Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1867-12-29 / 13. szám
akarása által : a magyar földesül-, illetőleg nemes (?) ember csak euuék-innék, muzsikáltatná magát, szidná a zsidót, parancsolgatna — szóval élné világát, de a mi a dolgot illeti, egy szalmaszálat sem tenne át a másikon, legfeljebb — par excellence — egyet lovagolna, vadászna, vagy kardját szellőztetné olykor — változatosság kedvéért. Itt van a magva annak a gazdálkodásnak, mely csak megyénkben is annyi nagy családot koldusbotra juttatott. Természetesen ennek mind a zsidó az oka, mert ő nem prédáit, hanem a gyűjtést elkezdte a galandnal és belejezte az ősi kastélylyal, mert ő szégyen és megvette- tés között is, emberi jogaitól megfosztottam észszel és kézzel iparkodott magának elégtételt szerezni azért, a mitől őt a társadalom megfosztotta. Ha aztán a pazarló nagy ur ezrei, századokról maradt öröksége hosszas nélkülözések és fáradalmak számitó takarit- gatások gyümölcseként átvándorolt a Jehova fiaira — mi természetesebb mentség, minthogy ennek a csalárd zsidó az oka! De ugyan minek hagyják magukat annyira megcsalatni? Ez nem fér az én fejembe. Miért nem csalja meg a magyar a zsidót, hisz ép oly jogában van. Ah igaz, most jut eszembe, hogy nekik ciceléjök, kis ládájok és hosszú szíjuk van, a melyekkel imádkoznak. Itt van a talizmán. Most már értem. Ez aztán igazán mentség. Uraim! ám legyen, hogy szólj igazat betörik a fejed, csak azt kérem ki, hogy az dobja rám az első követ, a ki vádlottnak nem érzi magát. Higyjék el, hogy nem rósz akarója az a közügynek, a ki a veszélyes sebet feltárja és orvoslást ajánl, ennek elhanyagolásával közvetve ápolnánk a ragály puszlitó terjedését; a nemzet hibáinak takargatásával csak hizlalnánk azt a testünkön rágódó kígyót, melynek fulánkja életünket mérgezheti meg. Ellenkezőleg kinek — kinek honfiúi kötelessége hegeszteni az anya sebét; tettre, munkára üdvös életre hini fel elfogultságának és nehézkedő hatalomnak bilincseiből felszabadult nemzet erejét. Ne éljünk viszsza azon tehetségekkel, melyekkel az anyatermészet gazdagabban megáldott, mint más népeket. Hódítsunk szellemünk és izomerőnk hatalmával minél nagyobb tért a közmunkálkodásnak, hogy a gyümölcs, melyet igy a nemzet feje, szive és karja termelhet, a közjóiét tőkéjét gyarapítsa. Legyünk azon, hogy mivelodjünk, hogy gazdagodjunk, mert csak a közfelvilágosodás tanít meg bennünket igazságra, egyenlőségre, szabadságra, mert csak a közvagyonosság kölcsönöz hatalmat, tekintélyt, méltóságot nemzetünknek bel- és külfelé. Miveljük a néT Á R C 1 A. Elmélkedés az 1867. év lelett. Elrepült e drága év is! Ne is térjen többé vissza, Nem volt benne semmi tiszta, A ki véle jól nem számolt Levét később majd megissza . . . Már is sirhatnak felette Sok gyáva bölcs, tudós, dőre, Politikus ki már előre — Sokat költött, quotát csinált A meg nem lőtt medve bőrre . . . Sirhat ríhat bánatában Az a teljes kort ért árva, Ki mindig bolondját járva Könnyelmű adósságáért, Az uj évben le lesz zárva . . . Könyei megeredhetnek Sok fényűző házas párnak, — Mint a szárnyszegett madárnak — A kik kocsin keltek össze Most pedig már gyalog járnak. Hát az urfi mit csináljon Ki a leányt el nem kapta ? Neki is van bú-alapja?! Füstbe ment a menyegzője . . . Rongyos is lett uj kalapja. Bánkódhat a kis leány is, Ki addig osztott kosarat, Hogy maga is otthon maradt, S más ölébe repítette — Az epedve várt madarat . . . És búsulhat az a bíró, Ki sok terhet rovott másra, Ivott a köz-áldomásra, S a közvagyont tékozolván Nincs rendén a számadása; pet, mint törzsét nemzettestünknek, mert csak egészséges, viruló törzs hajt életdús sarjakat, terem tápláló gyümölcsöt. Adjunk neki önérzetet, segéljülc ot önértékelésében felemelkedni azon magaslatra, mely őt a társadalomban megilleti. Adjunk neki a falat kenyér mellé lelki tápot, hogy méltóbban élhessen emberi czéljainak. Ha igy munkálunk és leltünk, nem leend okunk rettegni a fenyegető hatalmak csörgő lánczát, mert a jog mellett a hatalom is a nép kezében leend. A nép hatalmát pedig nem lehet bilincsekbe verni! Ha ekként dolgozunk önüdvünk emelésén, egyúttal európai küldetésünk betöltését is méltóbban eszközöljük, mert elevenebben lüktetőbb ere lesz hazánk azon villanyos folyamnak, melyen a nyugat anyagi és szellemi kultúrája keletfeló étiramlik. Ezzel a nagyvilágnak tartozó kötehnünk is oldva és érdemeink egyetemesen méltányolva leendenek. Ily üdvös munkásság által közelebb hozzuk a testet az eszméhez, megérhetjük, hogy igazság, egyenlőség, szabadság nem csupán hajoló hang marad, mely az emberiség idegeit örökös lázban tartja, hanem valódi kenyér, mely a közboldogságot táplálja. Ezt kell akarnunk és tennünk, ha kivánúnk enyhíteni a szenvedő nép nyomorain, ha óhajtjuk, hogy ne kelljen kétségbe esnie a holnapi nap harapás kenyere miatt. Igen, akarjunk, tegyünk, munkáljunk, mert a nép verejtékei a nép járma kiált hozzánk! Dobránszlcy Péter. 1 szabolcsmcgyei honvéd-egylet alapszabályai. (Vége,) B) Igazgató választmány. 9. §. Az igazgató választmány a közgyűlés által egy évre választatván, az egylet minden ügyeit felelősség mellett intézi, tagjainak számát a közgyűlés határozza meg. 10. §. A választmány minden hó 1-ső' keddjén tartja üléseit, sürgős esetekben az elnökség által máskor is összehivható és érvényes határozatot legalább hat igazgató választmányi tag az elnök vagy alelnök jelenlétében hozhat, szótöbbséggel határoz, szavazategyenlőség esetén az elnök szava döntő. 11. §. A választmány az egylet igazoló- és beesületbirósága. 12. §. Minden egyes honvéd, ki magát az egyletbe leendő felvétel czéljából a választmánynál bejelenti, honvédségét okmány vagy két ismert és már igazolt honvéd tanúnak bizonyítása által, igazolni köteles. De még követ ur sem igen Vígan bokázhat a bálba, Bánkódó leikébe szálva Megőrjülhet fájdahnában A közügyes alkotmányba . . . De legjobban sírhatunk mi, Mi az ország lakó népe, Kiket rá vittek a jégre, S más csinálta adósságot Nekünk kell fizetni végre . . . S hozzá még hogy negyvenuyolcznak Szabadsága már csak álom, A nyakunkon közös járom, Trafik, bélyeg, százalékkal Ostromolnak télen nyáron, És ha ennyi csalódások Tornyosodnak meg egy évbe, Nyugalom nem lesz az égbe . . . Medréből kiforr a tenger . . . És nem lehet világbéke, — Alkotmányos világbéke . . . Repülj, repülj drága év hát Túl az óperentiákra, Ne is tekints többé hátra, Közös ügyek drága éve . . ! Feletted zúg a nép átka. gesztelyi Nagy Gerzson. Uj híi/iát keresők. Novella Brúnóid F.-től. Németből fordította S ...............Ilka. ( Vége.) „Az ott maradt,“ mondá Puskás szemlesütve. Az öreg hidegen vissza vonta kezét; de hirtelen mintha azt megbánta volna, ismét kezét nyújtva monda : „Isten hozott hazádba. 13. §. Oly egyén, ki bármely néven ne- uezett bűntett vagy aljas kihágásokban eddig, vág)’ ezentúl részessé vált. vagy egyenesen az alapszabályokban kitűzött czél ellen tettleg működik, az egylet tagjává fel nem vehető, illetőleg abból a választmány határozata által kizárható; fellebbezési joga egyedül a legközelebbi közgyűlésre maradván fenn. 14. §. A választmány késziti el az évi költségvetést, és a kiadások fedezéséről gondoskodik, minden kiadást utalványoz, a pénztár kezelése iránt szabályokat készit, a pénztári számadásokat, három kiküldött tagja által megvizsgáltatja; a költségvetést s számvizsgálatról! jelentést a közgyűléshez beterjeszti. ló. §. A választmányi tagok a kitűzött választmányi ülésekre, hogy a rendes idő s helyen megjelenjenek, elvárja az egylet; háromszori okadatolatlan elmaradás az illető tagnak a választmányból! kitöröltetését vonja maga után. C) Tisztviselők. 16. §. Az egylet tisztviselői közt elsők az első s másodelnök, kik a közgyűlés által egy évre választatván, az első ennek gátol- tatása esetére a másod illetőleg az alelnök liivja össze és vezeti a választmányi és egyleti közgyűléseket, a tanácskozási rendre ügyel, szavazatok szedésére és a jegyzőkönyvek hitelesítésére bizottságot nevez, az egyesület nevében az egyik jegyző együttes alá- irása mellett levelez, megjelen, véd vagy keres, ügyvédet vall, szóval az egylet mint erkölcsi testületet a hatóságok és egyesek irányában képviseli; eljárásáról a választmánynak felelős. 17. §. Az egyleti irományok és pecsét, az elnöki, —■ az egyleti elnöknél, — a jegyzői pedig a jegyzőnél őriztetnek. 18. §. Jegyzők a közgyűlés által választatnak, ők vezetik a közgyűlés és választmányi gyűlés, és küldöttségek jegyzőkönyveit, kezelik a levelezéseket és készítik a fogalmazásokat. 19. §. A jegyzők az igazgató választmány üléseiben szavazati joggal bírnak. 20. §. Pénztárnok az egylet pénzeit a választmány utasítása szerint kezeli, a reá bizott pénzekről minden vagyonával felelős, és kezelésére nézve e felelősség terhe alól közgyűlési határozat által mentetik fel. Rakóvszky Sámuel elnök, ezredes. Szabó Abrah ám egyl. jegyző, honvéd-hadnagy. Élek Ferencz alelnök, alezredes. Károly fiam örvendeni fog, mert hozzá kell szólnod; tán csak nem utasítod vissza a meghívást ? fiam Marit sokáig nem tudta felejteni, de most már nős. Előbb azt véltem, hogy hazajötted fiamnál zavart idézhetne, de miután Mari túl a tengeren maradt, az általad hozott hir tán utolsó fulánkját is elöli szivében. Leányod szerencsésen férjhez ment? és Feleséged?“ „Meghalt,“ mondá Puskás szomorúan és az aggastyán karját véve a falu felé haladtak. „Mari leányom János neje lett,“ tévé hozzá és mély gondolkozásba merült. így szótlanul haza értek. Puskás megérkezése villámsebességgel elterjedt a községben. Este Károly háza tömve volt. Mindenki látni akarta a megtértet és szájából hallani kívánta kalandjait. — Puskás az öreg Kardos halálát már elbeszélte Iíárolynak, elbeszélését igy kezdte : „Barátim, Amerika egy szép ország, és a legszebb rész benne talán Texas, hol mi letelepedtünk. — Ki erős, egészséges és ügyes, ki életének tavaszában van és kit Európában semmi nem tartóztat — az menjen; de az, ki fiatal napjait itt leélte, a nyugodalmat megszokta s hazáját szereti — az maradjon itt; mert hazáját nem felejtheti, az mindig szeme előtt van s nem tud ott honosodni. A ki kimegy, csak maga kárán tanul. Látjátok barátim, minden gazdasági eszközünk és egyéb holmink, mit Ameriká- legjobban használhattunk volna, egy tengeri vihar alkalmával a tengerbe hányatott. Texasban háború, az egész ország lázadásban volt, mert a madridi kabinet nem csak az 1821-ben Ígért szabadalmakat meg nem adta, hanem még az előbb megadottakat is vissza vonta. A rabszolgák 1829-ben, anélkül hogy a tulajdonos megkérdeztetett volna, felszabadhattak. Csekély fizetésért terjedelmes birtokok Ígérve voltak a bennlakóknak; de azoknak nem adattak át, hanem nekünlc be-
