Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
oldani azt a feladatot, amelyet a tankönyvírók mindig újból kezdenek. Az osztálytermekben tartott felolvasást és vitát az előkészület alatt nem egyik-másik gyenge tankönyvíró valamelyik fejezetének megtanulása egészítette ki, hanem több valóban nagy történetírónak az iskolai könyvtárban található műveiből vett fejezetek elemzése és összehasonlítása."8) Ez az eljárás, amint látjuk, igen hasonlít a tanárjelölteknek az egyetemi szemináriumokban vagy egyenesen a szakvizsgái dolgozat elkészítésekor végzett munkájához. Az irodalomtörténetben is hasonlóképen jártak el azzal a különbséggel, hogy itt a szépirodalom nagyjainak alkotásai helyettesítették a tankönyveket.9) Sanderson — amint életrajzírója H. G. Wells írja — ,,olyan módszert fedezett fel végre, amely a magolás mértéke helyett az értelmi képességeket értékeli. Ahelyett, hogy tanítványai emlékezetét olyan gondolatokkal terhelné, amelyeket más valaki egykor elmondásra méltónak tartott, arra bátorítja őket, hogy olyan egyéni gondolatokat állapítsanak és fogalmazzanak meg, amelyeket saját maguk tartanak elmondásra méltónak, Tanítványaitól tehát nem az emlékezet, hanem az értelem erőfeszítését kívánta, nem egy tisztán animalis képességtől, hanem az elemzés, bírálat és alkotó tehetség istenadta képességeitől kívánt erőfeszítést.“10) Mindez kétségtelenül igen szép. Van-e valaki közöttünk, aki nem értékelné többre az önállóságot, mint az önállótlanságot; ne becsülné inkább az ítélő- és alkotóképesség kifejlesztését, mint az emlékezet megtöltését? Önkénytelenül is felvetődik előttünk a kérdés: Mi a magyarázata annak, hogy továbbra is kitartunk tankönyveink mellett annak ellenére, hogy igen sok kiváló és tiszteletreméltó pedagógus épen a tankönyvekben látja az annyira kárhoztatott verbálizmus előidézőjét? Miért nem fogadjuk el az általuk ajánlott helyettesítő módszert, bár az a gyermek iránti szerétéiből, egyéniségének megbecsüléséből s komoly, igazi tudás utáni vágyból, általában igen tiszteletreméltó és rokonszenves indító okokból származik? Bizonyára nem a belátás hiánya, nem is valami megrögzött pedagógiai csökönyösség, még csak nem is a nyomtatott betű presztízse, hanem a tankönyv és a mai iskola mélyen gyökerező összefüggése, egymásrautaltsága adnak e kérdésre magyarázatot. II. A tankönyv elleneseinek álláspontját elsősorban az emberrel szemben táplált értelmi és erkölcsi optimizmus magyarázza meg. Ez az optimizmus már áthatotta Rousseaunak, a munkaiskola legnagyobb hatású úttörőjének politikai és pedagógiai tanítását is, és ez hatja át a cselekvő szellemű iskola jelenlegi híveit 10
