Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1941
\ 2d pályamunka szerzőjét a pályadíjban, a Mibennünk a feltámadási erő jeligéjű pályamunka szerzőjét pedig nyilvános dicséretben részesítse. A kormányzótanács elfogadja a tanári kar javaslatát és a jeligés levelekből megállapítja, hogy az 1942. évi Petőfi-pályázat nyertese Szakács Zoltán Vili. o. t. A pályadij Nyíregyháza m. város adományából 50.— P. — Nyilvános dicséretben részesült Lazarovits János Vili. o. t. Az Országos Tompa Mihály szoborbizottság elhatározta, hogy Tompa Mihály költészetének, irodalmi értékelésének elmélyítése érdekében, az irodalom tisztaértékű hagyományainak megőrzésére a magyar ifjúság figyelmét különöskép felhívja. Ezért a Bizottság a szentmargitszigeti szobormű tervezőjével, Pásztor János szobrász- művésszel elkészíttette az emlékmű mintája szerint Tompa Mihály kicsinyített mellszobrát. Ebből 100 drb. herendi porcellánból készült példányt a VKM. úrnak ajánlott fel. A Bizottság felterjesztésére a a VKM. hozzájárult ahhoz, hogy a gimnáziumok ifjúsága részére ebben a tanévben pályázatot hirdessenek Tompa Mihály költészetének és irodalomtörténeti jelentőségének tárgyalására. A legkiválóbb munkák szerzőinek jutalma tehát iskolánkint 1—1 herendi porcellánból készült Tompa szobor. A VKM. iskolánkat is kijelölte azok közt a gimnáziumok közt, amelyek tanulóifjúsága a Bizottság által felajánlott jutalomdíjban részesültek. A szabályszerűen meghirdetett, Tompa Mihály életét és költészetét méltató pályázatra, a beadási határidőig, két pályamunka érkezett. A 2. számú „Szebb jövőt,“ jeligéjű pályamunka szerzője Tompa költészetének es irodalomtörténeti jelentőségének jellemzését tartja szeme előtt. Életrajzának jelentősebb eseménye köré fonja költői alakulásának vizsgálatát, de a legtöbbször csak külsőségekben marad meg a párhuzamnál. Munkájának ez az első szakasza érdekes volna, ha jobban el tudott volna mélyülni Tompa költői kialakulásának kezdeteiben. Majd megtöri ezt a fejlődésszemléletet és műfajilag kezdi vizsgálni Tompa költészetét, először elbeszélő költészetét veszi tárgyalás alá, majd lírai költészetében igyekszik elmélyülni. Míg az elbeszélő költészet területén nem talál magának egységes alapot a szemléletre, a lírai költészet tárgyalásánál nem ismeri fel az egyéni és objektiv lírának azokat a jellegzetes vonásait, amelyek Tompa költészetének közelebbi megismeréséhez vezethetnek. Hazafias lírájának méltatása és jelentőségének kidomborítása szűkszavú, holott éppen itt lehetett volna Tompa különleges egyéniségének legtöbb jellemző vonását és,történeti jelentőségen felülemelkedő jegyét tárgyalás alá venni. Ügy látszik, a szerző sokat foglalkozott Tompával, sokat is ismer költészetéből, de nincsen szerkesztő készsége, még kevésbbé a lényeges jegyeket felismerő irodalmi érzéke. Inkább olvasmányai hatását érezzük rajta, semmint Tompa költészeténak finom és elmélyedő tulajdonainak hatását. Kétségtelen azonban, hogy dicséretes szorgalommal dolgozott. Az 1/ számú, „Ezek a sorssal birkózának, örök dicsőség nevükön“ jeligéjű pályamunka szerzője alapos és teljes munkát végzett. Bevezetésében azonnal a lényeges kérdést veti fel, mely Tompa
