Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1941
28 fására, anélkül, hogy később is a kitűzött tételre meg akarna felelni. Forrásanyaga gazdag, de nem aknázza ki helyesen. Széchenyi alakját nem mutatja be sehol sem irodalmunk tükörében. Munkája végén tartalomjegyzéket ad, ez azonban még feltűnőbbé teszi az egyes részek közötti aránytalanságot, mert 2 oldallal szemben 50 oldal áll a tárgyalás során. Stílusa kifejező. Hibának kell tekinteni azt, hogy nagyon sok idegen szót használ ott, ahol teljes értékű magyar kifejezést is használhatott volna. A 3. sz. „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét“ jeligés dolgozat írója általános jellegű bevezetése után rátér a tárgyra. Több forrásmunkát használt, de a források felhasználásánál semmiféle határozott szempont sem vezeti. Dolgozatában nincs szerkezeti egység. 12 oldalra terjedő bevezetés után 27 oldalon foglalkozik ugyan Széchenyinek az alakjával, úgy, ahogyan az irodalomban megjelent, de ebből 11 oldal nem más, mint Herczeg Ferenc Hidjá- ból vett idézet. Stílusa sok tekintetben kifogásolható. Néhol világos, ami annak a jele, hogy komolyabb elmélyülés mellett többet adhatott volna, néhol viszont körmondatokat használ, ami a világosság rovására megy. Sok fölösleges idegen szót használ munkájában. Időbeli tévedése is van, amikor III. Károlyt és Mária Teréziát a XVIII. sz. végére, illetve a XIX. sz. elejére teszi. Befejezése közhelyek felsorolása. Sok a helyesírási hiba, amelyeket nem lehet mindenben géphibának tekinteni, gondos átnézés esetén ezek a hibák nem maradhattak volna bent a dolgozatban. A 4. sz. „Mibennünk a feltámadási erő“ jeligés pályamunka szerzője kissé rövid lélegzetű hevezetés után Széchenyi országgyűlési szereplésével kezdi meg a tárgyalást. Surányi regénye alapján rajzolja meg Széchenyi alakját. Kissé talán túlsókat is idéz a regényből. A tárgyalás folyamán a kortársak véleménye alapján rajzolja meg Széchenyi alakját. Alátámasztani igyekszik ezt a megállapítást Széchenyi Naplójából vett idézetekkel is. Végül mint a legnagyobb magyar alakját állítja elénk. Bőséges idézeteket találunk Szekfü, Makai, Péterffy, Imre Sándor, Gyulai tanulmányaiból. Hibájául róható fel, hogy néha az idézetek nem kapcsolódnak szorosan a tárgyhoz. Bár kétségtelenül megállapítható, hogy a pályamunka szerzője sokat olvasott, nem tudott mégsem kellőképpen elmélyülni. Stíluskészsége van, mondatszerkesztése világos, kifejező. A pályamunka nyilvános dicséretre méltó. Az 5. sz. „Tiszta szándék, tiszta lélek: akár siker, akár nem“ jeligés pályamunka szerzője általános jellegű bevezetés után Széchenyi korát tárgyalja és Széchenyi munkásságát méltatja. Az idézetekből megállapítható, hogy Szekfü, Gesztelyi Nagy László, Imre Sándor, Fekete tanulmányait forgatta, ezekből szorgalmasan idéz is, Surányi munkájából már kevésbbé idéz, Herczeg Hídját már meg sem említi. Tételét nem tudja átfogni. Stílusa néhol elég folyékony, sok helyen azonban döcögős. Gondolatai nem eléggé rendezettek. Helyesírási hibái nagyon zavaróan hatnak. Ezek alapján a bíráló bizottság a tanári kar útján azt javasolja a kormányzótanácsnak, hogy a Széchenyi áll itten. . . stb. jeligéjű
