Evangélikus Kossuth Lajos-Gimnázium, Nyíregyháza, 1939

A nevelőiskola és a szülő.

— A nevelőiskoia néhány időszerű kérdése. —

Aki látó szemmel néz bele a középiskola világháború utáni életébe, határozottan szemlélheti, minő átalakuláson megy keresztül mindenféle szempontból, mennyire megváltoznak színei, milyen új irányok szolgálatába lép, s milyen új gondolkodás lesz úrrá egész rendszerén. Mindenki szeme előtt játszódik le ez az átalakulás, változás, s mindenki bírálatát, jó és rossz értelemben egyaránt, magára vonja. Csak az utolsó tíz esztendőt kell ebből a szempontból megvizsgálni, s máris előttünk állhat, hogy ez az átalakulás, mely a fejlődő élet terméke, egyvonalú magának az életnek a fejlődésével, továbbmenőleg: az egész magyar életközösség alakulásával. A világháború utáni magyar középiskola még magán hordta a háborúelőtti gondolkodás és felfogás minden színét, érzését: külsejében, belsejében egyaránt megmaradt azon a színvonalon, mely a világháború előtti, főként oktató középiskola jellegzetes vonása is volt. Amikor azonban a világháború tanulságai! mind fokozottabban követelték a nemzet belső kérdései, égető problémái felé való fordulást, a középiskolának is meg kellett értenie azt az irányt, mely a nevelői szellemet a rideg oktatás elé helyezte. S ma már a középiskolái nem nevelőískolának tekinteni, mely minden ízében nevelni, mégpedig magyarrá nevelni akar: szinte meglepő állítás volna. Annyi, mint manapság vonaton világkörüli útra indulni, s nein repülőgépen.

Sajnos, a társadalom nagy része, különösen a szülői társadalom, a középiskolában ma is csak oktatóiskolát lát, ha ugyan nem bizonyítványgyárat, melybe sok tandíjat kell talán befizetni, aminek ellenértékét azonban minél jdbb bizonyítványban szeretné látni. A nevelés szempontját mellékesnek hiszi, vagy talán teljesen el is mellőzi, mert számára nem sok, hasznot jelent látszólag, viszont úgy érzi, a nevelés elsősorban úgyis a szülői ház feladata