Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1934
1 A magyar középiskola új útjai. „Az élet súlypontja: a tett.“ 1. Reformok időszakát éljük és különösen nálunk, Magyarországon minden téren nagy erővel lépnek ezek a reformálások előtérbe. Természetes, hogy ezekből az újításokból az iskolák sem maradhatnak ki, hisz mondhatnánk, hogy minden reform lényege a belső, lelki reform, s igy elsősorban a műveltséget kell uj alapokra helyezni, azaz a nevelést kell uj utakon elindítani. Az államhatalom is megérezte ezt és a reformparlament első alkotásai közt ott volt a közoktatás racionalizálásáról szóló törvény is, amit egyhangúan fogadott el a magyar képviselőház. Uj korszak indul meg tehát a magyar közoktatásügyben (jobb szeretnék ugyan ezt a szót hallani: köznevelésügyban!), amelynek egyik legfontosabb elve az egységes nevelési rendszer kiépítése, ami nélkül voltaképen igazi közoktatás (helyesen: köznevelés) nem is képzelhető el. Hisz a régebbi közoktatási törekvések legfőbb hibája épen az volt, hogy nem egységes elgondoláson épültek fel, amit a középiskola és elemi iskola közt ma is meglévő ür bizonyít legjobban. Ezért is örvendetes, hogy az uj középiskolai törvényben kimondták már a középiskolára is a nevelőiskola jelleget. Ez a nevelőiskola hivatott egyedül uj, öntudatos, magyar nemzeti társadalom nevelésére, egy uj korszak előkészítésére. Mert a »nevelés azoknak a hatásoknak összege, amelyeknek célja a növendéket életfeladatai megoldására képessé tenni. Ezeket a feladatokat az ember annak a társadalomnak a keretében oldja meg, amelyben élni fog. Nevelni tehát annyit tesz, mint az embert képessé tenni arra, hogy bekapcsolódjék a környező társadalomba, azaz a nemzet életébe oly célból, hogy egyéni életfeladatait ebben a keretben megoldhassa, e célra
