Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-03-15 / 4. szám
nyírségi virrasztó nősen az lett előttem nagy, hogy nincs megalkuvás, még a családi életemben sem.“ Egy férfi: „Én arról tudok bizonyságot tenni, mit vett el az evangélizáció. Nagyra voltam sok összetanult tudományommal, azt hittem. hogy ez majd Jézusnak kedves lesz. Most le kellett tennem, mert láttam, hogy így a tű fokán át nem juthatok. Ennek az a következménye is volt, hogy fiamnak is meg kellett ezt mondanom. Így segített Isten ahhoz, hogy együttesen tudjunk dönteni, igazán és szabadon indulni Krisztus útján. Az egyik délelőtti igehirdetésben új tudományt nyertem: a kereszt tudományát, mely nem tan, hanem éle.t.“ Sokaktól a viszontlátás reményében búcsúztunk el, vagy Sződligeten találkozunk a Megbékélés Házában, vagy a nyári Zsoltáros- kertben, vagy pedig a legközelebbi evangélizá- ción. Békefi Benő. VISSZHANG ELMARADT BIZONYSÁGTÉTEL, Majdnem két hete már, hogy evangélizáció volt. Rosszul mondom, hogy volt, mert még csak aztán kezdődött bennünk. Olyan csodálatosan rendezte Isten számunkra. Éppen az új munkakezdés előtt adta és éppen akkor adott egy hetes szünetet. Mi igazán nem tehettünk mást. mint Vele lenni mindig. Akkor csak egymás után fogadtuk be a sok drága Igét, most pedig mindent felelevenítve igyekszünk megemészteni ... Az utolsó napon nem voltam Győrben, a bizonyságtevéseiket nem hallottam s így magam sem tehettem. Most csak így akarom azt megmondani, hogy olyan csodálatos volt. Amikor a második este eljöttünk, én azt mondtam — csak olyan viccesen — társaimnak: mire vége lesz az evangélizációnak, kisül rólam, hogy nem vagyok keresztyén. És úgy érzem magam most valóban, hogy nem az az élet volt bennem, amit Jézus kíván. Nem szolgálat volt az eddigi munkám, mert az otthoniaknak nem volt belőle leliki hasznúik. Nagyon megdöbbentett az, amikor azt tetszett mondani, hogy nem ér semmit keresztyénségünk, ha otthon is nem vagyunk azok . . . . . . Tulajdonképen csak azt akartam írni, hogy • nagyon hálás vagyok Istennek, amiért az evangélizáción megmutatta, hogy nem lehetek magamtól elragadtatva, mennyit dolgozom a közösségünknek stb. Látom, hogy mindez semmi volt. Személytelennek kell lennem a szolgálatban és keresztyénnek lennem otthon. Győr, 1941 február 20. Háry Erzsébet. 3 „CSAK ELŐRE HOZZAM !“ — Kolozsvári levéltöredék. — Az elmúlt 10 nap úgy megrázta az én életem terméketlen fügefáját, hogy még egy levél sem maradt rajta. Ezt különben már a „Kerestem, — nem találtam“ című füzet is elkezdte. Meg kell mondanom, hogy az elmúlt 10 nap beszédei között a péntek esti utóösszejövetel beszéde a keresztyén élet fejlődéséről, tette rám az egyik legnagyobb hatást. Ha ügyes kezem lenne, lerajzolnám azt a képet, ami azóta lelki szemeim előtt áll. Egy nagy lépcső, aminek az aljában egy kis fűszál van, de aminek a zöldje majdnem tövig le van száradva. Ez az én lelki fényképem péntek óta. Legfelül áll az én dicsőséges Megváltóm, az Űr Jézus Krisztus fényes, felséges alakja, Aki felszólít: „Csak előre Hozzám !“ Kettőnk között pedig nem angyalok, hanem a pénteki tanításban ismertetett keresztyén élet fejlődési fokozatai vannak. Nincs más vágyam, csak az, hogy mostantól kezdve az én hitem terméketlen fügefája újra körülkapálva, megfrissítve álljon az én Uram előtt, és hálából áldjam Öt az Ö hosszútűréséért. Kolozsvár, 1941 március 10. C. T. M. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Március 15-én. „A volt ördönqős kéré őt, hogy vele mehessen, de Jézus nem enqedé meq neki, hanem monda néki: Eredj haza a tieidhez és jelentsd meq nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Űr és mint könyörült rajtad.“ (Márk 5 : 18—19.) Bűnökből megváltott, Jézus vérének bűntörlő erejét megérző emberek nagy vágya ez : állandóan ott élni, ahol az Úr dolgairól hallanak, beszélnek. Milyen rövid az evangélizáció 10 napja, elszalad a konferenciák áldott ideje s haza kell menni sokszor bizony meg nem értő, közömbös, sőt gúnyolódó és megvető környezetünkbe. Óh, de jó lenne pedig csak a hívőik között élni, csak lelki dolgokról beszélni ! Az Űr Jézus elküldte magától ezt a meggyógyult ördöngőst fenti Igénkkel. Engem is, téged is ezzel küld el a mieinkhez. Jézus az övéit sónak szánja e világ számára: bizonyság- tételeikkel ízesítsék, tegyék élvezhetővé, elviselhetővé mások ételét. Világosságul is szánja Jézus tanítványait: „Ki-ki világítson a maga helyén“. Űj életemmel, megváltozott magatar* *
