Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1867-10-06 / 1. szám
bail: i) fő kellékek a szántásnál : a i'ogatás egyenessége, a fühl tiszta bevágása a barázda oldalán s fenekén, a barázda tökéletes fektetése, az egyenlő mélység és szélesség, egyforma magházak hagyása,; az utolsó barázda tiszta és tökéletes kiszántása forgó és széles magház hagyása nélkül. Versenytér: az egylet minta telke. Kezdete : délelőtti 10 óra. Mezei gazdák általi lófuttatasi rend. Futhat minden, áz egylet területén lakó földművelő gazda által nevelt, _ vagy- egy ev óta birtokában levő lo, bár -ki áltál szőrén vágj’ nyeregben lovagolva. Versénytér: a minta telek előtt. F utta- tási tér hossza 1000 öl. Kezdete a szántás- verseny után. Gazdasági cselédek jutalmazása. A jelentkező vagy gazdáik áltál bemutatott kitűnő gazdászati cselédek pénzbeli jutalom s dicsérő oklevéllel jutalmaztatnak. K kitüntetések oda Ítélésénél hűség, józan élet, ügyesség s e tulajdonok legbiztosb ismertető jele, az egy gazjlánál töltött szolgálati évek száma irányadó. A pénzbeli nyeremények következőleg határoztattak meg, U. in..‘ á) tennény osztály. 1) egy első osztályú dij 8 darab arany; 2) egy másod osztályú dij 1 darab tallér; b) gyiimölcsosztály h zöldség: 1) egy első osztályú dij ] darab p»-' arany a legkitűnőbb alma vág)- kürt黫, 2) égj1 másod osztályú dij 2 talk- a legkitűnőbb zöldségre; 3) egy U.Tuiiaűosztályu dij 1 tallér, a bíráló választ- -mány által érdemesnek Ítélendő gyümölcs vagy zöldség fajra; p) lovakra. 1) egy első osztályú dij, 3 darab cs. arany, 4—8 éves, jól ápolt s egészséges teuyész kanczára szopós csikóval s ha egy tenyész kancza kellő tulajdonaival bir; 2) eg)’ másodosztályú dij 2 darab cs. arany, 2—3 éves csődör vagy kancza csikóra,- mely még befogva nem volt, tekintettel gazdasági, igavonási s tenyésztési képességre;, 3) egy harmadosztályú dij, egy darab cs. arany 1—2 év közötti csikóra, melynél a fejlődhetési képességen kívül a gonddal lett tartás megkiváutatik; d) szarvasmarhákra: 1) egy első osztályú dij 3 darab cs. arany a legjobb eredeti magyarfaju borjas tehénre, melynél a tenyésztési, hús és tejtermelési képesség megkiváutatik; 2) egy másodosztályú dij,- 2 -ilamb -c«. ar-uny 3- úi-gg eredeti magyarfaju bika vagy üszőre, mely legjobb és legszebbnek fog találtatni; 3) egy harmadosztályú dij 1 darab cs. arany a legszebb rúgott borjura; e) sertésekre: 1) két első osztályú dij, 3—3 darab cs. arany a legjobb fajú két éves .tenyész koczára és kanra, hús és hizási képességre és fajra tekintettel; 2) egy másodosztályú dij egy darab arany, egy éves malaczra, szépség, jótartás és fajra való tekintettel; f) szántás véi'senyreí 1) egy első osztályú dij 5 tallér; 2) egy másodosztályú dij 3 tallér; 3) egy harmadosztályú dij 2 tallér, g) Futtató versenyre: 1) első beérkezőre 3 darab cs. arany; 2) második beérkezőre 2 darab cs. arany; 3) harmadik beérkezőre 1 darab cs. arany, h) Gazdasszonyok kiállítására. Három, egyénidet egy darab cs. aranyból álló jutalom; ij Cseléd jutalomra: 1) egy első osztályú dij lő írt; 2) egy másodosztályú dij 10 frt; 3) egy harmadosztályú dij ő frt, oly megjegyzéssel azonban, miként az egyszer pénzbeli jutalmat nyert cseléd három év előtt csupán Írásbeli kitüntetésben részesülhet. A kiállítás rendezésével s a költségek s jutalmak fedezésére szükségelt pénzösszegek gyűjtésével Simon Endre elnöklete alatt, Bodnár István, Meskó Samu, Nyíri Ferencz, Szilvássy János, Sztruliár Károly, Sir Ignácz, Takáts Alajos és Winkler József megbizatnak. A bíráló szakválasztmáuyok elválasztását a kiállítás napjának reggeli 8 órájára ezennel kitűzött közgyűlés eszközlendi, mely a kiállítás és versenyek bevégeztével újból összeülvén, a bíráló választmányok javaslatára a jutahnakat s dicsérő okleveleket azonnal kiosztandja. A kiállítási programúi minden egyleti tagnak, minden az egylet területéhez tartozó községnek s szomszéd társegyletuek megküldetni, valamint a lapok utján is közzé tétetni határoztatott. Kiadta: Korányi Miklós m. p. egyleti titkár. BORÁSZAT. Föl, jó nyíri bor előállítására! Szabolcsmegyének ezen lapja történetesen épen a nyíri szüret idejében mondván „szerencsés jó napot!“ a vendégszerető megyének, hogy szolgálatkészségének adja je- TéfT(a mit 'korszerű tárgyak alkalmas szellőztetésével vél bebizonyíthatni), a szüretelés egyik fő fogását, minden szőlészkedésünk legfőbb czélját, a lehető legjobb bort adandó must czélszerü kezelését kívánja megpendíteni. „Jöszte, dicső Liber! szállj hő kebelembe, taníts lneg*: Hogy kelljen leve elet jól szűrnünk nyírfa-pohárba?“ (Virgil tiszaháti Geórgiconja.) Illő is egyébiránt, bogy a mely megyének oly nagy területét foglalja el Liber atyánk választott növénye, e lapnak kedves föladata legyen a szőlő és bor ügyét szőnyegen tartani. Mert habár mi itt a Tiszán túl, kissé erőszakosan is hoztuk le szeretett talajából, Mád és Liszka és Tokaj hegyeiről a bornak vesszejét és büszkén emelt bérez helyett legfölebb halommal, kavacsos nyirok helyett itt-ott korhanynyal, majdnem mindenütt homokkal szolgálunk neki bölcsőül és sírul; de lévén ő olyan, mint a magyar ember, ki a világ minden zugában ember a talpán, itt is kifejti erényeit, — és fogadjuk őt szeretette], adunk neki (mit a Hegyalján sem mindenütt tesznek) szép egyenes soros állomást, ápoljuk szorgalommal és iszszuk levét — habár káposztás hordóba került is — noha nem oly nagyon költői lelkesedéssel, de nagymérvű szorgalommal és annak utána derék kedvcsucsorodással. Tehát nem említve ez úttal a szőlőkezelés részleteit, beugrunk egyszerre a szőlőtermés érett korába, — mert azt minden esetre ki kell kötnünk, hogy legyünk e minden gyümölcsök legszebbike és legne- mesbike iránt, annyi elismeréssel és borvágyunk iránt annyi előleges figyelemmel, hogy várjuk be az o T Á R C Z A. Kárpát alatt. Szózat. Láttam hegyednek ormait Hazám határidőn, Sudár fenyőid állanak A büszke bérez fokon. A bérez fölött még mostan is Dühöngve jár a vész : De mint egy ezredév előtt, Villáma szirtbe vész! Körötte dúsan messzire Terül az ősi hon, Aranykalász és láng nedű — Termékkel gazdagon. De hajh! . . . keblében romcsoport Sötétlik szerteszét; Mutatván gyászemlék gyanánt A múlt enyészetét! Az ősi nép megtört egység Romjává omla szét; Feledve ősi nagyságát, Eldobva czimerét . . . Nyelvét önként kiszakgatá, Magának néma lett:, S az édes ápoló anya Fiát nem érti meg!! Megszégyenelte ön saját Törzsén gyümölcseit, S hozott beléje oltani Más hon erkölcseit; S addig gyalult a durva fán Mig oly vékonyra vált: Hogy most, ki egykor ülteté Nem is ösmerne rá! S miért arczát a honfiú Szégyenlve rejti el: Ős öltönyét, szokásait Mással cserélte föl. Hol annyi szent, hol annyi nagy Név tündökölt egén Nagyságának még árnya sincs Már Árpád nemzetén! . . . A hont, melyért dicső apák Dicsőn vérzettek el, A korcsosult népsöpredék Gyáván prédálja el! S miként ha ezredes bűnén Még nem tanulhatott: Önnön keblén nevel, undok Áruló fajzatot . . . Hol annyi vér patakzott föl Szabadság harcziban, Gyáván hajlong a nemzedék Igája lánczibán! S a sir fölött, hol ősei Honért vérzettek el: Vigadva jár s rablánczokon Épit táneztermeket!!! Oh! ez nem Árpád nemzete! . . . Gúny volna iá e név; A Kárpátok honában már Régen kihalt e nép. Vagy költődtől megénekelt Romlásod, oly közel; Hogy megmentésedért immár Későn fegyverkezel. Ledőlsz miként egy ezredes Tölgy, mit megörleuek A férgek, a melyek önnön Keblében termellek. Eltűnsz, miként egy kis folyam Ha a tengerbe ér; Elvesztvén színét, ős nevét, Önálló életét! V Még tán egy hitvány századig A korcsvér folydogál; Aztán az is kifoly, az is Korcsabb fiakba száll! Oh! mentsd, oh! mentsd életed Árpádnak nemzete; Az ősi jog, s egységben áll A népek élete! A mit meggondolatlanul Most újra eldobál; Oltsd fel magyar szokásaid, Oltsd fel magyar ruhád! s légy egy Kárpát hegy, mely fölött Dühöngve jár a vész; De mint egy ezredév előtt Villáma szirtbe vész! . . . Gyöngyösy.
