Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-03-15 / 4. szám
2 NYÍRSÉGI VIRRASZTÓ 3. A fülviszketés. Közismert ú. n. keresztyén tünet, — Pál nagyon haragudott rá és méltán: 11. Tim. 4:8. Ezek azok, akik állandóan „vágyódnak“ új meg új „lelki táplálék“ után és válogatják a „tanítókat“ és a közösségeket, mert lelki élvezetre és új élményekre vágynak. 4. Módszerek majmolása. Azt értem ez alatt, hogy keresztyén emberek Istentől megáldott munkájából el akarják tanulni és utánozni a „módszereket“. Ez a majmolás néha csak hanghordozásban, külső föllépésben, néha az evangélium hirdetésének egy bizonyos módjában jelentkezik s úgy ordít belőle, hogy az illető ezt nem a maga lelkén át kapta Istentől, hogy mindenki látja, csak ő maga nem. Néha igen veszedelmessé válhatik ez a majmolás, ha valaki megtérés nélkül térít, sőt ebben nagy buzgóságot fejt ki és eredményekre vadászik. Az eredmény néha rettenetesen megérkezik, mint pl. a Skéva főpap fiai esetében. (Csel. 19:13—16.) A nyájas olvasó próbálgassa ezeket a tükröket és nyomukban talál még egy párat. Bereczky Albert. GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZACIÓ Kolozsvár — Febr. 28—márc. 9. — Mindnyájan, magam is nagy várakozással tekintettünk a Kolozsvár—hidelvei, az első, általunk tartott erdélyi evangélizáció felé. A szolgálat mellett az erdélyiekkel való találkozás is növelte várakozásunkat. Kolozsvárt mintegy 24.000 református lakik, akik egy egyházközségben és négy egyházrészben élik a maguk gyülekezeti életét. Három egyházrész a Szamoson túl, a hidelvei pedig a Szamoson innen van. Ennek lelkipásztora Bíró Mózes. Érdekes összetételű gyülekezet. Nem mondható tipikusan külvárosinak, mert elég nagyszámú intelligenciája is van. Különlegesen érdekes eleme a gyülekezetnek „a földész társadalom“, akik senkivel sem keverednek, Bocskai által odatelepített hajdúk. Nagyon sok a szegény ember. A hidelvei gyülekezet lelki élete ,,a Zsoltároskert“ körül alakult ki. Erről majd egy alkalommal külön ismertetést közlünk. Az evangélizáció iránt nem túl nagy volt az érdeklődés, de lassan fokozódott, különösen az utóösszejövetelek iránt. Ennek talán az is oka volt, hogy korán volt a 6 órai kezdet, mert 7-ig szinte állandóan jöttek. A gyülekezeti evangélizáció munkabeosztása a következő volt: Délelőtt 10-—-11-ig volt 7 alkalommal gyülekezeti munkások számára összejövetel, melyen 20—'25-en vettek részt. A szolgálattal és a gyülekezeti munkás lelki életével kapcsolatos kérdéseket beszéltük meg. Délután 4—5-ig ifjúsági evangélizáló órát tartottunk, melyre főként a konfirmandusok és a nemrég konfirmáltak jártak el. A keresztyén élet alapvető kérdéseit tárgyaltuk meg. Egyik alkalmat ezek közül Bíró Mózes tartotta, egy alkalommal pedig csak a fiúkkal volt megbeszélés. 5— 6-ig Bibliát tanulmányozó óra volt, melyen a Galáciabeliekhez írt levelet tanulmányoztuk végig 40—50-en. 6— 7-ig tartottuk a templomi evangélizáló istentiszteletet a következő programmal: Kicsoda az Isten? — Mi az evangélium? — Kicsoda az ember? — A bűn és felelősség. — Az ördög szekerén. — Ki segít igazán? — Mit tett Jézus? — Mit tesz Jézus? — Csak a Szentlélek által. — Merre folytatod? — A két vasárnap estét kivéve nem volt egészen tele a templom. Számomra igen kedves volt az, hogy a templomban találkoztam néhány olyan emberrel, akik innét az anyaországból kerültek óda s én még innét ismertem. Egynegyed 8-tól fél 9-ig voltak az utó- összejövetelek, melyeken mindig egészen megtelt a gyülekezeti otthon. A keresztyén élet gyakorlati kérdéseiről szólottám, feltett kérdésekre feleltem, majd kívánságra a spiritizmus- ról, praedestinációról és a Megbékélés Házáról tartottam előadást. Ezeken kívül két vasárnap délelőtti istentiszteleten hirdettem az igét. Külön összejövetelt tartottunk egyszer az asszonyoknak, egyszer a férfiaknak. Esti áhítatot tartottam egy alkalommal az erdélyi egyházkerület közép- és főiskolás leányinternátusában. Az erdélyi református diakonissza intézetben két alkalommal szolgáltam, egyszer evangélizációs mozgalmunkat és a Megbékélés Házát ismertettem felkérésükre, egy este pedig szokásos bibliaórájukat tartottam meg. Számomra mindig kedves emlék marad az intézet igazgató-lelkészével, Borbáth Dániellel való többszöri beszélgetés. A záró-összejövetelen zsúfolásig tele volt a gyülekezeti otthon. Húsznál több bizonyságtétel hangzott el az evangélizációs napokon elvett áldásokról. Egy regáti menekült lelkész: „20 esztendei regáti munka áll mögöttem, de életem legcsodálatosabb 10 napja volt ez. Újra átéltem sok mindent. Olyan dolgokat ismertem meg, amikről eddig még nem tudtam s külö-