindössze kezdeményezésnek tekinthető! —Nem szándékozom részletesen elsorolni egy húszezer lakoson felül számláló városnak hány és minő nevelőintézetekre lenne szüksége, hogy rendeltetését betölthesse. Csak két legsür- gősb teendőire hívom fel ezennel a t. ez. városi képviselet figyelmét : értek egy le- ánynöveldét s egy vasárnapi isle o 1 á t. Az algymnásiumot a város a magasb- rendü tudományos műveltség terjesztésére alapítvány ózta. Ámde a gyumásiiun csak a férfinemet részesíti jótéteményeiben. Azért ha a város A-t mondott, szükségképen B-t is kell mondania, ha ifjai számára alapított magasbrendü tanintézetet, alapítson olyat leányai számára is: csak igy létesülhet a két nem közti helyes és szükséges egyensúly. Tudom, hogy erre sokan azt a megjegyzést fogják tenni : nincs szükségünk tudós asszonyokra! —Isten őrizzen is azoktól; de a leánynövelde feladata nem is az, tudós, hanem mi veit nőket nevelni. Miveit nőkre pedig, kivált miveit anyákra, a társadalomnak csak olyan szüksége van, mint miveit férfiakra. Főleg városokban a női miveltség- nek minél általánosabbnak kell lenni. Legelső helyen az anyák kezében van a haza jövője, az uj nemzedék sorsa. Nem is hinné, ki ne- velészeti tárgyakkal közelebbről nem foglalkozik, mily döntő befolyású az anya nevelői működése a gyermek egész életére. Minden nagy férfin saját vallomása szerint édes anyjának köszöni nagyságának hírét. Lehetetlen is, hogy okos, miveit, belátó, jó anya gyermekéből hitvány vagy rósz ember váljék : de az ilyen anyák sem teremnek ám vadon, hanem kell, hogy előbb ők is azokká képezhessenek. Hogy pedig meglevő nyilvános tanodáink még a tanítók legjobb akarata mellett sem képesek növendékeiket kellően kimivel- ni, ez azt hiszem nyilvános titok. A legkevesebb, mit miveit nőtől kívánhatni, az, hogy mindenesetre legalább „becsületes“ levelet tudjon irni. Csak ezen legkissebb mértékkel ismerve városunk nyilvános tanodáit kijárta leánynövendékeket, vajmi kevés megfelelőt, de minél több olyat fogunk találni, ki még csak folyékonyan olvasni sem fog tudni, ki még azt sem fogja tudni megmondani, vájjon Ázsia Európában, vagy megfordítva Európa Ázsiában fekszik-e ? Hogy nyilvános iskoláink mellett leány- növeldékre tettleg szükségünk van, ezt azon tényállás is igazolja, hogy városunknak úgyszólván minden bokrában teng . . . akarám mondani diszlik egy leánynövelde. — Ezek egytől egyig magánvállalatok, csakhogy legtöbbjében nincs is köszönet. Nem szándék- szóm ezek egyenkinti részletes bírálatába bocsátkozni; elég ennyit mondanom rólok, hogy legtöbbje nem is kíván rendszeresen szervezett nevelő-intézetnek tekintetni. De van köztük egy, a Palánszky-Csapó ldáné intézete, mely a nevelészet legelismertebb elvei szerint szervezve, gyakoi'lott tanerők által támogattatva, s egy miveit, tapintatos, házias nő által vezettetve belélete oldaláról a legszigorúbb igényeknek is megfelel : csak hogy ennek megint az a be nem tudható hibája, hogy tágabb körben nem működhetik. Mert miután fenntartása fölötte költséges, a tandijak benne oly nagyok, hogy csak a legtehetősb szülők gyermekei látogathatják azt. Pedig felemlitém már, hogy kivált városban a női miveltséguek minél tágabb körökben kell hulláinzania. A dolog ilyetén állása mellett tehát kikerülhetetlen szükség, sőt a városnak gyermekei iránti legelső kötelessége leányai alaposabb kimiveléséről gon- d o s k o d n i. Két utón törekedhetik a város e kötelessége teljesítése után; vagy maga állít leány növeld ét; — vagy megsegiti a meglevők egyikét, legjobbját, hogy ez csekélyebb tandíj mellett vagy ingyen is fogadhasson növendékeket. — Az döbbeni utón nagyobb költséggel, de biztosabban; az utóbbin kevesebb költséggel és hamarább érczélt. Tekintsük e két út mindenikét közelebbről. x. y. z. (Folytatjuk.) Vizsgálódás a közerkölcsiscg mezején. Habár fájdalommal is. de lehetlen ki nem mondanunk, hogy korunk haladás kora nemcsak fény, hanem árnyoldalról tekintve, halad népűnk és pedig sebes rohammal saját vesztére a megveszett erkölcs sikamlós utján; mint az írás mondja: „látják, hogy azon az ösvényen sokan megsebesittettek, megölettek és mégis bátoi-kodnak azon elindulni; látják a barlangba bevezető nyomokat, de kifele egyet sem, és mégis bátorkodnak abba alászállani.“ Azt mondja a költő • Kórjeleit az időnek Látni úgy fáj a költőnek. Százszorosán vérzik szive Ha honának igaz hive, A népet vesztére törvén Fenyegeti tágas örvény. Ki van a mi szemünk sírva, S dalunk való könynyel Írva. Veszni kezd a nép erkölcse, Papolnnk. de nincs gyümölcse; Nincs orvosság a baj ellen, Gyérül a nyílt tiszta jellem. Hideg a nép; hűség, hála, Kegyelet már ritka nálla . . . Ki van a mi szemünk sirva Dalunk omló könynyel írva. Átkozottul teljed a fényűzés, a pompa, mi a gazdagokra úgy mint a szegényekre egyformán kártékonyán hat. A gazdagnak vagyona erős ostromnak van kitéve, s közelebb áll az enyészet mély örvényéhez, mint a gyarapodáshoz, a szegénynek egyetlen kincse az ártatlanság emésztetik meg ezen veszélyes ragály által. A pompa, a fényűzés kedvelése elharapódzván, a nép között még gouoszabbul terjed az erkölcstelenség. A mindennapi példák fölmentenek azon szörnyű tettek véghezvitelének előszámlálásától. hiszen tudva van az mindnyájunk előtt, hogy a serdülő szende leány szeméről s a szűz szemérmet, miként ragadja el az átkozott pompa, midőn egy divatos öltönyért kész oda dobni ártatlanságát. sodorták a nemzetet, hogy a népek hibás társadalmi szerkezetét ügyesen felhasználni tudó diplomatia csakhamar megkezdette az elvénült ország ellen hadjáratát, s már 1773-lmn Lengyelországnak egy része felosztatott a kelet-északi három nagy hatalom között, s ezt csakhamar 1795-ben követte a második nagy felosztás. A bécsi kongressus 1814-ben Poroszországot európai nagyhatalommá tévén : Lengyelországot újból felosztotta; a mikor azonban Poroszország lengyel birtokainak nagy részétől elesvén, Sándor orosz czár nyert mintegy 2293 □ mérföld területet 4 millió lakossal, melyből egy 8 vajdaságra osztott lengyel királyságot alkotott, s 1815-ben az országnak uj alaptörvényt adott: melyben a személyes szabadság, szabad tulajdonjog törvényelőtti egyenlőség, bírói függetlenség, vallás-szabadság biztosíttatott; közigazgatás, törvénykezés, pénzügy és hadügy az orosztól elkülönítve maradtak. 1 aljon Szibéria fagy-börtöneinek és a testet has- gató kancsukáknak császárjától, még a legmerészebben rajongó képzeletnek is lehetett volna-e egy leigázott nemzet részére szabadabb alkotmányt reményiem ? Bizonyára a müveit Közép- és Nyugot-Európában, a bárcsak az uralkodó ugyauazonságábau egyesült társországoknak, önállólag külön kezelt bad- és pénzügyet követelni, még korunkban is a politikai lehetetlenségek sorába tartozik. (?!) Azonban ezen első tekintetre talán szabadnak tetsző alkotmány csak papírra tett, Írott malaszt maradt az oroszositó befolyás — mindent saját gyomrába temetni vágyó — kezében, ugyanazért a lengyelek nem is lettek vele megelégedve. A nemzeti önállóság és szabadság sírján loboghat a zászló, ha mindjárt a szabadság Istenasszonyának képe ragyogna is rajta : csak sir felett lobog az! Rakhatunk a halott koporsójára bárminő színes illatos virágokat, azok már el nem űzhetik az enyészet férgeit, melyek az élettelen hullát megemésztendik. A lengyel nemzet tehát, az orosz alkotmánynyali elégedetlenségének, önállóság, függetlenség nemzeti élet utáni vágyának az 1830-ki forradalomban adott kifejezést; a niely forradalom november 29-én este 20 varsói katonanövendék által kezdetett meg, a kik is felfegyverkezve a belvederei kastélyban lakó Konstantin nagy-herczeg a czar testvére meggyilkolására rohantak, a ki az oroszlengyel haderő fővezére volt. A kastélyban gyilkos tusa támadott, a nagyherczeg testőrei mind egy lábig elhullottak, de mind a mellett a halálra keresett nagy- herezegnek sikerült megmenekülnie, s már nov. 30-án az oroszok elhagyták Varsót. A nemzeti közigazgatási tanács Chlopicky tábornokot tette a sereg fővezérévé. És most a nemzeti dicsőség napjai felviradnak, szent lelkesedésben lángol a hazáért minden hű kebel, a haza megmentésének a szabadságnak nagy gondolata erőt önt a karokba, lelkesedést a keblekbe. Czartoriszki, Osztrowszki meleg szavakban hívják hareztérre a nemzetet. Radziwil Mihály főherczeg mint fővezér köztiszteletben álló nevét kölcsönzi oda a forradalomnak; — a hullámzó ár mind merészebben tovább rolnin; Boltik Roman sandomiri követ 1851. január 25-én a nép ingerült zaja közt kiáltja ki a Romanow háznak a királyi székből való eliizetését. Midőn febr. 5-én Diebitsch 170,000 emberből álló sereg élén benyomult Lengyelországba, bárha számban csekély, de lelkesedésében rettenthetetlen hadsereget talált, mely a grochowi, wawrei. bialolenkai gyilkos csatákban keményen véré vissza a zsoldos bérenczek roppant tömegeit. Chlopiczky, Skrzynecki, Fminszki, Üwerniczki halhatatlan nevet szereznek magoknak; egész Európában a győzelmes lengyel seregek dicsősége hangozik, a mely győzelemről győzelemre vezettetik. Most a Geis- már orosz tábornok hadteste semmisül meg Wawrénél, majd a Rosen tábornok hadtestét éri hasonló csapás Dembe Wielkic mellett; majd ismét szerencsés liarcz vivatik Iganic mellett Pohlen tábornok serege ellen! Szép napok voltak ezek, az elaggott rab lengyel még lánczaiban vagy Szibéria jeges bérczei között is lelkesedve emlékezik reájuk! De mit ért minden vitézség, mit ért a nemes bátor önfeláldozás, ha a minden nemes czélt megdöntő viszálkodás egyenetlenkedés ütötte fel tanyáját a győzedelmes hadseregben; mit ért minden, ha az árulás kiszámítva, sötétben készitgeté az igát a szabadsághősök nyakába, jutalmul a dicső, a bátor küzdelemért ? Ugyanis Krukowieczkinek sikerült ármány és cselszö- vény által oda vinni a dolgot, hogy' a szabadsághősök sergei szétszórattak Paskievich által, Varsó megnyitotta kapuit az orosz seregek előtt. És a nagyszerű bátor küzdelemből nem maradt egyéb, mint romok, vér, mely tavakkal ontatott, gyilkolás, hazátlan bujdosás, nyomor és oly kemény iga, melyhez hasonlót talán még egy nemzet sem hordozott 11. ? . . A szervező rendelet 1832. február 26-án bevégzi Lengyelország felosztását, minden kiváltságait eltörölvén orosz tartománynyá teszi s az oroszositást a legnagyobb mértékben elkezdi. Dzierwichi 1833. ápril havában, még egy őrültségig vakmerő lázadást tervez, de látva annak kivihetetlenségét, látva egyúttal azt is, hogy a menekvés útja előtte elzáratott : megmérgezte magát, társai pedig kivégeztettek. Ugyancsak 1833. novemberben Zawisza Arthur szervezett még egy felkelő csapatot, de a mely Varsó és Kalisch között legyőzetett! Azután sötét lett .... mint a sírban! . . . . Mit láttok ezen irtózatos sötétben ? . . . Vért, pusztulást, halált! . . . Vérpadokon villámló bárdokat, hóhér kezekben széttépett testeket, és . . . behunyt szemeket! Igv végződött a kezdetében oly dicsőséges lengyel forradalom, a legnagyobb hazafiak vagy leöldöstettek, vagy Szibériába száműzettek, a legtöbben, kik a vérszomjazó kormány boszuját kikerülhetők. birtokaiktól megfosztatva bujdosók lőnek; és a tőlök elrabolt, több millióra menő vagyont a kormány tábornokai főemberei között mint majorátusokat osztotta szét, a fényes paloták a gazdag birtokok orosz főurak sajátjaivá levének s ez által az országban egy telivér orosz aristokrátia állapíttatott; és ültetett a nemzet szivébe egy égető gyilok. mely folytonos tőrdöfésivel kínozza e szegény, e vértanú nemzetet, mert a kormánynak ezen intézkedése folytonos táplálékot nyújt a gazdagság után sovárgó oroszok telhetetlenségének, hogy felhasználva minden nemtelen eszközöket, a még régi uraik kezében levő nagyobb birtokokat sajátjaikká tegyék; ezen intézkedésnek tulajdonítható nagy' részben az, hogy a lengyel nemzet oly iszonyú módon irtatik, s hogy a reá borult nagy sötétségben folytonosan nem láthatunk egyebet, mint vélt. pusztulást, halál!. Vérpadokon villámló bál- dókat, hóhér kezekben széttépett testeket I és . . . behunyt szemeket I . . . És most térjünk át történetünkre, melynek alakjait nem a teremtő képzelem alkotá, ha nem mindannyian élő alakok valónak és az írónak nem maradt semmi más, mint rendbeszedni az eseményeket s a megtörtént dolgokat összeállítani. (Folytatása következik.)