Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-09-15 / 13. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó és megvigasztalt. Számomra áldott idő volt és hiszem, hogy kiben-kiben nőtt a világosság, teljesedett a Lélek. Isten országából. — Evanqélizáció, augusztus 2—11. — ■ Isten különös gondoskodásából ez évben is elmehettem a Megbékélés Házába. Evangéli- záló csendesnapokon vettem részt augusztus 2—11-ig, melyeknek programmszerinti vezetője ikafalvi Farkas Béla kaposvári lelkipásztor volt. Ha magamnak kellett volna a turnust megválasztanom, valószínű hitmélyítő turnuson vettem volna részt, azzal a gondolattal, hogy nekem már arra van szükségem. De Urunk jobban tudta, így alakítván szabad időmet s ott magamnak is meg kellett látnom, hogy nekem újra és még mindig evangélizáció- ra volt szükségem. A turnus Isten országáról szólt. Mindjárt első nap arról a nekem személyesen is nagyon sokat jelentő igéről volt szó: „Keressétek először Istennek országát és az Ö igazságát és ezek mind megadatnak néktek“. Most értettem meg valójában, hogy mi az Isten igazsága, az, hogy az Ö egyszülött Fiát bűnné, átokká tette, engem pedig, aki telve vagyok bűnnel, megajándékoz az üdvösséggel. Ez a hitetlenek szemében bolondság, de a mi számunkra, akik hiszünk Őbenne. — megtartatás és bűneinkből az egyetlen szabadulás. Isten országa most itt a földön nem intézmény, hanem lelkűiét. Kérdés: Megtaláltam-e már helyemet az Ő országában? — Azzal, hogy megtanultam az evangélium nyelvét, tudok igéket, még nem lettem tagjává: „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben“ a. Kor. 4:20). Ügy meg kellett látnom, hogy milyen sok beszéd van az én életemben s milyen kevés erő. Itt tanultam azt is meg, hogy a keresztyén életnek nem a váltság a célja, hanem, hogy Isten szolgáivá legyünk s e viszonyból önként fakad, hogy Ő mindent megad nekünk. Nem lehet öncél sem, vagyis csak arra való, hogy nekem jobban menjen sorsom, hanem: megbízatás arra, hogy a másikat építsem, adomány, hogy szétosszam. Megdöbbentett bennünket, hogy milyen kevesen juthatnak be Isten eljövendő országába. (Gál. 5:19—21.) E földön már úgy kell élnünk, dolgoznunk Isten országáért, hogy részesei lehessünk amaz eljövendőnek; félelemmel és rettegéssel vivén véghez a mi üdvösségünket, tudván, hogy cselekedeteink ítéletre előjönnek. A turnus befejezéseképen elibénk tárult Isten eljövendő országa. Betekinthettünk abba a csodálatos dicsőségbe, melyhez hasonlót szem nem látott, fül nem hallott s amit embernek szíve meg sem gondolt, amit Isten készített az Őt szeretőknek. Mindnyájunkban feltámadt a vágy: Krisztust színről-színre meglátni, amint van. Űrvacsoraosztással fejeződött be ez Istentől oly gazdagon megáldott csendesnap-sorozat. Komoly és mély tanítás volt e tíz nap mindegyike. Az Ige fényében szembetűnők lettek az egyébként homályban lévő bűnök is. Isten Szent Lelkének megszomorító, megtérésre indító és megelevenítő munkája sokunk lelkében diadalmasan hirdette, hogy a mi Urunk a győztes Jézus. Pécskai Lenke. * Ébredési konferencia. — Augusztus 18—21. — Áldott az Isten, hogy elvezérelt ismét a Megbékélés Házába. „Óh, be jó itt lenni, óh, be jó itt nékem ... Itt folyik az örökélet- víznek habja, szomjúhozó lelkem mint éledez rajta“. Itthonról nem is gondoltam volna, milyen áldásokat fogok én ott kapni az Isten kegyelméből, ajándékba. Titkon bennem volt az a. gondolat, hogy Isten miért rendezte úgy, hogy azokon a napokon, amelyeket István-királykor ott szoktam tölteni, éppen „ébredési konferencia“ legyen? Hát én úgy látom magamat, mint aki Isten jóvoltából már régebben felébredt. Ez a hitetés azonban nem attól volt, aki engem hívott. Most így látom magam: „Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.“ Igen: alább ! Látni kellett, hogy nemcsak a testi életben vannak naponkénti elalvások és felébredések, hanem a lelki életben is. — Az egyes napok témái a következők voltak: I. Miből ébredjünk? — 1. A halálból; 2. bűnből; 3. álomból. II. Jézus Krisztus a nagy Ébresztő, a Megváltó, a Szabadító, az Úr. III. Mire ébredjünk fel? — 1. Életre; 2. szolgálatra; 3 üdvösségre. A beszámoló bizonyságtételek mind azt igazolták, hogy az Isten jelen volt ott köztünk és munkálkodott Szentlelke által. Most csodálom, amint megláttatja magát Isten munkájában- Valóban Szőiőműves 0, aki megtisztítja
