Evangelikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1913
— 3 — Porubszky Pál. (1855-^1913.) Minden bajtárs kidőlése fájdalmas vesztesége a küzdő seregnek; de kétszeresen súlyos a csapás akkor, amikor a legigazabbaktól és a legjobbaktól kell örökre megválnunk. Porubszky Pál kartársunk, a tanártestületnek egyik legrégibb és legmunkásabb tagja, 31 évimű.- ködésével mindenben rászolgált arra, hogy őszinte kegyelettel emlékezzünk meg nemes alakjáról és sokoldalú érdemeiről. Magyar irodalmi és történelmi tanszékén bőséges alkalma volt értékesíteni a nemzeti köz- művelődésért lángoló lelkének gazdag kincseit, s maga is folyton tovább haladt a korral, gondosan igyekezvén előkészíteni tanítványainak ezreit a jövő feladatainak megoldására. A nemzeti öntudat fölébresztését nem célnak tekintette, amely minden óhajtás betetőzését jelenti, hanem eszköznek ama nemzeti munka szükségérzetére, amely nélkül üres szólam a hazafiság és a nemzetiség. Megbecsülte a tradíciót, anélkül azonban, hogy jól kamatoztatható tőkének tekintette volna ; szeme előtt mindig az a boldogabb kor lebegett, melyet csak önzetlen, becsületes munkával lehet és keil megteremteni í*
