Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-03-15 / 1. szám
fl I ■ff 2 1 A MI MAGYARSÁGUNK 1 Magyar hála ... Református keresztyén meggyőződésünk szerint Isten tartja kezében a világ történelmének irányítását, ö a világ és a történelem egyedüli Ura. Éppen ezért bizonyosak vagyunk abban is, hogy nemzetünk történelmének alakulása is Istentől függ. A történelem Isten örök végzéseinek kibontakozása, melyben hol igazsága, hol pedig irgalmas kegyelme domborodik ki jobban, úgy, ahogy szükséges a végső cél eléréshez. így van ez nemzetünk történelmében is. Most olyan időszakot élünk, melyben irgalmas kegyelme mutatkozik népünk sorsa iránt. Azt hangsúlyozom, hogy kegyelme, mert nem azt érdemeljük, amit kaptunk és ahogyan vagyunk. Ennek az irgalmas időszaknak középpont-, iában áll Horthy Miklós kormányzó urunk, aki Isten akaratából áll nemzetünk élén, hogy mint eszköz úgy igazgassa nemzetünk hajóját az idők tengerének e sziklás és viharos szakaszán, hogy a zátonyról, melyre bűneink miatt jutott, oda kerüljön, ahol még nyilvánvalóbban feltűnik Isten kegyelmének csodálatos gazdagsága és bősége, de nem azért, hogy elbízzuk magunkat, hanem hogy hálásak legyünk. Horthy Miklós kormányzó urunk húszéves országlásának egyetlen méltó megünneplése volna: — sajnos így kevesen ünnepeltek — a bűnbánatos magyar hála. Kevesen hiszik, s még kevesebben vallják meg nyíltan, hogy nem érdemeltük meg azt a talpraállást, ami az ő nevéhez fűződik, mert a bűneiből nem tért meg a magyar. Most is falják egymást a szeretet helyett. De nemcsak, hogy nem érdemeltük meg, de meg se becsüljük igazán. Nem tanulunk a múltból. Elégedetlenek és követelődzők vagyunk. Az igazi hála csak engedelmesség lehet, Isten történelmi terveihez való hódolatos odaigazodás, de ehelyett türelmetlenség és sokfélekép akarás szakaszt ja el egyik magyart a másiktól. Sok ünneplés, magasztalás után megkésve tesszük le a sok szép babérkoszorú mellé párszálas, szerény kis csokrunkat: Nem érdemeltük meg ... Meg se becsültük igazán ... Hálánk se volt igazi... S ezután? Segíts Urunk, Istenünk, hálás magyarokká lennünk! Békefi Benő. Az egész embert teiötöl-talpig, mintegy vízözön, ügy' elborította a bűn, hogy attól egy része sem mentes, ezért bármi származik tőle, a bűnnek tulajdonítandó. Kálvin János. NYÍRSÉGI VIRRASZTÓ Szabadság rabsága — rabság szabadsága Március 15. A hótakarta magyar rónákon és bérceken áttör azért ellenállhatatlan erővel a tavasz lehellete, a márciusi levegő. Március 15. Szabadság ünnepe. Nincs más megoldás a lélek számára, különösen, ha keletről jött, ha magyar, mint a szabadság. Pedig de rettenetesen rab ez a lélek. Ezen a napon a szabadság rabja. Beszéli, mondja, sírja, mintha az övé volna, pedig legfőképen önmaga rabja. Eszejárásától kezdve, keze-mozdulatán át, el egészen lelke legzugabb részéig megkötözött, sok igát hordó, mert „neki minden szabad“ ... Március 15. Legyen rabság napja. Van rabság, mely igazi szabadság. Erre a szabadságra Krisztus szabadít meg, ha felveszem az Ö igáját. Ennek a szabadságnak éneke: „Tégy foglyoddá Uram, akkor szabad leszek ...“ Üj magyar márciust, boldog szabadságünnepet csak Krisztus fogságában élhet meg a magyar. GYÜLEKEZETI EVANGÉL1ZÁCIÓ POROSZLÓ Poroszló hevesmegyei nagyközség, 3200 lelkes gyülekezet. Lelkipásztora Nagy József, ki két esztendeje ment a gyülekezetbe Miskolcról, hol vallástanár volt. Van segédlelkész és 5 tanerős iskola. A gyülekezetben régebben áldott lelkiébredés volt, mostani lelkipásztor második elődje, Kerekes József lelkipásztor özvegyének, „Erzsiké néni“-nek munkája nyomán. A gyülekezetben leány egylet és ifjúsági egyesület működik. Van egy külön élő C. E. szövetség. Az evangélizációra a lelkipásztor hivott meg, akinek figyelmét a gyülekezeti evangélizáció szolgálatára a gyülekezetben élő bibliaárus hívta fel. Az evangélizáció január 7—16-ig tartott. A templomban a nagy hideg ellenére 160— 280-an hallgatták az evangéliumot. Az egyes esték tárgyai és Igéi: 7-én: Honnét a bajok ? Jel. 2:4, 3:1, 17. — 8-án: A lenézett ellenség. Efézus 6:12, I. Péter 5:8. — 9-én: A semmibevett tévedések. I. Mózes 3:8—12, 6:6—11. — 10- én: Isten evangéliuma. Róma 1:16—17. — 11- én: Jézus munkája. Máté 9:35—36, Lukács 19:10, I. Tim. 1:15. — 12-én: A nagy ár. I. Péter 1:18—19, Gál. 3:13, II. Kor. 5:20—21. — 13-án: Válaszúton. Példab. 14:12, Máté 7:13— 14. — 14-én: ■ Szeret-e téged valaki? Efézus 3:18—19, I. János 4:9—10. — 15-én: Honnét
