Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
9 hogy ott adatokat gyűjtsenek. Mit néznek meg együtt? Gyártelepeket, gyárakat, műhelyeket, a legkülönbözőbb áruházakat, víz- és gázmüveket, víllanytelepeket, telefonközpontokat, vasútállomásokat — csak úgy találomra sorolom fel — kisdedóvókat, kórházakat, népkonyhákat, a környék földrajzi alkatát, történelmi emlékeket, minden fajta múzeumot, különösen a néprajzi múzeumokat és főképen a természetet a maga növényi és állati gazdagságával. íme ez a gyermek nagy könyve, amelyből a nevelők kiválogatják a tanuló felfogóképességének megfelelő lapokat, hogy azok tanulmányozását megkedveltessék velük. Mindez, ha hozzátesszük a könyvek és képes- vagy más folyóiratok olvasását, az adatok bányájává kell, hogy váljék. Rajzolnak, írnak, képeket, cikkeket kivágnak, sőt apró árumintákat gyűjtenek, s ily módon szerzik meg az adatokat."6) Az ilyen módon összegyűjtött adatokat azután osztályozzák, feldolgozzák, s munkájuk eredményeképen nyert ismereteiket munkafüzeteikben összefoglalják. Úgyhogy a munkafüzetek ezekben az iskolákban a tankönyveknek nem any- nyira kiegészítői, mint inkább helyettesítői. Mit tesznek azonban a történeti tárgyaknál, amelyek anyaga nem a jelen, nem a bennünket körülvevő élő világ, hanem a múlt? A múlt emlékei nehezen hozzáférhetők, s — ami még súlyosabbá teszi a helyzetet — ezek az emlékek csak a. forrástanulmányokban járatosak számára szólnak a múltról, s olykor nekik sem egészen híven, Sanderson a múlt tanulmányozására a következő eljárást honosította meg iskolájában. A tananyagot problémakörökre bontották fel, s az egyes problémákat tanári irányítás mellett a tanulók csoportjai dogozták ki és pedig a könyvtárban. A könyvtár, mint a múlt megőrzője, helyettesítette a tankönyvet. Itt a tanulók a feladatukra vonatkozó forrásmunkákat áttanulmányozták, s azután közös munkával a problémát feldolgozták. Hogy a feldolgozást könnyebbé tegyék, az egyes problémákat a csoportban résztvevő tanulók képességeinek és érdeklődési körének figyelembevételével kisebb részekre bontották fel. Az egyik tanuló a kitűzött kérdést politikai, a másik gazdasági, a harmadik művelődéstörténeti vonatkozásban tanulmányozta. Volt, aki a közös munkához térkép, grafikon, kronologikus tábla vagy más illusztráció készítésével járult hozzá. A részletkutatások eredményeit azután összegezték, megszövegezték, majd az osztályban felolvasták, és végül megvitatták. A tanulók ilyen módon nemcsak kikerülték a tankönyv használatát, hanem maguk szerkesztette dolgozataikkal azt pótolták is.7) „Sanderson — írja egyik tanítványa — igyekezett megmutatni, hogy még a legfiatalabb gyermek is képes maga meg-
