Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1931

Klasszikusok és modernek

A háború és forradalmak meglazították az európai népek szociális struktúrájának kapcsait s azok a régóta forrongó erők, melyek a háború előtti társadalmi rendünk még elég szilárd keretei között sehogy sem tudtak felszínre jutni, a forradalmak okozta réseken át mihamar megtalálták az érvényesülés felé vezető utat. Legtöbb európai nép politikai, társadalmi és szellemi életében mélyreható változások mentek végbe. A történtekről különbözőképen gondolkozhatunk, az azonban bizonyos, hogy legnagyobb részben a történelmi fejlődés eredményeképen, szinte logikai szükségszerűséggel következtek be. Mi sem természetesebb ilyen körülmények között, hogy az iskola és közelebbről a középiskola, amely sohasem vesztheti el a kontaktusát az élettel, maga is mihamar a változások sodrába jutott s abból még ma sem került ki teljesen.

A középiskola életét érintő reformok között egy sem keltett akkora visszhangot, mint a klasszikus nyelvek háttérbe szorítása. Azok, akik e változást örömmel fogadták, a teljesedésbe ment vágyak okozta megnyugvással mihamar napirendre tértek a történetek felett, niig a „klasz- szikusok“ mind a mai napig sem találtak vigaszt s hol itt, hol ott, a meg nem szűnő kegyelet jeleként igen sok szépet és jót mondanak az elhunytlói, nem titkolva azt a reményüket, hogy a feltámadás előbb, vagy utóbb, de cl fog jönni. A modernek e gyász idején illő tapintattal hallgattak s hangjukat is alig lehetett hallani. Bizonyára e latin mondást tartották szem előtt: „De mortuis nil, nisi bene“.

Bármily szép dolog azonban a tapintat, mi mégis előbbre valónak tartjuk az igazságot, amely viszont megkívánja tőlünk annak a kijelentését, hogy mi tanárok is — meg vagyok győződve — igen nagy számmal örömmel üdvözöljük a modern nyelvek térhódítását s abban a fejlődés szükségszer következményeit látjuk. Azt hiszem, itt az ideje, tiogy mi is elmondjuk a magunkét, mert hallgatásunk könnyen azt a látszatot kelthetné, mintha a tanárság, amely a múltban a haladás eszméi iránt fogékonysággal viseltetett s a kor szavát megértette, ez alkalommal csak a konzervatív eszmék számára nyitná meg a szivét és folyóiratait. Talán némileg hozzájárulhatunk a vélemények tisztázódásához azzal, ha — nézeteinket összefoglalva — argumentumainkat a